14. Országgyűlési képviselőség.

Országgyűlési követeket küldött Zilah Szebenbe: 1716, 1718, 1722, 1737, 1742, 1743, 1746, 1750, 1751, 1759, 1761, 1772, 1775, 1790, 1791, 1793; Kolozsvárra 1833, 1834, 1837, 1841, 1842, 1843; Pozsonyba 1847; Pestre 1848, 1861, 1865, 1869, 1872, 1875. években. Mint taksás hely, két követet küldött az erdélyi országgyűlésre (1718–1848).

1869-ben Zilah és Kraszna vármegye választókerületében, {529.} mely, mint már másutt is láttuk,*V. ö. I. k. 491. l. Zilahhal együtt küldött követet, Deáki Lajost, mint a kit 1865-ben is megválasztott s a ki követe volt, választotta meg újból az ellenzék.

Az 1869. évi április 20-dikára hirdetett országgyűlésre a képviselők választása és a pártok alakulása az egész országban nagy zavart, sőt kedvetlenséget szőtt, – mondja egy följegyzés – volt jobboldali és ellenzéki párt, kiknek egymással való ellenségeskedése, ha netalán örök időre nem is, de nagyon késő időig emlékezetes marad. A választásoknál, mint szinte két ellenség, állott szemben a nemzet egymással, önnönmagával, «s Isten őrizze a nemzetet több ily választástól».*Sárga könyv, 32. l.

A régi követi utasítások közül kiválik az 1790-diki utasítás, a mely a város azon időbeli képét is érdekes világításba helyezi. Általános érdekű pontjain kívül minket közelebbről érint az a pont, a melyben azt kivánják, hogy az ország nagyobb hivatalaira a partiumból válogassanak alkalmas egyéneket. A városnak már ismert kiváltságos leveleit is útra teszik, hogy azoknak újabb megerősítése iránt is eljárjanak a követek, a kiknek a sóárulás és hídvám régi jogainak visszavívása is fontos feladatuk, mert egyebek mellett roppant nagy a város kiadása a Meszesen levő utak jókarban tartására. Halaszthatatlan a tisztviselői fizetések rendezése; mily csekély a szenatori s jegyzői fizetés! Az iparosokat nem lehet itt megadóztatni úgy, mint másutt, mert a város lakosainak az ipar csak mellékfoglalkozása.

Ez a «privilegiált nemes Zilah városából az erdélyi közönséges országgyűlésre küldött követeknek írott instructio» egyébiránt így hangzott:

Megérkezvén követeink az országgyűlés tartásának helyére, köteleztetnek legelőször is a többi erdélyországi nemes vármegyék és székhelyek, úgy a privilegiált szabad városok követeivel közönségesen egyetértve, a méltóságos gróf gubernator {530.} és miniszterelnök urak ő exczellencziáinak hitelező levelüket beadván, magukat és szegény városunk részéről való sérelmeinket is orvoslás végett bejelenteni, melynek utána elkezdődvén az országnak rendes gyűlés-tartása, könnyen lehet gyanítani, hogy abban az országot közönségesen illető dolgok fognak legelőször is elővétetni; mineműek: 1. a Leopoldinum diplomának, mely kétrendbeli példány útmutatása szerint publikáltatott is sub Lris A., B., C., ismét helyreállíttatása, vagy valami részben az ország javára megeshető változtatása; 2. az ország főtiszteinek törvény szerinti és az ország által a fejedelem megerősítésével való tételek; 3. a négy recepta religiónak szabados folytatása, úgy az azon levő alkalmas személyek hivatalra való felvétele; 4. a vallás aequilibriumának elromlása után, az ecclesiai akármi névvel nevezndő beneficiumoknak, templomoknak, iskoláknak törvény útján kívül lett elvétetése és azok visszavétele; 5. országunk közönséges törvényei, diplomái, akár közönséges társaságok, ecclesiák vagy városok, akár különös személyek privilegiumai, donatiói, armalisai s akármi néven nevezendő collatioi; 6. minden dicasteriumokra, montanisticumokra, salinare és akármiféle cameraticum officiumokra való felvétetése a hazafiaknak, az aprob. Constitutio 3-dik része 17-ik titulusa szerint való minden esztendei tartása a dietának; 7. a közönséges adónak meghatározása; 8. a haza mind közönséges, mind törvényes dolgainak magyar nyelven való folytatása; 9. a hazának nem missile mandatumokkal, hanem törvény szerint való folytatása; 10. a postale és mindenféle cameraticum officiumoknak nem mástól, hanem az országtól való függése; 11. az úgynevezett apostasiának örökösen való eltörlése; 12. a különböző vallású házasságban való törvényes rendelések; 13. a sónak az approb. const. 3. része, 15. tit., 2. art. és a compillat. const. 3. része, 16. tit., 3. art. szerint való árra szabása; 14. az ország nagyobb hivatalaira ezen úgynevezett partiumból való alkalmas személyek alkalmaztatása; 15. minden recepta natiónak akármelyik {531.} országunkban levő szabad városokban lehető megtelepedhetés; 16. a harminczadoknak, nevezetesen a két magyar haza között vagy reguláztatása, vagy egyáltalán való eltörlése; 17. a manufacturák és gyárak, nemkülönben minden helyes commerciumok helyes felállítása; 18. az iskolákban folytatni szokott tanulás módja és a tanulóifjaknak tudományuk öregbítése végett idegen országokra szabados kibocsáttatása; 19. a vármegyék és városok status personalisianak és azok fizetéseinek illendő meghatározása; 20. a domestica cassáknak felállíttatása; 21. a guberniumok Kolozsvárt való maradhatása; 22. a praetorialis házak és conservatoriumok applacidálása és végre 23. az igazság kiszolgáltatása módjának ősi törvényünk szerint való folytatása.

Mindezek a midőn előfordúlnak, követeink városunk részéről a nemes vármegyék, székhelyek és szabad városok követeivel szorgalmasan egyetértvén, összevetett vállakkal azon igyekezzenek, hogy a fentebb illetett pontok hazánk törvényei útmutatása szerint és a közönséges jóra czélozva, határoztassanak meg és munkálkodhassanak ki. Ezen fentebb megírt dolgok véghezmenvén, vagy ha véghez nem mennének is, arra követeink módot és alkalmatosságot találván, köteleztetnek, az ország nagyjainál előre eljárni és azokat arra demerialni, hogy az alább specificálandó privilegialis leveleket beadván a diaetára a következendő felséges fejedelemnek megerősítés végett ajánlani alázatosan méltóztassanak. Kihez képest 1. legelsőbben is a néh. b. e. első Leopold császártól 1699-ben confirmált és egy volumenben levő hétrendbeli privilegialis leveleinket; 2. Ulászlótól 1496-ban; 3. Lajos királytól 1519-ben engedtetett privilegiuma; 4. 1496-ban Ulászlótól és 5. Lajos királytól 1519-ben az úgynevezett Jus gladiiról emanált privilegialis leveleinket; 6. Báthori István fejedelemnek 1571-ben a városunk tisztei szabados tételéről adott privilegiumát, egy e végre készitendő könyörgő levél mellett adják be, mely könyörgő levélben a fentemlített privilegiumoknak a leendő felséges {532.} fejedelmünk által való megerősíttetés végett nyerendő ajánlásán és az országnak közbevetésén kívül felfedezzék, hogy noha városunk nemcsak közönségesen, hanem annak különös lakosai is a sóárulás ezelőtti ususában voltak, sajnosan kell mindazonáltal éreznünk, hogy ezen szokásnak ellenére a só árulhatásának beneficiumával nemcsak hazánkfiai közül egy is nem élhet, hanem tetemes sérelmünkkel, ezen sót, a mely városunknak közönséges hasznára igen szembetűnhetőképen szolgálhatna, idegen veszi. Minthogy pedig szegény városunk különben is mind az igen nagy országútjában való létele miatt terhes vecturával, mind pedig egyéb terhekkel, azonan pedig most actu is feles passivum debitummal már sok esztendőktől fogva terheltetik, melyeknek depuratiojokra vagy igen kevés, vagy majd semmi fundust nem talál, arra való nézve igaz kérésünket úgy törekedjenek követeink előmozdítani, miszerint e részben is régi ususunkban, avagy csak annyi részben is visszatétethessünk, hogy ezen nevezetes beneficiumot nem egy idegen, hanem ily nagy terhet hordozó közönség vehesse, annyival is inkább, hogy ezen jövedelmet, mint ő felségének mindenkor megmaradandó vivum aerariuma, akármi módon jobban megérdemelheti. Szükséges lészen az említett könyörgő levélbe azt is okvetetlen beletenni, hogy mivel ezen város nagy országútjában lévén, abból sok felé kiágazó utakon, a mint az arról való Testimonium és arról kelt Inquisit. Relatoria is bizonyítják, csak kétfelé 25, a többi utakon pedig több mint 32 híd és töltés kívántatik. Ezeken kívül pedig, ama nevezetes nagy Meszesen levő nehéz utakat minden nagy esőzés alkalmatosságával százankint odarendelt emberrel egynéhány napig kell újra csináltatnunk, annyira, hogy ha ezeket különben is igen sok terhekkel küzködő városunk szorgalmatosan nem csinálná, mindenfelé járhatatlanok lennének az innen kimenő utak. A honnan ily sok fáradságunk megjutalmaztatása végett az emberi emlékezetet felülhaladott időktől fogva a hídvám-szedésnek ususában volt, mely usust, hogy {533.} helységünk valamely privilegiumon fundálhatott, a sok revolutiós idők, városunknak mind az ellenségtől, mind a tolvajoktól sok ízben való elprédáltatása, úgy nemkülönben archivumunkban csak magukra heverő királyi függő pecsétek könnyen hihetővé tesznek, erre nézve ezen s ily nagy fáradságnak nem megjutalmaztatása, hanem avagy csak ilyen kicsiny részben való kipótlása végett elvett hidvámunkat is visszaadatni instálják. Abban az esetben pedig, ha az országban levő tisztviselők fizetésének meghatározásakor a városok tisztviselőinek is a fizetésük meghatározásakor a városok tisztviselőinek is a fizetésük meghatározásáról szó fordúlna elő, tehát ekkor, valamint ezen városnak nagyságához képest sok rendbeli ügyes-bajos dolgait és közönséges nagy szolgálatokat, úgy nemkülönben az ahhoz nem mérséklett, csak 20 forintból álló senatori kevés fizetésnek, hasonlóképen az egy által semmiképen végbe nem vihető fáradságos munkának két notarius által folytatni szokott dolgoknak csak 30 forintokkal való csekély jutalmaztatását felfedezvén, ezen kevés fizetéseket nemcsak azért szaporítani teljes tehetségük szerint törekedjenek, hogy a jobb fizetésre alkalmasabb személyek állíttatván, a törvény és ezen város terhes dolgai folytatása mellé, azoknak jobb móddal való folytathatása iránt reménység lehetne, hanem kiváltképen azért, hogy ha ezen kevés fizetésnek növekedése nem reméltethetnék, mind a senatori, mind pedig kivált a notariusi székek üresen fognak maradni; a közönséges adóról egyáltalában szó fordulván elő az országgyűlésen, követeink kötelesek lesznek az ország előtt kinyilatkoztatni, hogy mivel városunkban a kézi mesterségek nem a más nagy királyi városoknak példája szerint gyakoroltathatnak, hanem azok csak akkor miveltethetnek ezen helységben, a midőn a földmívelés, szőlőmunka és a tetemes vectura engedhetik, következésképen azok itten olyan beneficiumoknak nem tartathatnak, melyekre a capitalis taxának oly nevezetes növekedhetése irattathatnék, azért a nemes haza ezeket méltó tekintetbe vevén, contribuenseinkre a közönséges adót nem a több városbeli {534.} és mesterségeket divatjában folytatható mesterembereknek példája szerint, hanem vagy azokra semmit sem, vagy legalább sokkal alább való tekintetben vétessenek fel.

Utóljára, minthogy ezen instructióban mindenek meg nem határoztathattak és be nem iktathattak, azért követeink mindazoknak kimunkálására, valamelyeket más vármegyék, székhelyek és szabad városok követeinél lévő instructiókban a miénkkel nem ellenkezőket és a dolgok folyásához s környülállásaihoz képest hazánk boldogságának előmozdítására szükségesnek látnak, hazafiui egész indulattal és törekedéssel véghezvitelekre köteleztetni, ellenben pedig hazánk boldogítása és törvényes szabadsága ellen való akármely projectumokban hogy megegyezzenek, ezennel eltiltatnak és tudósításokat minden 8-ad nap alatt tenni tartoznak.

Ezt az utasítást az 1792-diki országgyűlésre már kibővítették; hangsúlyozták egyebek mellett a város különös jurisdictióját, majd pedig abbeli sérelmüket, hogy a főkormányszék nem respektálja a városnak a biróválasztást illetőleg a Harmonialis Contractus biztosította jogát.

Ismerjük meg ezt a toldalékot is a következőkben:

Viszont a mostani 1792-ben tartandó országgyűlésre rendeltetett követeinknek ezen írott instructió és az azok szerint készült s a tavalyi országgyűlésen benyújtott gravaminainknak kihozott mása kezükbe adatván, ezekhez adandó újabb instructiójok lészen ez alább írtakban: 1. ezen tavalyi írott instructio és orvoslás végett benyujtott gravaminaink (azon egy positión kívül, melyet pro addito egyik tavalyi követünk magától tett gravaminaink közé), miben legyenek, az országnak minemű végzése vagy consequenter felséges fejedelmünknek minemű kegyelmes resolutiója vagy decretuma lett vagy leend, azoknak orvoslásuk s megadásuk iránt; ezekre szorosan vigyázni, végére menni, tudakozódni azokat, ha a dolog úgy hozza magával, kezükhöz venni kötelessé lévén, szükséges módosításokat is tegyenek; nevezetesen 2. ha oly dolgok fordúlnának {535.} elő, melyek a mostani országgyűlésen városunkat is illetnék vagy adatnék fel, ezekben vagy a közönséges jót munkálódni, vagy tudósítások által acommunitást megkérdezni éppen el ne mulaszszák és valami szín alatt el ne hallgassák követeink; 3. jóllehet a felséges királyi fő igazgatótanács kegyelmes commisisójában az ő felsége decretuma szerint a homagialis hitnek letételében és arról készítendő instrumentumban*Okirat. az 1741-dik esztendőbeli norma szerint a más vármegyével egyesülve parancsoltatni látjuk, mindazáltal, mint a nemes vármegyétől különös jurisdictióval néhai fejedelmeinktől privilegiáltatott városunk, különös regalis mellett deputatusaink által kelletik megjelennünk a nemes ország gyűlésein és többi felett okaink mellett ezen mostani országgyűlésre a végett benyujtandó könyörgő levelünket bemutatni és annak kinyerhetésén szorgalmatos igyekezetekkel munkálódni, elbocsátott követeink ismerjék szoros kötelsségünknek. Egyszóval a 4. ezen mostani országgyűlésnek, mind a mult országgyűlésen feladottakra, mind a mostanában előfordulandókra nézve lévő czéljait szorgalmatos jelenlétükkel s figyelmetes vigyázásokkal megértvén s kitanúlván, valamelyek az egész ország vagy különösen is városunk boldogságára néznek s láttatnak lenni, azokban, ámbár ezen írott instructio specifice nem szólana is, elbocsátott követeink a tiszta, igaz és jó lelkiismeret szerint tőlük lehető s kitelhetőképen munkálkodni tartozó hivatali kötelességük lészen; 5. ugyan követeink egyetértvén a többi követekkel, a műveseknek, kereskedőknek, cselédeknek és napszámosoknak, a szerfelett való árak miatti regulatioját illetőleg azok orvoslásának módján és erején munkálkodjanak; 6. privilegiuma lévén városunknak a biróság szabados választása és tétele iránt a városunkban régtől fogva végzett harmonialis contractusunk tartása szerint, két statusból, ú. m.: nemesi és civilisből, miben a gubernium által megakadályoztatott.*Péchy István családi levelei közt Sárközújlakon.