Móricz

Móritz Gergely özvegye Gönczi Erzsébet, csengeri lakos, 1764 ápr. 4-dikén Közép-Szolnok vármegyétől kap nemesi bizonyítványt.*V. Test. 296. lap. Sámuel (?) a Szilágyságból, Peléből nősűlt, Ménszáros Terézt vevén feleségül, Máramarosban volt alispán s követ. Atyja, István. 1771-ben élt.*Nagy I., VII. 609. Móricz Sámuelné Terézia (Mármaros-Szigeten) 1804-ben a pelei evang. reform. egyháznak egy ezüst tányért készíttetett pótlással azon csészéből, {133.} melyet szülei, Ménszáros Sándor és Sugadi Juliánna 1801-ben ugyanazon egyháznak adtak.

Ebből a családból való Móricz Paula (Pál leánya) Fröhlich Albinné sarmasági lakos, írónő, a kinek Elbeszélések (1894) és Pocsayék (regény, 1896) czimű könyvei jelentek meg.

Móritz József krasznamihályfalvi saját telkén lakó egyházi adómentes nemest fölvették a hadi segedelemhez való hozzájárulásra 1797-ben összeírt személyek névsorába.