| Ér-Hatvan. | TARTALOM | Ér-Kisfalu. |
Cayhas?, Kaba?, Rahas? 1205–1235, Kawas 1370, Kovács? 1414, Kávás, Kauas 1466, Kádas? 1476, Kovas 1553, románul Kóvas 1733. Alkalmasint Kávás kútról elnevezve.
Középszolnokvármegyei helység, a mely 1662-ben Szolnok vármegyében van említve, 1777-ben a tasnádi uradalom tartozéka. Egy 1370-diki oklevél Kávás, más néven Ákosfalvahelységet Zala vármegyében fekvőnek mondja; de ez az adat, annál fogva, hogy Kávás, másként Ákosfalvának van mondva, jóllehet Zalában is van Kávás nevű hely, kétségkívűl minket illet. Lajos király ekkor a birtokot Kávási Miklós mesternek, {377.} a György fiának adja.* Ér-Kávásnak ma is kétharmadát bírja ez a család.
A törökök, szatmári tolvajok és kuruczok 1682 előtt szintén elpusztították.* Kávási Jóbot, a mostani ref. templom előtt elevenen nyúzták meg a tatárok. Első nyomait a Váradi Regestrumban találjuk. A Cayhas villabeli Czékust Illéd helységbeli Pál és Fenyő azzal vádolták, hogy egy másik társával elvitt tőlük erővel két márkát érő holmit, de a tüzes vas megégette Pál kezét, mi által Czékus ártatlannak bizonyúlt.* A Kaba faluba való Ábrahám lopással vádolta falubelijeit: Csekét és Mad-ot Smaragd, szolnoki ispán és Sam pristaldús előtt. De a vádlottak a vas hordozása után ártatlanoknak bizonyúltak.* A Rahas faluba való Péter fia, Pál lopással vádolta a másik Rahasba való Szerecsen fiát, Pált Kristóf, szolnoki ispán és Kécz faluba való Voda pristaldus előtt. A vádlottnak a kezét a tüzes vas megégette.*
Kovács birtok fordúl elő Mindszent és Szopor között, a mikor annak nemessége és lakosai azok között vannak, a kik elfoglalták a Szoldobágy birtokhoz tartozó erdőket és a kik ellen ezért 1414-ben tiltakoznak János fia Péter, másik János fia György és Báthori Szaniszló fia István.* Talán itt is Ér-Kávással van dolgunk.
1427–30 körül Szilágyi Miklós fiainak volt itt birtokuk.*
144-ben Kávási Egyed, Vas György, Keszi Benedek és Hodos Tamás a birtokosai.*
1466 junius 12-dikén Kávás birtokát Kávási Fábián János özvegye Dorottya hatvan aranyforintért Szántai Becski (Bekcs) Péternek adta zálogba.* Becski Péter fiai István és Benedek el is foglalták a birtokot (Kádas?), jóllehet azt ezen Péter {378.} leánya, Klára bírta zálogban. Ez ügyben 1476-ban vizsgálatot tartanak.*
1475 körül a Becski (Bekcz) Benedek jobbágyai 2 frt 1 dr., a Szilágyi Páléi 2 frt, míg Becski Péter özvegyének a jobbágyai 1 forint adót fizettek innen.* 1543-ban 3–3 kapu után adóztak az erdődi plébános és Károlyi Péter jobbágyai, a Kávási Gáspáréi pedig 2 után. Felmentésnek örvendett az adózás alól 2 biró, 1 szabados és 6 szegény.* 1549-ben Károlyi Péter jobbágyai 5, a Kávási Tamáséi 2, a Csompasz (1553 Kopasz) Benedekéi pedig egy kapu után fizettek adót. E 8 kapun kívül följegyeztek még 9 szegényt és 7 új házat.* 25–25 dénárnyi adóval rótták meg Cseh Gergelyt, Kávási István, özv. Nagy Ferenczné és Cseh György, egytelkes nemeseket, ellenben Újnémeti Miklós féltelkest 13 dénárnyival.* 1570-ben Károlyi György jobbágyait 4, a Kávási Boldizsáréit 2 és a Kávási Lászlóéit 1 kapu után,* 1604-ben e falut 1 rótt ház után két forinttal adóztatták meg.*
1491-ben e birtokbeli leánynegyedet illetőleg egyezség jön létre Szántói Bekcs László és Perényi Simon között.*
1498-ban Tunyogi Pál a maga és felesége Kezy Ferencz lánya, Juliánna, fiai Mihály, György, Szántói Bekcs György, János, László nevében tiltakozik – Erzsébet, Tyukodi Santhus Miklósné, Margit, Nagy Miklósné, Orsolya Tyukodi Amade Györgyné ellen Kávás középszolnoki birtok elidegenítése miatt.*
1500-ban néhai Kávási Császár Antal leányai: Erzsébet, Margit és Orsolya el akarják adni az itteni részbirtokukat örökre Szilágyszegi Pálnak, de tiltakozik ez ellen Kávási Balázs.*
1504-ben Szántói Becski György Kawason egy rétet vesz.*
{379.} 1512-ben birtokos Szántai Becski György leánya Katalin, férjezett Sztári Jánosné.* Kávás birtokot Károlyi Péter zálogba vetette volt Somlyai Báthori Annának, a ki is azt neki 1548 ápr. 23-dikán visszabocsátja.*
1552 febr. 21-dikén Szántai Becski István egyezkedik Károlyi Péterrel némely juhoknak s egyéb barmoknak elhajtása dolgában, a mely «közhelyen Káváson» történjék.*
A Kávásról szóló oklevelekről 1553-ban számadásra idézteti meg Farnosi Mihályt mostoha fia, Mindszenti Gencsi Imre.* Itéletet a Gencsi Imre javára hoznak Farnosi Mihály ellenében.*
Kávás is egyike azon javaknak, a melyekben levő és húszezer forintra tehető arany és ezüst ingóságok tárgyában 1573-ban Károlyi György és Mihály megintik Rozsályi Kún Lászlót és István, mint gyámjaikat.* A birtokot Rozsályi Kún Domokos, mint gyám és gondnok bírta, de nem számolt be, a miért 1576-ban megintik Károlyi Mihály és özv. Kún Borbála, mint Károlyi Györgytől született fiai: Péter és István gyámanyja.*
1585-ben kávási nemesek, névszerint: Szabó István, Csompasz Pál, Kávássi János, Nagy István és Péter, Újnémethy Márton, Cseh Márton, nagyobbik Somogyi Gergely és özv. Újnémethy Miklósné, Amodé Erzsébet tanúskodnak a Gencsi Miklós részére Sződemeteri Kenesi János ellenében Mindszenten tartott tanúvallatásnál.*
1586-ban Károlyi Mihálynak a jobbágyai Kávásról megjelentek a Brinieknek egy hatvani birtokrészbe való beiktatásánál.*
1588 május 8-dikán Károlyi Mihályt, új adomány czímén, megerősíti e birtokban Báthori Zsigmond, erdélyi vajda.*
{380.} 1589-ben Károlyi Mihály, mint felperes új ítélet hallgatására idézteti Rozsályi Kún Miklóst, özv. Rosali Kún Lászlóné Semsei Sárát, mint leányainak: Margitnak és Zsófiának gyámanyját meg özv. Kún Istvánné Színi Borbálát, mint gyermekeinek: Lászlónak és Annának gyámanyját Kávás ügyében is.* Ez a birtok egyike néhai Károlyi Péter azon részbirtokainak is, a melyeken 1591-ben megegyeznek e Péter fia, Mihály a maga és gyermekei: Mihály, Zsuzsánna és Eufrózina, továbbá Károlyi Györgynek Kún Borbálától született leányai: Kémeri Istvánné Katalin, Guti Péterné Anna és Zsófia nevében meg Rosali Kún László fia, Miklós a maga és nővéreinek: Margitnak és Zsófiának gyámanyja, Semsei Sára nevében,* s a melyekre vonatkozólag vallomást tesznek Rozsályi Kún Miklós és Károlyi Mihály.*
1609 szept. 14-dikén Ákos városában Sámsoni Kőrösi Mihály, Közép-Szolnok vármegye egyik alispánja és két szolnokvármegyei szolgabíró bizonyítják, hogy Balázsházi Balázsházy László másik alispán Barancsi másként Hobics Gáspár és Balázsházi György, szolgabirák előttük jelentést tettek azon egyezségről, melyet Kávás faluban junius 18-dikán előttük, továbbá id. Dengeleghi Miklós és Hatvani Hatvany János előtt Károlyi Mihály és Akosi Újnémethi István kötöttek. E szerint Károlyi odaadta Újnémethinek kávási jobbágyát, Újnémethi ellenben átengedte Károlyinak Kegyes András nevű károlyi jobbágyát.*
Kávás felét 1616-ban, mely Károlyi Mihály birtoka, zálogban tartja Hatvan egy részével és a Kékecz nevű rét felével együtt, Károlyi Fruzsina Bánfi Mihályné 2525 forint ellenében.* 1619 junius 9-dikén Károlyi Mihály hat házhelyes {381.} jobbágyot és két bujdosó jobbágyot adományoz Csanádi Izsák deáknak s feleségének, Rakomazi Juditnak s gyermekeiknek, négyszáz magyar forintban, Csanádi halála után visszaválthatólag. A négyszáz magyari forintokat «jó pénzül, nem polturákul» le is tette értök. A nemes és vitézlő Csanádi Izsák deák «elsőben secretariusságnak tisztével három esztendeig, azután procuratorságnak tisztével sok esztendeig» szolgált. A tó is szerepel, mint Károlyi birtok s tanúkul Kávási Balázs, Hatvani Gergely, Sarollyáni István és Prosina Péter vannak megnevezve. «Adtuk penig – úgymond – ilyen conditiók alatt, hogy az jobbágyokon kívül és az ő házok helye után levő örökségeken kívűl, és az ő házok helye után levő örökségeken kívűl, az többivel mi is bírunk, exceptis Kiss Jánost, hat pusztát, az erdőt, az két derék rétet, úgy mint az Keketh-rétnek kit hínak és Sebesér-melékének híjják az másodikat Káváson innen. Az tót magunknak reserváljuk, az tó körül való füvet odaengedtük, ezen kívűl minden hasznával fructussával adtuk. Viszont hogy életéig tőle ki ne válthassuk; holta után le tevén az ő kegyelme pénzit az négyszáz magyari forintot, hasonló pínzül feleségének, gyermekeinek, két nemes ember által megüzenvén, tartozzanak kiereszteni a jószágot».*
1625 julius 9-dikén Losonczi Bánfi Mihály és felesége Károlyi Fruzsina, Károlyi Mihálynak a hatvani és kávási részjószágokért letett kétezer ötszáz huszonöt forintról menedéklevelet adnak.*
1642-ben Szikszai Zsigmond többek között Kauas birtokát is átírja nejére, Tamási Sárára és leányára 2000 frt erejéig.*
Kávás 1648-ban az osztozásnál Károlyi Ádámnak jut.*
A részbirtokot Vassaly János nejére, Dancs Annára írta át, a miért 1647-ben tiltakozik ellene nővére, Katalin.*
{382.} 1662-ben Récsei László árváinak a szolnokmegyei Kávásról is van levelük.*
1688 decz. 11-dikén itt levő részjószágát Károlyi László fiára, Sándorra hagyja.*
1701 aug. 31-dikén Szécsi Györgyné Guthi Juditot megintik, hogy bocsássa ki ama kávási részjószágot, a mely Szécsi György jogán Ráczkevi István, tasnádi lakost illeti.* 1702 jul. 13-dikán vizsgálatot tartanak Zsombori János részére az iránt, hogy a kávási részbirtokát, melyet Dancs Jánostól bírt zálogban, Ráczkövi Istvánnak hagyta-e végrendeletileg Szécsi György.*
Kávásnak, mint Szécsi György és neje, Guthi Judit egyik jószágának a felosztására 1716 jun. 20-dikán az előbbiek leánya, Zsombori Jánosné Szécsi Zsófia meginti Gencsi Györgyné Dobai Erzsébetet és Csatári Andrást.*
Egy 1742-diki tanúvallatás szerint Káváson ezelőtt tizenkét évvel Vay László és Boros Kata negyvenöt forinton szereztek Nemes Andrásné Székely Erzsébettől egy colonialis jobbágytelket. A Rajkháton Kávási Erzsébet és Kis Bálint szántóföldjei feküsznek, a Gencsi-fordulóban pedig Kávási Boldizsár és János földje. A határfelosztás ezelőtt 20 évvel történt; egy-egy paraszt jobbágytelek után mindenik fordulóra csak két-két darab föld jutott, melyek szélességét 14 öles kötéllel mérték.*
1771-ben Vay Lászlónak taksásai (3) minden termésből tartoztak dézsmát adni, a mellett egy tyúkot, tíz tojást, egy zsákot, egy itcze vajat (a kinek t. i. fejős tehene van).*
Tasnád mezőváros tartozékát, Kávás részbirtokot és az idetartozó részeket 1779-ben hat évre bérbe veszik Vajai Vay Lászlótól Reviczki József, Szotyori Kerekes József és nejeik.*
Ér-Kávás is egyike ama birtokoknak, amelyek visszaszerzésére {383.} nézve 1784-ben Menesági István és György meg Csoknyai György megegyeznek.*
Wolkenstein Trostburg gróf felesége Aspremonti Anna 1795-diki vallomása szerint Kávás a tasnádi uradalomhoz tartozik s mint ilyent a kincstár Cserei Farkas, udvari tanácsosnak adta. (1777.)*
A hadi terhekhez való hozzájárulásra 1797-ben összeírták Ér-Kávás községből a következőket. Főbb birtokosok: gr. Károlyi József, br. Bánfi László és Pál, Kávási Boldizsár; kisebb birtokosok: gr. Gyulai József, br. Bánfi Elek, Kovács Mihály, Kávási János, Butyán András és János, Bara József, Balog László, Kávási Gergely, Délczeg István, Nagy András, Asztalos János és gr. Teleki László; saját telkükön lakó, egyházi adómentes nemesek: Filep László, Butyán Mihály, Filep Farkas és Székely János; más telkén lakó, adómentes nemesek: Kozma László és Burbulás János; más telkén lakó, adózó nemesek: Nyisztor János, Gicz Simon, Maftyej Imre és László; urasági tisztek: Lukács János udvarbíró, Demjén Sándor számtartó és Mester Péter lovász; papok: Böszörményi István ref. és Béres Demeter gör. kath.; kántor: Béres Mihály; árendás: Naszki János oláh; zsidók: Mátyás József, Lázár Salamon és Áron Mózes.* 1805-ben a Gicz, Nyisztor, Tyira, Nemes, Fogas és Hosszú adózó nemes családok tagjait írták össze mint fegyverfoghatókat, összesen 11-et;* lovasnak vették föl a Kádár-, Bede-, Butyán-, Kávási-, Balog-, Kovács-, Fülep-, Burburás- és Veres-családok tagjait, összesen 14-et; gyalogosnak pedig a Fülep-, Kozma-, Kovács-, Pap-, Madári-, Butyán-, Barota-, Asztalos- és Szabó-családok tagjait, összesen 10-et. Mint idevaló birtokosok említvék ezen összeírásban Kávási János árvái is.*
1805 okt. 16-dikán itt homagialis esküt tettek a Bede-, {384.} Kádár-, Butyán-, Kozma-, Fülep-, Kovács-, Palagi-, Balog-, Pap-, Madári-, Borota-, Burburás-, Kávási-, Veres-, Nyisztor-, Gicz-, Hosszú- és Szabó-családok tagjai; összesen 25-en.*
Evang. reform. fatemplomáról 1792-ben van szó, mikor azt renoválták. A mostani templomot, az érgirolti elpusztult templom tégláiból, 1824-ben építették. Legrégibb klenódiumait a tizennyolczadik század végén, a tizenkilenczediknek az elején a Bánfiak s a Kemények adták. 1861-ben Kávási Zsuzsánna s Dóczi Polixéna ajándékoztak úrasztali edényt s terítéket, az 1874. évi bécsi kiállításról való az az ezüst pohár s tányér, a melyeket Kovács Mihály s neje Kabós Borbála adományoztak az egyháznak. Az egyház legrégibb jegyzőkönyve 1786-ban kezdődik.*
Papjai: 1782-ben Tasi István, 1786-ban Pesti József, 1787-ben Benkő Sámuel, 1792-ben Makódi József, 1795-ben és 1807-ben Parlagi Pál, 1797-ben Böszörményi István, 1799-ben Ujvárosi János, 1801-ben Csengeri Pál, 1802-ben Dóczi Ferencz, 1812-ben és 1819-ben Kónya György, 1815-ben Lakatos János, 1830-ban Balázsi János, 1831-ben Cseh Mózes, 1838-ban Dombi Sámuel, 1840-ben Parlagi Elek, 1844-ben Gál Zsigmond, 1847-ben Gidai János, 1857–1874-ig Meszesi László,* 1881-ben Demeter Kálmán, a jelenlegi Diószeghi Mór.
A gör. katholikusok kőtemploma 1882-ben épűlt. Anyakönyvök 1809-ben kezdődik.*
Van két elemi népiskolája: állami és gör. kath., mindegyik egy-egy tantermű. Az állami 1896-ban szerveztetett.
Ér-Kávás újra 1718-ban telepűlt.* Még az 1715-diki összeírásban sem találjuk. Már 1720-ban 1 nemes-, 20 jobbágy-, 7 zsellér- és 8 taksás-, összesen 36 háztartás fizet adót, magyar 27, oláh 9. Ebből következtetve a népesség száma 1720-ban 324 lélek, 243 magyar és 81 oláh.* A lakosok vezetékneve magyar ugyan, de nagyobb részük oláh.
{385.} 1733-ban 30 oláh család (gör. kel. papja György),* 1750-ben 202 gör. kath. lélek volt.*
1847-ben a lakosok száma 1107; róm. kath. 13, gör. kath. 812, evang. reform. 270, izr. 12.* 1890-ben lélekszáma 1019; nyelvre nézve magyar 250, tót 2, oláh 767; vallásra nézve róm. kath. 22, gör. kath. 768, evang reform. 207, izr. 22. Házak száma 154.
A művelés alatti területből 1720-ban adózás czéljaira összeírtak szántóföldet 720 köblöst; rétet pedig 216 kaszást.* 1895-ben gazdaságainak száma 110. Területe 3981 katasztrális hold, a melyből szántóföld 2073, rét 878, legelő 546, nádas 99, kert 33, terméketlen 352 hold.*
A községnek 1900-ban 6148 K. 48 f. becsértékű cselekvő vagyona van, állami egyenes adója 6561 K. 12 f.
Határának terjedelme 1845-ben: 6,415.664 öl, 1718-ban pedig: 28 kolonikális telek, 41 kolonikális sessio és 2 nobilis kuria.
Utczái: Szabadságtér-utcza (1848 előtt Ér-Hatvani utcza), Nagy-, Sziget-, Nemes-, Ardelean = Argyëlján (Erdélyi-), Csonkasor-, Szántai-, Tóhát- és Temető-utcza. Az Ardelean-utczát Erdélyből ide telepített oláhokról nevezték el, azok lakják ma is. Határrészei: Sziget, Hortobágy, Iléd, ennek része a Szomjúhát, Mojsza kútja, Butyán fogadója, Dinnyeföld, Dinnyésdomb, Porcărisce = Porkeristyë (disznófertő), Unghiura (tájszó) Tomii = Ungyurá Tomí (Tamás-zugoly), Limpede Bánfi = Limpëgyë Bánfi (Bánfi-tisztás), Lupisce = Luptyistyë (Farkasfogó), Kékeczi-rét, Koltó, Rácz-, Banka-rét, Hancsokos, Nagy-Lapos, Gencsi-forduló.
A nádastóval körülvett Sziget határrészt már a rómaiak idejében lakták. A lakhatóság biztonsága végett akkor megerősített hely volt. Két lábnyi mélységben urnadarabokra, {386.} égetett csontokra, szénre és hamura találtak itt. A megerősítés mellett bizonyít az, hogy ma is csak a Száján lehet a Szigetre jutni. Alakja tojásdad. Terjedelme száz hold. A Zigethelyet 1514-ben Kávási György elzálogosította száz forintért Kók György és Veres Mihály, tasnádi lakosoknak. Az 1718-diki határosztály alkalmával gr. Károlyi Sándor birtokába jutott, hasonlóan az 1845-diki határosztály alkalmával s jelenleg is e család bírja. Az Iléd Szomjúhát nevű részében karóba húztak istenkáromlásért egy kondást. Ez azonban huszonnégy óráig nem halt meg s folyton vizért kiáltott. Végre aztán egy Ile (tán helyesebb Ilie = Ilijë = Illés) nevű ember vizet adott neki; ezért ezt hat évi fogságra és hatszáz botra itélték, mibe ez egy év alatt belehalt. A Dinnyésdombon szintén római temetkezési maradványokra, urnákra lehet találni. A 70-es években szántás közben az eke egy aranylánczszemet hozott felszínre.
A községtől keletre a Szomjúháton és Mojszakúton, továbbá délre a tasnádi fordulón folyik keresztül a Rajkat patak, délnyugotra a kékeczi réten vagy nyilason a Kékecz patak, északnyugoti határán az Ér folyó, a mely határvonal Szilágy és Szatmár vármegye között.
Már láttuk, hogy 1619-ben említve vannak, mint Kávás mellett levő rétek: a Kékecz- s Sebesér-melléke.*
Kovács István telkén több népvándorláskori régiségre bukkantak: két, griffel ellátott csatra, egy szíjvégre, a melyen két guggoló griff közt szarvas van, más törött szíjvégre, lószerszámdíszekre.*
| Ér-Hatvan. | TARTALOM | Ér-Kisfalu. |