| Hideg-Retteg. | TARTALOM | Horgospatak. |
Hollómező.
Nevének változatai: 1588-ban* Hollomezeő. 1831-ben* Hollómező. Oláhul: Magotsa, jelenleg Magogea és Magodia.
Ha az oláh elnevezésből származtatjuk nevét,* măgădăn = szamár, öszvért jelent. Magyar nevét, Hollók megye, különösen téli időn, magas hegyen fekvő havasi mezőtől kaphatta.
Alsó-Kosály felé nyiló szűk völgy fejénél fekszik, északra a hegyekre is kiterjedőleg, három oldalról magas hegyek veszik körül, melyek közül a róla elnevezett hollómezei hegy emelkedik a falutól északra s az innen eredő patak foly a falun keresztül s A.-Kosálynál a Szamosba szakad. Deéstől 24.5 kilométerre, a deési járásban.
Hollómező 1588 körül alapittatott, mert a mondott évben* Báthory Zsigmond annak vajdaságát alapitójának, nemes Botha Jánosnak s utódainak adományozta, ki ez elpusztult és lakatlan helyet saját költségén benépesitette s egyúttal a fejedelem Hollómezőt a deési kamarához csatolta.
1598-ban* birtokosa Teke Ferencz.
1603-ban* Teke Zsófia Fejérváry Istvánné itteni részét Tötöri Jánosnak három kocsilováért leköti.
1607-ben* birtokosa Toldalagi György.
1607-ben* Rákóczy Zsigmond fejedelem Kopza Kosztán és Bota Máté itteni lakosokat megnemesitvén, házaikat (Ungur és Kirlai közt) minden közteher alól kiveszi.
1608-ban* girothi Torma Miklós végrendeletileg Fodoroczky Istvánnétól zálogba birt itteni részét neje Kun Borbálának és fia Miklósnak hagyta.
1612-ben* birtokosai: Toldalagi György és Gyulay Mihály özvegye.
1615-ben* Hollómezei Kupsa Butha és Butha Kosztin nemesek; {30.} birtokosok: gyerőmonostori Toldalagi György és kaczkói Maxin László, Koborzán Tamás biró, Sehlyem Mihály esküdt.
1624-ben* Toldalagi György s neje Teke Katalin itteni Maxin György és Lászlónál zálogban lévő részüket 2 ház jobbágyon kivül, visszaváltják.
1628-ban* kaplyoni Nagy Miklósné Fodoroczky Kata itteni részét Kúthy Istvánnak leköti.
1630-ban* Budai Nagy Miklós a maga és neje Judit, Fejérváry Istvánnak Teke Zsófiától való leánya nevében, mivel azon Teke Zsófia négy itteni jtelket Maxin Lászlónak és Györgynek elzálogositott: Nagy Miklós azt Baráth Katalintól vett kölcsön pénzen magához váltotta s most annak fejében azokat neki zálogba veti.
1631-ben* birtokosai: deési Füzessi János és Toldalagi György, idevaló nemesek: Bota Péter és Konstantin.
1636-ban* birtokosai: Dobai Anna f.-töőki Somlyai Gáspárné, Teke Kata m.-köblösi Toldalagi Györgyné és Teke Magdolna m.-köblösi Fodoroczky Istvánné.
1638-ban* a fiskus köblösi Teke Lukács fia György, fia ifj. János itteni részét magvaszakadtával elfoglalta, de a női ágon levő örökösök* annak ellentmondtak, de siker nélkül, a mint látjuk, mert a fejedelem a deési sókamarához csatolta.
1644 márczius 30-án* Toldalagi Györgytől Kupsa Bota zálogba birt 3 jobbágyot, ezeket Alvinczi András kamaraispán a deési kamarához foglalta.
1653-ban* II. Rákóczy György fejedelem e birtokot uzoni Béldy Pálnak adja zálogba a kodori uradalom kárpótlásául.
1658-ban* a szamosujvári uradalomnak itt 12 adófizető jobbágya volt.
1658-ban Barcsai Ákos fejedelem Hangó Simon, Toma Kifor, Bukure János, Kira Mihály, Turk Kira, Petrona Demeter és Demján Péter részére armalis nemességet ad.*
1658-ban* II. Rákóczy György fejedelem idevaló, de Szamosujvárhoz tartozó zöldpuskás darabontot, Kira Lukácsot itteni házával együtt megnemesiti.* Ugyan őt 1659 márczius 20-án Barcsai Ákos fejedelem is megerősiti nemességében.
{31.} 1659-ben* nemes az idevaló Demjén család.
1659-ben* Selem Tamás, Sarló András és Zab Tamás armalis nemességet kaptak Barcsai Ákostól (Besztercze, márcz. 2-án). Ellentmondás nélkül kihirdették a szászsebesi országgyülésen ugyanez év junius 8-án és a deési megyegyülésen ez év julius 3-án.
1661-ben* Hollómező a deési sókamarához tartozik.
1661 augusztus 20-án Apaffy fejedelem a Keresztesmezején drágavilmai és boérfalvi puskásokat a következő hollómezei puskásokkal együtt: Hangó János, Szava Kozma, Kirilla János, Bozura Gergely, Kira Lukács, Turkul András, Petrucz Péter, Demjén Tivadarral megnemesiti.*
1662-ben* Apaffy Mihály fejedelem idevaló puskásokat: Vinási László, Komorzán Jánost minden közteherviselés alól felmenti.
1662-ben* itteni nemesek a Bota, Kupsa, Selyem Tamás, Szántó, Sarló András és Zab Tamás családok.*
1664 junius 20-án* a fejedelem Demjén Jakab és Demetert, Márkus, Kornya és Todor családok itteni nemesi házukban újólag megnemesiti.
1664-ben* Apaffy Mihály fejedelem Demján Jakabot, Demetert, Petrucz Tivadart és Tamást, Márkus Jánost, Bruzure Miklóst, Kormos Lászlót armális nemességre emelte. Kihirdették az 1665 április 13-iki györgyfalvi megyegyülésen.
1664-ben* nemes az idevaló Karmasán család.
1664-ben* Buzura Gergely és Máté zöldpuskásokat a fejedelem nemessé s itteni házukat a közteher alól mentessé teszi. 1676-ban* új adomány czímen előbbi jogaikban megerősiti.
1666-ban* idevaló nemesek Botha Tivadar és Kupsa György.
1673-ban január 26-án a kudui megyegyülésen hirdették ki hollómezei Feseteo János nemességét. Ugyanez évi csicsókereszturi gyülésen Pap Ignácz idevaló oláh pap armálisát.
1676-ban Gyula-Fehérvártt nov. 4-én* Hollómezei Szuszin Tamást, testvérét Györgyöt s fiát Miklóst Apaffy nemességre emeli.
1676-ban* idevaló nemes a Botha és Lár család.
1676-ban* Hollómezei Buzura Jónás, Gergely, Máté testvéreket és Jónás fiait: Jánost és Miront, fejedelmi zöldpuskásokat, a fejedelem {32.} parancsára, egy itteni telekbe, Hollómezei Szász, később Szuszin Tamás és Kira Lukács nemesek között, beigtatják. Idevaló puskás nemesek még: Sánta András, Tarak András és Petrucz Tivadar.
1677-ben* birtokosa a fiskus.
1679 április 20-iki felőri megyegyülésben Buzura Gergely és Máté, Szuszin Tamás, György és Miklós nemeslevelét hirdették ki.
1681-ben* Hollómezei Petrucz nemes család.
1684 október 20-án Apaffy fejedelem az idevaló Kornya családot újolag megnemesiti.*
1689-ben* Apaffy Mihály fejedelem Fogarason május 16-án Pap, máskép Márkus Gergely, Literati, máskép Márkus János deákot, testvéreket, a Pap Gergely fiait, úgyszintén Pintye Tivadart és Illést itteni telkükkel együtt személyileg is megnemesiti s még ez évben beigtatják: Kupsa Farkas, Bota György, Kira Tur, Bota Akim és Márk idevaló nemesek, Selyem Mihály, Kék Kira és Márk Tivadar fejedelmi puskások jelenlétükben. Ugyanekkor birtokosok itt Bota Tivadar, több jobbággyal, a fiskus és Iklódi id. Toldalagi János. (Kihirdetve 1690-ben).
1690-ben* id. és ifj. Toldalagi János s a Kira család emlittetik.
1694-ben* birják a puskások, részben oláh ajku nemesek s a fiskus, melynek itt a deési kamarához 28 jobbágya tartozik.
1702-ben* egy telkes nemesek a Bota, Kupsa, Turk, Kornya, Pap, Buzura, Petrucz családok s bir itt a fiskus 9 jobbágyot.
1703* körül szabadosok és puskások 4 Petrucz, 1 Onisa, 1 Mundrucz, {33.} 2 Buzire, 2 Sarto, 1 Demian, egy Márk, Kira, Zob, Gliga és Karmasán családbeli. Nemesek 11-en: Bota György, Tivadar, Onisa Gligoria, Kornya Márkuj, Petrucz Szimeon, Török Kira, Kupsa Farkas, Pap Vaszi és Farkas, Buzura János és Szusza Miklós.
1713-ban* idevaló egy telkes nemes a Slam, Bota, Kupsa, Tur, Zab, Karmazán, Kornye Onisi, Petrucz, Buzura, Szuszin, Mundrucz családok, kik 23-an laknak 23 házban 8 örökségen.
1714-ben* Hangó Simon, Kifor Kornél, Buzura János, Kira Mihály és Turk, Petrucz Demeter és Demjén Péter igazolják, hogy armalisukat Barcsay Ákos fejedelemtől kapták.
1721-ben* Kornya János és Györgynek egy nemesi telke van, állitólag a fiscust illeti s ezért perbe is fogta, de nem nyerte ki.
1731-ben* nemesek Bota Péter és Pál.
1759-ben* a fiscus az itteni részt a deésaknai kamarához csatolta.
1769-ben* a fiscus itt minden egyházi nemest igazolásra szoritott, noha a falunak csak egynegyede fiscusi birtok, mely részt Szamosujvár birja, de ezen kivül van még a fiscusnak 15 öröksége, melyhez tartozik 136 köböl férőü szántó, 53 szekér szénára való rét. 18 jobbágya fizet 8 kal. búzát, 14 kal. zabot és 44 frtot adóba.
1786-ban* birtokosa a kir. fiscus, van 12 jobbágya.
1810-ben* egy telkes nemesek: Turk, Kupsa, Bota, Pap, Hangó, Gliga, Demján, Petrucz, Kornya családok.
1820-ban* a deésaknai sókamarának van itt 11 telke s több egy telkes nemes és puskás.
1829-ben* Turk, Kupsa, Hangó, Kornya és Pap család nemesek.
1838-ban* van 4 immunis vagy nem adózó, 139 adózó oláh ajku nemes lakosa, irástudó közülök 2.
1863-ban* a kir. kincstár részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban* nemes jogu birtokosai: Kassa László, Lukácsfi Aurél és 31 Petrucz, 19 Kupsa, 10 Bota és Bote, 9 Hangó, 12 Márkis, 7 Pap, 3 Szarto, 4 Sliam, 2 Silán, 9 Buzura, 8 Zab, 3 Kermezán, Szusza, Csicseu, Vajda, Borode egy-egy családtaggal, 7 Szuszin, 3 Tyirilla, 4 Gozsa, 4 Turk és 2 Markucz családbeli.
Birtokosai 1892-ben Buzura János 149 h. és Kupsa Ágoston 124 h. öröklés.
{34.} 1898-ban Sliám Gábor, Kupsa Viktor és Ágoston, Markusiu Péter a Fetuluj, Buzura Todoszie, Ciceu Arsente, Buzura aluj Tódor, Juon, Nuculuj, Hango János, Marchis Simon.
Lakosai románok, földmiveléssel, baromtenyésztéssel foglalkoznak, de vannak köztük szénégetők, marhakereskedők. Húsvéti vendégelés, Szent-Györgynapi öntözés, jég ellen való harangozás szokásos. Főtáplálékuk a málé, paszuly, pityóka, káposzta. Káposztát, hagymát, murkot, czellert, petrezselymet a városokról szerzik be. Öltözetük házilag készült kendervászon s posztóharisnya, bőrmellény, czondra, kucsma, kalap, bocskor, nyáron bő lábravaló. A nők viselete a harisnyán és kalapon kivül, ugyanaz, mi a férfiaké és katrincza (zadia).
Gazdasági épületeiket s házaikat rakófából szalmafedél alá épitik, Csűr, pajta egy fedél alatt. Házaik (egy lakó és pitvar) faasztallal, mellette két hosszú paddal, egy-két ágygyal s két hosszú rúddal vannak ellátva, a melyekre a pokrózcokat, lepedőt, színes párnahéjakat, kendőket akasztanak és a sütőkemencze is helyet foglal benne.
1662 január elején* itt vonult keresztül Kemény János fejedelem Apaffy ellen hadaival s itt fogadá ennek követeit. Január 6-án már Bethlen mellett táborozott, a hol csatlakozott Szamosujvár német őrsége is.
Itt születtet Pintye Gergely rablófőnök, ki II. Rákóczi Ferencz zászlója alá sietett a németek ellen zsoldos csapataival, a szatmári békekötés után is megtartotta volna embereit, ez azonban más Pintye lehetett, csak a mese füzi hozzá a többi történeteket.*
Megyénk északi részén Gutin, sőt Kapnikbánya közelében, a Sátorhegyen, Csicsó körül s ezen kivül majdnem minden községben találunk oly helyekre, melyekhez egy Pintye híres haramiáról szóló mondák, hagyományok füződnek.
A XVI-ik század s a XVII-ik század első éveiben Nagy-Bánya s Kapnikbánya környékén tanyázott rablótársaival. A lakosságot mindenütt rémületben tartotta. 1703-ban kuruczokhoz szegődik. Ez év augusztus 14-én több kurucz hadnagy* N.-Bányát ostromolni kezdette, a hol jelen volt Pintye is 7–8-ad magával s a város kapuját vagdalta a hajdu hadangyok tilalmazása ellen. A lakosok fegyvert fogván, golyózás közben Pintyét meglőtték, „mivel ő az országuttyában sok ártatlan vért ontott s ő neki is vére az országuttyában az kapu előtt kiontatott, teste penig, mint gonosztevőnek tiszteség nélkül a Várdombon belül eltemettetett.”
{35.} A hagyományok hitelre méltóan bizonyitani látszanak, hogy egy Pintye a Gutin környékének sziklás, meredek s jól rejtő zugait használta főképen állandó tanyául s lesőhelyül, honnan Szatmár-, Máramaros- és Belső-Szolnokmegyét összekötő úton és Horgospataka határán intézte a járó-kelőkre rablótámadásait. S azt állitják, hogy a tatárokkal is szövetségben volt, de ez más lehetett. Pintye szökője-t mutogatják ma is, hol az őt üldözők elől, lándzsájára ülve, a mélységben eltünt, mint ezt Gaál József „Szirmai Ilona” czímű 1836-ban kiadott regényében olvashatjuk. Pintye barlangja, forrása, fogadója, pinczéje, beljebb Csicsó vidékén kútját, kőasztalát stb. stb. emlegetik, a hol állitólag kincseit rejtette el s ma is keresik.
Valószinüleg a rablók azon fajtájához tartozott, kiket inkább az elkeseredés, mint a rablási szándék vezetett a zsivány életre. A gör. keleti oláhság azt tartja, hogy azért fogott volna fegyvert, hogy az oláhságot régi vagy gör. keleti vallásában megtartsa az akkor terjeszkedni kezdő gör. kath. szemben.* A köznép kegyelettel emlegeti, hogy a szegényeknek adta, mit a gazdagoktól elvett. S azt tartotta róla, hogy a golyó nem fogja és csak 3 ezüst golyóval, 3 rozs-szemmel s tavaszi csikónak 3 patkószegével lehet őt megsebesiteni. Halála után dalba foglalták e bűvös szereket.
| Pinte, Pinte, viteaz Pinte |
| Nu trece prin Baia-mare |
| Că patru băiesi te-or impuscare |
| Cu trei plumbási de argintas, |
| Cu trei graúnte de seceră |
| Si tre cuite de manz de primă vară. |
(Pintye, Pintye, vitéz Pintye, ne menj te Nagybányára, mert Nagybányán ott lelő téged három ezüst golyóval, három rozs-szemmel s három patkó szegével a tavaszi csikónak.)
A hagyomány neki tulajdonitja a tatárok bevezetését Máramarosba és Szatmárba. Ő fogta volna el Szirmay Ilonát, Rákóczy Ferencz tábornokának leányát, kit a tatárok 6 évig tartottak fogságban. stb.*
1848. őszén Katona Miklósnak egy itt áthúzódó csapata harangjait leszedte s ezek közt volt a később híres ügyvéd, akkor huszár, Buttyán László.
{36.} Gör. keleti egyházközség. Kő- és tornyos templomát 1810-ben kezdette épiteni a község közepén, 1811-ben* a megyében kéregettek a templom épitésére s 1820-ban végezték be. Szent Miklós tiszteletére van szentelve. Harangjait 1852-ben öntette Kolozsvárt.
Lelkészei: Demián Ignácz 1672–1703. Márkus György 1682. Demján János 1740. Susin Demeter 1760. Hangó István, Zob Tamás, Pap Mihály, Buzura Mihály, Kupsa Illés 1760–1816 közt. Buzura János 1816. Kupsa Simon 1813–1828. Buzura Péter 1823–1869. Kupsa László 1828–1869. Kupsa György 1860–1885. Andre László 1885–1890. Kupsa Viktor 1890 óta.
Felekezeti iskolája az ötvenes évekből való, jelenleg kőépület, egyike a legjobbaknak.*
Éghajlata egészséges, széltől védett, jég jelentékenyebb kárt nem szokott okozni.
1750-ben* határának harmada fekszik téren s ez termő, a többi hegyen és terméketlen. Nem terem annyi, mennyivel szükségleteiket fedezhetnék, hanem más úton szerzik be. Sót fuvaroznak Deésaknáról Szilágy-Somlyóra. Barmaikat a szomszédos vásáros helyeken árúsitják el. Határa két fordulós, évenként trágyázást kiván, de szekérrel nem javithatják. Őszi, tavaszi vetés köble 3 kalangyát, szemül kalangyája egy vékát ereszt.
Kaszálója fordulónként. Van hat vedernyi szőlője házi szükségletre mivelve. Erdeje szükséghez mérten elegendő, legelője kevés, hanem a szomszédos községbeliek birtokain szoktak bérbe legeltetni.
Van adó alatt 339 3/4 köb. őszi vetésre való szántója, elvetettek 171 1/2 köb. búzát, 137 köb. Zabot s tavaszgabonát, 1 1/2 köböl törökbúzája termett, rétje 116 szekérre való. Szőlője 6 vedernyi, malmok jövedelme 21 frt.
Van 292 igás ökre, lova, 204 tehén, 40 tulok, csikó, 216 juh, kecske, 119 disznó, 48 méhköpű adó alatt. Főző üstök jövedelme 14 frt. Iparosa egy kádár s egy kereskedő.
1822-ben* határa 4. osztályú. Összes szántója 674 1/4, köböl férőű, rétje 496 szekérre való, van 46 igás, 17 fejős marha, 6 disznó adó alatt.
Jelenleg közepes termésü határa, esős évben a határ északi, száraz években a déli rész termékenyebb.Terményei: búza, törökbúza, rozs, zab, kender. Fehér szőrü szarvasmarhát, juhot, kecskét, sertést s {37.} házi szárnyasokat tenyésztenek. Gyümölcsfái: alma, körtve, szilva, dió, cseresznye, ezek közül egyedül a szilvát értékesitik, pálinkát főznek belőle.
Itatásra való patakokban, forrásokban gazdag. Épületköve nincs. Van egy egykerekű s kövű felülcsapó malma, melyről a nép azt tartja: mikor hosszasan jár, nem lesz jó termés.
Körjegyzői székhely még 1848-ban, csendőrsége pedig 1895 óta.
Határhelyek: 1784-ben* Abgyi, Karpiny, Kupturi; Szeketuricze; Oszoje; Válye Kászilor; Belczeluj Parducz; Picsoru Kornuluj; Vurvu Sztányistyi; Zogyabu, Csicsere.
1819-ben* Gyálu Slamuluj, Tyicsere; Galgancz; Purkerecz; Gura kocsi; Tencz; Kobor; Gubelcs, Girsob; Gyalu Gligi; Récse, Ripa Botoje; Toptyile; Hornyecz; Doszu Korbuluj; Leorgyis; Gardu Czarini; Kolnicse; Balte, Bilcsa, Koka; Fácze Fauroje; Koka Csotuluj; Fremtur; Mora Bembenyilor; Kirpács; Holbak; Jezune; Gyalu Luptyestyilor; Zavoje; Hucsur; Prizlop.
1864-ben* Buduhala, Dealu Tiri, Pojnicza Pintyi Prislopu, Tyicera, Kubelcsiu, Galgantz, Dealu mare karbuni, Rupturile, Alunisul, Purkarecz.
Lakossága: 1659-ben* fiaikkal együtt 51 jobbágy, 32 szabados puskás lakosa van, kik 26 házban laknak.
1661-ben* fiaikkal együtt 60 jobbágy és 41 szabados puskás lakosa összesen 27 házban lakik.
1703 körül* van 22 jobbágy ugyanennyi telkes házban, 2 cséplő zsellér s két özvegy és 16 szabados puskás lakosa. Ezeknek van 22 ökrük, 28 tehenük, 10 lovuk, 83 juhok. El van pusztulva 4 házastelek. Nemesek száma 11; van egy jobbágyuk, 3 cséplő zsellérük, kik ezekkel együtt 13 házastelken laknak.
Van 33 ökrük, 17 tehenük, 7 lovuk, 30 juhok.
1750-ben* 117 családfő egy telkes nemes 10 telken, 96 házban s 7 ily özvegy négy házban, 2 szabados két házban, 11 jobbágy 5 1/2 telken 10 házban s egy ily özvegy egy házban, egy telkes és két e nélkül való zsellér s egy ily özvegy lakosa 4 házban, együtt 15 1/2 telken 117 házban laknak.
1822-ben 48 családfő lakossal.
1830-ban 600 gör. kel. lakossal.
1857-ben* 892 lakosból 7 róm. kath. 3 gör. kath., 859 gör. keleti, 23 zsidó. Házak száma 217. Ekkor a m.-láposi járáshoz, 1848 előtt a rettegihez tartozott.
{38.} 1866-ban gör. kel. Román egyházhoz tartozik 1000 lélekkel.
1891-ben 1015 lakosból egy róm. kath., 8 gör. kath. 989 gör. keleti, 6 ev. ref. és 11 izraelita.
Adója 1703-ban* szabadosok, jobbágyok, zsellérek fizettek együtt 31 frt 40 krt, 9 köböl búzát s ennyi zabot, ngéy szekér szénát s a nemesekkel együtt egy tehenet.
Adója 1748-ban* 526 frt 2 kr; 1749-ben* 507 frt 50 kr. 1775-ben 983 frt 4 kr.*, 1822-ben 332 frt 14 kr. és 1898-ban 1635 frt 63 kr.
| Hideg-Retteg. | TARTALOM | Horgospatak. |