| Málom. | TARTALOM | Mányik. |
{122.} Mánya.
Nevének változatai: 1315-ben* Mana. 1325-ben* Mania. 1590-ben* Mannia. 1750-ben* Mánya.
Neve személytől ered; az oláh Mája-nak nevezi. 1249-ben* Galgócz vidékén, Nyitra- és Barsvármegyében, Zágrábban fordul elő Mánya és Manya földje. E szerint neve szláv szó.
A Deberkepataka balpartján, egy mellékszoros völgyecskének torkában, nagy részben a hegyek oldalaira is kiterjedőleg fekszik a deési járásban, Deéstől 13.3 kilométernyire.
Mánya első birtokosai a mai losonczi Bánffy család elei, Dénes nádor fia Dénes ispán voltak. Ezen Dénes fiától Tamás és István székelyek kapitányától a XIV-ik század elején uralkodó zavaros időben Mányát a hatalmas László erdélyi vajda jogtalanul elfoglalta, kik birtokukba újra csakis 1315 junius 27-én* Róbert Károly parancsára léphettek.
A Bánffy Dénes fiai közt 1325-ben* megejtett osztály szerint Mányát Bánffy István kapta. 1335-ben* Mányát több megyebeli falvaival Losonczi Tamásnak adja Károly király ennek nógrádmegyei birtokaiért. Bánffy Istvántól örökölte fia: Dénes mester s ennek halálával 1393-ban* a Bánffyak közti osztály szerint néh. Dénes bán Gengeu Anna fiainak Péter, György és Lászlónak és azon néhai István fiainak Lászlónak és Istvánnak jutott.
1425-ben* midőn a Miklós fia Dezső hasonnevű unokáját Kis-Somkútba beigtatta, Kecseti János, István, Péter testvérek és Keserü Gergely,* mint mányai birtokosok, úgyszintén Losonczi Bán István és László, a Bán Lászlónak, a Dénes és Kata fiának gyermekei ellene mondottak.
1473-ban* birtokosai a Bánffyak, t. i. néh. István bán fiai: László, János, György, András és Mihály.
1497-ben* losonczi Bánffy János itteni részét Bánffy Lászlónak adja cserébe.
{123.} 1507-ben* egy rész birtokosa Bethlen Miklós,* mint Bánffy Katának Kozárváry Lászlónénak 3-ik férje, holta után fiai János és Farkas.
1515-ben* Bánffy Péter itteni részét, mely reá néh. Bánffy János után szállott, Kendy Gálnak veti zálogba.
1517-ben* Losonczi Bánffy István itteni részét, melyet Bongárti Porkoláb Domokostól magához váltott, most sógorának Szolnoki László deáknak, gyalui udvarbirónak veti zálogba.
1519-ben* Bánffy László fia Miklós itteni részét atyjának adja cserébe.
1520-ban* Szolnoki László deák Bánffy Lászlónak itteni részét, melyet az néh. Bethleni Miklósnak zálogositott el, Szolnoki pedig azt magához váltotta, most nejének Bánffy István leányának adja el.
1522-ben* Bánffy Péter özvegye Petronella férjének itteni Semesnye vidékéhez tartozó részét leányának Annának átadja.
1563-ban* Bánffy András és Péter itteni részüket Kendi Gálnak vetik zálogba 68 aranyért. Ugyanez évben* Bánffy István itteni részét Szolnoki Literáti László, máskép deáknak adja zálogba.
1577-ben* Báthory Kristóf a hűtlenségbe esett Békés-párti Kendy Gábor itteni részét Kendy Ferencznek adományozza. Több birtokosok Kendy Sándor, Komornik Mihály. Jobbágyok: Balázs és Pungrácz.
1578-ban* Patócsy Katalin Kendy Sándorné, Patócsy Erzsébet Bánffy Boldizsárné és néh. Patócsy Gáspár leánya Anna e birtok felében megerősittetnek. Többi birtokos: Földváry György, Komornyik Mihály.
1578-ban* Szász Ferencz gyámfiának Szász Jánosnak itteni részét Bánffy Farkasnak adja zálogba.
1585-ben* a fejedelem Kendy Sándort itteni birtoka után eddig adott fel dézmafizetés alól mentessé teszi.
1586-ban* zentelki losonczi Bánffy Kristóf és Farkas itteni részében Báthory István lengyel király és Báthory Zsigmond fejedelem új adomány czimén megerősiti és ellentmondás nélkül beigtatják.
1590-ben* Kendy Ferencz itteni, valamint a sajgói, oroszmezei, oláhfodorházi és dobrocsinai a Kendy-kastélyhoz tartozó részében megerősittetik, de az igtatásnál Kendy Gábor ellentmondott.
{124.} 1595-ben* itteni birtokosok: Zádorlaki György kanczellár özvegye, (Pongrácz Mihály és Péter, Demeter Bálint jobbágyok.)
1597-ben* Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett Kendy Sándornak itteni részét, melyet a kodori udvarházához birt, sákai Ghiczy Péternek és nejének Kendy Krisztinának (a Kendy Sándor leánya, előbb Kovacsóczi Farkasné) adományozza, a kik abba a másik ottani birtokos Zádorlaki György özvegye Kozárvári Anna (Kozárvári László és Bánffy Kata leánya) jelenlétében beigtattatnak. Idevaló lakosok: Pongrácz István és Péter, Salati Tamás.
1612-ben* birtokosa előbb Ghyczy Péterné, most Kendy Krisztina neje jogán Némethi Gergely és annak testvére Kendy István. (Demeter és Berkesi jobbágycsaládok.)
1617-ben* Kozárváry Gergely és Orbai Sofi leánya Borbála itteni részét, melyet atyja nejének Torma Borbálának most Somogyi Andrásnénak vetett zálogba s attól férje Suky Benedek váltott meg, reá és fiokra Lászlóra hagyja.
1618-ban* birtokosa Haller Zsigmond.
1620-ban* Bethlen Gábor Haller Zsigmondot megerősiti azon részben, melyet a hűtlenségbe esett Kendy István birt, de Bánffy Margit Allya Farkasné, Bánffy Judit Szikszay Györgyné, Bánffy Borbála Huszár Istvánné, Bánffy Anna Wesselényi Boldizsárné és Bánffy Zsuzsánna Béldy Kelemenné, továbbá Bornemisza Zsigmond, Bornemisza Judit Kornis Ferenczné és Kendefy Gáspárnak Bornemisza Zsuzsánnától való gyermekei: Miklós, Judit és Anna az itteni Patócsy rész iránt ellentmondtak.
1624-ben* Haller Zsigmond itteni részét testvérére Haller Istvánra hagyja, mely rendelkezését 1630-ban* a fejedelem is megerősiti.
1630-ban* Bánffy Ferencz itteni részét kávási Cseh Gergelynek veti zálogba.
1632-ben* Haller György a fejedelmet a magvaszakadt öcscse Zsigmond itteni részének elfoglalásától tiltja.
1638-ban* Kékedy Zsigmond e birtokát Kékedy Jánosra hagyja.
1640-ben* Haller István s neje zalai Barkóczy Anna a fejedelmet e birtok elfoglalásától tiltja, de úgy látszik, hasztalan, mert 1650-ben* birtokosai a fejedelem és Suky Ferencz.
{125.} 1653. és 1658-ban* a szamosujvári uradalomnak és a deési sókamarának itt 3, Suky Ferencznek 3 adófizető jobbágya van. Ekkor Szabados Gergely szabados emlittetik. 1654-ben a szamosujvári uradalom bortizedbe innen 4 veder bort veszen be.*
1662 április 21-én* a község felét deési Makkai Mihály nyerte, ki később Weér György és Gyerőffi Györgygyel állott perben. Pestesnél adjuk elő, mi módon szerezték vissza a Makkaiak a Kornis örökösöktől itteni és pestesi részüket.*
1663-ban* Apaffy Mihály a fiskus itteni részét Haller Jánosnak adományozza.
1678-ban* a hűtlenségbe esett Haller János itteni részét a fiskus elfoglalta.
1678-ban* köröstarcsai Weér György óvást tesz az ellen, hogy itteni részét szamosfalvi Gyerőffy György magának adományoztatta.
1682-ben* birtokosai: gyerővásárhelyi Gyerőffy György, Dobokamegye főispánja és felsőmagyarsuki Suky Mihály.
1694-ben* birtokosai: Gyerőffy György és Suky Mihály.
1696-ban* Mánya török hódoltsági falu.
1702-ben* birtokosai: Gyerőffy György és Suky Mihály.
1760–69-ben* birtokosa Mósa László, a Suky, ezután Deési, Alvinczi s ezekről a Bethlenekre szállott és cserébe kapott részben is. {126.} Mósa 1751-ben jul. 21-én és decz. 11-én megvette volt Suky Mihály részét 1000 frttal, de 1753-ban szept. 29-én átadta Nagy Boldizsárnak, ki zálogositás útján szintén birta Szentiváni Zsigmond és Veniczei Sándornak, mint a Suky családnak örökségeit. Az eredeti zálogösszeget annak 1761-ben 800, ennek 1780-ban 1000 frttal pótolván s örökölte ezeket unokája Henter Antal 1820-ban.* Birtokos még br. Henter Ádám 1775.*
Ezen családfa alapján 1778-ban s azután több izben Deésfalvi Simon Kristófné, miután testvére Erzsébet annak leánya Simon Anna javára lemondott, felkéreti sepsiszentiványi báró Henter Ádám fia Antalt a mányai birtoknak, melyet nagyatyja Suky Mihály zálogositott volt el Henter Ádámnak 1800 frtban, kiadására. Kozárvárt pedig, a melyhez Mánya tartozott s a melyet szintén Suky Mihály adott volt zálogba Dániel Tódornak és Rácznak, ezúttal nem háborgatja.*
1770–73-ban* macskamezei Ungur Sándor armális, br. Henter udvarbirája birtoktalan, Barát Ferencz és Henter Ádám.
1820-ban* birtokosai: br. Henter Antalnak van 8 1/2, Bónis Eleknek 5 1/2, Szarvadi Dánielnek mostohái után 4, Keresztes Farkasnak 3, Horváth Zsigmondnak 1 1/2, Csernátoni Domokos Ferenczné Mósa László s Nagy Krisztina leánya Borbálának 1 telke.
1822-ben* Suky Krisztina br. Kemény Zsigáné, Zsuzsa Szentiváni Zsigáné és Borbála Pataki Ferenczné megosztoznak néhai Suky István és neje Jármi Krisztinától maradt itteni részekben, melyhez 1833-ban Toroczkai Lajos özvegye Simon Anna is jogot formál.
1839-ben* birtokosai: Pataki Dániel, bikfalvi Bikfalvi József, Bónis Elek (Becze-rész) és Ferencz (Somai-rész), Horváth Károly, Domokos örökösök, Nagy József, Keresztes Zsigmond és Gyarmati János a Somai Zsigmond és Jánostól zálogositott rész birtokosa.*
{127.} 1841-ben* helyben lakó birtokos: Bikfalvi József.
1848-ban* birtokosok: Bikfalvi József, Gesze Péter, Gyarmati János, Eperjesi József, Csákány Dániel, Bucsi József, Bónis Elekné.
1863-ban* Bikfalvi József itt és Pesten 12 jobbágytelek után kapott kárpótlást. Bónis Róza Gyöngyössiné, Eperjessy József, Csákány Dániel, Dr. Szőcs Sámuel, Czakó Borbála, Bónis György részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866 évben* nemesi jogú birtokosai: Bikfalvi József, Papp Albert, Gyarmati János (Deésről), Keresztes Béla és Kozma Toma.
Jelenlegi birtokosai (1898): Dr. Almai Ferenczné Bikfalvi Irma 251 h. 1516 öl, öröklés atyja Bikfalvi Józseftől. Mánya község 121 h. 1030 öl. Gyarmathi Róza 116 h. 175 öl. Bónis Emma Rippel Venczelné az Elek leánya, 89 h. 190 öl. Salamon Lajos, 105 hold 1160 öl, vétel Szőcs Sámueltől és Biró Gyuláné Pap Ilona.
Eredeti lakosai magyarok voltak, 1848 előtt kir. haszonbért fizető helység, ma jobbára oláhok lakják. Földmivelés és állattenyésztéssel foglalkoznak. Szent-Györgynap előestéjén csipkebokortövissel aggatják be házaik s gazdasági épületeik kapuit, ajtó- és ablakait, hogy a gonosz hozzájuk ne férhessen.
Sövény- és rakófaépületeiket szalmával fedik, kő- és zsendelyes épület kevés. Ruházatuk olyan, mint a szomszédos községbelieknek.
A XVI. és XVII. század elején unitárius birtokosai valának, valószinüleg hogy itt is, mint a szomszédos Szinye és Alparéton, ezen felekezetnek voltak hivei* s pusztulása idejét 1638-ik évre tehetjük. Ezután a ref. egyháznak lettek tagjai, de 1658–63 közt hazánkat duló viharok alatt az itt átvonuló ellenséges török, tatár sereg s a behódoltató török pusztításainak eshettek áldozatul. 1658-ban* mint egy hivatalos összeírásból látjuk, itt oláh még nem lakott, egyháza és papja nem volt. Néhány megmaradt hive a szinyei egyházközséghez csatoltatott. Egyházi birtokai még az 1865-ik évek elején (7 hold) meg voltak, s ekkor a szinyei egyházéhoz csatolták.* Van ekkor 3 zsellértelke, valószinüleg egykori pap-mesteri telek.* 1863-ban* úrbéri kárpótlásban részesült. 1898-ban* Szinye fiókegyháza 15 lélekkel.
Gör. kath. felekezet fatemploma állitólag 1698. évből való, a Szt-Háromság tiszteletére van szentelve. 1844-ben* van kevés papi földje. Anyakönyveit 1826 óta vezeti. Papjai: Filep Tódor 1826-tól, Pap {128.} Artemon 1851-től két izben, Pap László 1853-tól, Munzát Gábor 1866-tól két izben, Pap Miklós 1875–1887-ig, utánna Vlaszin Endre, jelenleg 1896-tól Alanás Dániel. Felekezeti iskolát s tanitót a szomszédos Keménye, Szinye és Szóváros községekkel együtt tart fenn 1856 óta.*
Éghajlata mérsékelt, jég ritkán fordul elő. Iszapolás alkalmával a hasi hagymáz szokott fellépni.
Határának nyugatészaki felében eredő Pereu fundaturi patakocska foly keresztül jobbára hegyhátakon; keletre és északra elterülő két fordulós szűk határának felét gyengének, sőt rosznak mondja az 1750-beli* összeírás; a téren földje fekete, száraz, részint fehér és nyirkos, agyagos, hajdan trágya nélkül is elég jó volt, most évenként megkivánná a javitást, de nem lehet szekeres trágyával javitani. Egy őszi szem 3, a tavaszi pedig 4 szemet ad.
1713-ban* volt 175 2/4, 1750-ben* 911 1/2, 1822-ben* 960 vékányi szántója, ebből 1750-ben őszi alá használt 304, tavaszi alá 73 vékát, tengeri termése lett 31 véka. 1713-ban vetett 5 véka törökbúzát. Kaszálója az erdők közt, sovány, 1713-ban 25, 1750-ben 96 1/2, 1822-ben 194 3/4 szekérre való. Tölgyes erdeje nagyrésze kiirtva s csak tűzi fája van, a birtokosságnak kevés szálasa.
1822-ben* határa első osztályu. Szűk és gyenge határához, kevés legelőjéhez képest 1844-ben* elég tehetős gazdák lakják, melyet szorgalmas voltuknak tulajdonitanak. Köve kevés, sósvize nincs, itatója forrásaiban. Két kövü malma télen át nem sokat őröl, azért az egyik udvarban száraz malmot épitettek, de a község nem használja. Van egy üstje, egy mezei és egy belső korcsmája; keresete ritkán a sóhordás, marha, zab, méh, de a nők is visznek apróságokat 1 3/4 mértföldnyire fekvő Deésre, Kis-Somkutig többnyire süppedékes útban, a mi onnan van, hogy az út mellett és a Deberke közt levő nyilak tulajdonosai a források vizének helyet a lefolyásra nem engednek. Közfuvarral nincsenek felette terhelve.
1713-ban* volt 8 ökör, 11 tehén, 41 juh, 19 disznó.
1750-ben* 56 ökör, 56 tehén, 5 borju, 245 juh, 44 disznó, 32 méhköpű.
1822-ben* 18 igás, 31 fejős, 11 fiatal marha, 75 juh, 2 kecske, 39 disznó, 8 méhköpű és 1841-ben* 124 ökör, 95 tehén, 6 ló, 20 borju, 4 bival, 150 juh, 68 disznó és 10 méhköpű adó alatt.
{129.} A térség jelenleg eléggé termő, a hegyes részt legelőnek használják s hazai fajta szarvasmarhát tenyésztenek, gyümölcse a fehér és beszterczei szilván kivül pónyik, batul alma, pergament és király körtve. Épültenek való köve nincs. Itatója kutjaiban és a Deberke patakában.
1750-ben január 26-án* megyei altörvénykezés tartatott itt.
Jelenlegi körjegyzői székhely.
Határhelyek: 1864-ben* Sztyinet, Kornyet, Busztyicza, Ulnyi, Lászu, Fundetura, Karpiny.
1898-ban Szpinet, Bustyicza, Kornyét, Ulmi, Lazurile, Fundetura, Poduricsa, Mojnyile si Fáczá Szupi, Felsőrét, Alsórét.
Hegyei: Gyalu Szpinetuluj és Meruluj 1841-ben.
Lakossága: 1713-ban* 2 jobbágy, 12 zsellér lakosa van 12 házban.
1750-ben* 22 népes telek, 15 jobbágy, 9 telkes, 1 e nélkül való zsellér, 6 bujdosó és 2 ily özvegy.
1830-ban* 268 lakossal.
1841-ben* volt 1 fi, 3 nő magyar, 155 fi, 168 nő oláh, 2 fi, 5 nő zsidó, 1 fi, 3 nő czigány, együtt 338.
1844-ben* 3 fi, 6 nő nemes, 156 fi, 160 nő pór, együtt 325 lélek.
1840-ben született 12, meghalt 8, nősült 2 pár.*
1841-ben* a füstök száma: 1 földesúri, 1 papi, 50 zselléri, 2 zsidó, 1 czigány, együtt 55 füst.
1844-ben* 2 nemes, 51 pór, együtt 53 füst.
1857-ben* házak száma 69, a lelkeké 362, ebből 322 gör. kath., 1 gör. keleti, 19 evang. helvét, 20 zsidó.
1886-ban 10 róm. kath., 304 gör. kath., 16 zsidó, együtt 330.
1891-ben 393 lakosból 3 róm. kath., 350 gör. kath., 15 ev. ref. és 25 izraelita.
Adója: 1748-ban* 161 frt 14 2/4 kr. 1749-ben* 167 frt 58 2/4 kr. 1755-ben* 163 frt 30 kr. 1845-ben* 156 frt 12 kr. és 1898-ban 844 frt 63 kr.
| Málom. | TARTALOM | Mányik. |