XIII. Selye és a Bekecs. | TARTALOM | XV. A Szentföld. |
A Nagy-Nyárád. Jobbágyfalva, római út nyomozása, regéje. Csíkfalva, Csík-Sz.-Márton. Bögözháza. Körtvélyháza. Szilamár nevű elpusztult régi faluk, azoknak fekhelyei. Bajka vára. Sz.-Márton régi temploma, a tatárok Szent-Mártonban. Tóth család. Sirkövek. A Hodos-pataka völgye. Vadad, Iszló, Ehed, Hodos, ez egyházközség régisége, régi temploma, régi keresztelő medencze. Kovácsoczi Farkas korlátnok birtoka. Bakosháza. Villám. Jobbágytelke, szalmakalapgyártás. Németek vára.
Követtük a Kis-Nyárádot fel egészen eredetéig, s igaztalanok lennénk idősb testvére a Nay-Nyárád iránt, ha őt is ily figyelemben nem részesitenők. Hogy pedig ezt rendszerességgel tehessük, vissza kell fordulnunk azon ponthoz, hol folyónkat elhagytuk, azaz Nyárád-Szeredához, hol faluktól behintett szép völgye kezdetét veszi, illetőleg hol az végződik. Folyamvölgyünk kezdetben északi irányt veszen, igy halad Csik-Szent-Mártonig, hol keletre fordulva a Kis-Nyáráddal egyenközű párhuzamos irányban halad.
Az első falu, melyet völgyében érünk, Jobbágyfalva. E falunak népessége nagyrészt jövevény, ide telepitett jobbágyokból áll. Alig 80 éve, csak 20 házból állott e falu, ma már e szám hatszorozva van* Régen a Tóth család birta. Sőt innen is iratta magát* később Petkiekre, B. Bálintithokra szállt, most neje czímén B. Rindsmaul birja, kinek ott csinos udvarháza van* .
A Jobbágyfalvánál nyugatról lejövő és a falu derekánál beszakadó Hosszaszó patak völgyén jött le az általunk Mosonig elnyomozott római út, melyet e vidéken Traján útjának neveznek; e völgyben a most Mosonra vezető szekérút darabig a római úton megy, azután oldalra kanyarodva, a szántóföldek közt elvesz. De keletre innen kezdve vonala a Nagy-Nárád völgyén fel egészen Mikházáig mindenütt követhető, sőt a mostani országút nagyrészt rajta megy; jobb helyein nyárádi kavicsból készült stratumenje egészen fedetlen van, mely oly szilárd összetömörül kőréteget képez, hogy azt csákánynyal sem leeht megbontani, mivel a kavicsok, miként a rómaiaknál szokásban volt, forró, vizhatlan ragacs (cement) közé helyeztettek el.
A néprege ezen útról azt tartja, hogy Tündér Ilona útja volt, melyet mikházi várától Fehérvártt lakó kedveséhez akart vezetni, de minden varázshatalma mellett is soha egészen be nem végezhette, az ellenséges s az ő művét folytonosan lerontó, szépsége miatt reá irigykedő tündérek végett.
Ezen igénytelen regében, ha elemezzük, némi történeti czélzárt találunk arra, hogy ezen út Mikházától Fehérvárra, azaz Apulumból a Mikházánál levő castrumhoz, onnan pedig Szováthára (mint fennebb láttuk) vitt, de a rege hagyománya azt is jelölni látszik, hogy ez út már a római uralomnak hanyatlása korában, akkor kezdett készülni, midőn a leigázott népek a népvándorlás előszelétől érintetve, mozogni, nyugtalankodni és lázongni kezdettek, miért regénk jelzi is, hogy ezen útvonalt tökéletesen be nem végezhették.
Jobbágyfalvával csaknem összeér Csíkfalva* s ezzel egészen össze van épülve Cs.-Sz.-Márton* , mindkét falut, sőt a még fennebb levő Buzaházát is nagyrészt unitárius székelyek lakják, közvetlen érintkezésben a Szentföld kath. elemével; igy találkoznak még az erkölcsi életben is a végletek, igy fog kezet a rég mult, a messze elmaradt, az elavult az ujabb eszmék fejleményével, a mozdulatlanság az előretörekvéssel.
Hogy Csíkfalva s Sz.-Márton Csík előneve honnan származott, nem lehet biztosan tudni, valószinüleg a Nyárád mocsárjaiban tanyázhatott csíkokról, vagy talán arról, hogy első lakói Csíkból származtak.
Csíkfalvi volt Nagy Mátyás, a gyalogok azon vitéz kapitánya, kit 1586-ban hadban szerzett érdemeiért Báthori Zsigmond nemessé tett. Valamint Csíkfalváról származott a Bakó család is, melyből szintén sok nevezetes ember került ki, igy a 17. század kezdetén e családból két kiváló egyén tünik fel (valószinüleg testvérek) István, ki 1604-ben mint a székely sergek kapitánya Báthori Gábor mellett harczol* , és Imre, kit 1610-ben eskettek fel Marosszék alkirálybirájának* ; nyomában találjuk Pétert, ki Imrével az 1636-ki országgyülésen s ismét az 1637-kin is Marosszék képviselői közt szerepelnek* . Ezek valamelyikének fia lehetett az az István, kit mint Marosszék főkapitnyát 1659. apr. 24-én igtattak hivatalába, s kit 1661-ben a kegyetlen Barcsai Gáspár kihallgatatlanul felakasztatott* . Különben a Bakó család ma is megvan Jobbágyfalván, Eheden s másutt.
A helyelnevezések által igazolt hagyomány Sz.-Márton környékére több elpusztult falut helyez; ilyen Bögözháza, mely a Nyárád balpartján Csíkfalva és Buzaháza között feküdt. E falut a tatárok dúlták fel, határa a szomszédos Sz.-Márton, Csíkfalva, Mája és Buzaháza közt oszlott fel, de a rétet, hol a megsemmisült falu feküdt, ma is Bögözházának, Bögözrétjinek, a felette való oldalt Bögöz oldalának nevezik. Egy másik ily elpusztult falu Körtvélyháza, mely a Sz.-Mártonból Káálba vezető út mellett a Dióság pataka völgyében feküdt, azon helyen, hol most is sok vastag cserepet találnak, sőt az ottani szőlőhegyet ma is Körtvélyesnek nevezik. Ezeken kívül még egy harmadik telepet is jelöl a hagyomány a Sz.-Márton és Buzaháza közti oldalon, mely az ily nevű itt feküdt faluról ma is Szilamárnak neveztetik. Azonban e faluk vagy ős telephelyek létideje nagyon rég lehetett, mert az 1567-ik évi regestrumban azoknak semmi nyomára nem akadhatunk, s ekként azokat vagy a mongol járás, vagy valamely azt követett török hadjárat semmisité meg; talán Zsigmond király uralma alatt, midőn a Nyárád völgyében megfordult török csordákon a székelyek fényes győzelmeket arattak, mint azt alább Remete leirásánál látni fogjuk.
Még volt a Sz.-Mártonon alóli Tilalmastetőn egy óriási cserfa, melyet Bajka várának hagyomány szerint azért neveztek, mert egy Bajka nevű vitéz néhányad magával annak roppant odujába bevonulva, a tatárok ellen megvédte magát. Mint öreg emberek beszélik, ennek törzsodva oly nagy volt, hogy 12 ember közepére tüzet téve, letelepedhetett belé, s oly hire volt, hogy messze vidékről eljöttek annak bámulására. Alig 50 éve, hogy azt a villám felgyujtotta, de helyét azért ma is Bajka várának nevezik.
Szent-Mártont oly régi falunak tartja a hagyomány, hogy egykor Szent-Háromsággal volt határos, s hogy ezen most egymástól jó két mérföldre fekvő falu közt jelenleg létező helységek mind azután keletkeztek. Sz.-Márton már csak nevéről itélve is e vidék központi egyházközsége lehetett, ilyenképpen találjuk bejegyezve a pápai dézmák regestruma 1332-ik évi rovatában is* .
Mint régi egyházközségnek, régi temploma is van, még pedig jelenleg az unitáriusok birtokában. Ez a késő gótikának fennmaradt műve, mit egyenes szentélyzáródása is bizonyit; a szentélyben a régiből csak a csúcsíves diadalív és a hossz-szentély epistolai (bal) oldalán levő vakalakitású, szintén csúcsíves papiszék (Chorstuhl) maradt meg, a szentély régi díszes boltozatát ujabb keletű donga-boltozat helyettesiti, ablakai ugy a szentély, mint a hajóban mind átalakitvák, a hajó boltozatát 1667-ben készült koczkás deszkafölep helyettesiti; de megmaradtak a régi kapuk. A déli oldalkapú csúcsíves, melynek nyilatát egyszerüen csakis egy mély horony kereteli be; toronyalatti főkapuzata szintén csúcsives, melynek kivülről befelé keskenyedő bélletét négy egyenes szögű megtörés tagozza. ezen portalét oszlopos diszkeret veszi körül, ezt azonban most a toronyerősitésre odaragasztott ujabb támfal fedezi, de a fal alján még most is látszanak az oszlopkák talapzatai.
Gúlacsúcsban végződő s négy kis toronykával díszes tornya a templomnál régibbnek látszik, mert azon a köríves épitészet műidomaira találunk; ilyen az első emeletén levő csinos ablakrózsa, melynek díszművezete egy környilat körül megforditva alkalmazott négy félkörből alakult, ilyen a második emeleten levő vakalakitású kettős körives ablak. – A templom alatt sirbolt is van, hol a Tóth és a szintén Jobbágyfalván lakott Toroczkai ősök vannak eltemetve.
A templom belbutorzata közt nevezetes azon kettős ületű magas szentélyszék, mely felemelkedő fapaddal (pretella, misericorde), kartámokkal (accoudoire) s felül kiszökellő díszfödéllel vagy menyezettel ékeskedik, s melyen e felirat olvasható:
Anno Domini 1675 Die 13 Julii |
Tot Miháj és Tot István. |
Ez a Tóth család nevezetes régi unitárius család volt, mely család terjedelmes jószágokat birtokolt; övé volt Jobbágyfalva, Maros-Szent-György s más jószágok, s éppen azért Teleki Mihály megkivánván e szép birtokokat, Apaffi által Tóth Mihályt, mert, miként rendelve volt, 100 katonát nem állitott ki, halálra itéltette, s M.-Sz.-Györgyön ki is végeztette; de a jószágot Petki hirtelenében magának inscribáltatta s azért Teleki felsohajtott, hogy ha tudta volna, hogy igy lesz, szegény Tóth Mihály most is élne. Ekként mondja a hagyomány. Ez a Tóth Mihály Bethlen Gábor korában a Portán is járt, legalább ez tünik ki Borsos Tamás második követsége historiájából* , hol Borsos emliti, hogy a „sátor árába Tóth Mihály uram is már előbb fizetett volt 16 tallért.” És ugyan Tóth Mihály még Borsos ottlétében 1618-ban követségbe küldetett Stambulba, s nov. 25-től dec. 15-ig mulatott ott* . Később m.-sz.-györgyi előnévvel Bethlen Gábor főlovászmestere, mint ilyen deficiálván, jószágait szövérdi Gáspár János örökli* . A templompadon megnevezett Mihály és István testvérek és Tóth György fiai voltak. István tatár rabságba esvén, testvére Mihály 1595-ben több jószág eladásával váltja ki* . Ez vagy más István két országgyülésen volt Marosszék képviselője, nevezetesen az 1635–36-ki országgyülésen, mikor hadnagyi czím van neve után jegyezve; követtársai közt ott van Tóth János is* . Legrégibb az a Tóth Miklós, ki a benefalvi székelyeket jobbágyokká tette volt, de a kit ezért Lázár András székelyek kapitánya 1519-ben számüzött* .
De térjünk vissza Sz.-Márton régi egyházának régi emlékeihez, hol nevezetes, történeti esemény emlékét őrző felirat az is, mely a hátulsó karzaton minuskel betükkel van ekként jegyezve:
Turca feroce Sacras igne combuscerat aedes, |
Horidus aspectu nihil nisi murus erat; |
Postquam Divini sed clemens Numinis aura |
Afulsit, reparant tristia damna pii. |
Quos inter Stephanus Thot religionis amore |
Aere suo tegmen jussit habere novum (novam). |
Hasque Chori tabulas curavit út apta juventus |
Discendi sacra possit habere loca. |
His sanctis studiis exemplum praebuit eo |
Gloria qua cura sit promovenda Dei. |
Egy mellette levő másik koczkában virágbokrétát tartalmazó edény oldalán 1667 évszám.
Ezen feliratból pedig azt tanuljuk, hogy e templomot a törökök dúlták fel, az évszámból pedig azt okoskodhatjuk ki, hogy az egyház ezen gyászos feldúlatása Ali Pasha járásakor, 1661-ben történt, sőt a hagyomány még azt is hozzáteszi, hogy e templomdúláskor sok nép menekült oda, s azok is hősies védelem után mind a vad csorda csapásai alatt hullottak el, azért találtak a templom keritése sasfáinak beállitásakor oly nagy mennyiségű embercsontra és koponyára.
A szentélyzáródás belső felén, fenn az ide illesztett karzathoz van befalazva Torotzkai József* és neje Orbok Kata sirköve, melyen ezen eredeti felirat olvasható:
E kőtábla mutat egy hiv Thábithára, |
Torotzkai József Orbok Katájára, |
Ezer hét száz negyven e világra hozta, |
Folyó század vége ég s föld közt megoszta. |
Ezer hét száz után mikor számláltatik |
Kilenczven nyolcz, lelke égnek megadatik, |
Szűzen tizenkilencz esztendőket éle, |
Ur férjéhez ment s élt tizenhetet véle. |
Huszonegy esztendőt gyászolt özvegységben, |
Kiket mint a többit töltött kegyeségben, |
Fia Torotzkai Ferencz készitette, |
E táblát tisztelet jeléül emeltette. |
A mester cserfából készült kapuján pedig 1673 évszám olvasható. Mária Terézia uralma alatt, midőn a kormányilag támogatott katholikusok a protestáns templomokat országszerte erőszakkal foglalgatták el, a Szentföld katholikusai a szentmártoni, berekereszturi és márkodi egyházakra is rávetették szemeiket; a tervelt elfoglalás csakis a nevezett három falu lakóinak esküpecsétje alatt kötött azon szövetségén hiusult meg, miszerint bármelyik templom megtámadása esetében 13 éven felül való minden férfi segélyre fog sietni. Ezen eltökéléssel szemben a felvidékiek templomfoglalási terveikkel felhagytak* .
A Nagy-Nyárádba jobbpartilag beszakadó Hodos pataka Sz.-Márton között jön le, ennek messze elágazó völgyében és mellékvölgyületeiben több falu rejtőzködik. A derékvölgy (fővölgy) darabig észak-irányt veszen, de azután megtöretve, keletre fordul s a Nagy-Nyáráddal párhuzamos folyást követ. Ezen megtörésénél egy északirányú, a Ferencz patak által átfolyt kis mellékvölgyben fekszik az unitárius székelyek által lakott Vadad, régen rengeteg erdők által környezett vadon hely, honnan neve is származott. – Az 1567-ik évi regestrumban Wadad 12 kapuval szerepel* . Hanga és Czelna nevű hegyeiben hires bor terem. Egy másik, szintén északirányú ily mellékvölgyben az Üvertető alján fekvő Iszlót találjuk, mely falu az 1567-ik évi regestrumban mostani nevén 14 kapuval fordul elő* . Iszló nevét a hagyomány szerint egy legelőbb ide települt Iszla nevű őstől nyerte, kinek utóda a ma is itt lakó Iszlai család. Hamarcsa nevű szőlője hires bort terem.
Egy harmadik a Ropor árka által átfolyt szintén északirányú mellékvölgyben Ehed* – a Szentföldnek első katholikus faluja – fekszik, melynek lakói a hagyomány szerint Magyarországról származtak. E falu csak 1839-ben szakadt el Hodostól s lett önálló egyházközséggé. Igen csinos temploma e tájt épült egy régi kápolna helyére.
Fennebb a derékvölgy maga is északi irányt veszen; hol a völgy ezen meghajlitása van, ott fekszik Hodos, e vidéknek legnevezetesebb vásáros helye* , mely arra van hivatva, hogy idővel e kis vidék városává nőjje ki magát.
De nem csak most legnevezetesebb helysége ezen völgyületnek, hanem régen is központi anyaközsége volt e völgy 5 falujának, sőt a Nyárád-menti Buzaháza és Deményháza is ide tartoztak (ma csak Buzaháza maradt hű,) nemcsak, hanem a reformatio fénykorában Maros-Vásárhelytől egész Szovátháig a mi katholikus népség volt, az mind a hodosi egyházközséghez tartozott, ez levén az egyetlen kath. egyházközség ez egész területen.
Hogy már 1333-ban önálló egyházközség volt, kitetszik abból, miszerint hodosi lelkész Johannes presbyter neve egy régi okmányban előfordul. Ez okmány a hodosi kath. egyházk. jegyzőkönyve szerint az országos levéltárban van, de hogy mi tárgyban kelt, arról semmi emlités nincsen téve; biztosabb tudomást nyújt azonban Hodosnak e korban való lételéről a pápai dézmák regestruma, hol az 1332-ik év rovatában a 618. lapon ezt találjuk: „Joannes sac. de Hudus solv. 2 ban. ant.” Ugyan e néven a 732. és 764. lapon. Hogy pedig e korban nem csak e völgy négy faluja, hanem a Nagy-Nyárád felső felének minden falvai, – mint Mikháza, Köszvényes és Remete is – Hodos filiáji lehettek, abból következtethetjük, miszerint azok egyike sincsen a nevezett regestrumba bejegyezve. Az 1567-ik évi regestrumban mostani nevén azon marosszéki Szentföldhöz tartozó faluk sorába van irva, melyeknek házszáma nincsen bejegyezve* .
A község jegyzőkönyve szerint Hodos esperesi székhely volt régen. Mint régi központi helységnek Hodosnak is van régi temploma, mely a falutól délnyugatra eső magaslaton igen szépen fekszik. Ez is a műértelem nélküli kiigazitások szánandó prodeduráján ment át, de azért egyes műidomok mégis itt-ott fennmaradtak, melyek régi keltéről s épitési koráról adatul szolgálhatnak. A nyolcszög három oldalával záródó szentély evangeliumi oldalán (oltártól kifelé fordulva jobb kézre) találunk egy körives nyilatú szentségházfülkét (Sacraments-Häuschen), melyet egyszerű kajácsos bemetszés körit, és a hossz-szentély ugyanez oldalán látjuk a díszes sekrestyeajtót, mely a késő gótika átszelt lóherívével (gestürzter Kleeblattbogen) alakult; felette kétsoros csillagdíszlet (Sternornament) van önállólag szemöldszerüleg alkalmazva. A hajó déli oldalajtaja szintén átszelt lóherívvel alakult, kívűl vesszőékitményes rámázattal, mig bélletét körtetagozat disziti, mely épszögben átszelt s díszművezettel ékes kajácsos tőből emelkedik ki.
A torony alatti főkapuzat csúcsíves, melyet két horony közé helyezett körtetagozat díszit s mely tagozat az oldalajtónál előfordulókhoz hasonló épszögben átszelt kajácstőből emelkedik. Ezen főajtó azonban eredetileg bennebb volt elhelyezve, mert 1763–66-ban Boér Imre éneklő kanonok – ki 16 évig volt hodosi lelkész – e templomot kiujittatván, hajóját meghosszabbittatta* , s ekkor alakittatott át az egész templom ujjászületési izlésben (renaissance styl), mikor a hajó 2 öllel meghosszabbittatván, a főkapuzat is hátrább tétetett. Ugyanekkor az addig a hajó északi oldalán állott torony is a nyugatra néző homlokzathoz helyeztetett át.
De főként érdekes az e templomban levő kőkeresztelő-medencze; ennek kerek talapzata van, melyből nyolczszögű sugártő emelkedik ki, szögletein hengerválasztékkal, erre ismét a talapzat terjedelmével biró kiterhelő kerekded felső része vagy medenczéje jön, mely a tő nyolczszögének megfelelő lóherékben végződő nyolcz félkörívvel van körülfonva, mint azt mellékelt rajza mutatja.
Műidoma már maga is jelöli korát de azt még határozottabban mutatja a tövére vésett 1486 évszám, természetesen minuskel számjegyekkel.
Az egyház maga is legfelebb néhány tizeddel lehet e keresztelő-medenczénél idősebb, mert annak megmaradt műidomai, az átszelt lóherívek, a déli oldalajtónál előforduló vesszőékitmény, s maga az ügyetlenül romanizáló szentségházfülke is, mind a késő gót korra, tehát a XV. század közepe tájára utalnak.
Főoltára 1683-ban készült. Volt régi harangja is, mely 1819-ben megnagyitva ujra öntetett, s most második harangul szolgál; ekkor megsemmisült körirata* ez volt:
Veni Rex Christe cum pace 1500.” |
Legkisebb harangján ezen most is meglevő körirat van:
„Gloria in excelsis Deo. Johannes Sckadt me fusit Anno Di 1660.” |
1580-ban Kovacsoczi János és Farkas introducáltatnak a Mihályfi János defectusával nekik adományozott számos marosszéki, s azok közt hodosi részjószágba is* .
1592-ben Hodoson és a szomszéd falukban* Báthori Zsigmond Kovacsoczi Farkas korlátnokának ismét adományoz addig a görgényi várhoz tartozott birtokokat* . – A hodosi részt 1616-ban Hodos községe vette meg Kovacsoczi Istvántól* . Az 1719-ki pestis alkalmával Hodoson 269-en haltak el, s csak 128-an maradtak életben. Ily arányban haltak a többi szomszéd falukban is: Jobbágytekén 222, Deményházán 225, Köszvényesen 208, Remetén 166, Mikházán 112, Eheden 72, Selyében 67, Szováthán 112; összesen elhaltak 1222-en s életben maradtak nevezett falukban 1340-en; a mint a hodosi egyházközség jegyzőkönyvébe Csedő András akkori lelkész bejegyezte. Az akkor életben maradottak száma máig, tehát 150 év alatt 7854-re szaporodott, mi az ide való székelyek szaporaságát tanusitja.
Hodos felett Bakosháza nevű hegy van, hol egy ilynevű elpusztult falut keres a hayomány, az innen lefolyó patakot Villámnak nevezik.
A hodosi patak fejénél a már ott Darvas patak nevet öltő csermely mellett a Tarbükk alatt fekszik Jobbágytelke, végfaluja ez oldalról Marosszéknek. A hagyomány azt tartja, hogy első lakói görgényi, bárjobbágyok voltak, honnan idetelepittetve, telephelyüket az okból nevezték igy. Hogy a marosszéki székelyek közt voltak darabontok, kik törvényellenesen a törgényi várhoz szolgáltak, kitetszik az 1607-ki kolozsvári országgyülés végzéséből, hol rólok végeztetik, hogy mivel ők is székelyek és a szabadság őket is egyiránt illeti, ennekutánna azok is a többi szabad székelyek közt ugy mint székelyek szolgáljanak* . Annak, hogy régen a marosszéki darabontok a görgényi várhoz szolgáltak, nyoma van még más törvényeinkben is, mivel az App. Cons. V. rész 56. ed. ez áll: „A marusszéki darabontok Görgény várához való szolgálattól examináltatnak és a többi székelység közé azon szabadsággal incorporáltatnak.” Különben a görgényi várhoz az 1562-ki forrongás alkalmával tétettek volt, s igy juthatott oda s kebeleztetett később vissza Jobbágytelke is a Székelyföldhöz, egyszersmind darab ideig jogfosztott lakói is a fennebbi törvény értelmében visszanyervén székely szabadságukat.
Jobbágytelke az 1567-ik évi regestrumban mostani nevén fordul elő* , egy 1614-ki okmányban Jobbágitelkiffalwá-nak iratik* .
Jobbágytelke 1781-ben szakadt el Hodostól s lett önálló egyházközséggé. E falu ipara, mely a szomszéd falukban is elterjedt, a szalmakalapkészités, melylyel ki egész Beszterczéig és Kolozsvárig kereskednek; M.-Vásárhelyt százait lehet az idevaló igen szép székely leányoknak látni, kik ily szalmakalapokkal megrakodva vonulnak csapatonkint a heti vásárokra.
A falu feletti dombháton régi épületnyomok vannak, melyet Németek várának neveznek, de ugy látszik, hogy az egyszerüen tiszti szállása volt a mult században itt állomásozott német katonaságnak.
XIII. Selye és a Bekecs. | TARTALOM | XV. A Szentföld. |