| Leány-, Strimbamező és Királyhegy. | TARTALOM | Nagy-Tatár és Szilon havas. |
Királykő vára
A Királyhegy tetejét Táblának hivják, itt van honunk határvonalának közvetlen közelében s legalább is 4000 lábnyi magasságban az oláhországi vám. Árva, elhagyatott az, miként elhagyatott e hajdan legélénkebb határszéli szorosunk is. Néhány ronda kunyhó van ott, hol rongyos plájások őrködnek, s nehány az idegent szivélyesen fogadó vámhivatalnok lakik itt e nagyszerű magányban, heteken át alig látva mást, mint egy-egy nyájai után szamáron haladó nagy sárikás* és kucsmás juhászt, ki dunamenti téli legelőjéről tér vissza a havasok dús legelőjét leétetni. Semmi kereskedelmi mozgalom; legfölebb a járatlan havasi ösvényeken tova surranó csempészek lopják itt be tiltott czikkeiket. Az oláh vámtól alig 4–500 lépésnyire egy magaslatot régi várromok koronáznak, a hosszukás négyszög erődnek alapfalzata még mindenütt kivehető.
Hogy e fekvésénél fogva jelentékeny várat ki épitette és rombolta le, nem tudhatjuk, csak sejtelem, hogy azt a Barczára települt és Nyiénnel a Bodza vidékét is birt német lovagok épiték, s hogy azt Királykő várának nevezték. Hogy a német lovagoknak a Bodzán volt váruk, azt Fejér és Bethlen Elek is emlitik; Philippi azt Tatárkőn lévő várnak nevezi, s szintén a német lovagok határvárának mondja. Ennyi adattal szemben el kell ismernünk, hogy a német lovagok a Bodzát birták s hogy ottan váruk is volt; de hogy a határszél közelében levő három vár közül melyiket emelték a német lovagok, azt határozottan állitani nem lehet. E három vár egyike a Királyhegy nyugati oldalán levő azon vár, melynél megháltunk, a második a Táblán levő négyszögű vár, melyet itt ismertettem, s melyet az oláhok Kaszele Nemczeszkunak neveznek; a harmadik innen északra a Nagy-Tatárnak egyik Oláhország felé messze leágazó kifutványán fekszik a mi határszélünktől vagy másfél órányira, ezt a vidék lakói „kaszele Tatarilor”-nak hivják. Kalauzt nem kaphatván, de különben is sietnünk kelletvén, hogy estvére Krásznára érhessünk, e romot nem tudtam meglátogatni, de Bodolán lakó Kosa Sándor ur szivességéből – ki kérésemre elrándult oda – mégis rövid leirását adhatom. A Tatárút a Nagy-Tatárról keletirányú egyenes vonalban halad 1000 lépésnyire, itt összefügg vele a mintegy 100 öl hosszuságú, 10 lépés széles várútja, mely a Tatárvárhoz vezet fel. E várnak romja fekszik egy a Nagy-Tatár kifutványát alkotó hegyháton, melyet keletről a Pereo Fundu-Sziruluj, délről a Pereokateti határol. A vár szabálytalan hosszukás négyszög alakkal birt, mit az oldalfalak egyformátlansága idézett elő; mert az északi hosszoldal 80 lépés, mig az ellentétes déli oldalfal már 100 lépés hosszu; a nyugati fal 50, mig a rézsuton vonuló keleti fal 65 lépés. A délnyugati és északnyugati szögleteknél kiszögellő épületkék nyomai látszanak, melyek 12 négyszög lépés terjedelmüek, s alkalmasint szögerődök, vagy bástyák voltak. A vár keleti bütüjén attól mintegy 12 lépésnyire a vár szélességével biró és 15 lépés hosszuságú elkülönitett épülettest alapfalzata látszik, mely alkalmasint végvisszavonulási zömtorony, vagy kapuvéd volt. A szétomlott várfalaknak csak alapja látszik 1–2 láb magasságban és 4 láb szélességben. A várfoktól mintegy 200 lépésnyire szép forrás – a Várkutja – buzog fel, ennek közelében négy mészgödör bemélyedése felismerhető, hol a várépitéskor oltották – mint mondják – az innen 6000 lépésre levő Leánymezői katlanokban égetett meszet. A vár környékén nagyon sok sátorhely mutatkozik, a vár közeli havasok tetejét pedig minden irányban régi szántóföldek mesgyéi tarkázzák; a hagyomány azt tartja, hogy a hun-tatárok a honfoglalás előtt 3 évet töltvén e vidéken, ekkor épiték a várat, s környékén lovaik számára zabot és alakort vetettek, de térjünk vissza a Királyhegyre.
A táblai erőd nagy terjedelmű, s forró mészszel bonthatlanul szilárdan készült vastag védfalakkal volt ellátva; szögleteiben hatalmas bástyák vagy szögerődök emelkedtek, melyeket az idő vaskeze, vagy talán harczok vihara romhalommá döntött. Arról, hogy ezen fekvésénél, terjedelménél, óriási mérveinél, valamint épitészeténél fogva is igen jelentékeny erődöt ki épitette, s ki vagy mely kor rombolta le? semmi nemű biztos tudomással nem birván a mult ködében elveszőnek története körül, csak a sejtelem bizonytalan találgatásaival és feltevéseivel bojgunk; igy pusztán sejtelem az is, hogy ez a német lovagoknak lett volna a Bodzán épitett határvára, a melyre vonatkozást találunk egy Fejér által közlött okmányban* és Bethlen Eleknél is*. Philippi a lovagok bodzai váráról szintén emlitést tesz, sőt azt Tatárkőn épültnek mondja*; mit erősitene azon biztos tudat, hogy a lovagokat Endre király 1222-ki új adománylevele ugyancsak a Bodza birtokához juttatta, sőt meg vannak IX. Gergely pápának II. Endre királyhoz s később Bélához intézett azon levelei is, a melyekben elősorolja, hogy a lovagok 1223-ban Kumánia földjén egy hatalmas várat (Castrum munitissimum) kezdettek épiteni; az még teljesen be sem volt végezve, midőn a kunok ezen – fékezésükre készülő – várat széthányandók, 1224-ben nagy számmal szálltak táborba, hogy a várépitéssel foglalkozó lovagokra rácsapjanak; de ezek előre értesülve levén, szintén résen állottak, s a támadókat nem csak visszavetették, hanem oly fényes győzelmet vívtak ki rajtuk, hogy a kunok többé meg se kisérték az ellenségeskedést, sőt többen családjaikkal együtt áttértek a keresztyén hitre*.
Mindezekből némi alappal következtethetjük, hogy a lovagok által épitett vár nem ez, hanem a tatárkői Kaszele tatarilor volt, mert Gergely pápa bullájában határozottan ki van emelve, hogy azt a lovagok nem az adományba nyert területen, hanem bennebb Kumánia földén épitették; s hogy a kunok éppen ezen területsértésen felharagudva törtek a lovagokra, hogy a vár épitését meggátolják. A Fejér által fölhozott okmány nyomán Bethlen Elek és utánna Philppi is a német lovagok által épitett várat a Tatárkőn feküdtnek állitják, s igy nagy valószinüség van abban, hogy a lovagok vára a Tatárkőn levő Kaszele Tatarilor volt, s hogy a Királyhegyen levő romok nem mások, mint a történetünkben szerepelt, de azután nyomtalanul eltünt, s eddig még romjaiban is megtalálni nem tudott Királykő vára. Mindezen föltevések természetesen megoldatlanul maradnak, mindaddig, mig az e romoknál teendő rendszeres ásatások, vagy később napvilágra jöhető okmányok a mult titkainak fátyolát föl nem lebbentik. De hogy Királykő várának itt fekvésére vonatkozó sejtelmünk némileg igazolva, vagy legalább indokolva legyen, adjuk elő az e várra vonatkozó adatainkat.
Elvitázhatatlan tény az, hogy Szent István királyunk a midőn a magyar és székely népet a keresztyénségre téritette, átlátta, hogy Kelet nem keresztyén népeivel összeütközésbe fog jönni, s már ő, de még inkább szent László, a midőn a kun és besenyő beütések hazánk keleti részét pusztitani kezdették, gondot forditottak a keleti határszélnek egy vár-lánczolattal való biztositására. Ekkor tájt keletkeznek a kézdi-szent-léleki Perkőn és a Háromszék határhavasai közt volt várak, melyeknek lételéről most is látható romjaik kezeskednek. Némi nyomaira akadunk annak is, hogy Szent László a barczasági határszorosok védelmére is forditott figyelmet, nevezetesen a törcsvári szorosba Sándor Istvánt székelyekkel telepiti le s ott várat épitett; ha Törcsvárra figyelmet forditott, az akkor időben legjártabb Bodza szorost sem hagyta ki a számitásból, s nem lehetetlen, hogy a Barczaságra telepitett székelyek által, talán éppen valamelyik erdélyi hadjárata alkalmávali személyes felügyelete alatt emeltetett itt e határszéli hegyvonalon egy várat, a mely – mint egy homályos hagyomány mondja – akkor nyerte Királyhegy vagy Királykő elnevezését. Meglehet, hogy a midőn a kunok Törcsvárát bevéve, a Barczaságot népteleniték, a Királykőn levő határvárat is lerombolták; de tény az, hogy a lovagok elüzetése után a Barczaságnak várak általi biztositására nagy gondot forditottak uralkodóink, s nem sokára ott egy sereg királyi várat találunk, a melyek vagy a lovagoktól elvett várakból alakittattak át, vagy (mivel a lovagoknak leginkább csak faváraik voltak) a Szent László által épitett régibb várak kiigazitása által keletkeztek. Ilyen: Törcsvár, Feketehalom, Heltvénvára, és a Czenken feküdt Brassó vára, melyek számos okmányban fordulnak elő mint az erdélyi vajda vagy erdélyi királyi herczegek által birt királyi várak (Castrum regale); de volt az emlitett négy királyi vár mellett egy ötödik is az ugynevezett Királykő vára, mely még a XV-ik században is nevezetes szerepet játszik; nevezetesen Palocz László 1457-n kelt egy okmányában fel van emlitve, hogy Besztercze, Görgény, Hatzag (Hátszeg) Mihald és Királkeve az erdélyi kir. várakhoz tartoznak (Katona XIII. 1187) ugyanezen évben, midőn Szilágyi Mih. Hunyadi özvegyével kibékülve, visszabocsátá az erdélyi kir. várakat, ezek névszerint előszámláltatnak, u. m. Besztercze, Déva, Görgény, Haczag, Mihald és Királykő (Kralkw*; egy két évvel később keletkezett okmányban ismét előfordul Királykő vára; ugyanis Mátyás király uralma alatti székelyek ispánja Lábatlan János 1459-ben a medgyesi országgyülésen Miklósvárszéket Sepsiszéktől elválasztván, az uralkodó nevében Thercz (Törcs), Heltvén (Krizba) és Királkeve kir. várak várnagyainak meghagyta, hogy a Miklósvárszékieket ugy a sepsiszékiek mint mások hatalmaskodása ellen oltalmazzák, s jogaikban megtartsák*. Ez adatok kétségtelenné teszik, hogy Királykő vára még a XV-ik század utófelében is fennállott, s egyike volt a tekintélyesebb királyi váraknak, sőt az utóbb felhozott okmány még azt is kétségtelenné teszi, hogy a kérdéses Királykő vára nem másutt, hanem a Barczaságon feküdt, mert Törcs és Heltvén várával együtt emlittetik. Azt sem lehet feltenni, hogy Sepsiszék hatalmaskodásának megakadályozását, más mint közel fekvő s hatásköréhez tartozó várra bizta volna a székelyek ispánja. Királykő vára e szerint biztosan Erdély délkeleti részében feküdt; többen, sőt magam is azt a törcsvári szorosnál levő Királykő havasán feküdtnek hittem, csupán a név azonosságnál fogva; de mivel a nevezett havason vagy közeli kifutványain semminemű várnak maradványait fölfedezni nem lehet, igazat kell adnunk Lenknek*, ki a kérdéses Királykő várát Oláhország és Sepsiszék határához, a Bodza vize kifolyása közelébe helyezi, s a Királyhegynek régebben használt Királykő nevét is fölemliti.
Mindezekből valószinünek tetszik, hogy az eddig megtalálni nem tudott Királykő várnak maradványa nem más, mint a Táblán vagy a bodzai Királykő tetején levő fennebb ismertetett várrom; melyet legelőbb Szent László idejében Törcsvárral egyidejüleg épithettek a székelyek; a kunok és besenyők azt lerombolták, de a midőn a német lovagok kiüzésével a határszélek védelme ismét a székelyekre nehézkedett, ennek hatályosabb eszközlésére vagy a régi várat kiujiták, vagy talán a lovagok által épitettet átalakiták, miként az Törcsvárával is történt; később aztán az erdélyi haderőt vezető vajda gondozása alá kerülvén, királyi várrá emelte, s abba tekintélyes őrséget tartva, őrködtetett a határszél oltalma felett. A vár, mely hosszú századokon át a hon biztonságának volt őrszeme: elomlott, vagy ellenség által feldulatott, minek következtében a székelyek, kikre e szoros védelme bizva volt*, azt elhagyva, kezdetben a Királykő, vagy Királyhegy honra néző nyugati oldalán, később még bennebb a vám melletti Kalvárián emeltek védsánczokat, melyeket gyakran festett pirosra a székelynek e hon védelmében kiontott nemes vére.
| Leány-, Strimbamező és Királyhegy. | TARTALOM | Nagy-Tatár és Szilon havas. |