| XVIII. Brassó belvárosa. | TARTALOM | Brassó védereje. |
A midőn Amurát 1421-ben feldulta a Gespräng alatt feküdt régi Brassót, Zsigmond király átlátta, hogy a fenyegető török hatalom ellen itt a határszélen egy erős védhelyet kell felállitani, s azt az erőditett Brassóban vélte feltalálni; azért 1427-ben egész udvarával Brassóba jött, s a legnagyobb erélylyel folytatta Brassó már 1385-ben megkezdett erőditését; a vidékről munkásokat rendelt oda, Brassó többévi adóját elengedte, s a malmoknak – addig a székelyek ispánja által szedett – jövedelmét Brassónak adta*. De bár mily erélyt fejtett is ki Zsigmond király Brassó védfalainak csak egy része készülhetett el, azok Mária királyné, sőt még Hunyadi János kormányzósága alatt is épültek, ki 1450-ben engedélyt adott a czenki királyi vár lerontására, hogy annak anyagát a város védfalainak tovább épitésére forditsák. De még ekkor sem készült el egészen a védfal, mert az ellenség támadásainak legkevésbbé kitett: Bolgárszeg felőli déli oldal csak 1559-ben épült fel; a Barcza és kolostorkapu közti északi oldal még ekkor is csak földtöltéssel és pallisadokkal volt erőditve, kőfallal azt csak 1640-ben látták el, mint ezt a rajta levő föliratok mutatják. Ezzel be volt végezve a város överőde, de különféle csapások azt időnkint megrongálták; igy 1660-ban két lőporral tölt védtorony az őrök ügyetlensége által felrobbant; de azokat Deitricus Simon biró 1677-ben saját költségén – mint a rajtok levő felirat bizonyitja – fölépitette. Ezt előzőleg 1673-ban vizár rombolta le a védfalak egy részét, de az erélyes és áldozatkész Deitricus azokat is hamar kiigazitotta. Rövidre egybevonva előttünk van Brassó överőde épitésének története, már most vegyük szemügyre ezen különböző korszakokat képviselő védfalakat épitészeti szempontból is.
A 3838 lépés kerülettel biró védfalak szabálytalan négyszög idomban keretelik körül a belvárost, s mivel a völgy szűk volta miatt annak minden részét fel kellett használni, a várfalak kelet és nyugat oldalról közvetlenül a völgyet szegélyző hegyek alján huzódnak el. A fölfelé keskenyedő völgy idoma legrövidebbre szabta a Bolgárszeg felőli déli oldalt, melynek egész hossza csak 600 lépés. Ez, mint látók, csak 1559-ben épült*. Most a védfal itten egyenetlen, mert nyugatra künnebb, keletre bennebb esik vonala; azonban ez csak az által idéztetett elő, hogy az eredetileg kettős falnak a nyugati oldalon belső, a keleti oldalon pedig külső fala az ujabb időben térnyerés kedveért rontatott le. Ezen oldalon két kapu van: a délnyugati szöglet közelébe eső lópiaczkapu (Rossmark-Thor) és a Szentlélekkapu (heil. Leichnams-Thor), mindkettő ujra épült s nem annyira véd- mint diszkapukul szolgálnak; az első 1820-ban, az utóbbi 1828-ban egyptomi modorban épült; de bár mennyire igyekeztek is az uj épületet régi classicus idomba öltöztetni, az elvész és megsemmisül a régi Szent-lélek kapu mellett*, mely befalazva bár, az uj kapu közelében meghagyatott s mely Brassó erőditési épületeinek legremekebbét állitja előnkbe, a mennyiben egy közép és négy köridomú sarktornyával az e nemben képzelhető legritkább műemlékét képezi, nem csak Brassó, hanem talán egész Erdélynek, azért annak képét melléklem is. A most befalazott körives kapunyilat fölött ott van a város czímere mellett az épitési időt jelölő 1559 és e felirat: „Turris fortissima, Nomen domini ad ipsam curret just. et exaltabitur, conditur haec porta annis cum bis quinque Joannes Benknerus gereret judicis oficium.” A várfalak mellett 35 lépés szélességű mély sáncz vonul el, mely a keleti részen a fal lebontása által 60 lépésnyire szélesedett ki. Itt van azon nagy vizmedencze, a mely a város tisztitó csatornáit vizzel látja el és itt vannak a tornaegylet helyiségei és testgyakorló helyei. Érdekesek ezen oldalnak szögerődjei. A délnyugati szögleten egy kiszökkellő ötszög-erőd van: a mészárosok bástyája, mely a várfalak legujabb alkotásának tetszik lenni; de annál régibb és érdekesebb a Czenk aljáig kirugó délkeleti szögerőd, vagy a (vászon) takácsok bástyája, mely egy hétszögű és a várfalak szinvonalán túl egész testével kiszökellő hatalmas erődtestet képez. Ez belülről udvarral van ellátva s a város felé is erőditett kapuval bir, a mi mutatja, hogy annak nemcsak kifelé kellett védeni, hanem épitésénél arra is volt számitva, hogy a város elvesztése esetében az végvisszavonulási helyül szolgáljon, s önállólag is védhető legyen. Küldíszitésén a sokszorosan alkalmazott körives bodort (friest) találjuk, mi – mint a román épitészet díszletalakja – mutatja, hogy ezen még most is teljesen ép állapotban levő citadella a várfalak legrégibb részét képezi, s alkalmasint 1385-ben épült*.
A Czenknek forditott és annak alján futó keleti várfal hossza 1150 lépés, 9 védtoronynyal, melyek közül 3 köridomú, 5 négyszögű és a középen fekvő legnagyobb a tizenkétszög hét oldalával alakult hatalmas kiszökellő bástyát alkot. A várfalak alján elvonuló széles sánczban (mely egykor vizzel volt tölthető) most a leggyönyörűbb kertek árnyába épült nyaralók diszlenek, s a zöld lombok közé fogott ódon falakat a legfestőibb szinben mutatják fel.
A völgy nyilata felé eső és igy az ellenség támadásainak leginkább kitett északi oldal megerőditésére fő figyelem volt forditva; miért ez is, miként a déli oldal, kettős védfallal és mély-széles sánczczal volt ellátva. Ugy tetszik, hogy a belső fal korábban, a külső csak később épült; mert ott, hol a belső fal a keletoldali védfallal öszeszögellik, egy öt osztályú hatalmas kördonjon, mig a külső védfal egybeszögellésénél egy másik félkör idomú szögerőd emelkedik; ez, valamint a háta mögötti kördonjon és a feketeútcza-kapuig nyuló kettős fal, vagy is a timárok bástyája és erőde oly hatalmas erődcsoportot képezett, mely nem csak a falakhoz való közelitést, hanem a falak mellett a völgybe való felhatolást is lehetetlenné tette annyival inkább, mert a külső szögerődtől addig, hol a Czenk oldala megmászhatatlan meredekké lesz, egy a védfalak és a Czenk közti tért elzáró fal emeltetett, mely fal a Czenk oldalra felrugó felső végénél védtoronyba volt szögve. Ily fal a belváros délkeleti szögletétől is vonult a Czenk aljáig; az ezen falak által elzárt tér egy külső várat képezett s arra szolgált, hogy háború idején a város marháinak legelőhelyet nyujtson, béke idején pedig a felső külvárosiakat akadályozta abban, hogy tiltott portékákkal csempészetet üzzenek*.
Az ezen hatalmas szögerődökkel egyenes szögletben összeütköző északi oldalfalak – mint a fekvölgy legszélesebb részére esők – 1328 lépés hosszuságban nyulnak a túloldali Raupenberg aljáig; vonalukba három a városba nyiló kapu esik. A fekete kapu, mely a fekete-utczába nyilik; ez még most is eredetiségében meg van, s hatalmas elővédművével, hármas kapujával s az ezek közti felülről zuzművek által uralgott szük folyosókkal, egykor méltán bevehetetlennek tekintethetett, s még most is bámulni engedi a középkornak hatalmas erőditési fogalmait, a kivitelnek csodás nagyszerűségét. Egy rajta levő felirat tudatja, hogy e kapu be levén falazva, 1785-ben nyittatott meg. Most tervbe vették annak lerombolását, pedig az megbocsáthatlan bűn lenne, mert ez a fennebb leirt Szentlélek kapu mellett az egyetlen, mely Brassó erőditési vonalán őseredetiségében megtartatott, s örök szégyen lenne, hogy a mit annyi századok romboló hatalma, s annyi ostrom harczdühe megkimélt, most a XIX-ik század műveltsége rombolná le, annyival inkább, mert az odább állott nagyútcza kapu (Purzen-Thor) már nyomtalanul eltünt, a klastrom kapu (Kloster-Thor) helyére pedig eltorzitott joniai stylban egy uj kapu épült. A két utóbb emlitett kapu közt a belső várfal vonalán egy a tizenkét szög szelvényéből alakult bástya, vagy erőd vonja magára a figyelmet, mely, mint felirata mutatja, 1614-ben épült*. Ez az aranyművesek bástyája volt. A védfalak ezen oldala is, miként a többiek egyes czéhek védelmére levén bizva, az erődrészek is azokról neveztettek, igy az északkeleti szögerődtől a fekete-útcza kapuig nyuló részt timárerődnek (Lederer-Zwinger); a fekete-útcza kaputól a nagy-útcza kapuig nyuló részt csizmadiák erődének (Czismenmacher-Zwinger) nevezték. A nagy-útcza kaputól a klastrom kapuig nyuló kettős fal védelme az aranyművesek és asztalosokra levén bizva, azok Goldschmied- és Tischler-Zwinger nevet viseltek.
Az északnyugati szögletet egy félkör idomú hatalmas bástya: a szijgyártók bástyája tölti ki, mely a belső védfalhoz nyuló meghosszabbitással van ellátva. Az innen kiinduló nyugati védfal hosszasága 760 lépés; most ott is kettős fal van, de arról, hogy a belső fal vonalán hat négyeg torony emelkedik, arra lehet következtetni, hogy a külső fal csak később épittetett, a belső elébe. Ezen külső fal közvetlenül a Raupenberg sziklás alján lerohanó Köszörü-patak mederszélére van fektetve s egyetlen merészen kiszökellő négyeg védtoronynyal: a nyergesek erődjével van ellátva, mely átnyulik a Raupenberg sziklafalára, s merész hajlatu boltozata alatt enged helyet a pataknak és a várost körülfutó ösvénynek.
A belváros körfalain kivül más elkülönitett erődei is voltak Brassónak; ilyen volt a völgytorkolatot elzáró fellegvár, melyről majd később fogok értekezni; itt azonban meg kell tekintenünk a belváros överődéhez közel eső, azokkal egybefüggő, azoknak mintegy elővédművét alkotó két hatalmas zömtornyot (donjon), ezek a Raupenberg sziklaormára épült ugynevezett fekete és fehértorony.
A belváros délnyugati szögleténél egy sziklagerincz vonul le egészen a várfalig. Ezen gerincznek egyik bajosan megközelithető ormán fekszik a fekete torony, egy (10 lépés oldalhosszal biró) négyszög idomú négyemeletes zömtorony, melynek belső részébe egy a második osztály keleti oldalán levő köríves ajtócskán lehet bejutni. Ezen hatalmas donjon épitési idejére vonatkozó semmi adatnak nem vagyunk birtokában, legfölebb azt találjuk följegyezve, hogy 1599-ben villám ütött belé, midőn fedélzete hamvadhatott csak el, mert falai most is teljes épségben fenn állanak; azonban ha épitési korára nincsen is irott adatunk, van épitészeti elv, mely szerént tudjuk, hogy a négyszög donjonok legrégiebbek, s a kördonjonokat megelőzők, s e szerint nem csalódunk, ha ezen donjont Brassó erőditésének első korszakában, tehát Zsigmond király korában épültnek állitjuk. Feketetorony neve pedig onnan eredhet, mert vakolatlan lévén, az idő nagyon megbarnitotta. Egy alább, és jóval magasabban fekvő sziklaorom tetejét az előbbinél jóval tekintélyesebb fehér torony koronázza. Ez egy félkör idomú hatalmas donjon, melynek város felé forditott egyenes oldala 22 lépés, mig félkörben záródó hátulsó oldala 75 lépés körülettel bir; bejárata* ennek is a keleti oldalon van, létra nélkül megközelithetlen magasságban. E bejárat fölött gyámkövekre nyugasztott s messze kiszökellő zuzmű (pechnase) van, honnan a bejárathoz közelitni akarókat könnyen elzúzhatták. Ilyen nagyobb zuzmű még három van a hátulsó oldalon, kisebb zuzművek és lőrések pedig mindenik osztályban* számosan vannak. Falai roppant tömörséggel birnak, magassága megközeliti a 12 ölet. Neve onnan eredt, mert külsője vakolva és fehérre volt meszelve. A templom falkrónikájába be volt jegyezve, hogy ezen toronyerőd 1494-ben épült, s valójában az egy méltó példánya Mátyás király hatalmas korszakának, és egyik legbámulatosabb mintája amaz erőteljes kor hadi épitészetének, mely daczolni tudhatott az ellen és idő rombolásával 4 századon át, s áll büszkén és rendithetlenül most is mint a multnak kő epopeája, mint büszke felkiáltó jel, Magyarország legdicsőbb korszakából.
Az itt előadottak, ha nem tudják is Brassó erőditési műveinek nagyszerűségét hűn előnkbe állitani, némi fogalmat mégis nyujtanak arról s némileg előnkbe varázsolják az ezeknek lételt adott hatalmas korszakot; mert e falakat nem tekinthetjük ugy, mint Brassó, hanem mint az ország által épitetteket, mert azok ország segélyével, királyok felügyelete alatt s egész vidék népének hozzájárulásával emelkedtek hosszú századok során fel; minden kor épitett azon, s mindenik oda nyomta hatalmas bélyegét.
És e hatalmas korszak jelző falak, roppant szögerődök és nagyszerű zömtornyok, melyek annyiszor oltalmazták e város és vidék népét az ellenség dühe ellen, melyeket annyiszor ostromolt sikertelenül az ellenség vad dühe: ma már kivénültek az időből s túlélték önmagukat, a mit az idő és vihar megkimélt, azt a lakosok magok rombolják le, hogy a már szűk, korlátoló keretébe el nem férő városnak a terjeszkedésre tért nyissanak. Három oldalon azonban még fennállanak e védfalak szeszélyes tornyaikkal s hatalmas szögerődjeikkel, mult időknek szeszélyes, de egyszersmind csodás épitkezési modorát bámultatni engedvén a jelenkor fiainak. E falak, ez erődök, melyek egykor bátor harczosoknak voltak őr- és küzdhelyei, most a nyomor és szegénység fészkévé változtak át, a város szegényebb osztályának nyujtván szük, kényelmetlen lakást, s a falak, melyek nem egy hős tett emlékét őrzik, jelenleg a nyomor sohajait viszhangozzák. A hatalom és erő e daczhelyein, most a gyengeség és a gyámoltalanság ütött tanyát. Hol hajdan nyil- és golyózápor ömlött, most gyakran hull könyzápor, hol régen az erő daczolt, ott most elcsüggedés honol. Igy változik minden a földi létben, a biborpalást gyakran lett már koldusok rongy mezévé, s a trón biborát gyakran láttuk már sárba tiporva; a gazdag selymének, biborának foszlányait a koldus rongyával egy péppé gyurja ma előre haladott, egyenlőségre törő korszakunk, s abból papirt gyárt, hogy nagy eszméinek magvait hintse rá, hogy az eszme hatalma által kiemelve az embert, a közös szabadságban feltalálható boldogság felé vezesse. Elhinti az eszme áldását, hogy eltüntethesse a nyomort, mit zsarnokság és társadalmi fonákságok hoztak létre, hogy békét, egyetértést terjeszszen a népek közt, hogy testvéri szeretetet öntsön a keblekbe, hogy igy feleslegessé tegye az ellenség ellen emelt védfalakat, hogy a fegyver sebző, öldöklő hatalma helyett a szeretet és béke uralmát megállandósitsa.
De ti multunak tisztes képviselői, ti letünt daliás idők ódon maradványai hová vezettétek? A jövő szebb, vigasztalóbb, biztatóbb képeihez, melyeket az észlelő emberbarát a távol bizonytalanságában, mint eljövendőket felismerhet, mert a népeknek, az egész emberiségnek nem lehet más hivatása, mint a vázoltam, s előbb-utóbb mulhatlanul bekövetkezendő szebb korszaknak elérése; mert hogy isten csak arra teremtette volna az embert, hogy kinlódjék, nyomorkodjék, hogy az élet ne lenne más, mint nagy átmeneti siralom völgy: azt elhinni tiltja az ész és a teremtő nagyságába vetett hit és bizalom.
| XVIII. Brassó belvárosa. | TARTALOM | Brassó védereje. |