| XXII. A rosnyói völgy. | TARTALOM | Rosnyó. |
Keresztyénfalva.
A rosnyói völgy keleti oldalán a brassó-törcsvári út mellett legelőbb Keresztyénfalvát találjuk, melyet németül Neustadt, oláhul Krisztián-nak* neveznek, mert a Barczaság csaknem minden faluját az itt lakó három nemzetiség különböző néven szokta jelölni; itt ezen elnevezések között az eredeti nevet – azt hiszem – hogy a magyar elnevezésben találjuk fel. Kimutatták már másutt, hogy nemcsak a Barczát, hanem a rosnyói völgyet is előbb székely gyarmatok népesiték s csak midőn a kunok beütései népteleniték e vidéket, települtek oda a német lovagok, később a szászok; és igy a helységek német nevei ujabb eredetüek. Hogy pedig azok nagy része régibb elpusztult helységek fekhelyére épült, mutatják a különböző, egymással semmi egyértelmüségben nem levő elnevezések is. Ezekből következtetve föl kell tennünk, hogy Neustadt helyén a szászok bejövetele előtt is volt egy Keresztyénfalva nevű helység, melynek emléke hagyományilag fennmaradt s ma is használatban levő magyar elnevezésében él. Ha a névértelmezésből lehet következtetést vonnunk, akkor azon sejtelmet koczkáztathatnók itten, hogy Keresztyénfalva és a felette levő Keresztyénhavasnak (Schulergebirg) ily elnevezése a keresztyénség hazánkban való elterjedésének első századában keletkezett, azon korban, midőn sz. László király a „Csíki kr.” szerint Törcsvárát és vidékét hősies tetteiért Sándor Istvánnak ajándékozta. A rabonbánok földjéről ide települt e keresztyén gyarmat lakhatá legelőbb e falut, s onnan eredhetett ős neve. E föltevést támogatja Benkő József jeles történészünk azon állitása is, hogy nevét a 11-ik században a vallásukhoz szilárdan ragaszkodó s az ős hitre vissza nem hajtható keresztyén székelyektől kapta* és hogy magyar neve volt régi korban a leghasználtabb, azt több okmányból láthatjuk; nevezetesen fölemlitem itt Báthori Zsigmondnak 1586. szept. 25-én Prázsmár városából maga és Kovácsóczy Farkas korlátnoka aláirásával kiadott azon latin okmányát, a melyben a Barczán levő Kereztienfalwa (igy) kovácsainak megengedi, hogy sarlóikat az ország minden vásárain és sokadalmain szabadon árulhassák stb.*.
Pompálkodó latin és német elnevezése azt sejtetné, hogy az régen város volt; ma azonban csak egy csinos, rendezett útczákkal s nagyrészt kőházakkal biró falu; melynek czímere kétleveles cseremakk. Régészeti tekintetben nevezetes Keresztyénfalva szász (luth) temploma, a mely bár ma teljesen átalakult, mégis több régi oly műidomot tartott meg, a mely egy a 14-ik században épült korábbi templom egykori itt létére enged következtetést vonni; ilyen roppant terjedelmű tornya, mely 12 lépés oldalhosszával a régi harczias kor védtornyaira emlékezteti a szemlélőt. Az ős toronynyal együtt megmaradt a régi templom főkapuzata is, mely mint egészen román kori műemlék, a XIII-dik század utófelében keletkezettnek látszik lenni. E kapu tág nyilatu bélletét három épszög közé helyezett három féloszlop tagozza; ez oszlopok dúsalakitásu fejezetei az egyik oldalán korinthizálók, igen finom metszetű levélékekkel, mig a túl oldaliakon növénydíszlet van, szőlő indák, gerezdek és lapuk fonadékából össze alkotva; ezekre kajácsosan kihajló s felül táblázattal tetőzött párkányzat jő, melyre a kapuzat félkörívben futó tetőzete, vagy záradéka jön. Itt az épszögekre szintén épszögek esnek, az oszlopoknak megfelelő hengerek helyett azonban horonyokkal páritott kisebb pálcztagok fordulnak elő, a melyek igen szép árnyhatást gyakorolnak. Az ajtónyilat megkisebbitve egyenes záródásuvá alakittatott; de annak eredeti köríves záródását határozottan mutatja a még most is megmaradt henger és horonyból idomitott szegélyzet.
Ez ajtó felett oly nagy és gazdag alakitásu kerek díszablak van, a mely valóban ritkitja párját, s a melynek igen ép állapotban megmaradt díszművezete (masserk) megérdemli a rövid körvonalozást. Közepén egy tágméretű nyolcz lobos dísz tűnik fel, melyet a félkör szeleteknek megfelelő nyolcz csillag, s ezeket nyolcz környilat futja körül, ezeket ismét a körök közti tér irányába elhelyezett négy lobos dísz kereteli be. Az egész könnyűdeden átlátszó díszművezetével igen szép hatást gyakorol, s a torony nehézkességének eltüntetésére nagyban foly be; de e torony nem csak kapuzata és albakrózsája, hanem az abban levő harangok miatt is méltán figyelmet érdemel, mert az ott levő négy harang egyaránt igen érdekes és régi. Ezek közül minden esetre elsőséget adunk a 25 mázsás nagy harangnak, a melynek körirata ez:
A mi nem más, mint igen díszes idomitásu és visszafelé irt majuskel ABC; alkalmasint erről mondotta Marienburg, s utána mások is, hogy 1153-ból származik, pedig azon tisztelt urak vagy két századocskával csalódhattak, mert ha e harangon az évszám hiányzik is, de azért a betüjegyek idomából minden régészettel foglalkozó meg fogja itélhetni, hogy az legfelebb a XIV. század utófelében öntetett.
| Ut tvvsit coelo clamor, penetratque per avrassie penetret verbum pectora nostra. Anno 1640. emp. Si. al. d. Mich. Colsch jvd. Cor. Mi. Ma. pas. Hannes Croner. Piter Grew. Merten Tischler, Francz Grien. Lucas Schobe*. |
| Oldalán egyik felől: Gossen durch Mich. Hans Neidel. Brassó. |
| Másik oldalán két leveles cseremakk alatt Gemein. Siegel Naistad. |
A harmadik harangon igen szép idomu minuskel betükkel „Orex glorie” van körirva, utánna a földvári nagy harangon levő sárkány ékes háromszög paizs hasonmása díszesedik, a mi annak a földvárival egy műhelyből és egyidejű (XV-ik század) kikerültére útal.
A negyedik harangon igen dús alakitásu és a XIV. század végéből származó majuskel betükkel van ez körirva:
| SS. Marcvs, Matevs Johanes. |
Van még egy 5-ik kis óracsengetyű is, a mely bár felirástalan, de azért alakjáról megitélhetőleg szintén régi s igy Keresztyénfalva tornyát ugy tekinthetjük, mint az igen érdekes régi harangok egy gazdag műtárlatát.
Keresztyénfalva templomát terjedelmes várkastély környezi, mely kettős fallal és tiz védtoronynyal van ellátva. Ezek közül 7 négyszögű, 2 köridomu és 1 nyolczszögű, a mi e védtornyoknak különböző korban való épültére útal; évszám csak egy van 1654, a nyolczszög bástyán, a mely semmi esetre sem az egész templomvár, hanem csak is ezen legkésőbben épülhetett nyolczszög torony keletkezési korát jelöli, mert a várkastély a templomtoronynyal egykorulag a XIV-ik században épülhetett. Bejáratánál megvan a hatalmas kapubástya alatt bemélyedő védrács és felvonó hid által biztositott hosszú folyosó, s mivel a kastélyt körülfutó falszegélyzet mély-széles sánczba a közel patak vize bevehető volt, az a maga idejében egy igen erős és az akkori fegyverekkel igen sokáig daczolni képes erőd lehetett; most azonban kivénült az előhaladt harcztudomány igényeiből s legfölebb mint távol századok műemléke érdemel figyelmet. Keresztyénfalva lakói azonban a jelenben is védvárként hasznositják, a mennyiben az oda berakott gabonájukat, más élelmi szereiket és féltőbb holmijukat védi tüzvész és orzók ellen*. A szászoknál szokásban van, hogy egy évi termést rendszerint mindig fenntart a tüzmentes templomvárakban. Régi harczias időkből eredő szokás, midőn gyakran voltak az ellenség által e védhelyekre beszoritva, s gyakran tapodták össze vetéseiket a hadseregek, ekkor a tartalék gabna védte meg az éhségtől; más részről történt ez előgondoskodásból rosz termésű évekre, s oly esetekre, midőn elemi csapások tönkre teszik a földmíves szorgalmának gyümölcsét. Most a gabnakészlet tartása leginkább számitáson alapszik, mert a tapasztalás mutatja, hogy nálunk két-három termékeny évre rendesen egy rosz év szokott következni; mikor a gabnaárak felszökésével a tartalék készlet nagy nyereményt nyujt; hozzájárul még az is, hogy a szász földműves nép pénzt nem szeret tartani, hanem azt mindig gabna vagy marhába fekteti, a mik agio, devalvatio és ellopásnak kevésbbé vannak kitéve.
E szokásnak mindenesetre több jó következése van, legfontosabb, hogy annak köszönhetjük leginkább a szép templomváraknak fennmaradását, melyek mult időkről regélve, emelik a falvak regényességét.
Keresztyénfalva különben igen szépen fekszik a Keresztyénhavas fenyves erdők által koronázott előhegyei alján, melyeknek a térben elenyésző részén szabályszerűleg sorakozott kupidomú kerek dombocskák huzódnak el, annyival szebbek, mert sűrün vannak fenyves és bükk erdőkkel benőve, s e díszruhájukban mint megannyi zöld gulák néznek ki. E pontról a Keresztyén havasnak nem csak előhegyei, hanem maga a havas is aljától tetejéig egész nagyszerüségében tűnik fel, eddig nem látott nyugati oldalával és igy már most az teljesen ismerősünk.
Keresztyénfalva határán igen kitünő minőségű tüzálló anyagot találnak, a melyet nem csak – fájdalom gyér – hazai üvegcsüreinknél s más gyárainknál használnak katlanok és olvasztó edényekhez, hanem finom porczelánt is gyártanak belőle, sőt külföldre is szállitanak; kétségtelen, hogy az gyáriparunk fejlődésével s vasútaink elkészültével, a mostaninál nagyobb mérvben fog hasznosíttatni.
A Keresztyénfalva melletti bükkösből a Hellenbach-nak nevezett csermelyke ered, egy buvópatak ez, mely nem szabad más folyóba, hanem a falun alól a földbe szivárogva tűnik el. De folytassuk útunkat Rosnyó felé.
Keresztyénfalvát meghaladva igen meglepő kép tárul fel az útas előtt. Az egészen áttekinthető szép rosnyói völgy balfelőli szélén Rosnyó tünik elő büszke sziklabérczet koronázó fellegvárával, s hátterében a Bucsecs főcsucsának, a Karejmannak gyönyörüen eredzett függőleges szikláival. Mellékelt képünk a nagyszerű tájnak ezen szögletét láttatja; de ez csak kisebb részét alkotja az innen feltáruló nagyszerű panorámának, mert ott van a völgy tulsó szögletében a Bucsecs hatalmas ellenpárja: a Királykő, valódi havas király, melynek sziklatrónja az ég felhői közé hatol fel. A két havas csaknem összeérő előhegyei közt egy alig észrevehető völgynyilat, vagy inkább sziklarepedés van, melynek torkolatjánál sziklacsucson regényes kis lovagvár, mint kicsinyded (miniatur) kép tünik fel. E sziklarepedés a törcsvári szoros, s ama piczinke vár annak kulcsa: Törcsvár, azon innen a gyönyörű völgy lapálya terül el.
Oly szép, oly megragadó e táj roppant havasaival, felragyogó folyóival, hogy mindenki édes merengésbe merül annak látásánál. És e tér, hol a természet alkotásainak nagyszerűségét méltán bámuljuk; e hantok, melyek most arany kalászokat termelnek, egyszersmind történeti emlékben is gazdagok; gyakran vívatott itt a honvédelem harcza, s a haza védelmében elesettek sok ezreinek sirjait rejti keblében. Későbbre hagyva e tér minden pontján, minden időben átzajlott harczok leirását, itt csak azon csatát emlitem föl, mely a Keresztyénfalva és Rosnyó közti téren 1603-ban vívatott akkor, midőn a Basta által leigázott s kegyetlenül dult Erdély megmentésére Székely Mózes honmentőként jelent meg. Az osztrák zsoldban levő Ráduj vajda a török porta haragjától megrettenve, főlovászmesterét Zultsér Manót küldötte Székely Mózeshez, kinek barátságát és szövetségét ajánlva kérte, hogy a portánál közbevetve magát, trónján való megerősitését eszközölje ki*.
De ez uj álnoksága volt a már annyiszor hitszegő vajdának; mert ugyanakkor Rácz Györgyöt oláh és rácz sergekkel inditotta be a Barczaságra, ki Földvárhoz szállva a székelyek elcsábitására veté ki hálóját, mi a csíkiaknál némi sikert mutatott fel. Székely Mózes erre Medgyesről Makó György és Imecs Mihály vezénylete alatt 2500 székely és 400 tatárból álló figyelő serget inditott be. Ez jul. 4-én Földvárnál Ráduj csapatjaira ütvén, azokat szétverte s Rosnyóig űzte. Itt azonban Rácz György szekérvárba vervén magát s különben is erősitést nyervén, megállapodott. A higgadtabbak a székely sereg visszavonulását tanácsolták annál inkább, mert a fejedelem a döntőbb csatába való ereszkedést megérkeztéig különben is megtiltotta volt; de Imecs, ki az ellen elmenekülésétől tartott, a rögtöni megtámadást sürgette; a fiatal vezér bátorsága és harcztüze magával ragadta kis csapatját, s jul 6-án a számban háromszoroson is nagyobb ellenre rontva, annak szekérvárát megbonták, az oláhok közül 1000-nél többet lesujtottak, a többi vad futásnak eredt, midőn az őket rendetlenül űző székelyeket Rácz György tartalékban tartott vad ráczaival oldalban támadta meg, s a győzelmet kiragadta kezeikből. A székelyek oroszlánilag harczoltak, s csak akkor kezdették meg a visszahúzódást, midőn mindkét vezérük s bajtársaik közül 1500-an feküdtek a csatatéren. Az e csapatból elmenekülők Székely Mózesnek már Apáczánál levő sergében is félelmet költvén, annak elapadását ez a fejedelem brassai csata vesztését, Székely Mózes elestét, s vele a nemzeti ügy elbuktát eredményezte*.
| XXII. A rosnyói völgy. | TARTALOM | Rosnyó. |