| A feketehalmi hegy és vár. | TARTALOM | XXVI. Ujfalu. |
Emlitők, hogy a brassó-fogarasi út, daczára annak, hogy Feketehalom egy, a tér szinvonala fölött 8 ölnyire emelkedő magaslaton fekszik, még is érinti Feketehalmot*; no de a városok kedveért az útazó közönségnek ily félrevezetését (jó értelemben) másutt is megszokták tenni. Értem tehát azt, hogy Feketehalomba fölvezették az útat; de sehogy sem értem azt, hogy Feketehalmon túl miért kellett azt a Kotlának magaslatán vinni, hol számos patak által átszelt s vagy öt, e patakokat elválasztó, hegyhát által átbarázdált erdős talajon van átvive, midőn alig 500 lépéssel alább a Homorodnak szép lapálya önként kinálkozott a teljesen hegy nélküli út vezetésére, s ez annyival érthetetlenebb, mert amaz út vagy két órai hegyen-völgyön való koválygás után igy is leszáll Vledénynél a Homorod teréhez*. Én már más alkalommal ugy is megjártam a feketehalom-vledényi útat, megjártam azt azért, hogy Bemnek az ezen út mellékén 1849-ben márcz. 19-én vivott fényes és győzelmes harczának szentesített helyeit meglátogassam; most tehát minden szemrehányás nélkül elhagyhatom a bolondul vezetett országútat s letérhetek a Homorod kies völgyébe.
A Homorod (németül Schnellebach, oláhul Hamarud) egyik ismeretlenebb, de nem minden jelentőség nélküli folyója a Barczaságnak. Eredetét a vizválasztót képező sárkányi hegyeken veszi. A magas Herhan hegyről fut le két ágban, melynek egyike Nagy, a másik Zavaros Homorod nevet visel; a kezdetben csekély viz-ér kelet iránynak indul s folyton ez irányt tartva halad el Vledény és Szunyogszeg alatt. A szomszédos bérczek s főleg a nagyon vizdus Kotla igen számos csermelye – melyek közt legjelentékenyebb a Nagy- és Kis-Aranypatak (Goldbach) – oly gyorsan növelik fel, hogy Szunyogszeg tájékán már tekintélyes folyóvá fejlődik. Itt csakhamar kiér korlátoló bérczei közül a Barcza gyönyörű terére, ott északkelet irányt viszen s a Barczaság nyugati fennsíkjának oromzatát körülfolyva, Ujfalu alatt és Höltövény közelében foly el s Földvár alatt egyesül az Olttal. A Homorod völgye tagadhatlanúl a Barczaság kiegészitő részét, annak mintegy függelékét alkotja, kelet-nyugat irányú kiterjedését legalább is 3 mfddel meghosszabbitván, ugy hogy a ki a Nyién pataka völgye által túlról szintén ily módon kinyújtott Barczaság hosszmértékét ily megengedhető határok között szabná meg*, akkor az a Nyién völgyi Hullóhegytől (Bodza vizválasztója) a Homorod völgyfejét képező sárkányi hegyig 6 és 1/2 folyó mértföld hosszúságot nyerne. De im már elértük a Homorod felvölgyének legjelentékenyebb helységét Szunyogszeget (oláhul Czinczár), mely a Kotla irányában igen regényesen fekszik. A völgyet magát itt ugyan jelentőtlen előhegyek szoritják egybe, de ezeknek fennsíkká alakuló második lépcsőzetén túl a legszebb havasok húzódnak el, délről a sürű erdőséggel ékes Kotla hegyóriása; északról a Barczát nyugatról bekeretelő persányi vagy krizbai hegylánczolat, mely éppen Szunyogszeg irányában töretik meg a hatalmas Pleszicza csúcsnál, s azután nyugati irányt véve, Doszu-Hamarodu néven huzódik el a Kotlával párhuzamos futásban Vledény és Sárkány felé. Ezen nagyszerűleg keretelt tájék központját foglalja el Szunyogszeg, mely a Homorod balpartján, leginkább az itt Homoroddal egybeszakadó Valye-Kaszilor és a Valye-Kárboni völgyületeiben és az előbbinek a Homoroddal való egybefolyása közti hegyfokon van elterjedve, oly elhelyezésben, hogy fekvését igen regényesnek mondhatjuk. Szunyogszeg bár mily igénytelen is most, azért még is igen érdekes multtal bir, miért azt mindenekelőtt itt röviden ismertetnem kell.
Szunyogszeg legelőbb 1484-ben fordul elő Zunij˙nkzwgeth néven*, azután a történelmünkben oly nevezetes szerepet játszott Majláth család praedicatumaként fordul elő. Az ezen családból legelőbb feltünő Majláth István 1509-ben nyerte el Szunyogszeget*, fia Mátyás, már zunyogszegi előnévvel jelenik meg, s II. Lajos királytól 1516. junius 15-én Budáról zunyogszegi és más birtokaira nézve pallos jogot nyert*.
1518-ban ugyan Lajos király Budáról márcz. 12. kiadott engedélyokmánya által zunyogszegi Maylád Istvánnak Fehérmegyében kebelezett Zunyogszeg nevű birtokán szt. Péter-Pál napjára országos sokadalmat engedélyezett, a többi városokban szokásos szabadságokkal és előjogokkal*. Ezen utóbbi kifejezés azt engedi sejtetni, hogy Szunyogszeg azon időben város számban volt; bár arra, hogy azzá mikor emeltetett, semmi adattal nem birunk.
1531-ben János király a Ferdinánd párti Majláth Istvántól elkobzott Szunyogszeget Brassónak adományozza*; Majláth azonban csakhamar János király pártjára tért s mint ennek egyik erdélyi vajdája elkobzott többi jószágaival együtt Szunyogszeget is visszanyerte; de 1541-ben, midőn az Izabella és fia elleni pártütés és Ferdinánddal való ármánykodás miatt török fogságra jutott, azt ujból elvesztette minden más jószágaival együtt.
Fia Gábor azt azonban már 1546-ban visszanyerte Izabella helytartója Petrovichtól*, s később a fellázadt székelyek ellen való föllépésével annyira megnyerte János Zsigmond kegyeit, hogy a fővezéri állásra emeltetett. Azonban részint a János Zsigmond élete elleni egyik merénylet általi comprommittáltatása, részint atyja és saját magatartása miatt a portátóli félelem indokából Magyarhonba kiköltözvén.
A visszanyert Szunyogszeg később nővére Margit kezére ment át, mert 1568-ban Majláth Margit előbb Báthori Andrásné, majd Iffiu Jánosné pert folytat Szunyogszegi Kurják Demeter ellen, ki Kurják Vajkónak Majláth Mártától született fia volt, s ki osztatlan szunyogszegi jószágát bölöni Ilyési András és Gábornak akarta eladni, valamint a neki fidei commisumként átadott irományok kiadását is megtagadta*.
Ezen per még 1570-ben is folyamatban volt*, s bár ugyanezen évben Kurják Demeter Szunyogszeg és Vledényt Meczke László itélőmester előtt Majláth Gáborral királyhalmi jószágáért elcserélte, s arra János Zsigmondtól maga és utódai számára uj donatiot is nyert*, mindazonáltal a per elenyésztetése czéljából 1570. febr. 4. (húshagyókedd előtti szomb.) ugy a maga mint Márta huga (Vadul Uszkatané) szunyogszegi és vledényi részét Majláth Margit Iffiu Jánosnénak 300 frtért eladta, ugy hogy mint magáét birja s viselje gondját, mindaddig, mig a fent irt összeget visszafizetik, s az azalatt visszaváltott, vagy visszaperelt részekért kárpótolják, mikor vissza tartozik bocsátani; de ha Kurjákék azután is zálogra vagy örökösön eladni akarnák, azt másnak ne, hanem csakis Majláth Margitnak adhassák*.
Ez azonban ugy látszik, hogy Szunyogszeg és Vledénynek csak egy része volt, vagy pedig Kurják Iffiuné kijátszásával még is eladta nevezett jószágokat a bölöni Ilyésieknek, mert 1573-ban Iffiu Jánosné pert kezd nagy-bölöni Ilyési Gáspár ellen a fele részben őt illető szunyogszegi és vledényi jószágért*. Ugy látszik, hogy e perben Iffiuné volt a nyertes, mert 1578. oct. 14-én Báthori Kristóf kijelenté, hogy egy felől mihályfalvi Iffiu János Fehérvármegye főispánja mint neje Majláth Margit megbizottja és felhatalmazottja megjelenvén, másfelől pedig zunyogszegi Furka Demeter; előadták, hogy zunyogszegi és ladeni (igy) Fehérmegyében fekvő jószágaikat, melyek Majláth boérról (igy) örökösödés útján szálltak reájuk, atyafiságosan két részre oszták, a szunyogszegi curiát pedig Majláth Margit Furka Demeternek és utódainak örökösön visszavonhatlanul átengedte*.
Szunyogszeg csakhamar urat cserélt, mert az 1594. aug. 30-án Kolozsvártt fejét vesztett Iffiu János halálával koronára szállt Szunyogszeg és Vledénynek Iffiu által birt részét 1595-ben Báthori Zsigmond 3000 tallérért Brassó városának inscribálta*, mig a másik Furka Demeter által birt rész Nagy Tamás birtokába ment át; Brassó azonban ezen másik rész megszerzésére is vágyott, mit nemsokára el is ért, mert Nagy Tamás német fogságba esvén, feje váltságára kénytelen volt szunyogszegi, vledényi és királyhalmi részjószágait ottan levő udvarházaival brassai biró Csonkabonka (Schonkabong) Markónak 1400 ftért zálogba adni. Nagy Tamás halálával ezen a fejedelmi adományozásra visszaszállott jószágokban Rákóczi Zsigmond 1607. apr. 17-én Fogarasból kiadott uj adománylevele által Csonkabong Márkot, ki ugy elődei mint az ő idejében is követségekben s másként is nagy szolgálatokat tett, a Nagy Tamástól már zálogban birt, most pedig Nagy Tamás halálával eladományozhatóvá lett Szunyogszeg, Vledény és Királyhalmának birtokában megerősiti, azt minden kir. joggal, szántóival, erdeivel, vizeivel stb. előbb férfi-, azután nő nemre adományozza*.
1618-ban pedig Csonkabonka (Schonkbénk) Márton kiskorú árvái nevében Kristóf János brassai biró és nevezett árvák gyámja, ezeknek Fehérmegyében levő szunyogszegi és ledeni (Vledény) jószágait, azon okon, mert hatfelé oszolva egyik sem tudná czélszerűen kezelni, 1600 frtért eladja Brassó városának; az ezen év febr. 14-én kelt eladási szerződést febr. 16-án az éppen Brassóban mulató Bethlen Gábornak bemutatván, azt a fejedelem átirta, megerősitette, s azon jószágokat minden ott levő kir. joggal együtt Brassó birtokába bocsátotta*, mely adomány következtében Szunyogszeg és Vledény egészen Brassó birtokába ment, s azt a beperesitett Orbonás rész kivételével* békésen birta egészen 1651-ig, midőn Rákóczi György Törcsvár és tartozandóságainak Brassó birtokába való átbocsátásakor, Szunyogszeget (és Sárkányt) visszavette és azt a radnóthi uradalomhoz csatolta.
Néhány év mulva ismét Brassó, vagy inkább a brassaiak birtokába ment át, mert II. Rákóczi 1653. jun. 23-án földvári táborából Herman Mihály brassai biró és Ötves Mihály brassai esküdtnek inscribálta a Fehérmegyében levő Szunyogszeget – mely a fiscalis javakhoz volt sorozva, most pedig a radnóthi kastélyhoz tartozik – mindkét nemre azon 7000 ftért, melyet nevezettek a hadmenetre adtak*.
Nem lehet tudni, hogy a Herman és Ötves családnak adományozott Szunyogszeg miként, visszaváltás vagy más módon-e? ment vissza a fiscus birtokába; de tény az, hogy Apafi idejében már a fiscalitások közt van, mert ezen fejedelem 1664. febr. 3-án Nagy-Sinkről réthi Székely Mózesnek éltére inscribálja 3500 frtért a szunyogszegi fiscalis jószág egy részét*, és ugyanezen év máj. 11-én Fehérvárott kiadott adománylevele által zabolai Mikes Kelemennek 3000 frtért másik részét*. 1683-ban Fogarasban Apafi Mikes Kelemen és fia Mihálynak 3500 és ismét 1800 tallérért inscribálja egész Szunyogszeget. 1702- és 1730-ban 5600 frtért Szunyogszeg visszaválthatlanul örökre átengedtetik Mikes Kelemennek*; de a visszaválthatlanság csak papiron volt, mert 1764. márcz. 12-én a fiscus visszavevén Szunyogszeget, ottan a határőr katonaság állittatott fel, lakói az első oláh határőrezredhez csatoltattak s Tohánnal együtt annak egyik századát képezék, mikor Szunyogszeg a százados székhelyéül szolgált. A székelyekkel való együtt katonáskodás nem tudta e népet megóvni attól, hogy 1848/9-ben a székely pajtásoktól elszakadva a reactió szolgálatába álljon, s fegyverét a haza szabadsága ellen forditsa; pedig minden arra mutat, hogy Szunyogszeg, miként Tohán és Zernyest népe is régen magyar volt, s csak később oláhosodott el. Erre mutat az, hogy egy 1570-ki investigatióba ugy a megbizottak: mint szunyogszegi Mohai Mihály, Makrai Lukács, Nagy Farkas, valamint a tanuk is mind magyar nevüek; de erre mutat leginkább az, hogy Mihály vajda a midőn 1599. oct. 25-én a Barczaságról Fogaras felé huzódott, az útjába eső Szunyogszeget hamuba dönté*, mit ha lakói oláhok lettek volna, nem tesz vala; mert ezen szörnyeteg fajrokonainak községeit sehol sem bántotta. De most is fenmaradt régi magyar voltuknak emléke, nemcsak a nép között, hanem a Szunyogszegen található igen sok magyar családnévben, a falu határrészeinek magyar elnevezésében. Felismerhető főleg a lakosok alakján, arcz idomán, a mi határozottan magyar jelleget mutat; alkalmasint a catholicismus közönye kezet fogva a földesuri zsarnoksággal, kergette e népet – mint másutt is annyi százezreket – a szolgaság nemzetiségére, mely a multban Erdélyben mindenhol az oláh volt. De ideje, hogy a mult Szunyogszegéből a jelenibe térjünk, s azt is vizsgálatunk tárgyává tegyük.
Szunyogszeg régi fontosságának ma nagyon csekély nyomait láttatja s a multból benmaradt emléket alig tud felmutatni. A fennebb már érintett falu közti hegyfok tetőlapja falba van szegve, ugy látszik, hogy régen ott a Majláthok erőditett kastélya állott, most az igen szép és terjedelmes uj templom van annak legmagasabb pontján; de régi épületnyomok körülte mindenütt mutatkoznak s ott van a hegyfok keleti végfokán egy régi templomnak szentélye, a mely polygon záródásával s régi boltozatával a 15-ik század művének mutatkozik lenni, s igen valószinű, hogy a Majláthok udvari kápolnája volt; később azonban községi templommá lett, a midőn falait mindenféle szentek képeivel boriták be, de ezen ujabbkori mázolás alatt az omladozó vakolat igen szép régi fresco festvények nyomait tünteti elő*. Az uj templomban nehány ezen régiből átvitt becses műtárgy vonja magára a figyelmet. Ilyenek a régi szentélyzárlat (Lechner) művészi faragványokkal ékitett tetőzete, s nehány művészi ecset alól kikerült régi kép; de főleg figyelmet érdemel egy fából faragott artophorion (szentségtartó), a mely egy három tornyos imola alakját utánozza; gazdag faragványok által ékitett két köríves ajtócskáján Áron és Mózes remekül festett képe; oldalain áttört művű ékitmény; az egész egy valóságos műremek a XV-ik századból: egy fából alakitott valódi műkincs, a mely bármelyik muzeumnak is díszére válnék.
A templom mellett van a volt századosi szállás és azzal szemben a még katonáskodás korában épült igen szép iskolaház, hol 2 tanitó vezetése alatt 200 fi- és 200 nő tanoncz nyer oktatást; különben a szunyogszegi népnek igen is szüksége van arra, hogy a nevelés áldásai által erkölcsei nemesitésére hassanak, mert népe nagyon erkölcstelen hirben áll, s a Barczán a legtöbb büntényt e falu lakói követik el; e mellett a nép iszákos és tunya, nagy terjedelmű termékeny határa műveletlenül hever, erdeit a nagyban űzött mészégetéssel mind letarolta, s maholnap, ha a tunyaságot szorgalom nem váltja fel, a nyomor következik be, mely a büntények számát még szaporitani fogja.
Szunyogszegen felül a Homorod völgyét délről a Kotla kifutványainak ősrengeteg erdőségei szegik be, melyek még ridegebb szinben tüntetik elő a túloldal fennsíkjának elhagyatottságát, mert az itt volt ős erdőket rég letarolták, s bár az erdő a földmívelésnek kell vala hogy tért engedjen, mégis a nagy terjedelmű fennsíknak erre nagyon alkalmatos talaja műveletlenül hever; de még a Homorod áldásos terén is nagyon kevés nyoma mutatkozik a földművelésnek, pedig ennél áldásosabb Kanaán földje alig létezik, mert a Kotla által a havasok hideg lehellete fel lévén fogva, éghajlata jóval enyhébb és a földművelés is jutalmazóbb, mint a Barczaság bármelyik részén.
Szunyogszegtől félóra alatt Vledényt értük, mely a Homorod balpartján épp azon ponton fekszik, hol a feketehalom-fogarasi út a hegyek közül kibontakozva a Homorod völgyébe leszáll. Vledény* utolsó faluja a Homorod völgynek*, mert e falutól órányi távolra a Doszu-Hamarodu és a Kotla nyugati kifutványai tágméretű félköridomú kanyarodással hajlanak és olvadnak össze; e hegységben van a Homorod forrásfeje, onnan nyargal le azon számos csermelyke, a melyek azt gyorsan növelik fel, itt ezen Sárkányi hegy név alatt ismeretes vizválasztón száll át a fogarasi országút; de mi már elértük vizsgálódási czélunk végpontját, a Homorod keletkezésének határvonalát, s igy innen visszafordulunk a Barczaság szép terére, hol Szunyogszegtől egy mértföldnyi távolra Ujfalut találjuk.
| A feketehalmi hegy és vár. | TARTALOM | XXVI. Ujfalu. |