Boldogasszony Anyánk, régi nagy patrónánk, |
Nagy ínségben lévén, így szólamlik hazánk: |
Magyarországrul, Pannóniárul, |
Ne feledkezzél el árva magyarokrul. |
|
Oh Atyaistennek kedves szép leánya, |
Krisztusnak szent anyja, Szentlélek mátkája! |
Magyarországrul, Pannóniárul, |
Ne feledkezzél el árva magyarokrul. |
|
Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra, |
Tégy méltóvá bennünk régi grátiákra. |
Magyarországrul, Pannóniárul, |
Ne feledkezzél el árva magyarokrul. |
|
Ímé, ládd, mint kérünk; bűnünkből kitérünk; |
Tehozzád sóhajtunk, énekszóval intünk: |
Magyarországrul, Pannóniárul, |
Ne feledkezzél el árva magyarokrul. |
|
Fordíts el hazánkrul ennyi sok ínséget, |
Melyben torkig úszunk, s nyerj már békességet. |
Magyarországrul, Pannóniárul, |
Ne feledkezzél el árva magyarokrul. |
|
Abigailnál szebb, Rákelnél ékesebb, |
Még Judit asszonynál is vagy gyönyörűebb. |
Magyarországrul, Pannóniárúl, |
Ne feledkezzél el árva magyarokrul. |
|
Krisztus fiad előtt hajts térdet érettünk, |
Ha ezt nem cselekszed, egy lábig elveszünk. |
Magyarországrul, Pannóniárul, |
Ne feledkezzél el árva magyarokrul. |
|
|
|