E világot úgy rendelte Isten, hogy egy közönséges kereskedő piac lenne, melyben az emberek menyország elnyeréséért fáradnának. Ezt jelentik amaz evangéliom igéi: negotiamini, dum venio, kereskedjetek, míg megjövök, és számat kérek tőletek: ki mennyit nyert az ő kereskedésével? A kereskedésre három dolog szükséges: a summa avagy kereskedésre való jószág, a kereskedésben való szorgalmatosság és a szerencse. A világi kereskedésre némelyeknek nincs jószágok; némelyeknek vagyon jószágok, de nincs szorgalmatosságok a kereskedésben; némelyeknek pedig mind jószágok s mind szorgalmatosságok vagyon, de nincs szerencséjek. Nem így vagyon az állapot a mennyei kereskedésben, mert az Isten kereskedésre való jószágot kinek-kinek ád és szerencsét nyújt, csak ember a szorgalmatosságban meg ne fogyatkozzék, amint az evangéliombéli szolgákban kitetszik, az elsőnek és másodiknak a vett talentumok szerint szolgált a szerencse, mert szorgalmatosan kereskedtek; az harmadiknak nem szolgált, mert az szorgalmatosságban megfogyatkozott. Azért megadatván Isten részéről mind a jószág s mind a szerencse, csak a szorgalmatos munkálkodás kívántatik embertől, hogy nyertes légyen a kereskedésben.
E mai dicsőséges szent királyunk nagy jószágot nyere Istentől, mert első lőn, aki angyali koronával és állandó királyi birodalommal megajándékoztatik a mi nemzetünkben. Nagy szerencse is készítteték néki Istentől, mert az ő atyjának, Géjza hercegnek ezeket izené Isten angyala által, amint Carthuitius írja: Ne törd azon eszedet, hogy a magyar nemzetet igaz hitre hozzad, mert magad azt véghez nem viheted, hanem fiad születik, aki Isten gondviselésének tanácsából véghezviszi, amit te szívedben forgatsz. Az király lészen, és azoknak a királyoknak számából, kiket az Úr arra választott, hogy az ideig tartó országnak koronáját örök életnek koronájával megcseréljék. Az ő anyjának pedig, Sarolta asszonynak szülése előtt megjelenvén Szent István első mártír, ezeket mondá: Bízzál az Úrban, asszonyállat, és bizonyos légy, hogy oly fiat szülsz, akit elsőt illet ennek a nemzetnek országa és koronája; te pedig néki az én nevemet adjad. És mikor kérdette volna Sarolta asszony: ki volna? felele: Én vagyok István, aki első szenvedtem mártíromságot a Krisztusért. Vedd eszedbe, hogy az első királynak, István első mártír neve adatik, mert ez a szó, István, koronának magyaráztatik, ez a név illett azért szent királyunkhoz, akit elsőt akart Isten megkoronáztatni nemzetünkből mind földi s mind azután mennyei koronával.
Mindezekhez még csak szorgalmatos munkálkodása és kereskedése kívántatik vala Szent Istvánnak, melynek ő oly híven megfelelt, hogy nemcsak szerencséjére, hanem érdemeire nézve is méltán viseli az első nevet.
Oh nagy király, kit Isten választott és angyali koronával koronáztatott! kinek állandó országot ajándékozott e földön és elfogyhatatlan országot készített mennyben! Oh nagy király, ki az Isten ajándékit nem vette heába, hanem szentséget adván a királysághoz, azt meg annyira nevelte! amiért is méltán viseli az első nevet nemcsak rendre, hanem érdemekre nézve is méltán hallja az ő mennyei Urától ama szép dicséretet: Örülj, jó szolgám, mivelhogy a kevésen hív voltál, hatalmad lészen tíz városon, azaz a mennyei tökélletes boldog uraságon, mert ha a tíz girán a törvénynek teljességét értjük Szent Ágostonnál, mely tíz parancsolatokban foglaltatott, a tíz várason, mely a jó kereskedésért adatik, méltán a jutalomnak és örök boldogságnak teljességét érthetjük. Így megteljesedett szent királyunkban amaz angyali jövendölés, hogy ő király lészen, és oly király, ki az ideig tartó ország koronáját örök élet koronájával megcseréli. Ennyire emelte felszentelt István az ő szentségivel királyi méltóságát és hatalmát, nem is emelhette feljebb.
Oh ha nékem itt szóm lehetne az hatalmas földi királyokhoz, csak azt mondanám nékik a koronás próféta szavaival: Et nunc intelligite: erudimini, qui judicatis terram: servite Domino in timore; és most királyok, értsétek, tanuljatok, kik a földet ítélitek, szolgáljatok az Úrnak félelemmel. Tanuljátok meg a mi felszentelt királyunk példájából, hogy nem húzás-vonással, nyomorgatással, hanem a szegényekhez való könyörületességgel, isteni félelemmel és szent élettel emelhetitek nagyra a ti királyi méltóságtokat s hatalmatokat. De mivel az én szóm királyok s fejedelmek füleibe nem ér: mi, szerelmesim! csak azt tanuljuk ebből a példából, hogy pietas ad omnia utilis, az ájtatosság és szentség használhat nékünk mindenekben, és oly nagyokká tehet minket mennyben, mint Szent Istvánt.
1789