Hol vagy, István király?
Ah, hol vagy, magyarok
Tündöklő csillaga!
Ki voltál valaha
Országunk istápja!
Hol vagy, István király?
Téged magyar kíván,
Gyászos öltözetben
Teelőtted sírván.
Rólad emlékezvén
Csordulnak könnyei,
Búval harmatoznak
Szomorú mezei.
Lankadnak szüntelen
Vitézlő karjai,
Nem szűnnek iszonyú
Sírástól szemei.
Virágos kert vala
Híres Pannónia,
Mely kertet öntöze
Híven Szűz Mária.
Kertésze e kertnek
István király vala;
Behomályosodott
Örvendetes napja.
Előtted könyörgünk
Bús magyar fiaid,
Hozzád fohászkodunk
Árva maradékid.
Tekints, István király,
Szomorú hazádra,
Fordítsd szemeidet
Régi országodra.
Reménységünk vagyon
Benned s Máriában,
Mint magyar hazánknak
Hív királynéjában.
Még éltedben minket
Ennek ajánlottál,
És szent koronáddal
Együtt feláldoztál.
