Nádudvar, 1849. március 21.
Bem tábornok (már altábornagy s a magyar érdemjel nagykeresztjének vitéze) győzelemről győzelemre halad. Erdélyt az oroszoktól megtisztította, a hitszegő osztrák vezéreket a magyar szabadság szent földjérül kikergette, s csak kevés s aránylag csekély munkája maradt még hátra, hogy Erdélyt a magyar nemzetnek tökéletesen visszaszerezte légyen.
Utamban itt, Nádudvaron vettem Bem altábornagynak* örvendetes jelentését, kedves kötelességnek ismerem azt azonnal önnel, általa vitéz hadseregével hivatalosan közleni.
Nagyszeben bevétele után Bem altábornagy* egy hadseregosztályt küldött a Verestorony felé, hogy onnan az oroszokat, kiket a szász nép honárulólag behívott, Ausztria pedig szövetségesévé fogadott, kiűzze, a Verestoronyi-szorost megrakja, s az Oláhországgali közlekedést elzárja.
Ezen expedíció oly eredményesen sikerült, hogy az oroszok március 15-én éjjel 11 órakor vad futamlásban ezen erős pontról s vele az országból kiverettek.
A magyar szabadság születési napját, március 15-ét erdélyi vitéz seregeink e roppant eredményű győzelem által a legméltóbban ünnepelték meg.
A hitszegő osztrák hatalom erdélyi vezérei, Puchner*, Pfersmann*, Graeser* és Jovich* * három század katonaság romkíséretében futásban keresve menedéket szintúgy az országból ki Oláhországba szöktek, számos törzstisztek pedig elfogattak, közöttük Coppet ezredes* a Savoyen-dragonyosoktól, Berger* alezredes*, az aradi hitszegő várparancsnok fia, Teuchert* őrnagy és mások.
Bem altábornagy hadseregeinek egy másik osztálya az ausztriai sereg megfélemlett romjait űzi Brassó felé, merre azok rettegés közt szétbomolva futamlanak, főerejök március 16-án már Fogarasra érkezvén.
Bem altábornagy a Verestoronyi-szorost oly karba tevé, hogy azon többé az orosz despotizmus zsoldosai be ne törhessenek, három-négy nap alatt Brassót is bevenni ígéri*, s minthogy a dicsőség és győzelem nem fáraszt, hanem edz, seregének egy részét azonnal átteszi Magyarországra.
Jelenti még azt is, hogy Szebenben az angol konzulátus egy ügynökével* találkozott, ki az angol kormány által különösen avégett volt küldve Szebenbe, hogy a muszka avatkozást figyelemmel kísérve bizonyost tudjon, harcba mert-e az orosz velünk ereszkedni, vagy pedig nem, s az angol ügynök a szebeni harcban meggyőződvén arról, hogy vitéz seregeink nagyobb részben orosz erő ellen küzdöttek, Bem altábornagy* úrrali hivatalos értekezés után azon kijelentéssel sietett kormányának jelentést tenni, hogy az angol kormány az orosz avatkozás ellen tiltakozik, s azt tűrni nem fogja.
Szeben bevételével özönlik a fegyver kezeink közé, miáltal a csak fegyverre váró ezernyi ezer honvédkarok alkalmat nyernek megosztani az ön vezérlete alatti vitéz hadsereggel hazánk megmentésének dicsőségében.
Adja ön ez örvendetes híreket a vezérlete alatti vitéz hadseregnek napiparancsban tudtára azon kijelentéssel, hogy pár nap alatt személyesen körébe sietendek, személyes tanúja leendő azon dicsőséges harcnak, mellyel egy győzelmes döntő csatában kedves hazánkat megmentendi.
Éljen a haza!