Karthauzi Névtelen
Gondolhatjuk, mely mondhatatlan szép magzatot szüle ez világra az szűz Mária, urunk Jézust. Az nagy méltóságnak és isteni malasztosságnak miatta szebb volt urunk Jézus még az halandóságban is mind angyalnál, mind egyéb teremtött állatoknál, kiről úgymond Origenes doktor: Soha olyan szép szín, személ és természet nem jött ez világra, mint urunk Jézus. Azont vallja szent Dávid, hogy minden embereknek fiainál szebb személyű volt az Krisztus. Szent Bernard meg úgy mond: Nemcsak embereknek fiainál, de még ezerszer való angyaloknál is, méltán kedig, mert még az mennyei szent angyalok is kévánsággal nézték, nézik is Krisztus Jézusnak szent színét. Erről úgymond Scotus doktor: Ó, mely boldogtalanok lesznek az nyavalyás bűnösök, kik ilyen szép színnek örvendetes látását örökké elvesztik, és az förtelmes pokolbeli erdegöknek rútságus színöket nézik, ki minden kénnál, halálnál rettenetesb. Vizon ellen mely bódogok lésznek az ájtatos szívű-lelkű keresztyének, kik erekköl-erekké néznek, és nézvén élnek, élvén örülnek-vigadnak az áldott úr Jézus Krisztusnak dicsőséges színének tükörében, kiből mennyen-földön minden teremtött állatokat látnak és ismernek. Ó szerelmes atyámfiai, ha kiknek lelki édesség kell, ilyen dolgokról elmélködjék, és könnyen megutálhatja ez világi elmúlandó szépségöket. Úgymond róla Szent Ágoston doktor is: Ó ájtatos lélek, valahol az áldott Krisztus Jézust látod, látsz nagy szépségöt: ha az menyországban látod, ott szép, ha ez földön voltában, szép. Ha atya Istenben az szent igét, szép, ha ember anyjában testöt és igét, szép, ha ő szüleinek méhében, szép. Ha születvén az jászolban, szép. Ha ő szűz anyjának ölében, szép, szép minden csodatételében, szép beszédében, szép kínszenvedésiben, szép halottakat támasztván, szép az maga keresztfán szörnyű halált szenvedőn, szép az koporsóban, szép feltámadván, szép ő mennyben ő szent Atyjának jobbjára ülvén, hova ő szent malasztjának miatta minket is méltóztasson vinni és szent színének dicsőségét látnunk adni.
1527