(Ebben az esetben Kossuth politikai gondolkodásának mélyére világító szövegből, az 1847. november 29-i országgyűlési beszédének vázlatából idézünk.)
„Mi tudjuk, hogy a nemesség politikai életének annihilatiója vagy egyenesen csatavesztésre vezetne, vagy legalább forradalmakba bonyolithatna; én e gondolattól borzadok, mert megtanultam a historiából, hogy a forradalmak napjára gyakran a szolgaság hosszu éjjele következik. E fegyverhez csak a kétségbe esés folyamodhatik. Kétségbe esni pedig csak annak szabad, kinek már nincsen mit vesztenie. Nekünk Istennek hála még van.
S azért én ha lelkemben hazám jövendőjét átgondolom, nem ugy áll annak képe előttem, hogy abból a nemesség egészen hiányoznék, hanem ugy hogy a nemesség a néppel szabadságban egyé forrva, ollyan mint testvérek között a hű első szülött; a család vezére, a háznak erős szeglet köve, mellynek edzett ereje az ifjabb testvérbe ön bizalmat önt, melly elől megy a család harczaiban, melly a megtámadott közös ház legveszélyesebb pontján őrködik; szóval ugy áll előttem a nemesség, mint mellynek egyedüliségét nem követelő, de erkölcsi ereje s historiai sulya által tehetős befolyása képezi azon gyüjtő magvat, mellyből a közszabadság növénye csirába indul.
Az tehát a kérdés: mikint lehet a nemességnek ezen politicai sulyát fentartani? a kérdés az, valljon az adómentesség koldus szabadalmáróli lemondás ezt megrontja e, vagy talán épen erősíti? Én a mondó vagyok, hogy nem csak meg nem rontja, nem csak erősíti, sőt az adómentességrőli lemondás a nemesség politicai lételének életfeltétele.
Egy pár axiomát akarok ki mondani, melly az élet könyvéből a historiából van abstrahálva.
Első axioma az: hogy egy olly állapot, miszerint a status rendes közterheiben ép azon osztály ne vegyen igazságos részt, melly a státusnak legfőbb javát mondhatni egyedül élvezi, sok időre már most fel nem tártható.
Második az: hogy a XIX. század polgári heréket nem tür.
3-ik az: hogy az ország létele adót kiván. Ez kötelesség. A ki megvonja a statustól a polgári kötelességet, attól a status meg fogja vonni a polgári hatalmat.
4-ik az: hogy a politicai kötelesség nem abban áll, hogy a kénytelenségnek engedjünk, hanem abban hogy a kénytelenséget megelőzzük.
A ki e szózatra nem hallgat, az meg fog lepetni a kénytelenség által és mindenét oda adandja semmiért.
További axiomája az, hogy a melly testület az életben alappal nem biró, s igy azért feltarthatlan előnyökhöz ragaszkodik, az a feltarthatókat is compromittálja.”
KÖM. XI. 340.