– Melly szerencsés találmány az a himlőoltás!
– Kár, hogy ezelőtt húsz esztendővel még nem volt közdivatban.
– Igaz; úgy nem halt volna meg annyi ezer gyermek a himlőben.
– És én nem volnék az, ami vagyok.
– Hogy-hogy?
– Nem látja a képemen kegyed e gyászos betegség nyomát, s dulakodásit?
– Kegyed egy kicsinyt himlőhelyes, kisasszonyom; de ez nem teszi kegyedet kevésbé kecsessé.
– Kiestem egészen képemből; rút vagyok, s ami több, mind eddig hajadon.
– Kegyed kellemes, s ez több, mint a puszta szépség.
– Anyám igen rosszul cselekedett, hogy be nem oltatott, midőn még kicsiny voltam.
– Az oltás nem mindig sikerült.
– A baj már megesett s béketűréssel (türelemmel) kell viselnem. De ha valaha férjhez találok menni, minden gyermekemet beoltatom. Köszönet a halhatatlan Jenner doktornak ezen üdvös felfedezéseért.
Csató Pál: Magyar és német beszélgetések, 1834. 178–179. l.