Függelékként egy 1768-ban a Zemplén megyei Tarcalon született ismeretlen nevű hadifogoly feljegyzéseiből közlünk részleteket. A szerző 1785-ben lépett be Eszterházy Miklós „gyalogregementjébe”, s 1787-ben esett Belgrádnál török hadifogságba. A kézirat, melyre Téglásy Imre hívta fel a figyelmünket, s szíves segítségéért ezúton mondunk köszönetet, mintegy 300 oldalas, negyedrét ív nagyságú füzet a szegedi Somogyi Könyvtárban. Egy önéletrajzon kívül rövid magyar–török szószedetet is tartalmaz, továbbá olyan dialógusokat, melyek a török földön való eligazodást megkönnyíthetik. Nem nyelvkönyv tehát, hanem gyakorlati feljegyzések, mégis függelékként való közreadását az indokolja, hogy az általa szerkesztett párbeszédekben a nyelvkönyvek közönségesen használt típusaira ismerünk.
– Szerencsés jó napot kívánok az úrnak.
– Szerencsés jöveteleden örvendek.
– Mikép szolgál az egészséged?
– Istennek légyen hála jól. Hát tenéked miképen szolgál egészséged? Sok üdeji, hogy nem láttalak, holl jártál annyi üdejig? Miért engemet gyakrabban nem látogatol, hogy felőlem elfelejtkeztél, oly gondolatban vagyok.
– Megengedj, uram, hogy érdemed szerint nem köszönthettelek, valamint magam kívántam volna, én ennek oka nem vagyok. Téged meglátogatni kívántalak, hanem sok dolgaim megakadályoztattak. Olly különös dolgaim voltak, hogy hozzád jönni alkalmatosságom nem lehetett.
– A jó barátnak az akarat elegendő, én örvendek jóakaratodon. A bátyádat betegnek lenni hallottam, rosz köhögésben lenni mondották, hát mostanában hogy vagyon?
– Istennek irgalmábul jobban vagyon.
– Nevemmel tiszta szívbül köszöntsed, az Istent fogom kérni, hogy egészségét megnyerhesse.
– Igen is, szívesen.
– Légy jó egészségbe.
– Uram, sok esztendőkig szerencsésen élly.
– Mit akarsz, s mit keresel, uram?
– Erős és szép vörös posztót keresek.
– Tessék bejönni, itten igen jót lehet találni.
– Amelly legjobb lenne, mutassa.
– Ihol vagyon, uram.
– Ez igen jó, hanem a színe nem igen tetszik.
– Imhol más is, már ehelyett jobb nem találtatik.
– Hogy ennek rőffe?
– Sokat hogy ne beszéllyek, réfe három forint.
– A legalább való árát nékem mondja meg.
– Már megmondottam.
– Száz pénzt adok.
– Egy pénz héjával sem adom.
– Én sem adok annyit, amennyit kérsz, s kívánsz.
– És drágábban sem adom másoknál.
– Csak cselekedd meg, két singet adjál belőle.
– Nékem ebbül semmi nyereségem sincsen.
– Ezen három aranyat vedd el, és amennyivel több lészen, adjál vissza. Ezen aranyakat is váltsd el.
– Minden hátramaradás nélkül, szívesen.
– Adrianapoly innét hány mérföld?
– Tizenkét mérföld.
– Még ma oda lehet érni?
– Igen is, még korán az idő.
– Jók-é arra az utak?
– Nem igen jók.
– Vannak-é valami folyóvizek, és félelmes-é az út?
– Ez erdőben rosz emberek járnak, az úr pedig igen jó.
– Nem lehet-é félelem az erdőben az úton álló tolvajoktul?
– Mind éjjel, mind nappal bátorságos.
– Mellyik úton kelletik menni?
– Mihelyest a hegyre felmennek, szükség jobbra tartani.
– Az erdőben az út nehéz-é?
– Középszerű, hanem a jó útbul kitérni nem kelletik. Az erdőt elhagyván jobbra tartani el ne felejtsétek.
– Sok esztendőket érjél.
– Alázatosan néked köszönöm.
– Tehát menjünk, uraim, üllyünk lovakra.
– Sok szerencsét az útban kívánunk.
– Az Isten szerencséssé tegye utatokat.
– Vallyon itten megszálhatunk-é?
– Igen is, lehet, uraim, igen szép és tiszta szobáim és ágyaim vannak.
– Szállyunk le lovainkrul, uraim. Vezessétek lovainkat az istállóba.
– Vedd által az urak lovait, és gondját viseld.
– Hagy lássuk, vacsorára minékünk mit fogsz készíteni?
– Ami fog tetszeni, parancsollyanak az urak.
– Hozzál nékünk egy becsinált tyúkot, 4 galambot sültess, jó riskását és salátát.
– Még valami mást parancsoltok-é?
– Semmit, ezek elegendők, sött sok is, hanem valami jó bort hozzál.
– Mindeneket reám bízzatok, gondolom, vélem meg fogtok elégedni.
– Tehát a szobába, urak, menjünk bé.
– Gyertyát vigyenek az uraknak, és mennél előbb a vacsorát hozzátok, siettessétek.
– Ne gondoljátok, hogy minekelőtte csismátokat levonassátok, az ételetek el ne készüljön.
– Hol vannak a mi szolgáink?
– A ruhátokat félvitték.
– Elhoztad-é a pisztolyainkat?
– Igen is, uram, elhoztuk, imholl vagyon.
– Húzzd le a csismámat, azután nézz a lovak után, viseldd gondját.
– Urak, az asztal bé vagyon terítve.
– Hozzál vizet, hogy megmossam kezeimet.
– Üljünk le és egészséggel együnk.
– Ezen becsináltat kostóllyátok, én legjobbnak lenni gondolom.
– A galambocskák nincsenek jól megfőzve.
– Add ide a bort, hagy igyam.
– Egészségedért.
– Váljon egészségedre.
– A [gyertyát] hozdd el, és mondd meg a vendégfogadósnak, hogy jöjjön ide.
– Imholl itt vagyon, egy palaszk bor is hozatódik.
– Egészségtekre váljon, uraim.
– Tetszett, s elegendő volt-é a vacsora?
– Te minékünk eleget tettél, mi is szolgálatodért eleget kívánunk tenni. Vessünk számot, hogy mit költöttünk.
– Magatok számot vetvén is láthatjátok, hogy három forintra fellmegyen.
– Énnékem kívánásod soknak látszik.
– Olcsóra mondottam tinektek.
– Még egy palaszk bort, és holnap fölöstököm után három forintot számlálunk néked.
– Ellent nem állok kívánságtoknak, amint az uraknak tetszik.
– Tiszta lepedőket minékünk hozass, és holnapra korán regvel benünket költess fel.
– Szívesen, uraim, kívánok jó éjtszakát.
– Néked is a holnapi nap légyen szerencsés.