Nemzetünk megkeresztelkedésével a nyugati műveltség palántája a Székelyföldön is életerős gyökeret vert, és sok vihart kiállott, örök életre termett törzzsé növekedett.
Róma hitből és szeretetből fejlődött műveltségének éltető kisugárzása áldásosan és el nem múlóan megtermékenyítette a lelkeket, áldozatos, alkotó munkára serkentve eleinket.
Az a műveltség, mely Rómából beragyogta a Nyugatot, a Kárpátok hatalmas vonulatáig terjedt. Éppen mi, székelyek vagyunk az a nemzet, mely a legtávolabbi Keleten – egy másik világnézeten alapuló műveltség határán – szívvel-lélekkel Nyugat eszmeköréhez, műveltségéhez csatlakozott. Az erdélyi szász nemzet magával hozta őshazájából Nyugat műveltségét, melynek itt hatalmas tényezője lett, a mi kultúremlékeink közül a legrégibbek még beköltözködésük előtti időkből származván, így az alapot a mi műveltségünkhöz nem ők adták, hanem közvetlen forrásból merítettük azt. Későbbi kultúrhatásuk azonban elvitázhatatlan.
Az a műveltség, mely a mi Kárpát-vonulatunkon kívül van, a Kelethez tartozik; ennek világnézetéből fakadó művészete már a másik – most is elevenen, sőt megújult erővel élő – kultúrcentrum, Bizánc kisugárzásának eredménye.
A francia és német nemzet a verduni szerződéssel (840) vált ketté. A felosztás következtében a császári korona fénye – mely a műveltség és művészetek felvirágoztatója volt – elhalványult, s a Nyugat műveltségének egyik igen szomorú korszaka következett be, Németországban a választott császárságnak nem volt állandó székhelye, s így tulajdonképpeni kultúrcentruma sem, s a tradíció sokáig Rómát tartotta a császárság központjának. Keleten pedig a másfél százados képrombolás után a művészet új virágzásnak indul. Megszületik a bizánci műstíl, mely a pogány hagyományokat teljesen elhagyja, tisztán keresztyén alapból meríti tárgykörét, formakincsét, kifejezésmódját. E művészetet plántálta Nyugatra a bizánci császár bíborban született leánya, Teofána, II. Ottó császár felesége, magával hozva Németországba hazája műveltségét, fényűzését, szertartásait. A Nyugat műveltségének reneszánsza Teofánától számítható (972). Nyugat kultúrája Keleten termett, s így a mi emlékeinknek is – közvetve bár –, az egykorú nyugatiakkal együtt, Keleten ringott a bölcsője.
Azon bizánci keresztyénségnek, melyet Géza fejedelem Hierotheos apostol által ideplántáltatott volna, semmi emléke sincs, sem a Székelyföldön, sem egész Erdélyben. E hagyomány emlékekkel nem bizonyítható.
Erdélyben – nem a Székelyföldön – a románság beszivárgásával keletkeztek azok a túlnyomó részben fatemplomok, melyek belsejükben és elrendezésükben bizánciak, külsejükben azonban az itt már akkor régen kifejlődött, virágzó nyugati stílushoz alkalmazkodtak. E két stílus Petranu Coriolan szerint „nem Moldvában és Valachiában keveredett össze, ahol a nyugati befolyás csak egyes esetekre szorítkozik, hanem Erdélyben… A Munteniából behozott bizánci-román építészet további hatással volt az erdélyi román templomépítészetre, mely elfogadta a nyugati stílusokat is, és így hullámai az ország nyugati határáig elsodródtak.”* Szerinte e típus keletkezése a XIV. század második felére tehető.
A csíksomlyói Mária-szobor tiarájának Árpád-kori országalmája
Ezen művészeti iskolának nálunk, Székelyföldön tudtunkkal egyetlen képviselője sincsen. A mi most felsorolandó Árpád-ház-kori emlékeinkkel egykorú bizáncias jellegű pedig egyáltalán egész Erdélyben sincs. Ezek eredetileg keleti vendégek voltak, külsőségeikben a mi nyugati stílusunkhoz alkalmazkodtak, lényegükben azonban keletiek maradtak, s a mi nyugati szellemű kultúránkra semmi hatást sem gyakoroltak.
*
A műveltség hordozója a vallás. Ameddig a Nyugat vallása terjedt, addig terjedt Nyugat műveltsége. Viszont az a hatalmas terület, melyet a hajdani Bizánc műveltsége termékenyített meg, a Kelet kultúrterülete.
A keresztyén eszményiség és érzület terjesztésének leghatalmasabb eszköze a templom volt, a keresztyén templomépítő művészet nálunk a nemzet megkeresztelkedésével, a XI. századdal kezdődik. Azon emlékeink, melyek ez időponttól kezdve az Árpád-ház kihalásáig keletkeztek, a nyugati, köríves (román) műstílus emlékei.
E korból örökölt emlékeink csak a régi, kétségtelenül legelső templomaink faragott és szerencsére az újabb, nagyobb templomokba felhasznált vagy elhelyezett részleteiből állanak. Csak sejthetjük, hogy milyenek lehettek az ősi templomok, melyeknek részei ránk maradtak. Ezek sem nagyságban, sem értékben nem vetekedhetnek a Nyugat egykorú, hatalmas emlékeivel, hiszen sem az anyagi mód, sem pedig a magasabb rendű emlékek megteremtésére elengedhetetlenül szükséges, tartós béke nem volt meg – talán a hozzáértő mesterek is hiányoztak, mégis – bár igen szerények emlékeink, ezek a Nyugat legkeletibb határát jelzik, és ez emlékeket ugyanaz a szorosan nyugati világnézet hozta létre, mely Nyugaton a nagy alkotások genezise volt. Speciálisan székely vagy magyar jellemvonást nem fedezhetünk föl bennük, ezek a nyugati műveltség legkeletibb hullámverésének emlékei.
A XI. században az olaszországi Benediktinusok építik első templomainkat, a lombardiai templomok alapelvei szerint s ezek mintájára. A XII-XIII. században Árpád-házi királyaink a Benedek-rend tagjait s az ezekből kivált cisztercieket és premontreieket – már politikai okokból is – Franciaországból hívják be, s ők építik e korban a mi templomainkat, hazájuk és rendjük meghatározott szabályai szerint. Tehát a mi Árpád-ház-kori székely templomaink is az egykorú olasz, majd francia építőiskolának lehettek szerény tagjai. E szerzetesek hazájuk kifejlett építőművészetét ültették át hozzánk falvainkba.
A jelenleg Csíkszentdomokostól délre és délkeletre Nagykászonig+ és kis részben Háromszéken felkutatott terület kultúrája feltétlenül tiszta székely. E nemzetnek letelepedése előtt más olyan nemzet vagy nép nem lakta e területet, mely a terület későbbi kulturáltságának alapját megteremthette volna. Lakói a székelyek előtt, mint nehány – kevés számú – helységnév mutatja, szlávok voltak, kik egyszerű pásztori sorban élve kultúremlékeket nem hagytak hátra. Itt római emlékek sincsenek, melyek a kultúra kifejlődéséhez hozzájárultak volna, s így eleink itt teljesen kulturálatlan területet tettek műveltté, a Nyugathoz tartozóvá.
A nyugati kultúra legkeletibb határán köríves Árpád-ház-kori építészeti emlékeink közül egyetlenegy egész templom sem maradt napjainkra, mert az első a lakosság gyarapodása és szaporodása következtében csakhamar szűknek bizonyulván, lebontatott, és új, nagyobb Istenháza épült helyébe. Egyik-másika 200–250 éves időközökben bővíttetett vagy újraépült. A régiből egy-egy ajtókeretet falaztak ebbe, s a keresztelőkutakat és szenteltvíztartókat is gyakran megmentette a kegyelet. Ez nagy szerencsénk, mert különben semmi bizonyítékunk sem volna arra, hogy itt a régi határszélen a honfoglalás utáni legelső századokban nyugati kultúra virágzott.
Egyetlen megmaradt építészeti emlékünk e korszakból a rétyi református templom apszisa. Ennek alapja félkör, tengelye a félköríves diadalív belszínétől számítva 4,89 m, szélessége 5,90 m, a boltozat magassága a jelenlegi padlótól 5,88 m. A diadalív szélessége 4,46, magassága pedig 4,64 m, a fal vastagsága 78 cm. Az egész homokkőből épült, s ezzel is van boltozva. Egyetlen köríves ablaka sem maradhatott meg eredetiségében, mert a barokk időkben kiszélesítették azt. Három, kétségtelenül későbbi támasztópillére erősen meredek lecsapású; azt a kettőt, mely a diadalív feszítését volt hivatva ellensúlyozni, a mostani barokk templomhajó keleti falába foglalták. Koronázópárkánya sem az eredeti, mert a falat a boltozaton kívül kereken magasabbra emelték, s így az első párkány megsemmisült. Az evangéliumi oldalon a diadalív bevágásai újabb koriak, a szószék elhelyezésére szolgáltak. Faragott emléket ez az apszis vagy templom nem tartalmaz.
A második emlék, amely a réginek köríves alapjára épült, a velencei késő gót római katolikus templom; ennek egyik szenteltvíztartója a román kori templomból maradt meg.
Végre a ménasági római katolikus templom apszisának mérete is az Árpád korára mutatnak.
A többi román kori faragott emléket geográfiai sorrendben közlöm, községenként északról délre haladva.
Csíkszentdomokos. A mai, XVIII–XIX. század fordulóján épült templom helyén a nagy tatárjárás előtti templomocska állott. Ezt a lakosság számának növekedésével – kicsiny volta miatt – lerombolták. Faragott kövei szerencsére az új templomba foglaltattak. Mindkét bejáratának és sekrestyéjének ajtókeretét a régi templomból vették ki, és az új templomba helyezték át. A nyugati, torony alatti köríves kő ajtókeret a díszesebb; profilja a szögleten egy erőteljes félhengertagból, külső oldalán egy ugyanilyen horonyból és egy lekerekített élű, háromoldalú pálcatagból áll. Ez ajtókeret jelenlegi belvilága 197 x 128 cm. Eredetileg keskenyebb volt, mert az új templomba való beépítéskor felül egy új, kevésbé kidolgozott kőtömb beékelésével megszélesíttetett. Ez az ajtókeret díszességénél fogva a régi templom déli bejárója lehetett. A régi nyugati, köríves bejáróajtó és kerete jelenleg a templom déli oldalán van, s profilja egy erős félhenger tagozatot mutat. Belvilága kis falusi templomnál szokatlanul nagy, 219 x 139,5 cm. Ehhez hasonló profilja van a sekrestye köríves ajtókeretének is, mely valószínűleg a régi templomban is e helyen lehetett. Belvilága az előbbinél lényegesen kisebb: 186 x 91 cm. Mindhárom ajtó profilos része végig, tehát a küszöbig ki van dolgozva; nincs sima talapzata, mint a XIII. századbelieknek.
E templom e három ajtókereten kívül még két Árpád-ház-kori emléket őrzött meg, egy keresztelőkutat és egy szenteltvíztartót.
A kő keresztelőkút felső medencerésze kerek, profiljában hármas tagozatú. Peremét vasabroncs övezi; ennek alsó széle egyszerű félkörös csipkézettel van ellátva. A szár alapjában hengeres, melybe tizennégy félhengeres pillér van bevésve. A hátsó oldalon egy pillér helyén sík lap maradt, melyet felülről levésett cikcakk vonal díszít. A féloszlopok alul egy kerek, domború szélű gyűrűtagban (astragale) végződnek; alatta a szárnak itt sima hengertagja, mely egy keskenyebb, kerek párnatag alatt egy, felső felében cikcakk díszes szélesebb hengertagon áll, s ez a nyomott féldomború talapzatba van illesztve. Az egész elrendezés feltűnő hasonlóságot mutat a Saint Menon-i (Bourbonnais) templom oszlopának formájával; hasonló a saint-menoux-i (Allier) templom egyik oszlopa is. Az első a XII., a második a IX–X. századból való.*
E keresztelőkútnál egyszerűbb a szenteltvíztartó, mely ma is használatban van. Ennek medencéje kerek, felső széle lekerekített. Szára tizenegy féloszlopot mutat, melyek a szár hengerded alsó részébe mennek át, hátsó részén pedig egy féloszlop helyett sík lap van. Talpa kissé szélesebb, ferdén kiugró, hengeres.
Csíkrákos+. Szentdomokostól kb. 14 km-re délre a csíkrákosi templom őrzött meg napjainkig egy Árpád-ház-kori emléket: a déli bejáró kőkeretét. Ennek két oldala közül a bal oldali teljesen ép, a jobb oldali rongált. Felső, köríves részéből csak részletek vannak, ezek is megrongálva, teljesen elvakolva és legfelső részében barokkizálva. Profilja szögletében egy megnyújtott nyakú, karcsúbb félhengertagot mutat, külső oldalán pedig egy vaskosabb félhengertagot. A profilírozás itt is az ajtókeret talpáig ér. Belvilága 219 x 120 cm.
A csíksomlyói, szent Péterről nevezett plébániatemplomnak két Árpád-ház-kori műemléke maradt napjainkra. Ez Csíkrákostól délkeletre 12 km-re fekszik. E két ajtókeret a barokkizált, XV. századbeli gótikus torony két oldalán épült két kisebb helyiségnek, a szertárnak és könyvtárnak bejáratául szolgál. A díszesebb hármas, az egyszerűbb pedig egy hengertagot mutat; utóbbi a szentdomokosival hasonlatos profilú. Mindkét somlyói ajtókeret teljesen ép; profilírozásuk talpukig van kidolgozva. Alsó részüket az épületbe helyezéskor simára vakolták. A díszesebb belvilága 181 x 81, az egyszerűbbé pedig 188 x 78 cm.
Valószínűleg a templomból származik a szomszédos pálfalvi, XIX. század eleji kis római katolikus templom Árpád-ház-kori kő szenteltvíztartója. Ennek hengerded medencéje az oldalain vésett háromszögekre osztott díszítésű. Szára közepe felé kissé domborodó, hengerded. Talpa keskeny korongszerű.
Csíkszentkirály+. Somlyótól délre, kb. 12 km-re, e község római katolikus temploma az Árpád-ház-kor két emlékét őrizte meg. A templom torony alatti, nyugati ajtajának kőkerete profiljában egy erőteljes ép hengertagot mutat; felül, az ívelés kezdeténél, mindkét oldalon egy-egy hármas pálcatagszerű, vízszintes, a félhengertagot átfogó díszítés van, sajnos erősen letöredezve. Az ajtókeret profilírozása a küszöbig van kidolgozva; belvilága 253 x 106 cm, szokatlanul nagy. Reménységünk van arra, hogy e templom déli, nagyon díszesnek mondott, Árpád-ház-kori portáléja más egykorú, faragott kőrészekkel együtt elő fog kerülni. E templom másik román kori emléke a kő keresztelőkút. A medence hatoldalú; oldalainak alján az eredetileg hengerded kő domború részeit lekerekítve meghagyták, s érdekes díszül szolgálnak. Szára a medence voluta metszetű alja alatt nyolcoldalú; talpa pedig hengerded, felül, a szár felé lekerekített.
Szentkirálytól 12 km-re, a mai, 1838-ban épült tusnádi római katolikus templom helyén Árpád-ház-kori templom volt, ebből azonban csupán az igen érdekes kő keresztelőkút maradt meg napjainkig. Ez alapjában négyoldalú, a medence alatt szárral, nódusszerű díszítéssel és talppal. Élei menedékesen le vannak szelve olyformán, hogy a szárának metszete majdnem pontos nyolcszöget mutat, medencéjének felső széle és a talp alapja pedig négyzetes. A medence alsó harmadát minden oldalon összefüggő cikcakk díszíti, melynél az oldallal lefelé fekvő háromszögek síkja mélyebb, mint a medence felső oldalai.
Csíkkozmás+. Tusnádtól északkeletre a kozmási templom egy román kori emléket mentett meg napjaink számára, egy a falba épített nyelű, kerekded fenekű szenteltvíztartót. Ennek felső részét körülfogó szalagja alul cikcakkos díszítésű. Ez a díszítés Árpád-ház-kori emlékeinken igen gyakori, mint a tusnádi, pálfalvi és szentdomokosi keresztelőkutak mutatják. A kozmási szenteltvíztartó rokonságot mutat a franciaországi soissonais-i (Oise), XII. századi szenteltvíztartóval, utóbbinak feneke azonban lapos.* E templom keresztelőkútja is román kori, de későbbi a szenteltvíztartónál.
Nagykászon. Kozmástól 12 km-nyire keletre fekvő nagykászoni római katolikus, XV. századi templom is megmentett részünkre egy román kori emléket, bizonyítékául annak, hogy e gótikus templom helyén az Árpád-ház korában már templom volt. Ez emlék a templom keresztelőkútja, mely ezek sorában a legszebb. Medencéje fazék alakú, mely díszes tartóba helyezettnek van ábrázolva. A nyolcas tagolású s egyenként felül ívelt és közepe felé karcsúsodó, összefüggő díszítésű szár négy lándzsalevél alakú, lábszerű díszítéssel van összekötve a kettős, négyszögű, lágy vonalú, párnaszerű talapzattal. Az alul hegyes levélben végződő lábnak felső, mandorlaszerű része mély bevésést mutat. A négy oldal felső ívét egy alul elkeskenyedő ív követi, s a szabadon maradó, befelé ferdülő ívben egy-egy kerek, lepényszerű díszítés van. Az alsó, a talapzattal szerkezetileg összekötött, négyoldalú, csonkagúlaszerű rész minden oldalába egy-egy felül ívelt, alul lapos fülke van bevésve. Szája meg van abroncsozva; magassága 69 cm.
Ménaság. E sorban a legkeletibb Árpád-ház-kori emléket a Kozmástól 14 km-re északkeletre fekvő, freskóiról híres, román kori alapon épült XV. századbeli ménasági római katolikus templomban találjuk. E késő gót templom sekrestyéjének oromfalába van falazva az a kerek kőlap, melynek közepén domború, kerekded díszítés van félkörökből képzett csipkézetű széllel s közepén nagyobb kerek lyukkal. E díszített korongból indul ki kereszt alakban négy keskeny, külső végein kör alakban végződő világítórés. Ezen emlék valószínűleg egy régebbi, XI–XIII. századbeli templomocska szerény, apszis- vagy kórus-ablakrózsája lehetett. Hasonlók francia- és olaszországi román kori emlékeken láthatók.
*
A felkutatott terület első nagy építkezési korszakának szerény emlékeit itt felsoroltuk. Bár szerények és jelentéktelennek látszók legyenek is, mégis értékes dokumentumai az ősszékelyek nyugati kulturáltságának.
A román műstílus addig terjedt, meddig Nyugat vallása, műveltsége. A mi Árpád-ház-kori emlékeink egész Európának legkeletibb román kori emlékei, tehát nemcsak reánk nézve fontosak és értékesek, hanem általános műtörténelmi szempontból is, ezek lévén Nyugat középkori műveltségének határkövei.
Különös érdekességük az is, hogy ezek az emlékek egymástól 12–14 km távolságra vannak.
*
A második középkori nagy székely építkezési korszak összeesik Mátyás király uralkodásának idejével. Ez időből, a XV. század második feléből való emlékeink már nem esnek oly távol – 12–14 kilométerre – egymástól, hanem faluról falura gyönyörködhetünk bennük. E nagyobb és díszesebb templomok a lakosság megszaporodásának köszönhetik elsősorban létrejöttüket. A régi szűk lett s egyszerű volt. Bár főképpen az első ok bontatta le a régi templomot, de a második ok is nagyban és döntően hozzájárulhatott az új templom építéséhez, minthogy a régi templomhajót is meg lehetett volna nyújtani, oldal- vagy kereszthajóval megbővíteni. Azt hiszem, hogy pszichikai okok voltak azok, melyek a régi templomot eltüntették, hogy teljesen újnak adjanak helyet. Nem elégedhettek meg többé a román stílus nyomott, nehézkes formáival, naiv festményeivel, faragványaival, mivelhogy e kor szelleme tisztább, mélyebb és alkotni vágyóbb lett. Az alkotásvágy sohasem élt oly hatalmasan, oly tettre kész erővel a lelkekben, mint e korban. A szellem alkotásaiban a magasságok felé törekedett, a magasba törő vágya különösképpen az építőművészetben érvényesülhetett. Újabbnál újabb formákat talál, s játszi könnyűséggel oldja meg a legnehezebb, eddig lehetetlennek látszó építészeti problémákat. A fatalizmus béklyójából szabadult alázatos ember magasabb szellemi életet élő alkotóvá lett.
*
A csúcsíves, később helytelenül gótnak nevezett stílus bölcsője Franciaországban ringott. Első nyomait a XII. évszázad végén, a roueni székesegyház építésénél látjuk. Innen Angolországba s az Ibériai- és Appennini-félszigetre terjedt. A leggyönyörűségesebben Németországban fejlődött ki, hol virágzása a XIV. század első felében volt. Magyarországon az Anjou-ház idején kezdődik, éspedig francia befolyás alatt. Itt, Székelyföldön talán a kézdiszentléleki római katolikus templom az első nagyobb gótikus építmény 1401-ből. E műstílus éppen úgy, mint a román kori, a Kárpátok vonulatáig terjedt, s a mai gótikus templomaink e szellem legkeletibb képviselői.
A gótika rányomta karakterét a régi moldvai és munténiai templomokra is. A templom e területen természetesen bizánci stílusú és elrendezésű. Ezt kívánta meg a kultusz maga. Ez a programja az épület alapgondolatának, s ehhez kellett alkalmazkodnia a szerkezetnek és az ornamentációnak is, s így semmi belső relációja nincs a gótikával.* E templomokon – melyeknek előképe az Athos hegyén keletkezett, s Szerbiából terjedt el a román területekre – gótikus a magasabb felépítés, a támasztópillérek megjelenése, a kő ajtó- és ablakkeretek és a faragott kőrészletek. Bizantinus terv, melyet gótikus kezek készítenek, gótikus szellemben. Hogy erdélyi vagy lengyelországi mesterek készítették-e ezen bizantinus-gótikus templomokat, a jövő kutatás fogja eldönteni.* A Moldvában, Nagy István vajda idejében épültek nagyon szépek és tanulságosak.
*
A most felkutatott terület gótikus emlékei nem nagyszabásúak, kevesebb dísszel épült falusi templomok. Mindenik templom egyhajós, s ha kereszt- vagy néhol oldalhajói vannak, úgy ezek minden esetben újabb keletűek, leginkább a barokk korszak toldalékai. E korszak sokat rontott rajtuk, némelyikének nemes, gótikus jellege egészen eltűnik a barokk díszítések alatt. Itt is élénken szemünkbe ötlik, hogy az ellenreformáció idejében a jezsuita ízlés milyen ellenszenvvel viseltetett a csúcsíves műstíl iránt; magas ablakait félig befalazta, mértműveit kitördelte, csúcsívét lekerekítette. A gótikus diadalívet kerekre alakította stb. Még szerencsés körülménynek mondható, ha valamely egyházközség ez időben szegény volt, mert így leginkább megmaradhatott temploma a maga gótikus nemességében.
E templomok valamennyije lőréses, bástyás várfallal van övezve, s legtöbbje a falun kívüli magaslaton épült.
A Szentdomokostól Nagykászonig tanulmányozott terület gótikus emlékeit alább ismertetjük. Csíkszenttamási+ romtemplom. A falun kívül, ettől délre eső magaslaton áll a terméskőből épített, kb. 11 m magas toronyrom, melynek nyugati fala ép, északi falának alja s déli falának keleti oldala, valamint keleti fala egészében elpusztult. Északnyugati támasztópillére egészen, a délnyugati pedig csupán felső részében megmaradt. Legfelül két nagy csúcsíves ablaknyílása ép, a másik kettő pedig csak részleteiben maradt meg.
E toronyromon nagyon jól kivehető és tanulmányozható a középkori terméskő falazat építési módja. A fal külső és belső színét a gondosan összeillesztett természetes kövekből, kövér mészhabarccsal kb. fél öl magasságig felépítették, azután a két fal közti üregbe meszet öntöttek, kevés éles homokkal keverve; ebbe dobálták azután az apróbb és a külszín építésére alkalmatlan köveket, tégladarabokat. A mész itt néhol a kevés víz vagy elégtelen kavarás folytán megsült, mi helyenkénti vörhenyes színéből állapítható meg. Ebből az következik, hogy a meszet a falközben oltották meg. A fal építése ilyen modorban folytatódott felfelé.
Az ablakok és ajtók boltíve nagyobbrészt téglából épültek; gyakran lapos, kiválogatott kövekből. E téglák sajátosan kicsiny formájúak, 20 x 13 x 4 cm méretűek s kiválóan jó minőségűek. E kis téglatípus jellemző a mi székelyföldi középkori építkezésünkre. Méretük néhol valamivel nagyobb, de hosszúságuk a 22 cm-t nemigen haladja meg.
E toronyrom oldalai kívül 4,75 m szélesek, s a fal vastagsága 87 cm. Az északi fal pedig 95 cm vastag. A torony a teljesen elpusztított templom tengelyében volt, ezzel összefüggésben, bár keleti fala nem volt a templom nyugati falára építve.
A templom egyhajós, és apszisa poligon záródású volt. Az utóbbi támasztópilléreinek nyomaiból és a középen levő nagyobb törmelékhalmazból következtetve boltozott volt. A hajónak pedig sima famennyezete lehetett. A templom egész belső hossza kb. 18 m volt. A sekrestye nyomai is kivehetők. Az egész várfallal volt övezve, s ennek beltere temetőül szolgált és szolgál ma is.
A falak alapját a fű benőtte, s csupán a domborulatokból lehetett a valószínű alaprajzot megállapítani. Építésének kora az alap arányaiból és a torony stílusából következtetve a XV. század második fele.
Csíkrákos. Egyhajós csarnoktemplom, poligon záródású apszissal, melynek alapja a tízszögnek négy oldala, magas toronnyal. Egyike a legnagyobb csíki római katolikus templomoknak, mely a falun kívüli magaslaton, lőréses és bástyás körfalával a szemlélőben maradandó benyomást kelt.
Arányainál s díszítésénél fogva egyik legjellegzetesebb késő gót templomunk. Belvilága 26,10 m, ebből az apszis 15,68 m. Rövid hajó, hosszú, keskeny apszis. A hajó szélessége 8,76 m, az apszisé 7,78 m. Külön érdekessége, hogy az apszis tengelye a hajó tengelyétől 8°-ra balra elhajlik, ami dr. Léstyán József szóban közölt véleménye szerint a felfeszített és kiszenvedett Krisztus fejének aláhanyatlását jelképezi.
Kereszthajója a barokk műstílus idejében épült (1756–58). A sekrestye megnyújtatott, s ennek nyugati oldalához építtetett egy kápolna, mely az északi keresztszárnyat képezi. Ezzel szemben van a déli keresztszárny, melynek szélessége és mélysége a másik szárnyéval – ebbe a sekrestyét is belefoglalva – egyenlő (9,62 m széles, 6,58 m mély). E két szárny magassága azonban belül kisebb, mint az apszisé.
Diadalíve csúcsíves; ívelését egy-egy kis kőpárkány választja el függőleges oldalaitól. A két párkány közepét egy-egy, sajnos ma üres pajzsocska ékíti.
Az apszis belseje szép bordázatával kellemes, gótikus benyomást tesz.
A boltívek gyámkövei félhengerdedek, felül csinos kapitellel, melyek kettős, gótikus profilírozás felett nyolcszögű lap felével fedettek s alul profilos félkúpban végződnek. Ezek némelyikén, valamint a diadalív párkányának közepén trianguláris, plasztikusan kidolgozott pajzsok vannak. A leckeoldalon, a diadalívtől második pajzs mezejében – pólya helyén – kalapács látható, mely talán – bár így, szokatlan beállításban – Krisztus kínszenvedésének emlékét jelenti. A többiekről a barokk türelmetlenség leverte a címerképeket. A kalapácsos címerképű pajzzsal szemben levőn Magyarország egyik Hunyadi-kori címertípusát sejthetjük, a sekrestyeajtón túl pedig a Hunyadi-holló körvonalait véltük kivehetni.
Az apszis bordái három boltzárókőbe támaszkodnak. A legbelső, a záródásban, ötszirmú, teljes, tehát belső sziromkoszorús rózsát mutat; a diadalív felőli szintén ilyen mértműbe foglalva.
Minket leginkább a közbelső zárókő érdekel, mert ez négy karéjos mértművében egy címerképes plasztikus és színezett háromszögpajzsot tartalmaz. A pajzs vörös mezejében egy fekvő, szarvaival lefelé fordított arany holdsarló van, s ennek ölében alul egy ötágú aranycsillag. Bár a címerábrázolás hibás, mert a pajzsban a címerkép lefordult, mégis a Hunt-Pázmán nemzetség címerét ismerjük fel benne, éspedig János, Szentgyörgy és Bazin grófja, erdélyi vajda révén.
A hajó erősen barokkos. Mennyezete lapos, stukkós. Barokk kori keletű a kórus felépítése, valamint a templom déli oldalán a kórusfeljáró és a boltíves, oszlopos folyosó is, mely a déli bejárótól a kereszthajó külső szintjéig halad.
A déli bejáró kőkerete román kori, jeléül annak, hogy e templom helyén az Árpád-korban templom volt. A sekrestye ajtaja leszelt ívű, gótikus. Az apszis ablakai közül egyiknek csúcsíves alakja van, mértművei azonban kitöröttek; a második befalaztatott, de igen szép mértműve szerencsére megmaradt. Egy igen szép mértművű ablak nyílik a templom belsejéből a déli kereszthajó mennyezete felé a padlásra. A sekrestyének keletre egy kis kőkeretes, négyszögű, gótikus ablaka van. A másik, mely nyugatra nyílik, jelenleg az északi keresztszárnyba szolgál; ez csúcsíves, és egykorú a vasrostélya is.
A templom nyugati bejáratának kerete köríves, barokk. Úgy látszik, az a leszelt ívű, gótikus ajtókeret, mely a déli barokk szárnyba emeletmagasságban van beépítve és befalazva. Innen került mostani helyére, ahová alkalmasint kórusfeljáró terveztetett.
A támasztópillérek egykorúak az épülettel, de át vannak alakítva.
A hatalmas, koronázópárkányig 30 m magas torony a templomhajó tengelyében áll, ezzel összeépítve. Négyoldalú; terméskőből épült, a boltozásra s más helyekre 21 x 13 x 3 cm méretű téglák alkalmaztattak. Bejárata egyszerű, lemetszett élű csúcsíves kőkeret. A templom oldalain emeletenként egy-egy lőrésszerű világítórés van, ezek nem esnek pontosan egy függőleges vonalba. Felül pedig mindnégy oldalán egy-egy nagy, csúcsíves nyílás (csíki toronytípus). Négy kis fióktornya valószínűleg későbbi toldalék.
Koronázópárkány-profiljának metszete erőteljes félhengertag feletti kihajló ívet mutat. Ugyanilyen koronázópárkánya van a templom régi részeinek is.
A torony kívül a maga egészében festve van. Kváderezés s ezek közt rendszertelenül vörös festékkel állatok, emberek, égitestek tarkállnak a torony falán. E festés mesterét is ismerjük, mert a templom déli keresztszárnyának boltozata felett, a fedél alatt, nehezen megközelíthető helyen a következő vörös festésű minusculás felirat olvasható: Hoc. opus, fecit. petrus. Zabya. Előtte pedig anno 
– (1507). A torony koronázópárkányának festése igen dekoratív. A felső íven fehér alapon lefüggő, fekete lóherelevélsor s a hengertagon vörös-fehér harántsávozás díszlik. A templom párkányzatán, mint a felirat feletti, elfedett részen látszik, az egészen, tehát a hengertagon is, váltakozva öt vörös-fehér-vörös, függőleges sáv és utána öt lefüggő, fekete lóherelevél-alak sorakozik; itt a lóherelevélsor alatt a hengertag fehér.
E templom főoltárának képét Mathias Veress festette 1794-ben, s Krisztus születését ábrázolja.
A templomot lőréses, bástyás várfal övezi.
E község határában, a meredek Bogát-hegyen – melyen hajdani erődítésekre mutató földbevágások és árkolások látszanak – áll egy kis kápolna, melynek alakja, poligon záródása, csúcsíves ablakai a XV. századra mutatnak.
Csíkkarcfalva. A falun kívüli, magas hegyfokon épült s magas kőfallal övezett római katolikus templom igen festői hatású.
Barokk átalakítású, egyhajós, poligon záródású apszisú templom, külön a várfalba beépített magas toronnyal.
Apszisának záródása a nyolcszög három oldala, szép gótikus bordázattal. A hajó az apszis felé meghosszabbított, illetve utóbbi megrövidíttetett azzal, hogy a régi diadalívet lebontották és bennebb építették, természetesen barokk stílusban, körívesen.
A gótikus bordák gyámkövei tagozott kúp alakúak, különbözők. Legérdekesebb az a gyámkő, mely az evangéliumi oldalon, a záródás kezdetének szögében van; ezen szakállas, de bajusztalan, befonott körhajú férfifej van kifaragva, nagy kerek kalappal (glóriával?).
Az apszis bordázatának két záróköve van. Az egyik lapos, modern festéssel, a másik át van fúrva.
Hajdan csúcsíves ablakai ma barokk stílusúak. Kívül kőkereteik és kitört mértműveik csonkjai kivehetők. Régi ajtókeretei eltűntek, ma barokk ajtajai vannak.
Régi szentségfülkéje van, felül három fialás szamárhátív fedi.
Az apszis koronázópárkánya is megmaradt, s díszesebb a rákosinál, bár lényege ugyanaz. A hengertag felett az ívelt részt mutatja, s e felett még egy pálcatagot.
A nagyon szép, gótikus, kehely alakú kő keresztelőkutat nem használják.
E templomot erős, magas várfal övezi, ép vívófolyosókkal, lőrésekkel. Ennek donjonja, illetve kaputornya a templomtól külön épített torony, kívül egy kis elővárral. A torony külsejében barokk, belsejében azonban megtaláljuk az alacsonyabb, XV. századbeli tornyot, ennek nagy, befalazott, csúcsíves ablakaival.
Csíkszentmihály+. Egyhajós, poligon záródású apszisú templom, hozzáépített magas, karcsú toronnyal. Apszisa 10,36 m hosszú, 6,62 m széles, s a nyolcszög három oldalával záródik. A hajó 11,11 m hosszú, 6,59 m széles, s ehhez a déli oldalon egy barokk oldalhajó épült. Az apszis tengelye 5°-kal hajlik el jobbra a hajó hossztengelyétől.
E templom apszisa nem tartozik bár a nagyobb műgonddal épültek közé, mégis kellemes hatású.
A bordázatnak két záróköve van. A záródásbeli az érdekesebb. Erre egy tárcsapajzs van kifaragva, melynek mezejében – nyelével lefelé – gerenda helyén kalapács van, melynek nyelét jobbharánt egy összecsukott harapófogó keresztezi s jobb oldalt egy szeg kíséri; ez az ábrázolás Krisztus kínszenvedését szimbolizálja. A másik zárókövet Mária jelvénye, a rózsa ékesíti.
A boltgyámkövek kehelyidomúak. Az evangéliumi oldalon levő középsőn tárcsa alakú pajzs van kifaragva, kissé homorú lappal (a késő gót pajzsokra jellemző), melynek mezejében fekvő félhold s ölében hatágú csillag a címerkép. A pajzs eredeti festése vörös volt, a csillag sárga, a félhold színe meghatározhatatlan. Ez a Hunt-Pázmán nemzetség címere, éspedig János, Szentgyörgy és Bazin grófja, erdélyi vajdáé.
A diadalív barokk.
A templom nyugati, torony alatti bejárata csúcsíves, két pálcatagot és két hornyolatot mutat, csillaggal díszített talapzattal. Az ablakok mind átalakíttattak a XVIII. században. Az eredetiek nyomai még kivehetők. A hajónak és az újabb oldalhajónak, valamint a sekrestyének lapos stukkómennyezete van.
E templomnak igen szép a tornya. Magas, karcsú, csíki toronytípus, terméskőből építve; a helyenként felhasznált tégla mérete 21 x 13 x 4 cm.
A torony ajtaja nem egykorú az épülettel. Ez ajtókeret alakjában bár gótikus reminiszcenciákra mutat, mégis díszítésénél fogva készítése a XVI. század végére tehető. Oldalai s felső két szögében ívelt, felül vízszintes szemöldökének lapja táblás díszítés közt különböző alakú rózsákat mutat, éspedig hetet. A toronynak faragott kőből való, csúcsíves világítórései vannak, felül pedig négy nagy csúcsíves nyílása. E tornyot az építésnél alacsonyabbra vették, mert a nagy csúcsíves ablakok alatt hasonlók vannak befalazva. Úgy látszik, hogy az építők nem voltak vele így megelégedve, mert még egy emeletet raktak rá. Koronázópárkányának profilja ugyanolyan, mint a rákosi, hasonló festéssel, mely kétségtelenül a Zabya Péter műve. A torony felső részén feliratok voltak, de ezek nem olvashatók.
A templom, mely szintén a falun kívüli magaslaton fekszik (ma már a falu erre terjedt), lőréses, bár alacsony körfallal van övezve, melynek nyolc bástyája van.
Csíkszentmiklós+. E római katolikus templom teljesen átalakíttatott, úgy, hogy semmi része sem mutatja, hogy középkori eredetű. Máma egészen barokk. Tornya azonban érintetlenül maradt. Ez egyike a legszebb és leghatalmasabb XV. századi gótikus csíki tornyoknak.
A templomot lőréses és bástyás várfal övezi.
Csíkdelne+. E község határában, künn a mezőn, egy magaslaton fekszik magányosan a várfallal övezett Szent János-templom.
Késő gót tornyával együtt jelentősebb átalakításon nem ment át, csupán 1613-ban, midőn díszes famennyezete, északi támpillérei és sekrestyeajtaja készültek, s 1710-ben, midőn portikusza épült és kimeszeltetett.
A templom egyhajós, s poligon záródású apszisa van. Diadalíve csúcsíves. A 10,11 x 6,75 m méretű apszis záródása a nyolcszög három oldala. A boltgyámkövek kehelyidomúak; egyikükön, a leckeoldalon, olasz lófőpajzsocska van kifaragva, mezejében latin kereszttel, ez arra mutat, hogy építője olasz volt.
Három boltívzáróköve van, mindhármon erőszakos letörések nyomai. A záródásbelin olaszos pajzs van, melynek alsó része letörött; a pajzsban domború szív, s ezen egy lóherelevél-kereszt, melynek alsó szára kiszélesedve a szív síkjába enyészik. Ez vallásos jelvény. A középső zárókövön tárcsapajzs van, melynek bal oldala letöredezett; ennek címerképe alkar, kezében fenyőtobozt (?) tartva (meg nem határozható címer). A harmadik zárókőben alul-felül kidomborodó oldalú téglalap van, benne egy futó farkassal. Ha az utóbbi címer, úgy ez talán a Szapolyaiaké.
A templom ablakainak mértművei kitörtek, és a csúcsívek kerekké alakíttattak. Csupán a hajó diadalív melletti és a sekrestye ablakocskája csúcsíves, de nem mértműves.
Ajtókeretei eredetiek. Legdíszesebb a déli, mely késő gót, leszelt íves, egymást keresztező pálcatagokkal és szemöldökén, felül kő oromsorral. Itt a mester beosztási hibát követett el, mert két orom összekerült. A nyugati bejáró kőkerete, valamint a sekrestyéje is egyszerűbb, leszelt ívű, késő gót.
A szentségfülke átkerült a leckeoldalra, s itt a Delnei Incze család stallumának háta megett van. Érdekes, mert falusi munkának látszik, népies gótika.
A hajónak nagyon szép, 1613-ban készült festett mennyezete van. Virágmotívumai a mi erdélyi reneszánszunk gyönyörű példái, s nem ismeretlenek az erdélyi fejedelmi, 1605–30 közt keletkezett ármálisok tanulmányozói előtt. A gyulafehérvári fejedelmi udvar is hatalmas kultúrközpont volt.
A delnei torony zömökebb, mint a rákosi, szentmiklósi és szentmihályi, bár ezekkel egykorú, a XV. század második feléből való. Keskeny, csúcsíves világítórései vannak, felül négy nagy csúcsíves nyílással.
E templom faragott díszeiből és pajzsformáiból következtetve olasz mester munkája.
A csíkdelnei kápolna a falu elején, az országút mellett van, s jelenleg ez a község római katolikus temploma. E XV. századbeli emléknek a XVIII–XIX. század fordulóján megnyújtott s toronnyal ellátott hajója poligon záródású, gótikus apszisa van, melyet nem terveztek boltozottnak; egyszerű stukkómennyezete van. Diadalíve csúcsíves. Ajtókeretei leszelt ívűek, egyiket, a nyugatit az előhozatalnál megváltoztatták, szemöldöke barokk. Ablakai gótikusak, XV. századbeliek, csúcsívüket azonban lekerekítették.
Csíkzsögödön+ szintén XV. századbeli, kisebb templom van, szép boltozott apszissal, ajtókkal, ablakokkal és támasztópillér-fedőlapokkal s a barokk korszak sok átalakításával.
Csíksomlyón, a Szent Péterről nevezett plébániatemplom helyén, mint előbb láttuk, Árpád-kori templom volt. Ezt a XV. század második felében késő gót templom követte. Ezen második építkezési korszak emlékét főként a torony őrzi, melynek belsejében úgy a keskeny, gótikus világítórések, mint a négy felső, csúcsíves nagy nyílás – befalazva – kivehetők. A templomot körülvevő várfalba egy leszelt ívű késő gót ajtókeret van befalazva, mely szintén e kor emléke. Gótikus profilja van a támasztópillérek fedőköveinek is.
E nagy, díszes templom 1608-ban megbővíttetett. Jelenlegi alakját a XIX. században nyerte.
Csíksomlyón a Ferenc-rendi zárda alapjait szintén a XV. században tették le, mint néhány, bár kevés számú kőemléke bizonyítja. E korszakra utal az a leszelt ívű késő gót kőajtókeret, mely a zárda földszinti keresztfolyosója délkeleti szárnyának falába van beépítve. Ugyane korból való a pince ajtókerete és egy kis, négyszögű pinceablakkeret is. A zárda jelenlegi hatalmas épülete, a monumentális templommal együtt, a barokk korszakból való. A nagy terjedelmű, díszes zárdatemplom erdélyi barokk emlékeink közt a legelső helyet foglalja el.
Csíkszentkirály. E templom helyén az Árpád-ház korában román műízlésű templom állott, mint a jelenleginek nyugati kő ajtókerete bizonyítja. A jelenlegi templom a XV. század második felében épült, mint hosszú, poligon záródású apszisa, s ennek záródásában a késő gót bordák – részben ezek helyei –, valamint kívül a támpillér-fedőlapok bizonyítják. A barokk műízlés korában e templom XV. századbeli tornyával együtt – melyet egy emelettel megmagasítottak – átalakíttatott. Keresztelőkútja román kori.
E község barokk temetőkápolnájának leszelt ívű, késő gót kő ajtókerete van, 1517. évszámmal.
Csíkszentimre+. Temploma gótikus volt. Apszisának záródásában a csúcsíves boltsüvegek még megvannak, s a bordák helyei kivehetők. A XVIII. században annyira átalakították, hogy ma teljesen barokk.
E község határában van a XV. századbeli Szent Margit-kápolna, két magas, keskeny, felül inkább háromszögben, mint csúcsívben végződő kő ablakkerettel s leszelt ívű késő gót ajtókerettel. Ez egyszerű, lapos, fehérre meszelt deszkamennyezetű kápolna egyetlen ékessége szép, XVI. századi szárnyas oltára.
Csíkcsatószeg+. Temploma alapjában késő gót. Apszisának poligon záródásában a három boltsüveg a bordák helyeivel megtalálható. A déli bejáró ajtókerete, valamint a sekrestyéje leszelt ívű, késő gót. A templom egyebekben teljesen barokk. E templom őrizte meg a feltárt terület legszebb gótikus szentségfülkéjét, eredeti helyén.
Csíkverebes+. Temploma a XV-XVI. század fordulójáról való, a legfiatalabb a középkori templomok sorában. Apszisa poligon záródású, a nyolcszög három oldalával záródik, s ebben régi boltozatának kevés maradványa látható, a bordák helyeivel. A hajónak újabb boltja van, s az egész templom a barokk korban nagyon átalakult. Diadalíve barokk. Két ajtajának kőkerete leszelt ívű, kései gót, belül vésett rozettákkal díszítve. Ablakai körívesek, de látszik, hogy csúcsívesek voltak. Sekrestyéjének boltozata a régi, dongabolt. Érdekes, régi szenteltvíztartója van.
Csíkszentlélek+. A falun kívüli dombon festői képe van e várfallal övezett, középkori római katolikus templomnak.
Hosszú, poligon záródású (a nyolcszög három oldala) apszisa van (11,93 x 6,58 m), s eredetileg rövid (5,30 hosszú, 6,80 széles) hajója, melyet 1806-ban megnyújtottak; tornya is ekkor épült.
Tengelye nem pontosan kelet-nyugati irányú, mert 24°-kal délre hajlik.
Diadalíve csúcsíves. A gyámkövek tagozottak, kehelyszerűek s mind egyformák. A hajónak boltozata barokk.
Az apszis ablakai csúcsívesek, mértműveiket azonban újabban kitörték. Ajtókeretei közül a déli egykorú a templommal; ez csúcsíves, s három tornyolat közt két pálcatagot mutat.
Különös figyelmet érdemel már népművészettörténelmi szempontból is – az eredeti helyén, az apszis evangéliumi oldalán levő – csúcsíves szentségfülkéje. Ez falusi, nem iskolázott kőfaragó munkája, népies gót. A csúcsíves nyílást körülvevő cikcakkos rámát pedig valószínűleg valamely román kori emlékről másolták. Felső ívének csavart pálcatagja rokonságot mutat a delnei szentségfülke hasonló keretével. Talán egy ember keze munkája mindkettő. A szentlélekinek rácsos vasajtaja is ránk maradt, mely szintén primitív, falusi kovácsmunka.
Szentlélek határában, a Csíkszereda felé vezető országút mellett van az úgynevezett Vereskép. Ez egy 160x160 m alapú, kb. 5 m magas, tömör, négyoldalú, felül újabban kőkereszttel ékített, csonkakúp alakú, toronyszerű építmény, egy minden oldalon 20 cm-rel szélesebb terméskő alapon. E torony mindnégy oldalán egy-egy felül köríves, bemélyített képsík van (145–98 cm). E felett van a gótikus koronázópárkány, melynek a falazat felé élesen beugró lapja mély, hengerszerű hornyolatot mutat. E párkányt mindnégy oldalon a csonkagúlaszerű csúcsba átmenő, hasonlólag felül kerek s kőkerettel körülvett képsík szakítja meg. A mű nyolc képsíkján freskónyomok vannak, ezek sajnos nem restaurálhatók. E mű valamely győzelem vagy más nagy esemény emlékére a XV. században épülhetett, s valamely hasonló ok emlékére a XVII–XVIII. század fordulóján, leginkább felső részében újraépíttetett. Romlandófélben van, restaurációra szorul.
Csíkmindszent+. Szép, középkori templom, poligon záródású, szépen boltozott apszissal, a barokk műstílus korában átalakított hajóval s újabb toronnyal.
A késő gót apszis – melynek záródása a nyolcszög három oldala – hosszú, keskeny (11,10 x 5,46). Boltozata erőteljes bordázatú, melynek három záróköve van; a két belső csillagdíszítésű, a külsőbe görög kereszt van vésve. A gyámkövek egyszerű, facettás és tagolt konzolok. A leckeoldali középső gyámkövön egy nagy, plasztikus késő gót, homorú háromszögpajzs van kifaragva, mezejében egy nagy, szépen kidolgozott mesterjeggyel.
A diadalív köríves, barokk. A hajó boltozata és egész mai képe barokk. Az ajtók mind újak. Két apszisablaknak szerencsére a szép mértműve s a középoszlop megmaradt, bár belül a mértmű be van falazva.
Különösen szépen indult, gótikus, de be nem fejezett szentségfülkéje eredeti helyén van, s megmaradt rácsos vasajtaja is.
E templomot lőréses várfal övezi, ebből a szomszédos plébánia udvarába egy szintén félbehagyott, csúcsíves ajtó vezet.
Ménaság. E falu van a legkeletebbre, a havasok alján, hova a középkor műveltsége a természeti viszonyok folytán eljuthatott. A védelmére épült várfallal övezett templom sok tekintetben a legérdekesebbek egyike a felkutatott területen. Ennek helyében már az Árpád-ház korában templom volt, melynek szerény körablaka a mostani sekrestye oromfalába van falazva. A mai templom apszisa Árpád-kori alapra épült, a nyolcszög három oldalával záródik. Mérete 4,68 m hosszúság mellett 6,32 m szélesség, tehát szélessége nagyobb, mint hosszúsága. Arányai hasonlóságot mutatnak a rétyi református templom apszisának méreteivel. A rétyi apszis záródása félkörös, a ménaságié pedig szögletes. A régi, Árpád-ház-kori alapra épült fel a XV. század második felében – a székely nemzet második nagy templomépítő korában – a mai késő gót apszis, esetleg csak e korban alakíttatott át. Az első korszakból való a kicsiny sekrestye is, csúcsív metszetű boltozatával.
E templom belseje szépséges freskóival egy régen letűnt kor poézissal teljes, gazdag lelki életének emlékeit sugározza ránk. Feledhetetlenül kedves és felemelő az a benyomás, melyet e komoly, áhítattól megszentelt, kedves templominterieur a szemlélő lelkében megörökít.
Diadalíve csúcsíves, s belső ívmezejében freskók vannak. Az apszis mennyezetnek szép hálóboltozata van. A boltgyámkövek kehelyidomúak, s mind más formájúak és díszítésűek. Az evangéliumi oldalon, a záródás szögében levőn, egy igen karcsú pajzs van plasztikusan kifaragva, s ennek mezejében ismeretlen címerkép látható. Félhold, szarvaival balra fordulva, melynek öbléből szárainál fogva oldalszarufa tör elő, melynek csúcsa ékszerűen ki van hegyezve. E szarufa két szárának és csúcsának képzelt keresztmetszete tompaszögű háromszög, s így a szarufa lapjai középen éles ormósok. A pajzs korai reneszánsz típusú, hosszú, karcsú; pereme mindkét szögében karéjosan levágott s ezek közt ívesen kikanyarított. A felső szögletek alatt a pajzs erősen elkarcsúsodik; oldalai lejjebb, a pajzsderékon könnyedén kikerekedve – baloldalt szögben törve – futnak a hosszú, hegyes pajzslábba. A pajzs felső része homorú, dereka domború, s lába felé ismét elhomorodik. A középső peremív csúcsaiból egy-egy éles borda fut a pajzslábba; a két borda a középen egyesül, s innen ékszerűen enyészik az alsó csücsökbe. E címer így nem ismerős. Alkalmasint a Hunt-Pázmán nemzetségi címernek idegenszerű ábrázolása.
A bordáknak zárókövei nincsenek, ezek helyére hársfa korongok vannak felerősítve, festett színes rozettákkal.
A bordák kereszteződéseiben reneszánsz formájú hársfa pajzsocskák vannak felerősítve, ezeknek nagyobbrészt fiktív címerképei vannak. Úgy látszik, hogy az 1655. évi restauráció alkalmával átfestették őket, és így eredeti jellegüket elvesztették. Egyik pajzsban az ősi székely címer egy változatát ismerjük fel. Ez vörös pajzsban – ennek bal oldalán előtűnő felhőkből – előtörő, lefordított páncélos kar könyökével föl – kezében vörös szíven átszúrt egyenes kardot tartva; a pajzslábban sisak – a kar felett meghatározhatatlan címerkép lebeg. Több tagolt mezejű pajzsban a magyar vörös-fehér sávokat találjuk meghatározhatatlan címerképekkel kombinálva (pl. 1–4 magyar vágások, 2–3 fehérben fekete rózsa). Esetleg meghatározhatók lesznek ezek: vörös rámás fehér pajzsban, harántkeresztben átnyilazott szív s felette lebegő gyűrű. Négyelt pajzs, 1–4 kékben pelikán fiókáival, 2 fehérben vörös félhold, 3 fehérben vörös csillag.
A hajó megnyújtott, barokkos átdolgozású, lapos mennyezetű, barokk kórussal. Déli oldalán oldalhajó épült, s ennek a diadalív mellett egy kis, keskeny, szegélyes csúcsívű ablaknyílása van az oldalhajó felé, alsó fele elfalazva.
A templom nyugati, torony alatti bejárója csúcsíves kőkeretű, a többi új. A régi déli bejáró késő gót, leszelt ívének töredékdarabjai a cinteremben vannak; profiljuk két hornyolat közt egy félhengeres pálcatagot mutat.
A támasztópillérek fedőlapjai gótikusak; beugró lapjuk, mely derékszöget képez a felső lappal, mély félhengerszerű horonyt mutat.
A templom román kori alapon, a XV. század második felére utaló késő gót stílusban épült, mit ablakmértművei, ajtómaradványai, támpillérfedő-lapjai igazolnak. Eredetileg az apszis is lapos, famennyezetű lehetett, s ezt a XVI. század első felében cserélték ki a mai boltozattal, mit bordametszetei, freskói és pajzsformái bizonyítanak.
Csíkszentgyörgy. E bástyás várfallal körülvett templom a tanulmányozott terület nagyobb egyházi építkezései közé tartozik. Nagyságra és kidolgozottságra nézve a csíkrákosi után következik; nagyon szép középkori műemlékünk.
Tervezésének alapgondolata s részletei arra mutatnak, hogy e két templom ugyanegy mesternek a műve. Szép apszisa, hatalmas boltíveivel és bordázatával maradandó benyomást tesz a szemlélőre.
Az apszis a nyolcszög három oldalával záródik. Négy kerek és három trianguláris záróköve van. A keresztbordák kerek záróköveinek lapjába sugárkörök vannak bevésve. A pajzsokba pedig – melyeknek tengelye középkoriasan ferdén áll – közelebbi renovációk évszámai vannak felfestve. Nem valószínűtlen azonban – ismerve Rákosról, hogy e mester mennyire kedvelte a címereket, melyek sajnos nem maradhattak ránk –, hogy e feliratok és festések alatt a pajzsokban címerképek rejlenek. A gyámkövek hasonlóak a rákosiakhoz, de ennél gyengébb minőségű kőből készültek.
A hajónak eredetileg lapos famennyezete volt, mit bizonyít mai, nagy barokk boltozata felett a hosszanti falaknak a fedél alatti, erősen megrongált freskómaradványa a XVI. század elejéről.
A sekrestyének ajtaja egyszerű, leszelt ívű, gótikus. Ugyanilyen a torony alatti, valamint a cinteremből a parókia udvarába vezető is. A templom régi, déli bejárójának kőkerete, mely a barokk oldalhajó építésével kivált helyéről, darabjaiban a cinteremben van. Ez csúcsíves volt, profilja két horony közt egy körtetagot s legbelül, az ajtónyílásnál egy vékonyabb pálcatagot mutat.
Az apszisnak három szép mértműves ablaka maradt ránk. A déli ablak mértműve ritka a két ablakív feletti vízszintes tagozatánál fogva.
Támasztópilléreinek fedőlapjai azonosak a ménasági temploméival.
A templomot övező várfal délkeleti részébe kívül kőtábla van helyezve (53 x 27 cm), melynek felirata felül 1673, alatta VA:FICZ:GK.
Csíkszentmárton+. E lőréses, várfallal övezett templom újabb kori felépítésű, barokk. Ennek helyében XV. századi gótikus templom volt, melynek – bár töredezett, de érdekes kompozíciójú – szentségfülkéje a cinterembe, a várfalba van befalazva. Szép e templom XVI. századi, kora reneszánsz keresztelőkútja.
A falu szélén, a Csíkszentsimon felé vezető út mellett áll egy kis kápolna, mely mai felépítésében XVIII. századi barokk. Helyén azonban XV. század végi, gótikus kápolna volt, melynek leszelt ívű, középkori ajtószemöldöke s oldalának egy darabja a fal mellé van támasztva.
Csíkkozmás. Nagyobb késő gót templom, melynek helyén alkalmasint, mint a már ismertetett szenteltvíztartó mutatja, Árpád-kori templom állott.
Apszisa jelenleg rövidebb, mint eredetileg volt, és a nyolcszög három oldalával záródik. Diadalíve csúcsív felé hajló tojásdad nyílású. Belső, felső mezejében magyaros, kissé népies, sűrű virágmotívum festés van, melynek csupán középrésze táratott fel. Évszáma 1573.
Az apszis tágas (10,72 x 7,51 m). Úgy látszik, hogy a diadalív nem az eredeti helyén van, hanem a XVI. században előbbre vitetett, hogy ezzel a hajó megnövekedjék, az előző kétségtelenül csúcsíves volt. A diadalív előbbre helyezését az apszis boltozata is bizonyítja, mert két bordája – szokatlanul – belefut a diadalív felső részébe, és ott nincs gyámkővel alátámasztva.
A két kerek zárókő lapjába sugárkör van vésve. A középső ív csúcsán egy pajzs van, melynek pereme egyenes, két felső szöge le van vágva, oldalai egyenesek, lába pedig kétoldalt kissé ívelten, de aszimmetrikusan levágva; a jobb oldali levágás nagyobb, a bal oldali kisebb. A levágások közt a pajzs alsó csücske lapos, egyenes. A pajzs mezeje homorú és beszegett; hossztengelyén erős, félhengerded borda vonul végig. Színe vörös; lehet, hogy a festés alatt címerkép rejtőzik.
A boltozatnak érdekes gyámkövei vannak. Az evangéliumi oldal harmadik, konzolszerű gyámkövének alján bajuszos férfifő van kifaragva, mintha homloka felett sisakja felvont visirjének széle látszanék. Ezzel szemben pedig egy nagyon megsérült női fej van a gyámkő alján (valószínűleg a donator és donatrix képmása; alkalmasint az itt élt hatalmas Becz család tagjai). E két gyámkőre három-három borda támaszkodik, úgy, hogy a két szélsőnek csak széle fért el a fedőlapon. Három gyámköven egy-egy ritkább pajzsforma van kifaragva. Ezek alakja hatszög, melynek két függőleges oldala hosszabb, mint az alsó és a felső oldalak, s kissé befelé íveltek. Mezejük homorú, s hossztengelyükön erős, félhengerded borda vonul végig. Nagyon hasonlítanak e pajzsok Mátyás király korának pajzsaihoz. Egyik nagyon szép, facettás, konzolszerű gyámkő alján pedig szintén Mátyás-kori, homorú mezejű tárcsa van.
A templomhajó barokk boltozatú és átalakítású. Kereszthajója 1761-ben épült, barokk (az északiban egypár szép hársfa stallum van a XVII. századból, 6–6 üléssel).
Az ajtókeretek XV. századbeliek. A déli bejáró kerete díszes, leszelt ívű, gótikus profilja két hengerded horony között egy profilhengeres pálcatagot mutat. A nyugati bejárón pedig kívül egy félhengeres pálcatag és két hornyolat közt egy körtemetszetű tagozat van. Az ablakokat eredeti alakjukból kivették, s csúcsíveiket lekerekítették.
A torony felső emeletéig középkori (XV. sz.). Bejárata szép arányú, csúcsíves. A mostani barokk harangház alatti nagyobb ablakai eredetileg csúcsívesek voltak, s azután kerekre boltoztattak.
A támpillérek fedőlapjai a ménaságiakhoz hasonlók (XV. sz.).
E templom is lőréses várfallal van övezve, s ez épült a beléhelyezett tábla felirata szerint 1720-ban „főtisztelendő Lukács Mihály, Csík-, Gyergyó és Kászonszék főesperese, Kozmási plebános alatt, ki alatt 1719-ben a pestisbe elhaltak 11 234. Életben maradtak 14 562. A kozmási plebániában elhalt 826, életben maradt 1124”.
E templom késő román keresztelőkútja is figyelmet érdemel.
Nagykászon. A tanulmányozott terület földrajzilag legkeletibb középkori emléke a nagykászoni római katolikus templom, mely a falun kívüli magaslaton imponálólag hat.
A mai gótikus, XV. századi templom helyén az Árpád-ház korában már hihetőleg templom volt, mint azt a már ismertetett szép keresztelőkút valószínűvé teszi. Ezt bizonyítja a tágas apszis alaprajza is, mely szélesebb, mint a késő gót műstílus korának apszisai. Ez a rétyi és ménasági után a legszélesebb – hosszúságához viszonyítva – a tanulmányozott területen (hossza 9,15, szélessége 7,23 m). Az apszis a nyolcszög három oldalával záródik. Beosztása, bordametszetei, gyámkövei és zárókövei a rákosira és a csíkszentgyörgyire emlékeztetnek. Nem lehetetlen, hogy e templom régi alapon való XV. századbeli felépítése e kettővel együtt egy mesternek egyszerűbb, bár ízléses munkája.
A gyámkövek – mint Rákoson – hengerdedek, bár azoknál egyszerűbbek.
A zárókövek közül a záródásbeli mezejébe rózsa, a külsőbe hatágú csillag van bevésve.
A diadalív csúcsíves, ugyanazokkal a párkánydíszekkel, melyeket Rákosról ismerünk, de a pajzsok nélkül.
A hajó boltozata barokk, a torony új. A templom ajtajainak kőkeretei XV. századbeliek. A déli bejáró leszelt ívű, s két hornyolat között egy felül kereszteződő pálcataggal van díszítve. A sekrestye ajtaja csúcsíves, oldalai három hornyolat közt két félhengeres tagot mutatnak, melyek a ferdén leszelt talapzaton csavart díszítésű nyélből indulnak ki. A nyugati bejáró kőkerete ennél valamivel egyszerűbb.
Érdekes szokatlanul magas és egyszerű díszítésű gótikus szentségfülkéje is (2,52 m magas), régi festés nyomaival.
Több jel arra mutat, hogy e templomnak mind külsején, mind belsején a vakolatréteg freskókat takar.
*
Itt felsoroltuk és – amennyire e mű terjedelme megengedhette – ismertettük a Székelyföld egy kis részének középkori székely emlékeit, a nyugati világnézeten alapuló műveltség legkeletibb határköveit. Ez emlékek rendszeres, monografikus feldolgozását legfontosabb – egyúttal legkedvesebb – feladatunknak tekintjük.
A kegyelet meghatódottságával emlékezünk meg azokról a – templomaik alatt pihenő – régi katolikus papokról, kik Nyugat legkeletibb határán fel tudták gyújtani eleink lelkében a Nyugat hitének, világnézetének és eszményeinek soha el nem alvó lángját, s bennünket megtelepedésünk első idejétől kezdve mindörökre a Nyugathoz kapcsoltak.
1929
