Máskor ülj a bank-büróba',* |
S ne üsd orrod „Sanctióba”, |
Mert úgy megpragmatizállak, |
Hogy haja megy Gyulaj Pálnak, |
S falsumon talállak csípni, |
Hát többet ne irka-firkálj! |
Nyisd ki ezt a nagy kaput, |
Majd meglátod, hogy mi fut |
Kis méhecske, csípős lecke, |
Volt egy ember, vaskalapos, |
Kicsiny, szőrös, feje lapos, |
Pálnak hítták, sok víz fért be |
Egész vedreket töltött meg, |
Honnan kéne venni többet? |
S ez neki állt, szivattyúzott, |
Salamon Ferencből húzott, |
Pandektát, csíziót nyúzott, |
Pragmatikát nyélbe húzott, |
S már egész örömben úszott, |
Hogy eláztatják Kossúthot! |
A tenger víz együtt van hát, |
No most neki, a Kossuthját! |
De nem bírjuk, ebugattát! |
„Segítek én, jámbor ürgék!” |
Szólt az öreg és volt fürgébb, |
Onnan többet ki se mászott, |
Te vagy, Laci, te bizony, |
|
|
|