Tizenkilencedik évünkbe lépünk. Egy év múlva 20 évesek leszünk. 20 év az embernél fiatalság, a lapnál öregség. Öregek lettünk. Nem opponálunk már, csak annyit kérünk, hogy a t. közönség fizessen elő ránk minél nagyobb számmal, hogy azon helyzetben lehessünk: meghazudtolva ama hírt, mintha a „P. Naplót” a kormány magához akarná váltani. Lapunk bizonyos tekintetben hasonlít Csernátonyhoz. Ez érdekes nuance. Valamint Csernátonyt csakúgy becsülik hívei mint eddig: a „P. Napló” is ép oly érdekes, változatos és gyors lesz mint eddig. Lázár és László* megmaradnak; mindkettő (L) jegy alatt fog írni. (Fk)* szintén fog írni, de csak a „P. Lloyd”-ban. Királyi Pálnak+ is szavát bírjuk, hogy mentől ritkábban keresi fel lapunkat. A legújabb híreket már egy héttel keletkezésük után fogjuk közölni. Szóval, nem mulasztottunk el semmit, hogy olvasóink kedvében járjunk. Megjegyezzük még, hogy a DEÁK F.-fel jegyzett cikkek Deák Farkas tollából származnak. E kijelentésre azért érezzük felhíva magunkat, miután sokan Lászlónknak tulajdoníták e cikkeket. Isten velünk.
Kemény Zsigmond
Pártunk mindinkább öregbedik. Pártunk annyira nő, hogy nem férünk már meg sem bőrünkben, sem a clubban, sem a lapban. Ghyczynek, Tiszának el kellett válni, hogy Keglevich Béla lehessen már egyszer pártvezér.* Körmeink megnőttek – ez angol divat. Csernátony ezentúl is körömvájónk marad s noha új év óta magyarul tanul, az előfizetést mégsem emeljük följebb. Keglevich B., Ludwig,* Csernátony és én képviseljük most az ország hangulatát: Ha tres faciunt collegium,+ négyen miért ne lehessünk az egész ország? Tárcánkban újévtől fogva a „Hon” szerkesztője egy új regényt kezd meg e cím alatt: „A politika bolondjai.” Club-életünkből eredeti adomákat is fogunk közölni. Akarjuk, hogy tudja a jobb, mit cselekszik a bal. Hogy lapunk politikai észjárásának tekintélye több hitelben részesüljön: Tallérossy+ fogja írni a vezércikkeket, míg a szerkesztő gazdag humorát az „Üstökösben” ragyogtatandja.
Jókai
Határozott ellenzéki, nagypolitikai, bús napilap vagyunk. Oh hazám véres árnya! jövel és borulj kalamárisunkra, melynek méhéből vérrel vegyes, könnyel kevert alizarin+ tinta bugyog fel, hogy írjuk, sírjuk vele gyászcikkeinket. Hazánk nagy fia, őrszelleme, anyja, apja, istene: Kossuth Lajos (térden állva írjuk e nevet) a teremts dicsőségét megszégyenítő és irigységet keltő nyilatkozványai folytán nagyobbítani és mellékletekkel ellátni kénytetünk lapunkat, hogy magába fogadhassa a csalódásaiból ocsuló honi közvélemény megszilárdítására oly szükséges turini szózatokat, melyekre a hivatalos talpnyalók és félhivatalos farkcsóválók azt merik csaholni, hogy izgatnak. E kenetes, mélabús hangzatok, miknek leírására honi Megváltónk még csak író-diákkal sem rendelkezik, csupán zokogásra fakasztják az egykoron zsírjában, most sírjában fuldokló nemzetet! Kiadónk 39 mázsa új öntetű oh!, ah!, hah!, és jaj! szókat hozatott, mik a honvédek testében rekedt golyókból vannak öntve s miket a haza és Kossuth Lajos (hason fekve írjuk e szent nevet) dicsőségére fogunk mentől sűrűbben alkalmazni. Előfizetőink Vajda János gyászhívünk és sirató társunk „Önbírálat” és „Civilizáció” című monográfiáit veendik. Egész éves előfizetőinknek deák ferenc karikatúrájával fogunk kedveskedni. – deák ferenc Kossuth Lajos. Mily különbség! Kossuth Lajos (egyszer mindenkorra kijelentjük, hogy képünkkel a földet érintve írjuk le Jehovánk nevét) Kossuth Lajos folyékonyan tud franciául, angolul, olaszul s németül, míg deák ferenc sohasem olvasta Paul de Kockot, miss Braddont, Herczeghy olasz műveit és M. G. Saphirt* eredetiben. És ilyen embert mernek Kossuth fölé emelni? Levelezéseink+ érdekét kétszeresen növeli azon körülmény, hogy azok száműzött hazánkfiainak legkitűnőbbjeitől származnak. Igaz ugyan, hogy e drága száműzöttek mind itthon vannak már, de ez tudósításaik becsét csak növelni fogja. Szóval azt akarjuk, hogy nemcsak párthíveink, hanem ellenfeleink is mulassanak a „M. Újságon”!
Böszörményi
Mint lapunk, programunk is kicsi. Mi t. publikum, komor humoristák, fanyar truffatórék* vagyunk. Ha egy nap „Hon”, s a „M. Újság” elmaradna, a Dunába ölnők magunkat. Spleenes élceink fulánkjával megmérgezzük a „Hont” és „M. Újságot”. Urházink*+ minden nap constatálni fogja a tényeket. Neki, ki hibátlan logikájával mindenen keresztüllát – azt is kiderítette, hogy jan. 1-jén minden politikus kíváncsian várta III. Napóleon beszédét – neki a szita is nagyító üveg. Újdonságírónkat pedig vigye el a bal oldal!
Pálffy Albert
|
Századunk első negyedében eszünk ágában sem járt, hogy 68-ik évének első negyedében lapot indítsunk.
És ez igen természetes.
Századunk első negyedében még meg sem születtünk.
De azóta nemcsak a szerkesztő, de a magyar önállóság is megszületett.
Mi először, önállóságunk másodszor született.
Köztünk és nemzeti önállóságunk közt csakis e különbség van.
Míg a nemzeti hadsereg kérdése eldől, mely kérdés eldőlésével honvédelmünk talpra áll – ezredek vezényléséhez szokott vezérünk a „századot” fogja lapvezényelni.
Programunk e pontjára anticipando csinálta e pompás élcet valamennyi élclapunk.
Biztató omennek tekintjük, valamint azt is, hogy lajtántúli testvéreink, kik eddig a „szózatot” „századnak” ejtették ki, „századunkat” „szózatnak” fogják mondani ezentúl.
|
Így variálják hymnusunkat Bécsben.
Voltaképp ez elmés excursiók határozottan nem is tartoznak programunkhoz – de mi szellemdús emberek vagyunk.
Pompéryben boldogult munkatársaink igazán csak nálunk fognak boldogulni, ha a t. c. publikum előfizet.
A baloldali majoritási közlönyök sorát mi kezdjük meg.
In hoc signo vinces!* Ami magyarul annyit tesz, hogy akkor fogjuk győzni, ha minden magyar előfizet ránk.
Urváry Lajos
Munkabátor buzgalommal ez évben is folytatjuk pályánkat. Jóllehet zsidók léptek ősi szabadságunk örökébe és emancipáltatott az uzsora s az 1848-ki törvények otromba sáncai mögé menekült a szabad kőmívesség s az úrhatnám betyárkodás: intő szózatunkat folyvást hangoztatjuk, felejthetlen mesterünk s tanítónk, Széchenyire hivatkozván, ki jós szemével igazgatja a magasból gyarló pennánkat. A megrészegült korszellem, melynek hivalkodó kifejezése a „liberalismus”, mérges lehelletével elforrázza hajdani dicsőségünk virágszálait s az inaszakadt, hígvelejű tehetetlenség s a lágym… politika búsan gyomlálja ki mohó körmeivel ezredéve szabadalmainkat, melyeknek gyökérszálaiba a kacér szabadság tuskóját oltja. A megyei élet tisztes matrónáját a parlamenti kormány ágyasa mindinkább kiszorítja. Nemzetiségünk elsatnyult, magyarságunk eltaplósodik, önállóságunk sudaras tölgyét a k…vanya* paragrafus szúja őrli s az „egyenlőség” buja keblére szédített hetvenkedés, olcsó élceivel kicégérezi a nemességet és a püspöki fenséget. Kifejtjük tehát ősi lobogónkat s ki alája sorakozik, azt évnegyedenkénti 5 ftért megóvjuk a modern eszmék mételyétől.
Török János
In nomine patris, matris, tatris et fatris! Ha önök Garibaldi számára gyűjtenek – bocsássa meg önöknek Isten e tévelygésüket – én a szent Atya számára gyűjtök: Rajtam függenek az ordók s én az ordóktól függök. Ordót szerzek. Az ordószerzők szerzetéhez tartozom. Hazát is szereztem, mely esti 9-től reggeli 6-ig zárda, mert a kapuja ekkor be van zárva. Ha száz forintot adtok is, az csak fillér. A katholika egyház alázatosságában a 100 forintos bankóban is csak fillért lát. S így csak filléreket küldök ki az országból, ti pedig 3000 és 4000 frankot. Azon puskapor melyet föl nem találtam, e fillérek árán szerzi meg a † † † garibaldistáknak a mennyországot. Érdemtelen kitüntetés, de a katholika vallás a könyörületesség vallása. Deus vobiscum, szent Chassepot* legyen veletek, circumdetis me* és fizessetek elő, ámen!
Lonkay
Aki azt követelné tőlünk, hogy röviden fejezzük ki mit akarunk, az nem ismer minket.
Azért álltunk együvé, hogy mikor az egyik kiáll az írásban, a másik folytassa.
És mindig csak egyet fogunk hajtani számtól számra.
„A haza szerencsétlen, deák áruló, Kossuth a megváltó!”
Majd ha e lap főszerkesztője miniszterelnök lesz Kossuth királysága alatt – és minden jel odamutat – lapunkat ingyen fogjuk adni. Hogy azonban e célunkat elérhessük, előfizetőkre van szükségünk, hogy a nép segítségével – negyedévre csak 1 frt! – ledöntsük a kényuralmat!
Kossuth Lajos felszabadított ugyan, de az erőszak és mostoha körülmények e szabadság áldásaitól megfosztottak.
A meggyőződést békóba verték, a szabad szót nem lehet kimondani. El kell hallgatnunk, hogy a kormány lábcsókolója a bécsi uraknak, hogy Andrássy hercegségre áhítozik, vagy ami még valóbbszínű: nádorságra, alkirályságra. Nem merjük eléggé nyomatékosan füleitekbe zúgni, hogy deák megcsalta a nemzetet, hogy Kemény mindig éhes, hogy Somsich+ gyáva és Eötvös bankcsaló s hogy Lónyay+ a kvótából* a maga zsebére dolgozik.
Rabok vagyunk! Atyámfiai, tőletek függ, hogy a kvótát kijátszátok! Minden pénzetekkel lapunkra fizessetek elő! s így semmit sem fog lelni nálatok az atillába bújtatott finánc. Csak így tehetjük tönkre a kormányt! Óh, ha ki lehetne ezt mondani!
Nemzet-gazdasági iránycikkekben elé fogjuk adni azon módot, hogyan vehetnek részt a szegényebb osztályok azon pénzintézetek hasznában, mely eddig a nép rovására kizárólag a gazdagok erszényébe ömlött. Agyonütni nem fogjuk a gazdagokat, noha ez volna a legegyszerűbb – de bírjuk nyitját annak, követeléseinknek hogyan lehet nyomatékot szerezni.
Mi nem akarunk izgatni. A szeretet és béke apostolai lévén nem fogunk konkolyt hinteni.
Felkérjük tehát a népjogok és népszabadság minden barátját, hogy a „Nép Zászlaját”, mely új, korszerű, égető hiányt pótló s tisztán a nép nagy érdekeinek szentelt vállalat lesz, minden előfizetési áron terjesszék.
Madarász József, Párbaj Imre*
Szerelmes atyámfiai, testvéreim, előfizetőim Kossuth Lajosban!
Ha kentek is úgy akarják, fölszabadítjuk Magyarországot.
Kentek fizetnek, én meg írok.
Le a minisztériummal, aki árgyélusa van!
Hát ez kormány? Ott egye meg a fene a vackában! Majd „nála” ütök én, még pedig oda, hol a tetű szaporodik!
Őszinte a nyelvem s őszinte nyelvemet bátran kiöltöm erre a kórságos kormányra, hogy ütött volna belé a veszekedett kvótadög, még mielőtt erre a világra kipottyantotta az a Bajszt!*
Magyarán, tartaléktalanul szeretek szólni, csak így nemesíthetjük és boldogíthatjuk a népet.
Aszongya Urunk, Kossuth Jézus Krisztus „Legyen hű a nemzet önmagához: Veszve csakis azon nemzet lehet, mely lemondott önmagáról!”
Ezt ugyan rég elmondta deák ferenc, de őrá a kiskutya se hallgat:
Kossuth kell nekünk, aki istene van!
A „Nép szava” isten szava: Isten pedig Kossuth, az ő szava tehát az enyim:
Ezért hát elő azzal a lapos pugyilárissal s akinek a quotafizetésből még maradt egy árva forintja, az küldje be.
Ludas Matyi*
Mi a művelt magyar közönségnek vagyunk közlönye.
Jobb oldali irányunkat – melyben közmegelégedésre szerkeszté eddig lapunkat Áldor Imre – ezután sem fogjuk elhagyni.
Miután minden magyar ember művelt, lapunk fog bírni legtöbb előfizetővel.
Potykási József*
Wir bleiben die Alten, und wollen mit jugendlicher Kraft und einem Defizit von 40.000 fl. unser Unternehmen fortsetzen.
Das Defizit verhalf der Monarchie zu ihrer politischen Palyngenesie.
Auch uns soll das Defizit in die Verjüngungsquelle tauchen. Wenn wir in diesem Verjüngungsquell ertrinken, sterben wir den schönen Tod fürs Vaterland. Wir haben jedoch dafür gesorgt, dass uns die Flügel eines schwunghaften Falken über Wasser halten.
Übrigens waren wir von jeher a legjobb magyar lap.
Man praenumerirt u. s. w. etc. stb.
Die „Lloydgesellschaft”
Le „Lloyd” c'est nous! Wir Jungen sind die Alten! Obschon der „P. Lloyd” von Kern gegründet wurde, ist der „P. L.” doch nur die Schale. Der Kern sind wir. Ja! Der „P. L.” ist die Schale: – fast könnte man sagen das Schalet. Wir wollten kein Judenblatt sein. Dies ist ein Geschäft für Täuflinge. Wir streiten für Recht und gegen den „P. Lloyd”, der somit nichts Rechtes ist. So ist unser Geist – unser Körper wiegt noch mehr.
Rothfeld*
Nem kell táblabíró politika! A márciusi napok e kapós mottóját választottuk. Ez csődít! De hát még az, ami e mottó alatt lappang! Mi meg akarjuk házasítani a clerust. A táblabíró politika az önkénytes impotentia, a főpapság az önkénytelen potentia! A fiatal clerust akarjuk megmenteni! Egyház-reform névvel egyházassági reformot akarunk hirdetni. A pap bajusszal fog misézni és felesége fog neki ministrálni. Az egyházi javak az egyházi rosszak, melyek az államra nézve szükséges rosszak. Valamint a természetellenes kopaszság a tonsura: csak erősíti a hajat, azonképpen a természetellenes nőtlenség, csak izmosítja a férfias erőt. A természetes kopaszság csak természetes házasságnak kell, hogy legyen eredménye. Az alpapságban nyilatkozó e látens erőt értékesíteni kell. A főpapok könnyebben segítnek magukon. Harc és háború a püspökök ellen! Dies irae dies illa berek, jertek tisztelendő urak, jertek!
Toldy Pista
(1868)