E folyóirat célja az irodalmakat egymással összehasonlítani s amennyire lehet, meghasonlítani. Különösen pedig össze fogja hasonlítani Meltzl Hugó urat Meltzl Hugó úrral és meg fogja hasonlatni Brassai bácsit Brassai bácsival, aki erre eléggé kritikus személyiség.
A folyóirat „polyglott nyelven” (sic) szerkesztetik, csakhogy e polyglottériában senki sem fog nyereményt csinálni.
A soknyelvűség haszna szembeötlő. Mert a gondolat, hogy jelentkezzék, a nyelvbe öltözködik, azaz: nyelvet ölt. Minél több ölthető nyelv áll tehát rendelkezésre, annál több gondolatot lehet majd fölöltöztetni. A két szerkesztő a munkában hihetőleg úgy fog osztakozni, hogy a gondolatokat Brassai bácsi fogja nyújtani (mert neki van miből), a nyelveket pedig Meltzl Hugó úr fogja ölteni, (mert ebből meg őneki van.)
Meltzl Hugó úr Petőfi fordításainak összehasonlítása az eredeti költeményekkel minden számban csak félívet fog elfoglalni; ugyanannyit pedig annak kutatása: vajon nem-e Petőfi fordította tulajdonképpen Meltzl Hugó úr német verseit magyarra?
A soknyelvűség rendszere igen fortélyosan lesz keresztülvive. Az angolok számára lesznek francia, a franciák számára pedig angol cikkek, minthogy igen sok francia tud angolul és csaknem minden angol tud franciául:
A regényekről szóló kritikák román nyelven lesznek írva, a lyrai költészet illyriai nyelven tárgyaltatik. A beszély-írókról toszkánai dialektusban lesz szó, minthogy az ő védasszonyuk a flórenczi Santa Maria Novella+. Az angol irodalomról mindig ír nyelven lesz szó, (elég szégyen is, hogy olyan nagy nemzetnek nincsen saját angolodalma, hanem irodalommal kell beérnie,) a görög termékekről pedig csak krétával fogunk írni.
Minden számban legalább egy polemia fog megkezdetni s a két szerkesztő lefekvés előtt és fölkelés után mindig a polemiatyánkot fogja elimádkozni. E vitatkozásokban a végszó mindig norvég szó lesz.
A madárnyelvre bölcs Salamon van szerződtetve. A füstölt nyelvek iránt egy, a tudományos külföld által is elismert hentesmesterrel történik szerződés.
Előfizetés bármiféle nyelven elfogadtatik; még siketnémától is.
(1877)