Kötetünk szövegeit az élclapokban szereplő formájukat megközelítő módon adjuk közre. Helyesírási szempontból igen tarka a kép, s ezt legalábbis a szókép vonatkozásában igyekeztünk visszaadni. Évtizedenként, sőt szinte laponként változtak a helyesírási szokások. Úgy gondoljuk, ennek megőrzése hozzájárul a szövegek hangulatának jelzéséhez. Mindössze néhány esetben kellett az eredeti helyesíráson módosítani, amikor a régiesség áttekinthetetlenségekre vagy félreértésekre vezetett volna. Ezért a cz-t következetesen átírtuk c-re, eltekintve persze a tulajdonnevektől, s ha szükségét láttuk, az egybeírásoknál is a mai helyesírási szabályok szerint jártunk el (például így szerepelnek a vonatkozó névmások). A helyesírási és sajtóhibákat csak akkor javítottuk ki, amikor azok nyilvánvalóan nem képezhették valamely szójáték részét.
A jegyzetek és magyarázatok összeállításánál a szövegek és a poénok érthetőségére, az adatközlésre és a helytakarékosságra egyaránt figyelemmel kellett lennünk. Ennek eredménye, hogy lapalji jegyzeteket készítettünk, amikor a szöveg megértése ezt indokolta, az inkább magyarázó jellegű vagy bővebb jegyzeteket a szövegtől elkülönítve helyeztük el, azoknak az íróknak és újságíróknak az életrajzi adatait pedig, akik több szöveg írói vagy szereplői voltak, külön életrajzi jegyzetekbe gyűjtöttük össze. Ez utóbbiba azonban szükségtelennek tartottuk felvenni azok adatait, akik jelenleg is irodalmi közműveltségünk élő részesei, mint például Petőfi, Arany, Jókai, Mikszáth vagy több külföldi klasszikus.
Aesopus jun.: Báli mesék. (Borsszem Jankó 1868. febr. 2.)
Az attila és a frakk: a kiegyezés után ismét fellángolt a nemzeti viseletről folytatott vita, több ellenzéki lap hevesen támadta a „kozmopolita” polgári divatot.
ifj. Tibullus Habakuk: Daphnis és Chloe (Borsszem Jankó 1868. aug. 2.)
Albius Tibullus (i. e. 60 k.-i. e. 19.) a distichonokban írt római elégia legnagyobb mestere.
Daphnis és Chloe története a görögországi Leszboszról származó híres és számtalanszor feldolgozott pásztorrege.
Új spanyol forradalmi ballada (Borsszem Jankó 1868. szept. 27.) Az 1840-es évektől sűrű felkelések, puccsok és polgárháborúk rázták meg Spanyolországot. A „karlista háborúkban” a liberálisok, köztársaságiak, katolikusok és „szociális monarchisták” (Moderatos) küzdtek a hatalomért. Kísérlet történt a Hohenzollernek trónra ültetésére, de végül Bourbon-restaurációra került sor.
O'Donnell: spanyol miniszterelnök 1858 és 1863 között.
Finn dalok (Borsszem Jankó 1869. máj. 30.)
Finnország 1809-től 1917-ig Ororszországhoz tartozott mint nagyhercegség.
Új-Hellen költészet (Borsszem Jankó 1878. febr. 10.)
Szeretnék szántani! Költői piros tojások (Borsszem Jankó 1883. márc. 25., ápr. 1., ápr. 8.)
A többnyire kitűnően sikerült, jó imitációs és stilisztikai érzékről tanúskodó paródiák szerzőjét vagy szerzőit nem nevezte meg a lap, de valószínűnek látszik, hogy részben vagy egészen Kozma Andor nevéhez köthetők.
Dusjanta, Sakuntala: Kalidasa ind költő (V. sz.) főművének, az egyik első szanszkrit drámának hősei.
Aruna: hettita tengeristennő.
Comprimált költészet (Borsszem Jankó 1888. márc. 18., márc. 25., ápr. 8., máj. 6., júl. 2.)
Gróf Gvadányi József: [A peleskei nótárius utazása] (Bolond Istók 1887. aug. 21.)
Budapest világváros: az 1880-as évek közepétől különösen a sajtóban sűrűn emlegetett jelszó, amelyet – némi fellengzősség mellett – indokolni látszott számos korszerű városfejlesztési elv is.
Pisti gróf: Keglevich István (1840–1905) az Operaház intendánsa.
br. Atzél: talán Atzél Endre (1865–1935) író, szerkesztő, humorista.
[Kölcsey Ferenc: Vanitatum vanitas] (Bolond Istók 1881. dec. 18.)
A travesztia a lap előfizetési felhívásaként jelent meg.
[Vörösmarty Mihály:] A Szózat lefordítva gyászmagyarra (Üstökös 1869. febr. 13.)
A muszka, ki után…: „muszkavezetőnek” nevezték azokat – különösen sok arisztokratát –, akik 1849-ben a szabadságharc ellen együttműködtek akár az orosz csapatokkal, akár a Habsburg-hatalommal.
Kakas Márton: Jókai Mór élclapi álneve.
Czuczor Gergely: Hunyady (Borsszem Jankó 1886. febr. 28.)
[Petőfi Sándor: Nemzeti dal] (Üstökös 1880. jan. 25.)
[Petőfi Sándor:] Arany Lacinak (Bolond Istók 1881. márc. 20.)
A Budapesti Szemlében (1881. XXV, 50, 242–257.l.) név nélkül jelent meg a Kossuth és a Pragmatica Sanctio c. cikk, amelynek eszerint Arany László volt a szerzője. Kossuth az Irataim az emigrációból c. munkája II. kötetében Deák Ferencet azzal vádolta meg, hogy a Pragmatica Sanctiót ő csempészte be a magyar államjogba. Ezzel az állítással szállt szembe a cikk, s érvelése végén azt állította, hogy Kossuth vagy rosszhiszeműen járt el, vagy nem ismeri az alapvető történeti tényeket.
[Arany, János.] VI. László (Borsszem Jankó 1868. márc. 15.)
[Szász Károly:] Ékszerkereszt (Borsszem Jankó 1878. jan. 27.)
Szász Károlyt sokat támadták és gyakran kifigurázták túlzott írói és fordítói termékenysége és az ezzel járó felületessége miatt.
Kiss József: Kóser balladák (Bolond Istók 1882. jan. 8.)
Kiss József 1876–1882-ben a temesvári zsidó hitközség jegyzője volt, ekkor még elsősorban zsidó tárgyú dalairól és balladáiról ismerték.
Thaly Kálmán: Kuruc ballada (Borsszem Jankó 1883. ápr. 15.)
Thaly Kálmán 1878-tól ellenzéki képviselő, a Függetlenségi párt másodelnöke volt. Az általa közölt és szenzációt keltő kuruc versekről később kiderítették, hogy azokat részben ő írta.
Szabolcska Mihály: Szabolcskák (Bolond Istók 1891. jan. 18.)
Szabolcska 1890–1892-ben Genfben és Párizsban tanult református teológiát, s közben a Petőfi-epigonok stílusában nosztalgikus hangú, népies-hazafias költeményeket írt. E versei ekkor jelentek meg kötetbe gyűjtve.
Spriccentések… a Petőfi-óda pályázatra (Bolond Istók 1882. aug. 20.)
Izsó Miklós és Huszár Adolf Petőfi-szobrának felállítása alkalmával ódapályázatot írt ki a Petőfi Társaság.
lobor: egyiptomi piramis; takarmány szárítására szolgáló, gúla alakú állvány.
Költők versenye (Bolond Istók 1892. okt. 9.)
A Magyar Salon (1884–1936) c. havonta megjelenő, vegyes tartalmú és sikercentrikus revü az 1880-as évek végétől többször adott ki olyan számot, amelynek írásai egy-egy előre megadott tárgyról szóltak, különböző jellegű és műfajú feldolgozásokban. Volt például olyan füzete, amelynek költeményei, elbeszélései és tárcái a mogyoróval foglalkoztak.
Szalay Fruzina (1864–1926) álmodozó és borongós hangú költő, műfordító, 1890-től A Hét állandó munkatársa.
Palágyi Lajos (1866–1933) költő, újságíró és lapszerkesztő, a nyolcvanas évek végétől több verseskötete jelent meg. A század utolsó éveitől kezdve a szociáldemokráciával rokonszenvezett.
Barna Izidor (1860–1911) költő, lapszerkesztő, újságíró, a riport műfaj egyik úttörője. Ekkor jelent meg Buborékok c. kötete.
Makai Emil (1870–1901) rabbinak készült, majd költő, műfordító, újságíró és lapszerkesztő lett. 1890-ben jelent meg Vallásos énekek c. kötete.
Titán Laci költeményei (Borsszem Jankó 1883. márc. 4.)
Salon-Népdalok (Borsszem Jankó 1883. márc.11., ápr. 29., jún. 3., szept. 23.)
Az 1880-as évek elejétől irodalmi és családi lapjaink többször közölték operettek és népszínművek felkapott dalainak vagy népszerű műdaloknak a kottáit. Ezek gyakran groteszk módon igyekeztek megmaradni a népies hangvételnél, bár mind tárgyuk, mind környezetük már a nagyvárosi élethez kötődött.
Kortes nóták (Borsszem Jankó 1892. jan. 24.)
A választási hadjáratokban a választók etetése-itatása mellett kortesdalokról is gondoskodtak a pártok: ismert nótákhoz aktualizált szövegek készültek, amelyeket olykor a pártsajtó is terjesztett.
II. mutatvány az új Shakespeare-fordításból. Szentivánéji álom (Borsszem Jankó 1868: okt. 18.)
A Deák-párti élclap a szélsőbaloldali politikai és társadalmi elképzeléseket egyaránt gúnyolja.
Szilágyi Virgil (1824–1892) 1859-ben Táncsics Mihály védőjeként nagy népszerűséget szerzett. Szélsőbaloldali, majd Függetlenségi párti politikus és újságíró volt.
Patay István debreceni szélsőbaloldali képviselő:
Dudás Imre: valószínűleg Áldor Imre újságíró:
Bach-huszárok: az 1850-es évek hivatalnokai:
Madarász József lapja a Nép Zászlója c. hetilap volt:
Árva Hamletku (Borsszem Jankó 1868. máj. 24.)
W. Shakespeare: Macbeth (Bolond Istók 1880. ápr.18.)
J. W. Goethe: Faust (Bolond Istók 1887. ápr. 10.)
Kritik der reinen Vernunft: I. Kant egyik főműve (A tiszta ész kritikája).
F. Schiller: Don Carlos (Bolond Istók 1881. márc. 6.)
E. Kovács Gyula kolozsvári színész ekkor a pesti Nemzeti Színház tagja; Egressy Gábor stílusában játszott. A szereposztás: Jászai Mari, Nagy Imre, Szigeti Imre, Györgyné (?), Bercsényi Béla, Bakonyi (?).
G. G. N. Byron: Manfred (Bolond Istók 1888. jan. 1.)
A szereposztás: Nagy Imre, Egressy Ákos, Pintér Sándor, Tolnayné Dömjén Rózsa, Hegyesi Mari.
Asbóth János (1845–1911) író, újságíró és politikus, az angol értelemben vett konzervatív gondolkodás egyik kiemelkedő hazai alakja. Angolos magatartására célozva Sir John Asboth volt a közismert gúnyneve.
Ahriman: Zarathusztra vallásában a sötétség istene.
Asztarté (Astarte): az ókori Közel-Kelet népeinél a szerelem és termékenység istennője.
V. Hugo: Tudor Mária (Bolond Istók 1893. okt. 15.)
A paródia a címszereplő színészi modorosságaira is utal.
B. Björnson: Leonarda (Bolond Istók 1879. dec. 14.)
Bjömstjerne Björnson (1832–1910) Ibsen mellett a legjelentősebb XIX. századi norvég költő és színműíró. Több darabját magyarra is lefordították, számos írása megjelent a hazai lapok tárcarovatában.
sztrachino: stracchino, olasz lágy sajt:
apage: távozz tőlem!
H. Ibsen: Nóra (Bolond Istók 1889. okt. 13.)
A szereposztás: Mihályfi Károly, Márkus Emília, Újházi Ede, Helvey Laura, Szacsvay Imre.
V. Sardou: Váljunk el! (Bolond Istók 1881. ápr. 10.)
A. Dumas: Denise (Bolond Istók 1885. ápr. 19.)
ifj. Alexandre Dumas (1824–1895) elsősorban erkölcsi célzatú – gyakran didaktikus – színművei révén kora igen népszerű szerzője volt. Sok darabját játszották Magyarországon is.
Náday: Náday Ferenc színész és rendező, főként francia színművek szalongavallérjait játszotta.
Timóleon röpirata: Beksics Gusztáv történész és esszéíró álnéven kiadott, nagy port felvert könyve: Legújabb politikai divat (1884).
Szigligeti Ede: IV. Béla (Borsszem Jankó 1877. febr. 4.)
Jókai Mór: Az aranyember (Borsszem Jankó 1884. dec. 7.)
Fr. Chr. Schlosser: Weltgeschichte, 1844–1859, 19 kötet.
Mihály, az Egyetértés színikritikusa: homályos értelmű megjegyzés, a lap színikritikusai ekkor: Péterfy Jenő és Ambrus Zoltán.
Berczik Árpád: Mai módi (Bolond Istók 1893. febr.19.)
A szereposztás: Helvey Laura, Csillag Teréz, Nagy Imre, Mihályfi Károly, Császár Imre.
Rákosi Jenő: Budavár megvétele (Bolond Istók 1886. szept. 5.)
Herczeg Ferenc: Honthy háza (Borsszem Jankó 1896. febr. 23.)
Bukácsyné kappana. Népszínmű (Bolond Istók 1880. febr. 22.)
Ültem… Fortunában: az I., Fortuna u. 4., a régi Fortuna Vendégfogadó 1872-től törvényszéki épület volt, pincéjében börtön.
Gabányi Árpád: A Sehonnai (Bolond Istók 1881. jan. 30.)
Máltai lovagrend: Johannita rend, középkori alapítású, nagy tekintélyű szerzetesi lovagrend, mely saját hadsereggel küzdött a török ellen.
szeptemvir: a hétszemélyes tábla tagja.
Manasses: zágrábi püspök és királyi kancellár, 1115-ben a magyaroknak akarta átadni Spalatót (Split).
[Erkel Ferenc:] Szent István bácsi naptára (Bolond Istók 1885: márc. 15.)
Váradi Antal (1854–1923) író, újságíró, a Színiiskola igazgatója és a Nemzeti Színház dramaturgja.
A nagy depressió: az 1873-tól Bécsen keresztül Magyarországot is elérő európai tőkés pénzügyi válság.
Horvát kiegyezés: az osztrák–magyar kiegyezés után, 1868. november 17-én jött létre a magyar–horvát kiegyezés, mely az államjogi egység mellett kimondta Horvátország belügyi autonómiáját.
sprengol: szétugraszt.
Dies irae…: Napja isten haragjának, végét veti a világnak – gyászmisén elhangzó középkori himnusz kezdete.
Sebők: valószínűleg Sebők Zsigmond (1861–1916) író, újságíró, aki elsősorban ifjúsági íróként lett igen népszerű: Mackó úr és Dörmögő Dömötör alakjának megteremtője.
Sipka-szoros: az 1877–78-as Balkán-háború egyik döntő csatájának színtere; ennek révén az orosz csapatok előtt megnyílt az út Konstantinápoly felé.
[R: Wagner:] Istenek alkonya (Borsszem Jankó 1892. dec. 18.)
Apponyi: gr: Apponyi Albert.
Jókai Mór: A talmi-arany ember (Borsszem Jankó 1872. jan. 21.)
26 Reaumur-féle hőfok: 32,5 °C.
Madarász József: Hahó Magyarország! (Borsszem Jankó 1868. jan. 12.)
A 101 évet megélt Madarász József később publikált önéletírása (Emlékirataim, 1883) fontos történeti forrásmunka, bár dagályos, patetikus és kusza stílusa miatt alig olvasható.
Toldy István: Új regény (Borsszem Jankó 1872. jan. 14.)
Toldy István erősen, hadakozóan antiklerikális társadalmi regényeket és színműveket írt.
gouvernantei anathema: nevelőnői kiközösítés, kiátkozás.
legyen pionír a conventio ridiculus praerogatíváinak demolitiója körül: legyen úttörő a hagyomány nevetséges kiváltságainak lerombolása körül.
Endrődi Sándor: Gamma (Bolond Istók 1880. nov. 7.)
lángszesz: légszesz, világító gáz.
Balázs Sándor: A macska farka (Bolond Istók 1880. nov. 14.)
Tükördarabok: Balázs sikert aratott, kétkötetes beszélygyűjteményének címe (1865).
Tolnai Lajos: A várdombi szent edények (Bolond Istók 1881. máj. 1.)
diurnista: napidíjas alkalmazott.
Mikszáth Kálmán: A jó balekok (Bolond Istók 1882. aug. 6.)
Koca-Zolák (Borsszem Jankó 1886. máj. 30.)
A francia naturalisták fordításai mellett 1883-ban megindult a magát a naturalista irodalom fórumának nevező Pikáns Lapok, 1884-ben pedig megjelent Bródy Sándor Nyomor c. kötete. A fővárosi sajtóban – és részben a szépirodalomban is – divattá vált a naturalizmus, mely azonban jórészt külsőséges eszközökkel élt.
Jókai Mór: A nap fölkel (Borsszem Jankó 1883. dec. 16.)
atamán: a kozákok választott kapitánya.
Hegedűs Sándor: 2526-k vezércikk (Borsszem Jankó 1883. dec. 23.)
Hegedűs Sándor (1847–1906) közgazdász, Szabadelvű párti politikus, A Hon főmunkatársa, a századfordulón kereskedelemügyi miniszter.
Szapáry Gyula gróf (1832–1905) pénzügyminiszter, később miniszterelnök.
Mikszáth Kálmán: A Matyók Borcsa köhögése (Borsszem Jankó 1883. dec. 23.)
Beöthy Zsolt: A nap fölkel (Borsszem Jankó 1883. dec. 30.)
G. G. Gervinus (1805–1871) a XIX. század egyik kiemelkedően jelentős német irodalomtörténésze.
Teleki Sándor: A nap fölkel (Borsszem Jankó 1884. jan. 13.)
rastolni: pihenni
Kautz Gyula (Borsszem Jankó 1884. jan. 13.)
Kautz Gyula (1829–1909) közgazdász, egyetemi tanár, akadémikus és liberális politikus. Jelentős közgazdasági irodalmi működésével a német történeti közgazdasági iskola nézeteit honosította meg.
Rákosi Jenő: A nap fölkel (Borsszem Jankó 1884. jan. 20.)
Kremsner: Rákosi eredeti családi neve.
Csiky Gergely: A Nyomoróczy lányok (Borsszem Jankó 1884. jan. 27.)
[Beniczkyné] Bajza Lenke: A rémregény áldozata (Borsszem Jankó 1884. febr. 17.)
tausirozás: fémberakás iparművészeti tárgyakon.
fölep: mennyezet.
portière: ajtó.
pendule: ingaóra.
veilleuse: éjjelilámpa.
étagère: polcos állvány.
store: ablakfüggöny.
Almási [Balogh] Tihamér: A szanszkrit leány (Borsszem Jankó 1884. márc. 2.)
Sakuntala: Kalidasa V. századi ind költő drámájának hősnője.
Mahabharata: az ind nemzeti eposz, ezekben az években készült első magyar fordítása (megjelent 1885–86-ban).
Aruna: hettita tengeristennő.
sessio: jobbágytelek.
Eötvös Károly: Egy rémes gyilkosság (Borsszem Jankó 1884. márc. 16.)
megturbált: felkavart.
urbáriális: úrbéri.
complanálás: kiegyenlítés, elsimítás.
perceptor: adószedő.
vármegyei fizikus: főorvos.
audiat: írnok.
Vogt Károly eléadásából (Borsszem Jankó 1869. dec. 12.)
K. Vogt (1817–1895) német zoológus és materialista filozófus, aki 1869 decemberében nagy sikerű előadássorozatot tartott Pesten.
Schwarcz Gyula (1838–1900) ókortörténész, egyetemi tanár és kultúrpolitikus.
commis: kereskedő.
Átkordillerák: szójáték Áldor Imre baloldali újságíró nevével; heves és bombasztikus stílusa miatt „Átkor”-nak becézték az élclapok.
F. J. Gall (1758–1828): német idegorvos és antropológus.
J. K. Lavater (1741–1801): svájci fiziognómus.
icositetraedicus: huszonnégy oldalú.
Dr. Büchner felolvasásai (Borsszem Jankó 1872. márc. 10.)
L. Büchner (1824–1899) német materialista filozófus 1872 januárjában Pesten tartott előadásokat.
G. R. Kirchhoff (1824–1887) és R. W. Bunsen (1811–1899) német vegyészek, a színképelemzés megalapozói.
anyagerők: L. Büchner főművének címe: Erő és anyag.
Vámbéry Ármin: Európai utazók Ázsiában (Borsszem Jankó 1876. dec. 17.)
Vámbéry Ármin (1832–1913) közép-ázsiai utazó, világhírű orientalista. Több művét a török–magyar rokonság bizonyításának szentelte.
tibet és mohair: gyapjúszövetek.
Közép-Ázsia hegységeit…: homályos értelmű szójáték ázsiai földrajzi nevekkel és többszörösen torzított személynevekkel.
Schlagintweit testvérek: Adolf (1829–1857), Hermann (1826–1882), Robert (1833–1885) és Emil (1835–1905) Ázsia- és Tibet-kutatók.
Kunlun: hegység Kínában.
Hindukus: hegység Délnyugat-Ázsiában.
Forsyth, Shaw: azonosíthatatlan nevek.
mancsu: mandzsu.
mollahk: molla, mollah – mohamedán pap, a tudósok és papok megszólítása.
Karakorum, Karakoram: hágó Kína és India határán.
Küpriszli Mehemet: valószínűleg Mehmed Ali (1827–1878) pasa, török tábornagy, a Balkán-háborúban a dunai hadsereg főparancsnoka.
Kapudan pasa: tengernagy, tengerészeti miniszter.
Abdul Kerim: török fővezér.
Jókai Mór: Magyarok története (Bolond Istók 1884. szept. 14.)
A magyar nemzet akadémikus története (Borsszem Jankó 1884. ápr. 13.)
A honfoglalás és az államalapítás ezeréves évfordulójának megünneplésére 1884-ben kezdődtek meg az előkészületek. Ebben fontos szerepet vállaltak az akadémikus történészek is. Megszaporodtak a történeti monográfiák, s 1896-ra elkészült a tízkötetes, reprezentatív Magyar nemzet története is, Szilágyi Sándor szerkesztésében.
Fraknói Vilmos (1843–1924) c. püspök és történetíró, középkortörténész, az Akadémia több vezető tisztségének viselője.
Thaly Kálmán költő és politikus, történészként a kuruc korral és a Rákóczi-szabadságharccal foglalkozott.
Salamon Ferenc (1825–1892) kritikus és történész, egyetemi tanár, a hivatalos lap, a Budapesti Közlöny szerkesztője.
Szilágyi Sándor (1827–1899) történész, a magyar történeti szakfolyóiratok és sorozatok megindítója és szerkesztője.
Pauler Gyula (1841–1903) országos főlevéltárnok, rendkívül adatgazdag történeti monográfiák írója.
die schöne Pálmay…: Pálmay Ilka primadonna, ekkor E. Kinsky gróf felesége; az újságokban szenzációként írtak arról, hogy felszállt egy léghajóval.
Az Osztrák–Magyar Monarchia képtelenségekben megírva (Bolond Istók 1886. márc. 14.)
1886 és 1902 között 21 kötetben jelent meg az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben c. földrajzi és néprajzi munka, amelyet főszerkesztőként Rudolf trónörökös indított meg. A sorozat magyar szerkesztője Jókai Mór volt.
Ipolyi Arnold (1823–1886) folklorista, művészettörténész, akadémikus, püspök.
Drau, Sau, Theiss: Dráva, Száva, Tisza.
Hatvani István (1718–1786) debreceni természettudós, a „magyar Faust”.
Fünf-Kirchen: Pécs.
Mohácsi bácsi: a sajtót gyakran foglalkoztató, érdekes pesti figura.
Platten-óceán: Plattensee, Balaton.
Komorn: Komárom.
[Szinnyei József: ] Magyar írók élete és munkái (Borsszem Jankó 1890. júl. 20.)
Szinnyei József (1830–1913) bibliográfus, egyik fő műve az 1890 és 1914 között 14 kötetben megjelent, teljességre törekvő magyar írói életrajzi lexikon.
Clio, Klio: a történetírás múzsája.
bankóírás: pénzhamisítás.
Előfizetési szózatok 1868-ra (Borsszem Jankó 1868. jan. 5.)
A paródiasorozatot a Deák-párti Borsszem Jankó közölte, bökéseiben gyakran felismerhetők a pártpolitikai szempontok.
Pesti Napló: 1850-ben alapított napilap, az évtized közepétől a Deák-párt fóruma. Szerkesztője, rövidebb megszakításokkal, Kemény Zsigmond volt. A kiegyezéstől kezdve gyakran vádolták lassúsággal, nehézkességgel és körülményességgel.
Királyi Pál (1818–1892) Deák-párti politikus, újságíró, egy ideig a lap szerkesztője.
A Hon (1862–1882): Tisza Kálmán pártjának, a balközépnek politikai napilapja; szerkesztője Jókai Mór volt.
tres faci un collegium: hárman alkotnak gyűlést, azaz legalább három ember kell a tanácskozáshoz.
Tallérossy Zebulon: az Üstökös élclapi figurája.
Magyar Újság (1867–1874): a szélsőbaloldal napilapja, szerkesztője Böszörményi László (1824–1869) ügyvéd, függetlenségi politikus; 1867-ben munkatársa volt Vajda János is.
alizarin: növényi eredetű vörös festékanyag.
levelezéseink: a lap számos kiegyezésellenes levelet közölt, többek között Kossuth Lajos leveleit is.
Esti Lap (1867–1870): viszonylag kis terjedelmű, élénk szellemű Deák-párti napilap; szerkesztője Pálffy Albert (1820–1897), az 1846-os Tízek Társaságának egykori tagja, regényíró és lapszerkesztő.
Urházy György (1823–1873) újságíró, szerkesztő, ő volt az első magyar hírlapi tudósító a krími háború idején (1854)
Magyarország (1861–1867): Deák-párti lap, szerkesztője Pompéry János (1819–1884) elbeszélő és színdarabíró. A lap már korábban megszűnt, 1867-ben csak rövid időre sikerült feltámasztani: erre vonatkozik a szójáték.
Századunk (1868–1869): Deák-párti lap, tulajdonosa Klapka György hazatért honvéd tábornok. A szerkesztő, Urváry Lajos (1841–1890) kitűnő szerkesztő volt, s amikor ez a lap beolvadt a Pesti Naplóba, annak lett szerkesztője.
Pesti Hírnök (1860–1868): konzervatív klerikális lap, mely 1868-tól az Idők Tanújával egyesülve, Magyar Állam címen jelent meg; szerkesztője Török János (1807–1874) nemzetgazdász és újságíró lapszerkesztő volt, Széchenyi István konzervatív kisajátításának egyik hangadója.
Idők Tanúja (1860–1868): katolikus politikai napilap, szerkesztője Lonkay Antal (1827–1888) paptanár, majd műfordító és újságíró, aki több pápai kitüntetésben részesült. Az egységes olasz állam létrejötte és a pápa világi hatalmának összezsugorítása után gyűjtéseket hirdetett a pápa javára („Péter-fillérek”).
A Nép Zászlója: 1868-ban megindított szélsőbaloldali, népies hangvételű hetilap, mely több címváltozattal jelent meg a következő években. Szerkesztője Áldor Imre, egy ideig főmunkatársa Madarász József volt.
Somssich Pál (1811–1888) előbb „fontolva haladó”, majd Deák-párti, nagy tekintélyű politikus.
Lónyay Menyhért (1822–1884) ekkor pénzügyminiszter, később miniszterelnök volt.
Népszava (1868–1871): szélsőbaloldali, hangsúlyozottan népies hetilap. Szerkesztője, Mészáros Károly (1829–1879) egyúttal a Ludas Matyi c. élclap szerkesztője is volt.
Pesti Hírlap (1868–1870): szélsőbaloldali lap, Csukássi József, Áldor Imre és Vértesi Arnold lapja.
Pester Lloyd (1854–1944): német nyelvű, különösen fontos közgazdasági és kultúraközvetítő szerepet vállaló, kormánypárti napilap.
Ungarischer Lloyd (1867–1876): Pesten megjelenő német nyelvű politikai napilap.
1848 (1867): kiegyezéspárti, erősen antiklerikális lap; szerkesztője Toldy István volt.
Összehasonlító Irodalomtörténeti Lapok (Borsszem Jankó 1877. febr. 11.)
Kolozsvárott 1877-ben megindított, kéthetenként megjelenő tudományos lap, mely 1888. januárig maradt fenn. Szerkesztői: Melzl Hugó (1846–1908), a kolozsvári egyetem német irodalomtörténet professzora, és Brassai Sámuel (1797–1897) nyelvész és matematikus egyetemi tanár.
Santa Maria Novella: firenzei templom.
Jövőnk (Borsszem Jankó 1878. márc. 24.)
Öt hónapig működő antiszemita hetilap (1878).
Millenniumi Újság (Borsszem Jankó 1896. febr. 16.)
A bulvárlaptípus paródiája.
[Hír] (Üstökös 1868. 306.l.)
Jászberényben 1868. június 21-én földrengés volt.
Pesti Napló, Idők Tanúja és a Mészáros Károly szerkesztette Ludas Matyi: l. az Előfizetési szózatok jegyzeteinél.
Hazánk (1868–1869) balközép párti lap, alapította és szerkesztette br. Podmaniczky Frigyes.
demokrata körök: 1867 őszén alakultak szélsőbaloldali politikusok szervezésében, s a hozzájuk kapcsolódó szegényparaszti mozgalmak miatt 1868 nyarán tiltották be őket.
Egy hír (Borsszem Jankó 1893. júl. 2.)
Ezer év előtt! (Borsszem Jankó 1896. máj. 3.)
Budapesti Hírlap (1881–1939): Rákosi Jenő pártoktól független, erősen nacionalista szellemű politikai napilapja.
Nemzeti Újság: a Nemzeti párt által 1894-ben indított politikai napilap.
K. I.: br. Kaas Ivor (1842–1910) újságíró, lapszerkesztő, katolikus néppárti politikus.
va banque: mindent egy lapra tesz fel.
Apponyi vezér: gr. Apponyi Albert.
Magyar Hírlap (1891–1926): független, liberális politikai napilap; szerkesztője Horváth Gyula volt.
vederemo: majd meglátjuk!
Fővárosi Lapok (1864–1903): irodalmi napilap, szerkesztője Vadnai Károly, 1893-tól Szana Tamás volt.
Zichy Enő: gr. Zichy Jenő (1837–1906) ázsiai utazó, író, a magyar őstörténet kutatója.
(ae.): Atzél Endre író, költő, humorista.
Pester Lloyd: l. az Előfizetési szózatok jegyzeteinél.
Neue Freie Presse: 1864-ben alapított bécsi politikai napilap, az osztrák–német liberális Centrum párt orgánuma.
A Reform tárcája. A református Garibaldi (Borsszem Jankó 1870. jan. 2.)
Reform (1869–1875): a fiatal liberális polgári értelmiség Deák-párti politikai napilapja; szerkesztője Rákosi Jenő. A tárca a napilapok „vonal alatti”, elkülönített rovata volt. Szépirodalmi művek, kritikák és ismeretterjesztő írások jelentek meg itt. Az 1860-as évektől egyre inkább irodalmi jellegű rovat lett, rövid elbeszélések, folytatásos regények és „tárcalevelek” közlési helye.
Nápolyi Ferdinánd: II. Ferdinánd (1830–1859).
Pius pápa: XI. Pius (1846–1878) mereven konzervatív pápa.
1848-i és 1869-i események: 1849-ben a pápa francia, osztrák és nápolyi segítséget kért a forradalom ellen, 1869-ben pedig összehívta az I. vatikáni zsinatot, amely a következő évben kimondta a pápai csalatkozhatatlanság dogmáját.
G. Mazzini (1805–1872): az „ifjú Olaszország”, az itáliai demokratikus szabadság- és egységmozgalom megszervezője és egyik vezére.
E. Jenner (1749–1823): angol orvos, a himlőoltás kikísérletezője.
Garigliano folyó: az 1860–61-es győztes csaták színtere.
Marsala: Szicíliai város, itt szállt partra Garibaldi ezer „vörösingesével” (1860) és indította meg a szicíliai felkelést.
Türr István (1825–1908): 1849-ben a piemonti hadsereg tábornoka, majd a Garibaldi mellett harcoló magyar légió megszervezője és parancsnoka.
A Pesti Napló tárcája. Degré Alajos: Fekete vér (Borsszem Jankó 1870. jan. 2.)
Degré Alajos (1819–1896) népszerű író és újságíró, a romantikus francia regények utánzója.
guttapercha: kaucsukszerű anyag.
A Hon tárcája. Jókai Mór: A kék gyémántok (Borsszem Jankó 1870. jan. 2.)
Jókai Mór a saját lapjaiban (A Hon, Üstökös) folytatásokban közölte regényeit. A Fekete gyémántok A Hon 1869-i évfolyamában jelent meg.
Personális unió: az uralkodó személyének azonossága révén fennálló államunió (personalunio).
Calamit, calamites: a zsurlók kihalt családjába tartozó növény.
[Jókai] Mór: Lencse-szemek (Borsszem Jankó 1890. okt. 19.)
insurgensek: a nemesi fölkelősereg tagjai.
Gr. Alvinczi József (1735–1810): császári tábornagy, a napóleoni háborúk idején Magyarország főhadikormányzója.
ispita: kórház.
Új költők. A Budapesti Hírlap eredeti tárcája (Borsszem Jankó 1893. júl. 9.)
Hogyan készül a színdarab. (Borsszem Jankó 1884. ápr. 13.)
tantième quantum satis: bőséges tiszteletdíj.
Anonymus: Brankovics György (1843–1930) író, fordító és lapszerkesztő.
claque: fizetett taps.
Az irodalom műhelyéből (Borsszem Jankó 1892. júl. 24.)
Rákosi Viktor (1860–1923): regényíró, újságíró, Sipulusz néven népszerű humorista.
Sebők Zsigmond: l. Erkel Ferenc Szent István bácsi naptára jegyzeteinél.
Szomaházy István (1864–1927): rendkívül termékeny, szórakoztató írásai révén népszerű író.
Bársony István (1855–1928): író, újságíró; főként vadásztörténetei arattak nagy sikert.
Vadászkürt: Pest egyik legelegánsabb és legdrágább szállodája a mai Türr István u. 5. sz. helyén.
Bródy Sándor (1863–1924): író, drámaíró és újságíró, az irodalmi naturalizmus egyik meghonosítója.
Fiume kávéház: Pest első nagyszabású kávéházi vállalkozása, írók és képviselők találkozóhelye a Múzeum körút és a Ferenczy István u. sarkán.
Az Én Újságom szerkesztői üzeneteiből (Bolond Istók 1890. márc. 23.)
Én Újságom: Pósa Lajos és Benedek Elek 1890-ben alapított, hatalmas példányszámú gyermeklapja.
dr. Bunda Józsi: Prém József.
Ferry (1832–1893): 1880-tól francia miniszterelnök, az imperialista gyarmatosítási politika képviselője.