ÁBRÁNYI EMIL, ifj. (1850–1920) – költő, műfordító, újságíró, szónokias hangvételű, ellenzéki érzelmű hazafias költeményei igen népszerűek voltak
ÁBRÁNYI KORNÉL, ifj. (1849–1913) – író, újságíró, lapszerkesztő, Nemzeti párti képviselő
ÁLDOR IMRE (1838–1928) – szélsőbaloldali, 48-as szellemű lapszerkesztő, igen termékeny újságíró
ÁLMÁSI (BALOGH) TIHAMÉR (1838–1907) – elbeszélő, színmű- és népszínműíró. Egyik legnagyobb sikert aratott darabja: A tót leány
BALÁZS SÁNDOR (1830–1887) – humoros elbeszélő, színmű- és vígjátékíró
BARTÓK LAJOS (1851–1902) – költő, színműíró, Függetlenségi párti képviselő, a Bolond Istók c. élclap szerkesztője
BENICZKYNÉ BAJZA LENKE (1839–1905) – korának igen népszerű regényírója, az előkelő társaságok, a főúri világ életének rajzolója
BEÖTHY ZSOLT (1848–1922) – irodalomtörténész, esztéta és író, egyetemi tanár, a nacionalista és konzervatív szellemű irodalomtudomány vezéralakja
BERCZIK ÁRPÁD (1849–1919) – elbeszélés- és színműíró, a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetője
CSERNÁTONY (CSEH) LAJOS (1823–1901) – újságíró, lapszerkesztő, balközép párti képviselő; rosszindulatú, személyeskedő és erőszakos modora miatt sokat támadták
CSIKY GERGELY (1842–1891) – igen termékeny drámaíró, műfordító, a magyar realista színműirodalom egyik jelesebb alakja
DALMADY GYŐZŐ (1836–1916) – ellenzéki érzelmű, népszerű hazafias költő és katolikus szellemű lírikus
ENDRŐDI SÁNDOR (1850–1920) – költő, író, műfordító és irodalomtörténész, fiatal korában a materialista filozófia népszerűsítője
EÖTVÖS KÁROLY (1842–1916) – író, újságíró, ügyvéd, Függetlenségi párti politikus
GABÁNYI ÁRPÁD (1855–1915) – komikus színész, színmű- és népszínműíró, fordító
GYŐRY VILMOS (1838–1885) – író, elsősorban angol és spanyol műfordító
HAZAFI VERAI JÁNOS (?–1905) – vándor népköltő, eredeti nevén Vevera János Szatmár megyei parasztlegény. Az 1880-as évek elejétől színes papírlapokon kinyomott és aláírt versikéit osztogatta szerte az országban
HERCZEG FERENC (1863–1954) – író, újságíró, a középosztály egyik legnépszerűbb regény– és színműírója, az Új Idők c. hetilap szerkesztője
KISS JÓZSEF (1843–1921) – költő, lapszerkesztő; zsidó dalaival és balladáival vált ismertté, majd a századvég egyik kiemelkedő lírikusa lett; A Hét c. irodalmi folyóirat szerkesztője
KOMÓCSY JÓZSEF (1836–1894) – költő, újságíró; szerelmi, hazafias és humoros költészete egyaránt népszerű volt
MADARÁSZ JÓZSEF (1814–1915) – már a reformkori ellenzéki fiatalok tevékeny tagja, a kiegyezéstől kezdve szélsőbaloldali, majd 48-as párti politikus, képviselő, lapszerkesztő
PRÉM JÓZSEF (1850–1910) – író, költő, lapszerkesztő, kritikus és művészettörténész
RÁKOSI JENŐ (1842–1929) – író, színműíró, újságíró, a Budapesti Hírlap szerkesztője, a Népszínház igazgatója, a nacionalista, majd revíziós szellemű kulturális élet egyik legnagyobb tekintélye
SZABOLCSKA MIHÁLY (1861–1930) – református lelkész és költő, a hazafias nép-nemzeti költészet egyik legismertebb képviselője
SZÁSZ KÁROLY (1829–1905) – református püspök, író, költő, műfordító, újságíró, esztéta és kritikus, a Tudományos Akadémia igen nagy befolyású tagja; hazafias, vallásos és családi költészete népszerű volt
SZIGLIGETI EDE (1814–1878) – drámaíró, színész, rendező, a népszínmű megteremtője
TELEKI SÁNDOR GRÓF (1821–1892) – 1849-es honvéd ezredes, a kiegyezés után ellenzéki politikus, memoáríró
THALY KÁLMÁN (1839–1909) – történész, költő, Függetlenségi párti politikus; a kuruc kor és a Rákóczi-szabadságharc idejének kutatója, a kuruc versek általa készített híres gyűjteményének több darabját ő írta
TOLDY ISTVÁN (1844–1879) – regény- és színműíró, újságíró, erősen antiklerikális szellemű Deák-párti politikus
TOLNAI LAJOS (1837–1902) – író, lapszerkesztő, a realista magyar regény egyik úttörője
TÓTH KÁLMÁN (1831–1881) – költő, író, újságíró, a Bolond Miska c. élclap szerkesztője
TÓTH LŐRINC (1814–1903) – író, jogtudós, újságíró