[1849. november 2.]
Kedves Juliskám,
Mindent megkaptam, amit küldtél. A kaput nem egészen testemhez van szabva, de azért igen jól használható, a csizma jó, csak az a kár, hogy igen magos sarka van. Egyébiránt te erről nem tehetsz, mert nem mondva csináltattad, hanem vettél olyat, minőt kaptál. Azonban semmi baj; a csizma nagy jótétemény lesz a téli sarakban. Többi küldeményeidet is igen köszönöm. Most már minden szükségesekkel el vagyok látva ügyességed és jószívűséged által, és sokáig nem kell semmi.
Sorsomat könnyebben tűröm, mióta láttalak, és saját ajkaidról hallám, hogy állapotod a lefolyt idők alatt, habár gyászos volt is, nem volt olyan, minőnek miattad aggódó lelkem képzelődése festette. Ha téged nyugodtnak tudlak, akkor én is nyugodt vagyok, és tűröm a sors csapásait. Oh, bár veled élhetnék! Veled még tudnék örömeket élvezni az elveszett, a megsiratott és még sokszor megsiratandó hazában is, nélküled nem kell az élet. Te nekem szükséges, nélkülözhetetlen vagy, mint a levegő. A te szereteted határtalan, tiszta és önzetlen irántam, s ez oly jól esik nekem, és erőt és reményt ad, s annyira öntudatomba van vésve, hogy azt hiszem, szereteted nélkül nem tudnék többé megélni. Ismersz engem, s tudod, mi ritkán szoktam érzelmeimet kitárni, de midőn nyilatkozom, szavaim igazak, oly igazak, minőnek a te szeretetedet tapasztalom. Kérlek, leveleimet ne mutogasd senkinek. Azok csak neked vannak írva. Én nem szeretném érzéseimet mindenki előtt kitárni. Kevés ember van, ki az ilyet meg tudja érteni, s minek azt másnak tudni, ami csak neked van mondva?
Kedves nőm! nagyon kérlek, akármi baj, kellemetlenség ér, tudasd velem, s az ne tartóztasson, hogy értesítésed nekem talán fájhat. Igaz, hogy nekem a te legkisebb bajod is fáj, de mennyivel jobban fájna azt tudnom, hogy gyengédséged titkolja előttem bajaidat.
Lenke mindenütt nagyon tetszik. Az igaz, hogy az a gyermek szépen fejlik testileg. Bár csak szellemének is megkaphatnánk nevelés által a szükségeset. Oktasd őt, kedves, szép szóval, és tedd szellemét a magadéhoz hasonlóvá. Úgy vettem észre, hogy most már többet ér neki a szíves intés, mint a korholás. Szegény Jenő, azt még csak nem is taníttathatjuk.
Én hónap megyek el Tónitól Mocsy tanyájára, s ott egészen ismeretlenné tészem magam. Közönbös dolgokat írhatsz postán, Tónihoz utasítva, másokat csak biztos alkalom által. A levelezés nem lehet gyors, de legalább lehetséges, és ez nagy öröm ránk nézve.
Az ég minden áldása legyen rajtatok, kedves nőm, kedves gyermekeim.
F…..k, nov. 2. 1849.
Borsodi József*
(Ferit szívesen köszöntöm)