Mi az erő?
Erőnek mondok egyfajta szellemi erényt, egyfajta láthatatlan hatalmat, amely járulékos külső erő révén a mozgásból következik, a testekbe vegyül és helyeztetik, amelyeket természetes szokásuktól* eltérít, ekképpen csodálatos képességeket és aktív életet ad nekik.
I.A.28.
Minden súly a legrövidebb úton kíván a középpontba esni.
I.C.28.
A lendület a mozgó testre a mozgató által átvitt mozgás hatása.*
Minden hatás tartósságot igényel, vagy tartósságra törekszik.
Hogy minden hatás tartósságra törekszik, kipróbálhatod azon a hatáson, amit a nap tesz a napba néző szemére, vagy azon a hangon, amit egy kongó harang nyelve hoz létre.
Minden hatás tartósságra törekszik, ahogyan azt a mozgásnak a mozgóra vetülő árnyképe mutatja.
I.G.73.
Az erőt a hiány vagy a bőség* hozza létre. Az erő az anyagi mozgás gyermeke és a szellemi mozgás unokája, valamint minden súlynak anyja és eredete. Ez a súly véges a víz és a föld elemében, az erő azonban végtelen, mert általa végtelen számú világ mozoghatna, ha olyan eszközöket lehetne készíteni, amelyek erőt hoznának létre.
Az erő az anyagi mozgással, valamint a súly a lökéssel alkotják a négy járulékos képességet, amelyek révén a halandók minden műve létrejön és elpusztul.
Az erő a szellemi mozgásból ered, amely végigfutva az érzékekkel rendelkező lények tagjain megduzzasztja azok izmait, s ebből következően ezek a megduzzadt izmok megrövidülnek, és hátrafelé húzzák az idegeket is, amelyekkel össze vannak kötve; ebből keletkezik az emberi tagok ereje.*
Egy ember erejének milyensége és minősége újabb erőt hozhat létre, amely arányosan annyival nagyobb lesz, amennyivel az egyik mozgás hosszabb a másiknál.
B.151.
Beszélj először a mozgásról, azután a súlyról, mert az a mozgásból adódik, azt követően az erőről, ami a súlyból és a mozgásból ered, és végül a taszításról, ami a súlyból, a mozgásból és gyakran az erőből is ered.
C.155.
Én úgy találom, hogy az erő határtalan, miként az idő, a súly pedig határos, ahogyan az egész földgolyó súlya is behatárolt.
C.117.
A nehézség és a könnyűség járulékos erők, amelyek akkor keletkeznek, amikor az egyik elem egy másikba kerül.
Egyetlen elem sem könnyű vagy nehéz a maga saját közegében.*
B.174.
Ha az evező vagy a szárny mozgása gyorsabb, mint a vízé vagy a levegőé, amelyeken át hajtják őket, akkor a vízben vagy a levegőben megmaradó mozgás mennyiségét az evező vagy a szárny ellentétes mozgásban emészti fel.*
Ha azonban a víz vagy a levegő mozgása önmagában gyorsabb, mint az evezőé vagy a szárnyé, akkor az evező, illetve a szárny nem a vízzel vagy a levegővel ellentétesen fog mozogni.
Ha pedig a víz vagy a levegő mozgásának sebessége önmagában ugyanolyan, mint az evezőé vagy a szárnyé, amelyek bennük mozognak, akkor az evező, illetve a szárny a víz és a levegő mozgását fogja követni.
B.267.
Ha egy adott erő egy adott testet maghatározott időben és meghatározott távolságon mozgat, abból nem következik feltétlenül, hogy fele akkora erő ugyanannyi idő alatt az egész testet fele akkora vagy kétszer annyi idő alatt ugyanakkora távolságon mozgatná.
A testekben erőt, a mozgással együtt, csak erő vagy súly hozhat létre.
Erőt szükségszerű mozgás okozhat, akár súly, akár egy másik erő révén.
Ha egy dolgot, amelyik a mozgás állandóságának következtében mozog, egy erősebb mozgás újabb lendülettel lát el, akkor a mozgó dolog megkétszerezi mozgásának sebességét.
Példa: Valamely forgó korong, mondjuk egy fazékfedő, amelyik pörög. Ehhez jön még a láb mozgása, ettől a korong felgyorsul. A labda is, amelyik egy bizonyos irányba mozog, felgyorsul, ha a játékos a mozgásnak megfelelő vonalban belerúg.
Abban az esetben, ha természetes helyétől nem tartják távol, minden nehéz test megpróbál inkább egyenes vonalban, mint ívben zuhanni. Ez egészen világos; mert ha bármilyen tetszés szerinti testet távol tartanak természetes helyétől, amelyik támasztékot nyújt neki, akkor az megpróbálja a lehető legrövidebb idő alatt visszanyerni eredeti tökéletességét. És mivel a körív húrjai rövidebb idő alatt leírhatóak, mint maga a körív, ebből következik, hogy minden természetes helyétől távoltartott test sokkal inkább a húr vonalában próbál zuhanni, mint köríven.
Ebből három dolog adódik:
1. A mérleg esetében a súly általi mozgás nem tisztán természetes. Ez abból adódik, hogy a mérleg karjai, miközben leereszkednek, íveket, vagyis görbe vonalakat írnak le.
2. A mérleg süllyedő karjában a súly által keletkező mozgás nem tisztán kényszerített, mivel süllyedés közben természetes mozgásra is szert tesz.
3. A mérleg esetében a súly által keltett mozgás részben természetes, részben kényszerített. Ez világos, hiszen minden természetes mozgás bizonyos fokig kényszerített is, vagyis, helyesebben mondva, természetellenes.
Az erőnek nincs súlya, még ha gyakorta súlyként gyakorol is hatást.*
Az erő mindig egyenlő az őt létrehozó súllyal.
Egyetlen elemnek sincs súlya a saját közegében, amennyiben egynemű. Tehát a levegő részecskéi nem nehezednek az alattuk lévő részecskékre.
Vajon a víz alatt lévő levegő természetéből adódóan távozik onnan, vagy azért, mert a víz elűzi és kiszorítja magából?
Erre a válasz: Mivel a könnyebb test a nehezebbet nem tudja megtartani, ezért az lesüllyed, és keres valamit, ami elbírja; mivel minden természetes tevékenység a nyugalom elérésére irányul. Ebből következően a víz, amely a levegőt felülről, oldalról és alulról körülveszi, teljes egészében az általa közrezárt levegőre támaszkodik, és a d e n m víz egésze, ami a levegő fölött található, lefelé nyomja azt. Maga alatt is tartaná, ha az oldalsó a b e f és a b c d víztömegnek, amely a levegőt körülveszi, és az oldalán nyugszik, nem lenne nagyobb a súlya, mint annak, amelyik fölötte helyezkedik el. Ezért a levegő az egyik vagy a másik oldalon az n m zugokba kerül, és fölfelé gomolyog.
F.37.
A levegő sosem éri el azt a sebességet, amit a mozgatója. Ezt a por mozgásán figyelhetjük meg, ami, ahogyan már mondtuk, a lovak futását követi, de egy nagyon rövid szakaszon való mozgás után örvényleni kezd és visszafordul, ennek során pedig minden lendületét felhasználja.
Öt különböző helyi mozgás létezik: Az első felfelé irányul, a második lefelé, a harmadik vízszintesen, a negyedik ferdén felfelé, az ötödik pedig ferdén lefelé.
A tojássárgája a fehérje közepén található, s nem mozdul el egyik irányba sem; vagy könnyebb nála, vagy nehezebb, vagy ugyanolyan; ha könnyebb volna, a fehérje tetején kellene lennie közvetlenül a tojás héjánál; ha nehezebb volna, le kellene süllyednie, ha pedig ugyanolyan nehéz, akkor lehet fent is, lent is, de középen is.
A nehézség, az erő, valamint a járulékos mozgás a taszítással együtt alkotják azt a négy járulékos hatóerőt, amelyek révén a halandók minden kézzelfogható műve létrejön és elpusztul.
Forster II.
