Tavaly ősszel fényes üzemavatás volt az amúgy csendes, eldugott, Záhony melletti Zsurkon. A népes vendégsereg – köztük a megyei közgyűlés elnöke, polgármesterek, Fekete János, az ismert bankár, Kaposi Annamária, a Magyar Fejlesztési Bank vezérigazgató-helyettese, valamint a szeszipar reprezentáns vállalkozói – koccintottak az új vodkagyár szép jövőjére. A megnyitóbeszédet Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter mondta. Meleg szavakkal méltatta az export, a foglalkoztatás növelésére vállalkozó tulajdonosokat. Hangsúlyozta: egy ilyen jó fejlesztés támogatásából nem maradhat ki az állam sem. Vajon kiket rejt a szépreményű vállalkozás? Mivel foglalkoztak eddig a szerencsés tulajdonosok? Milyen befektetők állnak a zsurki zöldmezős beruházás mögött?
A főszereplő Nyitrai Ferenc tiszakécskei vállalkozó, akit ma a kommerszvodka-export koronázatlan királyának tartanak. A zsurki beruházás a záhonyi Hunalco Vagyonkezelő és Hasznosító Rt. vállalkozása. A Hunalco Rt. 1995-ben alakult, 50 millió forintos alaptőkével. A cégbíróság adatai szerint felerészt az A & L. Kft., illetve Nyitrai Ferenc és családja tulajdonában van. Ötszázaléknyi részvény birtokosa még Bárdos G. István, aki ugyancsak érdekelt a szeszexportban. Fontos mellékszereplő még Lévainé Zsadányi Ildikó, aki ma a Hunalco Rt. igazgatóságának elnöke. Lévainé az A & L. Kft. társtulajdonosa volt: e vállalkozás mögött is Nyitraiék állnak. És a statiszták? Nyitrai leánya az ügyvezetője az MRIA ukrán-magyar export-import koordinációs kft.-nek: ez a cég gondoskodik az összes Nyitrai-érdekeltség szeszalapanyag-importjáról, irányítja a külkereskedelmet, piacot kutat, s a teljes pénzforgalmat is a cég viszi. Az MRIA ügyvivője Fabian Vaszil uzsgorodi üzletember, széles ukrán és FÁK-országokbeli kapcsolatrendszerrel. A Hunalco Rt. felügyelőbizottságának tagjai közt ott találunk két záhonyi – a szeszüzletben ismert – „nagyágyút”: Plesu Istvánt (Tisza Trade Kft.) és Bajor Tibort, a volt Kelet Kapuja, ma Euro Market Bt. képviselőjét. A bt. kültagja Szergej Petukov ukrán üzletember.
Nyitrai hosszabb ideje több – hazai és külföldi – szálon mozgatja virágzó üzletét: kapcsolatai olyan kiterjedtek, hogy Kecskemét környékén ma már „Lebegy udvari szállítója” néven emlegetik. Az afganisztáni veteránok egyik előjoga, hogy az év bizonyos napjain vám- és adómentesen hozhatnak be vodkát. Az ügyes magyar vállalkozó évekkel ezelőtt szerezte meg ezt az üzletet. Majd kiterjesztette exportját különböző ukrán, orosz cégekre, de szállít vodkát más volt szovjet államokba is. Olyan sikeresen, hogy 1995-ben már a Nyitrai Likőripari Vállalat – Export-Import Kft. árbevétele meghaladta a négymilliárd forintot. Ekkor már a cég – és kapcsolt vállalkozásai – adta a magyar kommersz vodka exportjának 90 százalékát.
A szépen fialó üzletmenet gépezetébe azonban 1995-ben porszem került. Megjelentek a színen a vámosok: nagy mennyiségű, Nyitraiék által palackozott és üzlettársaik által forgalmazott hamis vodkát lefoglaltak. A VPOP az ORFK gazdaságvédelmi főosztályánál fel is jelentette a vállalkozót. A vád: termékhamisítás. Hogy pontosan mi történhetett, azt majd a bíróság fogja tisztázni. Ma annyit lehet sejteni: a tiszakécskei vállalkozó 1995-ben már némileg elbízta magát. Mert amíg csak a FÁK-beli piacokra szállította a vodkát, ki figyelt oda! Ám ukrán partnereinek biztatására belekezdett a pancsolt Raszputyin vodka nyugat-európai terjesztésébe is. (Az itóka nemcsak hamis, de – a szakértők szerint – egészségre ártalmas alapanyagból készült.) A vállalkozó „tettenérését” követően a német Dethleffsen GmbH (ez a cég a Raszputyin vodka márkatulajdonosa) panaszt emelt a magyar hatóságoknál a vállalkozóval szemben.
Mi történt azóta? Jó ideig semmi. Mint a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferense elmondta: a nyomozást egy ideig felfüggesztették. Majd – alapos utánjárást követően – 1996 decemberében a városi kapitányság az ügyet vádemelési javaslattal átadta a városi ügyészségnek.
És mi történhetett közben? Bizony ehhez szükség van némi képzelőerőre. Nyitrai megszorulhatott: nem a lefoglalt vodka miatti kár okozhatott nagy veszteséget számára, hanem az, hogy – mivel ezt követően már a vámhatóságok figyelték – nem tudta úgy folytatni üzletét, mint azelőtt. Így kerülhettek „helyzetbe” az ukrán partner(ek): pénzt vagy árut követeltek a magyar vállalkozótól. Majd – nem a cégbíróság által regisztráltan – átvehették az irányítást, s kötelezték a hamis, ám jövedelmező vodkaüzlet folytatására. Hogy Nyitrai esetében ez pontosan így történt-e, azt idővel tán ki fogják deríteni a hatóságok. Az ügy több szálon fut. Egyebek között az Interpol is érdeklődik a vodka alapanyagforrásai, a feldolgozás és az export módozatai, valamint a vevőkör iránt.
A hatóságok malmai azonban lassan őrölnek. Mészáros József, a VPOP különleges ügyek osztályának vezetője diplomatikusan csak annyit árul el: a záhonyi térség neuralgikus terület. Nemrég megállapodást kötöttek az ukrán vámosokkal, hogy összehangoltan ellenőrzik a ki- és bejövő szállítmányokat. Tavaly azonban újabb fordulatot vett az ügy: az ukrán vámosok kaptak el egy újabb Nyitrai-szállítmányt. Húsz vagon hamisított vodkát szállított valahova Moldovába. Ám a fogadó cégről kiderült: nem létezik. Ez pedig klasszikus szeszcsempészet! Az ilyen üzletek természete világszerte azonos: a pénzt meg kell forgatni, tisztára kell mosni, legális üzletekbe helyezni.
Ez azonban egyelőre csak feltételezés. Amit viszont – ha valaki érdeklődni kíván a Nyitrai-vállalkozások iránt – pontosan tudni lehet: van egy termékhamisítási büntetőfeljelentés és két konkrét csempészügylet. Miért lehet mindez fontos momentum? Azért, mert tavaly Nyitrai úgy döntött: Tiszakécskén felszámolja palackozóüzemét, és valamennyi vállalkozását a záhonyi térségbe, a Hunalco Rt. zsurki üzemébe telepíti át. Hiszen ebben a körzetben normatív állami támogatáshoz lehet jutni. Nagy lendülettel indult meg a 400 milliós zöldmezős beruházás, amely novemberben 90 százalékban már el is készült. Felerészt állami hozzájárulásból: 80 millió forint vissza nem térítendő területfejlesztési hozzájárulást és 50 millió forint kamatmentes kölcsönt kaptak a Gazdaságfejlesztési Alapból, valamint sikeresen pályáztak 70 millió forint kedvezményes kamatozású hitelre a Magyar Fejlesztési Banknál is.
De miért láttak ekkora fantáziát a zsurki palackozó támogatásában a különböző állami hivatalok? A választ az üzemavatás vendégeitől tudhatjuk meg.
Fekete János bankár jelenleg a Záhony és Vidéke Fejlesztési Társaság Kft. felügyelőbizottságának elnöke. A társaságot a kormány döntése alapján a Magyar Fejlesztési Bank (a volt MBFB Rt.) hozta létre, 50 milliós alaptőkével, majd a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium – társtulajdonosként – 250 millióval további tőkét emelt. A társaság feladata versenyképes vállalkozások felkutatása és támogatása a lerobbant, ugyanakkor üzletileg sokak érdeklődésének középpontjában álló záhonyi körzetben. Fekete legszívesebben elhessegetne, amikor Nyitraiék múltja felől érdeklődöm. „Én megbízom az embereimben: ők ajánlották a Hunalcót nekem, én pedig az MFB-nek. Ez egy rendben lévő üzlet!” – mondja. Megjegyzi: nem kellene piszkálódnom, inkább segítsem az ilyen nehéz terepen próbálkozó vállalkozókat. Hiszen három országnak is érdeke, hogy a határ mentén fellendüljön az üzlet.
Kaposi Annamária, a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) vezérigazgató-helyettese is értetlenül fogad. Miért ne adhattak volna 70 millió forint értékű kedvezményes hitelt a Hunalco Rt.-nek? Ezt a tevékenységet – a szeszüzletet- az állam nem tiltja, s a cég megfelelt a kölcsönnyújtás valamennyi feltételének, ráadásul kapott különböző állami alapokból is támogatást. A Hunalcónak semmiféle köztartozása nincs. A tulajdonosi kört is leinformálták: Nyitraiék vállalkozása és az A & L. Kft. két jól működő cég. Az export megalapozott, ezért feltehető, hogy pontosan tudnak majd törleszteni. Egy banknak nem feladata, hogy belenézzen a magánbefektetők pénztárcájába: vajon honnan is származik a pénzük? Azt persze sejteni lehet, hogy a záhonyi térségben jelen van a maffia is, de ki tudja ezt bizonyítani?! – mondta a vezérigazgató-helyettes.
Kérdésemre, nem tűnt-e gyanúsnak, hogy a Hunalco Rt. a hitelkérelemhez olyan külföldi vevőkört tüntetett fel, illetve olyan cégek garanciáit nyújtotta be, amelyekről tudni lehet, hogy fiktívek, a vezérigazgató-helyettes jelezte: valóban találtak „postaládacégeket”. Ezért végül a hitel fejében – ami nem cég-, hanem tulajdonosi hitel – az egész beruházásra jelzálogjogot kötöttek ki. Emellett a kölcsönre a Hitelgarancia Rt. viszontgaranciát nyújt. Úgyhogy nem kell aggódnom az állami bank pénzéért: ez egy tökéletesen biztosított üzlet.
Csákvári Mariann, az ipari tárca Gazdaságfejlesztési Alapjának (GFA) kezelője viszont kissé zavarba jött, amikor megtudta tőlem: olyan vállalkozásnak adtak 50 millió forintos kamatmentes kölcsönt, amelynél a tulajdonosok múltja nem teljesen patyolattiszta. Azzal érvel: a pályázati szabályoknak megfelelően tárcaközi bizottság bírálta el a Hunalco Rt. kérelmét. Egyetlen hatóság sem emelt kifogást, nem jelezték, hogy lenne adó- vagy vámtartozás. A beruházás viszont tökéletesen megfelel a GFA céljainak, hiszen kizárólag exportra termelnek, és a régióra gyakorolt hatásuk is kedvező. Ha mégis kiderülne, hogy a vállalkozás nem tartja be az írott és íratlan szabályokat, akkor kamatostul visszakérnék a támogatást. Hogy vissza is kapnák? Erre a szakember nem tudta az egyértelmű választ.
Baja Ferenc miniszter készségesen beszélt az előzményekről: Nyitrait nem ismeri, őt Lévainé Zsadányi Ildikó kereste meg, Fekete János ajánlásával. Valóban támogatta, hogy a Területfejlesztési Alapból (TEFA) 80 millió forint vissza nem térítendő támogatást kapjon a Hunalco Rt. Nagyon jó ugyanis a beruházásnál a megtérülés-munkahelyteremtés aránya: a cég 162 dolgozó foglalkoztatását vállalta, ami ebben a szegény térségben nagyon nagy szó. Minden információ azt támasztotta alá, hogy a beruházás reális. Hogy a befektetők pénze miből származik, azt nem nézték, de nem is feladatuk.
Nem gondolja, hogy személyes jelenlétével mintegy „legalizálta” a Hunalcót és a mögötte lévő tulajdonosokat? – kérdeztem. Baja elmondta: ez neki is eszébe jutott, annál is inkább, mert Zwack Péter független képviselő mintha utalt volna rá, hogy ezek nem teljesen fehér üzletek. Ezért az üzemavatás előtt Arnold Mihályhoz, a VPOP parancsnokához fordult, aki megnyugtatta: a külföldi panaszt elutasították. (Arnold másként emlékszik. Szerinte azt tanácsolta Bajának, ne menjen el az avatásra.)
Megjegyeztem: azt beszélik, hogy neki is vannak vállalkozásai ebben a térségben. A miniszter ellenérve: a fejlesztési társaságban a környezetvédelmi tárca a főtulajdonos. Lehet, hogy ezt akarja félremagyarázni néhány „jóakarója”. Bajának persze személyes érdekeltsége nincs, de politikai és szakmai elkötelezettséget érez a térség fejlesztése iránt. Elmondta: tud arról, hogy Záhonyban és környékén valóban sok a feketevállalkozás, gyanítható az is, hogy néhányan itt mossák tisztára feketepénzeiket. Ezért sem támogatta a kormányülésen azt, hogy a térséget nyilvánítsák különleges gazdasági övezetté. Szerinte a fejlesztési társaságot jobban lehet ellenőrizni.
Kérdésemre – mi lesz, ha kiderül, hogy három forrásból is jelentős állami támogatást adtak egy gyaníthatóan feketeüzletekbe is bonyolódó vállalkozásnak – azt mondja: ez nagyon kínos lenne! Majd hozzátette: az állam nem igazán van felkészülve az ilyen ügyek kezelésére. Valószínűleg több garanciára és a hatóságok közötti pontosabb információáramlásra lenne szükség.
Ez valóban aranyigazság. Egyébként, ha azt lehetne ebben az ügyben bizonyítani – amit persze nem állítok –, hogy az érdekelt hatóságoknak netán van személyes érdekeltségük is a támogatások odaítélésében, viszonylag egyszerű lenne ítéletet mondani. Ám úgy tetszik, a helyzet ennél rosszabb. Maga a mechanizmus olyan, hogy adott esetben megtörténhet: az állam közpénzből támogat egy fél lábbal a fehér-, fél lábbal a feketegazdaságban álló vállalkozást.
Ha már az állam ilyen balga, érdemes megnézni: mennyire működik a piac, a szakmai érdekvédelem önvédelmi mechanizmusa? Megkerestem Budai Ivánt, a Szeszipari Szövetség és Terméktanács ügyvezető igazgatóját, aki elmondta: a kelet-európai szeszexportban 1995 volt a csúcsidőszak. Ekkor százmillió dollár értékben szállítottak magyar cégek kommersz vodkát ukrán, orosz piacokra. Ennek 90 százalékát Nyitrai vállalkozásai adták. Tavaly azonban kiderült: az orosz szeszipar kapacitásai csak felerészt leterheltek. Ezért szigorították a behozatali szabályokat, kvótát is szabtak.
A szövetség most vette fel tagjai közé a Hunalco Rt.-t: ezzel egy időben Nyitrai és az A & L. Kft. megszüntette tagságát, mivel a zsurki üzembe koncentrálják tevékenységüket. Kérdésemre, hogy milyen feltétellel lehet belépni a szövetségbe, az ügyvezető igazgató elmondta: kizárólag a szeszpiac törvénytisztelő szereplőit tömörítik. Kemény szűrőrendszert működtetnek, és külön etikai bizottságuk is van, amely megvizsgálja a tagjelöltet. Akinek nemcsak azt kell igazolnia, hogy nincs köztartozása, de arról is nyilatkoznia kell, hogy nem áll kapcsolatban olyan vállalkozóval, aki nem tartja be a törvényt.
Megemlítem: Nyitrainak már volt néhány kalandja a vámosokkal, és folyamatban van a büntetőeljárás ellene. Budai úgy érvel: a szövetség társadalmi szervezet, nem rendőrség. Mindenkit megillet az ártatlanság vélelme. Ha kiderülne, hogy Nyitrai – illetve új cége – feketén játszik, úgy minden bizonnyal kizárnák a szövetségből. Némi habozás után még hozzátette: legnagyobb tagszervezetük még tavaly etikai panaszt tett Nyitrai ellen. Gyanítható, hogy olyan zárjegyek (is) akadnak az általa palackozott italokon, amiket nem az ő számára vagy vállalkozásai nevére adtak ki. Az eljárás még folyik. De ez olyan súlyos ügy, hogy ha beigazolódik, nem csupán a szövetség diszkvalifikálja a vállalkozót.
Mindeközben mi történik Zsurkon? Kerecseny György, a Hunalco Rt. vezérigazgatója elmondta: az év végével leálltak, akkor ment ki egy nagyobb szállítmány az orosz-ukrán piacokra. Január közepén indult újra az üzem: napi 800 ezer palack a kapacitásuk, 110 dolgozót foglalkoztatnak. Egyelőre pang a piac, de minden reményük megvan arra, hogy havonta 150 kamionnyi vodkát exportáljanak ukrán és orosz piacokra, illetve más tagköztársaságokba. Ez sok vagy kevés? – vetem közbe. A vezérigazgató megnyugtat: sok. A beruházás forrásairól, partnereikről viszont nem kívánt beszélni. De azt elárulta: a fejlesztés két év alatt megtérül.
Mivel a feketegazdaság elleni hatékonyabb állami fellépést eddig a legtöbbször Zwack Péter sürgette a parlamentben (ráadásul szakmabeli, azaz versenytárs is), megkértem: mondjon véleményt erről a befejezetlen történetről. Ő azonban konkurens voltára való hivatkozással elhárította kérdéseimet. Viszont adott egy jó tanácsot: „Nagyon vigyázzon!”
1997. január 25.