A jóvágású, felkészült, sohasem volt párttag, ráadásul liberális érzelmű Surányi akár lehetett volna a hatalom bezzeggyereke is.
Az ellenpélda. Amire lehet hivatkozni. Hiszen a Nemzeti Bank frissiben leváltott elnökének szakmai-közéleti habitusa szembeötlően eltér a koalíció többi vezetőjének rokoni-baráti alapon történő kiválasztásától, pártpolitikai megfontolású szakértővé kooptálásától. Annyira kilógott a sorból, hogy az akár már lehetett volna érdem is. Avagy a hatalom toleranciájának jele, amit például a nemzetközi pénzvilág rokonszenve tartósan meghálál, újabb és újabb hitelekkel. Ráadásul az „üzlet” egyik résztvevő számára sem jelentett becstelen szerepet, hisz az IMF jóindulata nem a jegybankelnök személyének, hanem az általa képviselt – szakmailag mindeddig hatásosan menedzselt – monetáris politikának volt köszönhető. Ennek dicsfénye pedig visszavetült, mintegy felmagasztosította a kabinet gazdaságpolitikáját is nemzetközi berkekben.
Ráadásul Surányi a politikai és a szakmai jó ízlés határai közt lojális is volt kinevezőihez. Vélhetően nem beosztása védelmében, hanem szakmai igaza tudatában állt ki például a nyári-őszi kormányközi számháborúban a pénzügyi vezérkar érvei mellett. Mint ahogy ugyanennek a tudásnak a birtokában tagadta most meg, hogy tovább finanszírozza a költségvetés deficitjét. Mert előrelátó szakértőként pontosan ismerte ennek inflációgerjesztő hatásait. No meg azt is tudta, hogy mennyire sérülékeny az idei évre prognosztizált kedvező fizetési mérlegünk.
S bár nyilván hatásos véleményeket kaphatunk majd az elkövetkező napokban e magatartás elfogadhatatlanságáról, mégsem hiszem, hogy Surányit ezért a döntéséért menesztették. Ellenkezőleg: úgy vélem, hogy felmentése mögött egyáltalán nem állnak szakmai megfontolások.
Kitették a bezzeggyereket. Ebben a politikai groteszkben ez az igazán ijesztő momentum. Mert meglehetős pontossággal vázolja fel, hogyan is működik a kulisszák mögött a pragmatista kormány hátteréül szolgáló populista-demagóg pártdarálógép. Csurka kirohanásai a „fináncoligarchia” ellen, a kereskedelmi bankvezérek rövid pórázra fűzése, a banktörvény parlamenti vitája körüli (utóbb sikertelennek bizonyuló) MDF-es lázadás előre jelezte: a sikerember Surányi előbb-utóbb menni fog.
A hatalom malmai lassan őrölnek. De alaposan.
1991. november 28.