A nárciszokat se feledd el
A nárciszokat se feledd el,
ahogy a váza erkélyéből
sárga sereggel
integettek, mikor
délután a szobámba léptél.
A hajadon még átment egy sugár,
s az is fölvillámlott:
mészfehér kezed.
Ezt is ide-játssza a képzelet.
S ahogy fotelbe ültél,
éppen a nárciszok alá,
mert ott oltogatta őket a homály,
a könyvállvány tetején,
és keresztbe tett térddel
omlottál hamuvá.
