Hozzátartozik

Hozzátartozik a nyár keresése,
az egyetlen nyáré, ki beláthatatlan messzi
nyarak bőréből vedlik elő, hogy az az egy
nyaram legyen: belső, gyerekkori,
lefejthetetlen fénytömeg,
ötven év, ötven ismeretlen
és egyre kiismerhetetlenebb esztendő:
egy idő- és sugár-szomjas lény, kinek rög-érveit
végülis magamba töröm,
hozzátartozik a szívem görcs-szerű,
lucskos, kétségbeesett madárszárny-verdesése,
a pillanatonként újra kivívott tovább-tenyészés,
meszesedő hátgerinc-roppanás,
tüdők, nyálkahártyák, vese, epe, nyelőcső
buzgalma, kiszolgáltatottsága,
szemgolyóm feszülése,
szétszakadása: ittlétem és föloszlásom,
mikor majd fű villan árokpart-mellemen
és a bodzabokor csillag-ernyője
kinyílik fölöttem kozmikusan.



Hátra Kezdőlap Előre