Tegnapelőtt szerelmem hajában |
fészket rakott egy (ana)nász-madár. |
Azóta, ha együtt vagyunk, |
|
és annak a madárnak a torkából |
csak ömlik a pikkelyes (ana)nász-gyümölcsök |
|
haja sercegő ég, az (ana)nász-madár |
tolla zöld, piros és sárga; |
úgy örül a szerelmünknek, hogy nem alszik |
|
Ha elbóbiskol, egy moccanásunkra |
megint halk és kidolgozott |
füttyentésekbe fog, ezektől óriás-fényesre tágul |
a szerelmem tekintete. Nem tud másról beszélni |
|
Vissza akar szökni a hullámos és pálmafás |
szigetekre. A madarat is ő igézte ide, |
mert ő nagy varázsló: ujja csak megérint |
|
o n n a n, a fehér semmiből |
a szobámba, mikor megállt a szívem; |
az ő szíve nem áll meg, neki a vérében is |
|
Így úszunk, kemény csomókkal |
összekötve, mint egy tutaj szálfái, |
egyik évből a másikba azokon az emlékeken, |
miket árvácska-lila csőréből töltöget fülünkbe |
|
|