|
Ugye érdekes dolog, és mi abban a naiv hitben élünk, hogy csak az új világból lehet különös híreket kapni!…
A jogtanár urat doktorrá avatták, még pedig „summa cum laude”. Jó dolog. Mi?…
Pedig siralmas, pedig szomorú.
Magyarországi kedélyességek között nem utolsó néhány év óta, – hogy főiskolai katedrát kapnak joggyakornokocskák, fogalmazócskák, olyan emberkék, kik a jogtudománynak még embriói sem, akik a jogi tudomány legelemibb tételeivel sincsenek tisztában.
A vidéki jogakadémiák szállítják e jogásznemzet jogászainak legnagyobb százalékát. Akik ismerik a vidéki jogakadémiák dolgait, megdöbbentő megfigyelésekről adhatnak számot.
Egy-egy akadémián alig van két-három olyan professzor, ki méltó erre a nagy és szép címre. Tudunk jogbölcseleti professzort, ki a bibliából magyarázza a jogot.
Ismerünk egy másikat, akinek valamelyes neve is van, aki azzal kezdi a prelekcióit, hogy ő bizony nem ért ehhez a tárgyhoz, de öt év előtt reá szakadt, hát cipeli békében. Van jogtörténeti professzor, aki könyvből kérdezi ki a hallgatóit.
És tudnánk beszélni még hallatlanabb esetekről is.
Mit várjunk ezeknek az úgynevezett professzoroknak a hallgatóitól. Hiszen ha van köztük egy-egy ambiciózusabb, már a második évben érdemesebb lehet a katedrára a tanárjánál.
Hutkay tanár urat híréről ismerjük, s nem is reá vonatkoznak a rég elhangozni kívánó panasz idevetett szavai. Az ő vizsgája csak alkalmat adott, hogy erre a divattá vált, végzetes könnyelműségre felhívjuk az illetékesek figyelmét.
Szomorú, kétségbeejtő állapot, s igazán ázsiai fokúnak mutatja a magyar tudományosság állapotát, hogy nálunk a nebulók közül választják ki azokat, kik hivatva vannak vezetőket nevelni a társadalomnak.
NN 1901. június 12.
17. Egy doktoravatás. NN 1901. jún. 12. 3. – Hírek
A cikk kétségkívül Adytól származik, mert a cikkből a Tiszántúllal keletkezett polémiában az alábbi szerkesztői üzenetben ő válaszol.
Tudunk jogbölcseleti professzorról, aki a bibliából magyarázza a jogbölcseletet: Földessy Gyula szerint Hoványi Gyulára, a nagyváradi jogakadémia professzorára vonatkozik a célzás.
A Tiszántúl jún. 13-i számában Summa cum laude címmel Krüger Aladár reagál, Adyt erősen támadva.
Jún. 14-én Ady Furcsa c. szerkesztői üzenettel (8.) válaszol Krüger Aladárnak:
Furcsa
A kicsinyes, kötekedő írásra annak a bizonyos cikknek az írója röviden válaszol: a zsurnaliszta műveltségnek elfogadott, respektált szabályai vannak. Hasonló zsurnalisztikai neveletlenkedést az olyan kétségbeejtően filiszter agyvelejű népség próbál bevezetni, mint amilyen az okvetlenül kötekedő cikk írója. Obskurus fejtegetéseire mért adjak választ? De úgy látom, hogy egyben kedve jött személyemmel s foglalkozni. Itt, ezen a helyen én ezt nem tehetem. De található vagyok azoknak bárhol, bármikor, bármiért, akik velem találkozni akarnak. Rám találhat a cikk írója is, akit mai írása után érdemesnek tartok arra, hogy bármelyik érseki jogakadémián előadja a jogbölcseletet.
ae.
NN 1901. jún. 14.
A Tiszántúl jún. 16-án ismét visszatér az ügyre: -r jelű (Krüger Aladár) alábbi szerkesztői üzenetével:
Furcsa, ha valaki azt hiszi, hogy mindenütt csak róla lehet szó. Aki engem keres, forduljon egyenest hozzám, s ne irkáljon másnap köhögős, szánalmasan lamentáló stílusgyakorlatokat, aminőt távollétem miatt csak tegnap olvashattam, akkor is véletlenül. Különben speciel az üzenővel ugyan senkinek eszébe nem jut és nem jutott szóbaállni, oktatásaira senki sem szorult, és adresszára legfeljebb a hitelezők. Végeztem.