Elnök: Abban hát megegyeznénk, hogy a nyomott gazdasági viszonyokra tekintettel is, bár rendezünk egy felhajtást… azaz színdarab-pályázatot. Kérem a propozíciókat a fajok tüzetes megjelölésével.
A. úr: Mindenekelőtt határozzunk abban, hogy helyi vagy országos pályázatot tartsunk. Elismerem különben, hogy a fajta meghatározása is fontos.
B. úr: Igen tisztelt uraim, országszerte a gazdasági termékek pártolását látjuk. Fődolog, hogy a saját termésünket értékesítsük. Én a heti és helyi pályázat mellett szavazok.
C. úr: Számot kell vetni a tőzsde-hangulattal. Úgy tudom, hogy jelenleg a magyar, elsőrendű, öreg-nehéz tartja magát legjobban.
B. úr: Akkor az lesz a vége, hogy magyar szedettel kell megelégednünk. Ne kívánjunk sokat, akkor nagyobb lesz a kínálat. Ez okból vagyok az országos verseny mellett.
C. úr: Egyre vigyázzunk, ne tragédia. Tetszik ismerni e szó etimológiáját: kecskebak… brr*! Erre nincs piac.
Elnök: A közhangulatot kiismerve, kihirdetem az eredményt:
Olcsó prémium, országos piac, öreg, vagy fiatal, közép, helyi termelésnek elsőbbség…
Dyb.
NN 1901. június 22.
29. Irodalmosdi. NN 1901. jún. 22. 3. – Nagyváradi Krónika II. – Dyb.
* Eredetiben: bor
A Szigligeti Társaság drámapályázatát gúnyolja, melyről a NN 1901. jún. 21-i számában olvasható tudósítás. Eszerint az egyik tag, Bodor Károly dr. azt indítványozta, hogy tiszta vígjátékra, társadalmi színműre hirdessenek pályázatot. Leghelyesebbnek tartaná, ha népszínműre hirdetnének pályázatot. Várady Zsigmond nem helyesli a pályázatot, mert a színpad nagyobb anyagi előnyöket biztosít, mint a pályadíj. A témára valószínűleg ugyancsak Ady visszatér júl. 7-i (6. – Irodalom) alábbi cikkében is:
Megírtuk, hogy a Szigligeti Társaság legközelebbi választmányi ülésében elhatározta, hogy pályázatot hirdet nyolcszáz korona pályadíjjal egy középfajú színműre, mely a Szigligeti Színházban kerül először előadásra.
Ma kaptuk meg a Társaság vezetőségétől az irodalmi pályázat föltételeit, melyek a következően hangzanak.
A Szigligeti Társaság pályázatot hirdet egy középfajú színműre, melynek tárgya a magyar történelem múltjából vagy a társadalmi életből van merítve.
Pályadíj 800, azaz nyolcszáz korona. Pályázati határidő az 1901. évi dec. 31-e.
A pályaművek idegen kézzel írva, jeligével ellátva és jeligés zárt borítékban a szerző nevét tartalmazó levél kíséretében a mondott határnapig a Szigligeti Társaság elnökének címezve küldendők be.
A pályázatban minden magyar író részt vehet; a pályamű csak abszolút irodalmi becsű műnek fog kiadatni.
A pályanyertes mű a szerző tulajdona marad, aki azonban köteles leend azt a nagyváradi Szigligeti Színháznak első előadásra díjtalanul átengedni, illetve a művét legelsőbb ott előadatni.
A Szigligeti Társaság Nagyváradon 1901. jún. 20-án tartott választmányi ülés határozatából.
| Rádl Ödön | Dr. Bodor Károly | ||||||
| elnök | főtitkár |
A pályázat dolgához nincs sok szavunk. Annak idején is örömmel adtunk hírt róla. Talán nem nézünk túl sok hittel a pályázat eredménye elé. Ennek az az oka, hogy egyfelől nagyon kicsi összeg a nyolcszáz korona, másfelől meg az irodalmi pályázatok nem szoktak várható sikerrel járni nálunk. A becses, jó darabok más úton keresik meg a színpadot. Azt azonban nem értjük, mire való volt kikötni, hogy az első előadásért nem kap tantiemet a nyertes darab szerzője. Somogyi igazgatót akarja evvel istápolni a társaság? Olyan kevés az a nyolcszáz korona, hogy az első este száz-százhúsz korona jövedelmétől kár elütni a leendő szerzőt. Hátha a darab nem kerül többet színpadra? Ami távolról sem akar jóslás lenni.
NN 1901. július 7.