Olyan kevésszer van alkalmunk dúsjövedelmű főpapokról dicsérően szólni, hogy különös örömmel írunk mindig a nagyváradi káptalan nesztoráról, Winkler püspökről, ki Nagyvárad városnak díszpolgára. Nincs nap, melyben tanúságát ne adja keresztyén szerető szívének. Beavatottak tudják, hogy jövedelméből csak az önfenntartásra szükséges legminimálisabb összeget tartja meg. Emberbaráti s egyházi célokra adja a többi jövedelmét. Legújabban egy bukovinai szegény csángó falu, Istensegíts áldja a derék főpap nevét. A szegény hívek építendő új templomát harangokkal látta el. Az Istensegíts lelkésze hálás szívvel írt köszönetet tegnap a püspöknek, ki nagy érdemeiért csak a minap jutott szép királyi elismeréséhez. Evvel kapcsolatban megemlítjük, hogy mint értesülünk, a kitüntetés alkalmából ma lakomát ad Winkler püspök, melyre többen lesznek hivatalosak egyházi és világi előkelőségek közül.
NN 1901. július 3.
38. Egy igazi főpap. NN 1901. júl. 3. 5. – Hírek
A névtelen írás minden bizonnyal Adyé. A NN majd csak júl. 20-án ad hírt a káptalan pöréről, de a feljelentésről Ady már régebben értesülhetett. Elképzelhető, hogy tárgyilagossága bizonyítékául írta a kis cikket. Rá árulkodik benne a „dúsjövedelmű” jelző (1. A nagyváradi káptalan sajtópöre c. aug. 4-i cikket az Egy kis séta jegyzetében: AEÖPM I.2 850.) és a „keresztyén” alak.