Tisza Kálmán beszélt. Beszédje nem volt harcra szólító, de mégis nagyon nagy elégtétel nekünk. A mi őszinteségünk erejét és igazságát igazolta, írta alá Tisza Kálmán beszédje.
Hálás szívvel mondunk mindenekelőtt a generálisnak köszönetet.
Nehogy félhivatalos intrikák, mesterkedések meghamisítsák Tisza Kálmán nagyváradi napjának tanulságait, sietünk azokat idejegyezni naplónk elejére.
Tisza Kálmán igaz liberális embernek tartja Széll Kálmán miniszterelnököt. Annak tartjuk mi is. De Széll Kálmán nem egész férfi. Liberalizmusa a valójában mindig inkább doktrinér magyar liberalizmus nonpluszultrája. Csupa platoizmus, csupa lágyság, habozás és jóindulat. Ezeket nem mondhatta el nekünk Tisza Kálmán, de ez a valóság. A Széll Kálmán jóindulatú tehetetlensége ártalmasabb a nyílt gonoszságnál.
Tisza Kálmán látja, érzi a gyűlöletet és hajszát az ő liberalizmusa és hívei ellen. Rámutat ő maga is az összeférhetetlenségi hajszára, mint az újak gyűlöletének legbeszédesebb dokumentumára. Ő ellene feküdt az alattomos akciónak. Csak nagyon kevés eredményt érhetett el. De a pártból a régi nemes eszmék erejének föladása nélkül egy teljesen ismeretlen elszigeteltségbe mégsem vonulhatott. Bent kellett maradnia a pártban. Az elvek becsülete és az elvek élete kívánta. – Mi ezt megértjük, helyeseljük.
Szólott a gönci levélről is Tisza Kálmán. Ismét, ezért is köszönet. Amit mondott, óvatos kissé, de elég határozott és őszinte, nagy elégtétel rajtunk kívül dr. Friedländer Samunak is, kinek múltkori őszintesége olyan megütközést* keltett a gyáva hadak közt. Tisza azt mondta, hogy aki a Károlyi Sándor-féle elvekkel a szabadelvű párt tagja akar lenni, az sem nem szabadelvű, sem nem agrárius. Mert az agrárizmus a legsötétebb közgazdasági reakció. A reakció pedig – ezt jegyezzék meg Tisza Kálmán beszédéből sokan – minden formájában kárhozatos és veszedelmes. Mi ezt így váltjuk aprópénzre: Károlyi Sándorék törekvése csak úgy tisztességes, ha a tisztesség el lehet őszinteség nélkül is.
A régi Tisza Kálmán beszélt most Nagyváradon. Amit mondott, nagy súlyú, puritán szavaival kemény, határozott.
Mikor pedig lelkes éljenzés mellett ajánlották föl ismét neki Nagyvárad mandátumát – ismét többet mondott, mint mi vártunk. Igenis hitet nyújtott arra, beszélt arról, hogy nem változott, s nem fog változni. És beszélt a harcról is ám, amely kitör, ha a liberalizmus ellenségei nem nyugszanak. És harcolni fog ismét Tisza Kálmán, mint harcolt volt erős derékkal, fürtös fejjel, kemény szívvel az ifjú korban.
Így mondta; köszönet érte. Dicsősége ez a mi hitünknek.
De Tisza Kálmán napjának nagyobb tanulságai még itt sem záródnak.
A Széll Kálmán üdvözlésére pályázó sablonos indítványnál mély csendben maradt a nagyváradi szabadelvű tábor. Egy harsány hang Podmaniczky bárót éljenezte.
Nem volt kevésbé kínosabb a csend, mikor a díszlakomán Hegyesi Márton Széll Kálmánért ivott poharat. A beszéd végén generálisunkat éljenezték. Széll Kálmán neve diszharmónia volt Tisza Kálmán napjában. De legeslegtöbbet egy másik tanulságból okulhatnak azok, akiknek okulniuk kell. Valósággal extázisban tombolt Nagyvárad szabadelvű tábora, mikor Várady Zsigmond doktor, a szabadelvű eszmék radikális fejlesztéséről s jövő feladatáról beszélt.
Ez hang volt a mi lelkünkből. Ősz fejével bólintgatott reá a mi generálisunk, aki vállán tartja ma a magyar szabadelvűség bástyáját. És mi félelemből, haragtól megtisztultan mondogattuk:
– Biztatásokat nyervén, most már nem reszketünk. Erősek vagyunk, s a mienk az igazság, a Tisza Kálmán táboráé…
NN 1901. szeptember 5.
76. Tisza Kálmán beszélt. NN 1901. szept. 5. 1. – vezércikk
* Eredetiben: meggyőződést
Szerzője azonos az előző napi vezércikkével, mint arra a következő mondat utal: „Igenis hitet nyújtott arra… hogy nem változott, s nem fog változni.” Ady
szerzőségét nyomatékosítja az is, hogy e cikk utolsó előtti bekezdésének itt következő jellemző fordulata: „a mi generálisunk, aki vállán tartja ma a magyar szabadelvűség bástyáját” – megegyezik a NN 1901. aug. 13-i A nagyváradi beszámoló c. A. E. szignójú cikk egyik gondolatával: „…a büszke csarnok… két oszlopon nyugodott… ez egyik oszlop lezuhant, s egy oszlop tartja immár megroskadva. – Szilágyi Dezső meghalt, csak Tisza Kálmánban bízhatunk.”
Tisza Kálmán igaz liberális embernek tartja Széll Kálmánt: Tisza azt mondta Széllről, hogy nincs ok kétségbeesni, mert a kormányelnök meghasonlásba jött azzal a programmal, melyet kormányra lépésekor adott, és a szabadelvű párt elfogadott. Az összeférhetetlenségi javaslatról az a véleménye, hogy túl szigorú, de elfogadta, mert bízik a szabadelvű párt győzelmében. A gönci levéllel kapcsolatban helyteleníti, hogy szabadelvű zászló alatt agrárprogramot hirdet. – nagy elégtétel rajtunk kívül dr. Friedländer Samunak: vö. Nagyváradi szabadelvűek c. aug. 20-i cikkével. – gönci levél: Károlyi Sándor gönci levele, melyet aug. 3-án intézett választóihoz; összegezte a kormánypárt elveivel gyökeresen ellentétes antiliberális, újkonzervatív program fő pontjait. Szól az uzsora, az egoizmus ellen, általában a szabadverseny kapitalizmus ellen. Szót emel a hazafias gondolatért, a tisztességért. Megindokolta, hogy jelenleg a kormány elnöke purifikálni akar (kúriai bíráskodás, inkompatibilitás stb.). Végül pontokba szedve adja a Magyar Gazdaszövetség programját: I. Az uzsoratörvény revíziója; II. A rutén akció kiterjesztése mindenhova, ahol hasonló viszonyok vannak, mint Bereg megyében (lengyel zsidók bevándorlásának eltiltása, itt lakó nagybirtokosok adójának felemelése); III. agrár és ipari termékek árának rentabilitása (gabonára magas beviteli vám); IV. magas vám sertés, juh, marha behozatalára; V hathatós borvámok; VI. hasonló vámok minden agrártermékre, gyapjúra; VII. a létminimum adómentessége; VIII. szövetkezetek fölkarolása. – Tisza Kálmán szept. 4-én tartott nagyváradi képviselői beszámoló beszéde után a gyűlés újból őt jelölte Nagyvárad képviselőjének. Hoványi Géza dr. indítványt tett, hogy Széll Kálmán miniszterelnököt a gyűlésből üdvözöljék, és báró Podmaniczky Frigyest, a szabadelvű párt orsz. elnökét értesítsék Tisza Kálmán újból való jelöléséről. A gyűlést követő banketten dr. Várady Zsigmond Tisza Kálmán közéleti működését méltatta.