Nincs olyan gondolkozásra ráérő ember, aki huszonnégy óránként legalább egy percet ne fordítson a régi igazság felfrissítésére, hogy voltaképpen minden mindegy, s mindennek sorsa az elmúlás. Nagyobb banalitás ugyan ennél nincs a földön, de néha az embernek okvetlenül muszáj kérődzeni.
Hogy a szép kapitány esetét hallottuk, így kezdtünk újra kérődzeni néhányan, újságot író emberek. Mi gyakran járjuk az éjszaka tanyáit, és sokat meg tudunk érteni, amit nem érthet meg a nappali világ. Mi látunk előkelő gavallérokat tökrészegségben. Látunk éjszakai szerelmeket, melyek okvetlen romlásba vezetnek. Látunk sápadt, verejtékes arcokat, melyek ostoba kártyalapokat kémlelnek. Fiatal aggastyánokat, vén ifjakat látunk mámoros feledtségben. Az éjszakai emberek sok élet csődjét megjósolhatják. Nekem még csak néhány esztendőm fulladt az éjszakába, de emlékeimben már vaskos album alakulódott. Akik ez albumban vannak, mind személyes ismerőseim voltak. Itt van az album elején a kis erdélyi mágnás, kinek őse kancellár volt. Milyen jó fiú volt, milyen rózsás arcú, víg fiú. Pár éve itt futtatott a nagyváradi gyepen. Egy kis revolverrel befejeződött az ő fiatal élete. Lipótmezőn van a legmelegebb szívű korhely, kit valaha ismertem. A gavallér postagyakornok kétszer ülte meg már a tömlöcöt. Egy nagyváradi tisztes család pénteken temetett valakit. Akkor ítélték el ezt a valakit váltóhamisításért. Aztán hányan vannak még az én albumomban!… Víg életű katonák, úri gavallérok. Éjszakák során dőzsöltek körülöttem. Mámorosak, vígak és ragyogók voltak, és elhullottak mind… Járjuk az éjszakát. Víg, mámoros alakjai újak. Vajon hányról végeztetett el ezek közül?…
*
Néha jól esik a múltba visszafutni. Néha nagyon tanulságos a múlt.
Nagyon messze ezúttal nem akarunk menni. Csak hét-nyolc évvel visszafelé. Milyet változott azóta a kis magyar glóbusz! Milyet változott azóta körülöttünk minden. A „nagy kormány” ideje után volt ez. Csupa föllendülés, csupa emelkedettség, csupa önbizalom volt a magyar élet. A szabadelvűség nagy győzelme kicserélte ezt a kis országot. Sokára lesz már itt olyan harmónia, mint volt akkor. Micsoda dekadencia néhány esztendő alatt. Desperáltság, de emellett kínos, alattomos harc mindenütt. Hitünk, bizalmunk nincs már magunkban. Reakció kísért mindenütt. Föllendülés helyett rettentő süllyedés, harmónia helyett mindenki harca mindenki ellen, önbizalom helyett a bigottéria becsempészése, munka helyett inség-kenyér, szabad intézmények szaporítása helyett hatósági intézkedések légiója, stb. Nyolc esztendő tönkretette egy pár kövér esztendőnket…
*
De legijesztőbb bajunk a pénztelenség. Ehhez elmélkedéseket hiába fűznénk. Ez most kérlelhetetlen s változhatatlan valóság.
Egy nagyváradi úriember mondta, ki Bécsben, Budapesten időzött hosszabb ideig mostanában.
– A pénztelenség csodálatos, nem látszik meg a nagy városok külső életén. Az emberek csak úgy élnek, mulatnak, szeretkeznek, költenek, mint a múltban, mint máskor.
És itt van a dolog tragikuma. Az embereken nem akar meglátszani a rosszra változott viszonyokkal való megalkuvás. Élnek, mulatnak: szeretkeznek és költekeznek, mint máskor.
*
Mi úgynevezett „vidéki empóriumok” legsúlyosabban viseljük e válságot. Mindannyian Budapest becses képére formálódtunk. Minekünk mindaz kell, ami Budapestnek. Budapest pedig alaposan kiszipolyozott bennünket, de ami maradt az ereinkben, arra még jusst formál. A „szezon”-ban volnánk, vagy hol a manóban. A karácsonyi vásárokról siralmas elégiákat tudnának mondani a nagyváradi kereskedők, üzletemberek és iparosok. Vendéglők és kávéházak üresek. A színházbajárás ritka luxus-számba megy. Mindenki jajong, panaszkodik. Készülődnek a téli hangversenyekre, mulatságokra. A megalakult és alakulandó bizottságok kétségbe vannak s lehetnek esve. Szomorúan mulatunk e télen. A jó szegedi „Meteor”-nak hiába válnék be a jóslata. Kétméteres vakító fehér hó borulhat a földre: fekete mégis az idei karácsony…
(-b)
NN 1901. december 22.
155. A hétről. NN 1901. dec. 22. 1–2. – Tárca – (–b)
a szép kapitány: l. az előző napi cikket. – a kis erdélyi mágnás: nem tudni, kiről van szó. – Lipótmezőn van a legmelegebb szívű korhely: feltehetően Szűcs Dezső – A gavallér postagyakornok: nem tudjuk, kiről van szó – Egy nagyváradi tisztes család pénteken temetett valakit: Máthé László hírlapírót ekkor ítélték el váltóhamisításért és hamis név használata miatt tíz hónapi börtönre. – A „nagy kormány”: Tisza Kálmán kormánya – empórium: forgalmi központ