Sírjatok „kaszírnők”! Az államhatalomnak a király után legmagasabb képviselője, a m. kir. miniszterelnök (mint belügyminiszter) Széll Kálmán az állami gondok sokaságában is időt talált arra, hogy a „kaszírnők”-nek nevezett intézményre vesse államférfiúi tekintetét. Minthogy pedig a politikai erkölcstan reformálására kellő eszmékkel ezidő szerint még nem rendelkezik, helyre akarja billenteni legalább a kávéházakban az erkölcsöket. Ezt hirdeti egy budapesti kőnyomatos a következőkben:
„Széll Kálmán miniszterelnök, mint belügyminiszter elrendelte, hogy a kávéházakban alkalmazott úgynevezett kaszírnőknek ez évi augusztus hó 1-től csak olyan női személyek vehetők fel, akik életük 40-ik évét már betöltötték. Ez a rendelet a már alkalmazásban levőkre nem vonatkozik.”
Ezt a drákói rendeletet a belügyminiszter állítólag azért adta ki, mert általános a panasz, hogy a kaszírnők nagy része erkölcstelen életet folytat. Úgy akarnak hát segíteni a bajon, hogy matrónákat ültetnek a kávéházi trónusba. Azok aztán erkölcstelenkedjenek – ha tudnak. A negyvenéves nő Balzac szerint még mindig veszedelmes, de a nők csak akkor lesznek negyvenévesek, ha már nem tudnak veszedelmesek lenni. Bizonyos tehát, hogy akik a jövőben kaszírnőknek fognak fölcsapni, a sziklaszilárd erény papnői lesznek.
Sajátságos, hogy valahányszor a férfiak az erényt védelmezik, mindig a nőknek lesz kevesebbjük egy falattal. Most ugyan csak az a falat forog veszélyben, amit a gyatra kaszírnői fizetés ád. A másik, a pezsgőbe mártott falat, amelyből a selyemruhák kitelnek, nem vész el akkor sem, ha ki is űzik a kávéházi kasszából.
A nők egy része predesztinálva van a kaszírnői pályára. Ezentúl ez a rész várni fog, amíg negyvenéves lesz és ez – amint már mondtam – jó hosszú terminus. Már pedig jobb, ha a nő a kasszában vár, mintha odakünn teszi ugyanezt. A kaszírnői pálya veszedelmekkel jár, de a veszedelem még mindig jobb a teljes bizonyosságnál. Nem azért lesz valaki kaszírnővé, mert erkölcstelen, és nem azért lesz erkölcstelen, mert kaszírnő. Ez a rendelet csak a becsületes kenyértől fosztja meg a fiatal kaszírnőt. A tiltott falatokat akkor is megtalálja, ha kiküldik a kasszából. Egy pár lépésnyire tovább leül – vendégnek.
Nagy tévedés azt hinni, hogy a csábítás pikolózni jár a kávéházba. És ha be is térne néha, inkább dobják ki őt, mint azt a szegény leányt, aki talán tisztességes megélhetést keres a fáradságos munkájával. A becsületes kávésnak becsületes munkatársa a kaszírnője. Megbízható, éber, dolgos és – mi tagadás benne – kívánatosabb is, mintha egy felgyűrt ingujjú szolga babrálna a kockacukrok között. És ha a kávés kipumpolt „vurcnik”-ból akarja kikeresni a költséget, akkor ugyanez a rendelet meg nem állítja a nemes szándékában.
NN 1901. július 26.
249. Negyvenéves kaszírnők. A legújabb miniszteri rendelet. NN 1901. júl. 26. 3. – Hírek
Ady szociális gondolkodását és a nők sorsa iránti érzékenységét mutatja ez a cikk. De stiláris jegyek is rá utalnak: „Sírjatok kaszírnők!”; „predesztinálva van”; „a csábítás pikolózni jár”.
vurcni: olyan ember, akit zsarolni lehet.
A NN júl. 30-i száma egyébként hírül adja, hogy a kaszírnő-rendelet nyári kacsa volt, de Gyulán mégis megszavazták. A rendelet eredetileg úgy szólt, hogy minden kávéházban csak egy kaszírnő alkalmazható, akinek sem kiszolgálni, sem a vendégekkel poharazni nem szabad.