Bernrider János, kinek foglalkozása gazdag úr és a miniszterelnök veje, képviselő akar lenni a kölesdi kerületben, melynek Pichler Győző a képviselője. Bernrider úr már el is mondta beszámolóját. Főképpen az ő nagy befolyására hivatkozott, mellyel kedves apósánál mindent kivihet. Aztán Széll Kálmánt dicsérte szörnyű módon. Nem mint apóst, hanem mint politikust. Boldog Isten, milyen szomjas lehet a miniszterelnökünk demimond lelke, ha még a vejét is ki kell rendelni dicséretek zengésére a hatalmas Széll-kórusba. És micsoda hódításokat tett ebben az országban a rátóti tenyész-politika, ha már elég arra, hogy valaki államférfi legyen, a miniszterelnök após. No, beleszól még ebbe Pichler Győző is.
NN 1901. augusztus 7.
253. Az após dicsérete. NN 1901. aug. 7. 2.
Az ironikus hang és a Széll Kálmánra szórt gorombaságok („miniszterelnökünk demimond lelke”, „a rátóti tenyész-politika”) Adyt sejtetik, mert más még a NN-nál sem írt ilyen élesen az aktív miniszterelnökről.
Pichler Győző dr.: függetlenségi párti képviselő. Furcsa, groteszk megjelenésű ember volt. Kortesútjain elhitette naiv választóival, hogy Kossuth halálos ágyán rábízta Magyarországot. A parlamentben éles ellenzéki politikát folytatott, és sok kellemetlen órát szerzett a Széll-kormánynak is. A mandátumot 15 szótöbbséggel Pichler nyerte el a választásokon.