Léda a kertben

Kézirat: Autográf, ceruzával írt fogalmazvány, 1 fólió, 257×205 mm. Léda a kertben címen. Aláírás nélkül. A kézirat jobb alsó sarka hiányzik, restaurált. – PIM A. 12. Hasonmása: Bölöni 71.

Első megjelenés: BN 1906. augusztus 12. XI. évf. 221. sz. 2. – Tárca – (Páris, augusztus hava) – Ady Endre – („Bukolika” főcímmel másodiknak közli a Párisban járt az Ősz után és a Rózsaliget a Pusztán s az Álom egy Méhesről c. versek előtt.) – További megjelenés: Szil 1906. augusztus 23. XXIV. évf. 34. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – („Bukolika” főcímmel másodiknak közli a Párisban járt az Ősz és a Rózsaliget a Pusztán c. versek között.) – Kötetben: VA₁ (1908) (A Léda arany-szobra ciklus) 153.; VA₂ (1910) 85.; VA₃ (1910) 85.; VA₄ (1918) 85.; VA₅ (1919) 113. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 76.

Alapszövegünk a VA₃-ból. A k Ady ama kevés versfogalmazványainak egyike, amelyen megfigyelhető a költemény érlelődésének, kialakulásának néhány fázisa. A nyomda számára készült tisztázat-kéziratok esetében ritkán adódik ilyen betekintés a költői műhely-folyamatokba. A k-ban először a vers szövegét kezdte írni, majd e kezdést törölte, és csak ezt követően írta fel a címet. Az első sornak a k-on a poéta háromszor is nekikezdett, de mindegyik változatot kihúzta, míg végül az érvényes sort leírta. A BN és a Szil publikációja központozásban a k megoldásait követi. A vers szövegét Ady a VA-ba néhány módosítással vette fel, eltérés csak a VA₄ és a VA₅ publikációjában található.

A VA₁ korrektúráján (PIM A. 126/1.) a 6. sorban az égen után a vesszőt Ady pontra változtatta.

Öröm és szomorúság motívuma ellentételezve vagy váltakozva kíséri Ady szerelmes verseinek legtöbbjét. Az öröm szólamát villantja fel a versben a nyomatékosan többször visszatérő piros jelző: a piros hinta-ágy és a kétszer ismételt két piros felhő. Sőt ezt a szín- és hangulati hatást erősíti a pipacs szó is. De kesernyés, szomorító mozzanatok ellenpontozzák az öröm pirosló lobbanásait: bús kertben, majd lankadt virágok könnyes kelyhekkel, végül: a kertben még a pipacs is szán bennünket.

Felületes és igaztalan volna az olyanféle megállapítás, mely szerint e vers hangulati „kevertsége” Ady és Léda kapcsolatának – egyébként valóban meglévő – ambivalens voltát fejezi ki. Persze nem kizárva ennek a közvetlenebb élmény-motivációnak a szerepét sem, tény az is, hogy Adynál ennek az érzelmi kontrasztnak már korábbi előzményei is vannak. Biblikus hangon, de nem bibliai alappal, tematikai kötődéssel idézte meg a szerelmi sóvárgás, lobogás és a názáreti keltette hit minden evilági érdekeltséget háttérbe szorító magatartás ellentétét korai verseiben. (Azuba. AEÖV I. 46–49.; Témák. AEÖV II. 123–24.) A szerelmi felajzottság jelképes helyeként emlegeti a „piros kertek”-et és „piros, bolond tűz”-ként a szerelem erejét egyik későbbi versében. (A másik kettő. AEÖV II. 133–34.) E vers keletkezése előtt több mint egy évvel írta meg különös novelláját Tamásról, a „hitetlen” apostolról és a maga képzelte fiktív asszonyról, Azubáról. Tamás hajdani, elhagyott szeretőjéhez, Azubához menekül, amikor Mesterét, „az istennek fiát” megölték. Hogy az asszonynál vigasztalódjék, csókjaiba merüljön. De amikor a feltámadásnak híre jött, a kételkedő újra rohant vissza az Úrhoz. Azuba kertjében pedig „fakósodni kezdtek a rózsák. Fehér lett a piros kert”. (Tamás a piros kertben. BN 1905. ápr. 23.; AEön 270.; jegyzet: uo. 1313–15.)

A Léda a kertben c. költemény hangulatába, motivációjába e korábbi megjelenítések sugárzása is belejátszik.

Hatvany II. 329–32.; Földessy: Amt 77.; Varga 237–38.; Vezér 218.; Király I. 425., 445.