Farsang a Duna-tájon

Első megjelenés: BN 1907. január 20. XII. évf. 18. sz. 2. – (Páris) – Ady Endre – („Farsangi dalok” főcímmel harmadikként közli a Lédával a bálban és a Pénz és Karnevál című versekkel együtt.) – (A kötetben nem közölt, feledésbe merült vers újrapublikálásával Emőd Tamás hívta fel rá a figyelmet a SzÉ 1928. júl. 3-i számában Hét elsikkadt Ady c. közleményében.) – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-8 [1943] 1001–02.

Alapszövegünk a BN-ból.

„Ez a vers nagyon megfelelő visszhangja annak a politikai »farsang«-nak, annak az elvtelen zagyvaságnak – olvashatjuk Földessy Gyulánál –, amely a Wekerle »koalíciós« kabinettjének idején itt tobzódott.” A költemény előzményét Földessy Kacziány Géza egyik hosszú alkalmi versében véli felismerni, amely a Hazánk-ban jelent meg 1895 januárjában, a Bánffy kormány bemutatkozásakor. Kacziány versének egyik sora így hangzik: „Csörgő sapkát hozám fejedre”. „A vers annak idején nagy feltűnést keltett országszerte. Ady is olvashatta, akkor 17–18 éves volt. Egy fiatalkori (úgy emlékszem, nagyváradi) cikkében nagyon elismerőleg szólt Kacziány Gézáról, akiben volt valami forradalmi, lázadó szellem, de később téves útra terelődött…” (Földessy: Amt 301.) Ady megjegyzése, amelyre Földessy céloz, így hangzik: „Kacziány Géza gazdag tudásával, rengeteg kritikai erejével kifut az országból, és amerikai lelkész lesz.” (Tóth Béla olasz állampolgár. AEÖPM IV. 271.) – Ady lelkiállapotát jól jellemzi a vers keletkezése idején Bölöni Györgyhöz írt levele: „…zavart vagyok, őrületes ideges; két napig feküdtem is. Mit szagolsz a politikában? Micsoda Balkán.” (AEl I. 233.) – Ady a farsang képét az egész magyar koalíciós politika szimbólumává emeli, a koalíció dühöngését, megtorló intézkedéseit a „darabantokkal” szemben, s az egész uralmi rendszert átmenetinek, „farsangi mulatságnak” nevezi, amely után böjt következik. „Mulatnak az emberek mindenütt – írja még fiatal újságíró korában Nagyváradon egyik farsangi cikkében. – Majd a hamvazás napján jut csak eszünkbe a régi, nagy igazság, hogy a farsangi mulatságok után böjti mulatságok következnek…” (Hétről hétre. AEÖPM I.₂ 438.) – A vers isten-motívumainak az előzménye megtalálható a Heine Henrik keserű c. 1906. dec. 30-i cikkében: „Mit csinálnék, ha szózatot hallanék Damaszkusz felől, s lekiáltana hozzám az Úr: »Heine fiam, te nagyon szerencsétlen flótás vagy, segíteni akarok rajtad. Én Buddha, Mózes és Jézus istene vagyok együtt, szóval ilyen tehetős isten…«” (AEÖPM VIII. 141–42.)