[Érmindszent, 1903. dec. 15.]
Nagyságos asszonyom és uram, tegnap érkeztem vissza az én tuszkulanumomba, egy hétig uton voltam s valami babona-féle tartott vissza, hogy hazatérésem előtt írjak Önöknek, bár minden nap kísértett a vágy: jelentkezzem a párisiak előtt, mert bizonyisten el fognak felejteni. Nagyvárad felé zónáztam. Szigoru inkognitóban érkeztem. Bíró Lajos barátom várt s Dési Géza, ki épen utazott az éjjel Budapestre. Délelőtt 11 órakor egy lefüggönyözött kocsiban, előzetes bejelentés után, hajttattam[!] Bertuskáékhoz. És itt maradtam éjjel 1/2 2 óráig, amikor Budapestre indultam. Rendkívül kedves volt ez a nap. Már magam is kezdem hinni, hogy Nagyságos Asszonyom mamáját a legbarátságosabb érzelmekre hangoltam. Családi tanácson, melybe én is belevonattam, elhatároztatott, hogy jan. 19-én indulunk – mindahárman. Bertuskától kaptam már levelet s ő örömmel tudatja, hogy a mama – legalább eddig – tartja magát a határozathoz. Budapesten négy napig voltam. Legtöbbet az öreg Újházi Edével, a világ legkedvesebb állatjával, – mint Bródy Sándor mondja. Apropos, Sándor bá’ élénken érdeklődött Nagyságos Asszonyom s Bertuska iránt. Nagy kísértések folytak, hogy halasszam el a <ta> külföldi utam. Főként Vészi szeretné ezt önzésből. Egyébként ezuttal hasonlítatlanul kedvesebbek voltak Budapesten az emberek, mint a multkor. Tulontul is kedvesek. Deczember 27-én vagy 28-án ujra fölmegyek s akkor esetleg vagy két hétig maradok fönt. Párisba azonban hazulról indulok. Ha Bertuskáék kitartanak megállapodásunk mellett, Püspökladányban találkozunk össze. Ha nem, akkor egy budapesti barátommal, ki a keresk. miniszteriumban fogalmazó s hivatalosan tesz kéjutazást, Fiuméből megyünk egy Adria-hajón, az én eredeti tervem szerint. Mégis jobban szeretném persze, már csak a Nagyváradról olyan nagyon elvágyakozó Bertuska kedvéért is, ha a mi hármas utazásunk valósulna meg. Én már gyalázatosan kezdek belejönni a falusi életbe. (Hogy irigyeltek mind Pesten!) Már-már az elhízás veszedelme fenyeget s viziteket teszek kocsin a szomszéd falúkba. De hálaistennek, valahányszor visszafelé jövök, mindig igen-igen megvetem magamat. Nagyváradi pletykákkal Bíró Lajos látott el. Ideírnék egyet vagy kettőt, de bizonyosan nem érdekelnék Önöket. Én is igen unottan hallgattam őket. Majd talán szóval referálni kevésbbé[!] lesz ízléstelen és unalmas dolog róluk. Egyébként szent karácsonyias kezd már lenni a hangulat. Még a politikában is. Tisza Istvánnak – ugy látszik – sikerül rendet csinálni, de a bihariak közül mégis sokan fognak csalódni. Tisza kijelentette:
– Nagyon csalódnak a bihariak, ha azt hiszik, hogy az ő érdekükben lettem miniszterelnök.
Ám Beöthy Pál mégis főispán lett Beregben, viszont Fehér Dezső szegény hiába járt már vagy kétszer szubvenczióért. Ma még Tisza igen ideges, bajos megközelíteni. Magam sem tudtam most tárgyalni vele. Talán egy következő levelemben érdekesebb és többet mondó fogok tudni lenni. Istenem, ha Érmindszentet látnák, megértenék, milyen sorsa lehetett Bíró Lajosnak, az utazó tudósnak, Uj-Guineában. Nagyságos asszonyom kezeit csókolja, kedves Diósy urat baráti szívvel üdvözli – szegény falusi hívük Ady. 903 decz. 15. este.
[Címzés:]
Madame et monsieur Diósy
Páris.
92. rue de Levis XVII.
[Érmindszent, 1]903. dec. 15.
K: OSZK – Levelestár növn. 1935/86/3 – Két hajtott levélpapír borítékkal – 4 f. (r-v) – 112 x 175, 92 x 119 mm – Tintaírás – Pr.: vétel Lantos Adolftól 1935.
Dat.: fpb: Érkávás 903 dec 16 – épb: Paris 03 12 19.
M: RAéL 314–316. – RAöl 239. – AEvl 85–86. – AEl I. 125–127. (pontatlan szövegek).
tuszkulanum: békés vidéki menedék.
Nagyvárad felé zónáztam: Budapestre készülődve Nagyvárad felé ment vonaton, ott dec. 9-én megszakította útját, s a napot Bíró Lajosnál és a Brüll-családnál töltötte.
Sándor bá’ élénken érdeklődött Nagyságos Asszonyom s Bertuska iránt: Ady bemutatta a két hölgynek Bródyt egy Budapesten töltött hétvégén. Brüll Berta így írja le a találkozást emlékezésében: „Elkísért bennünket [Ady] a fogorvoshoz, a rokonokhoz, mindenfelé. És egyszer ő vitt el bennünket a Margitszigetre Bródy Sándorhoz. Bródy szeretettel fogadta, fiókának hívta, de egyébként nagyon pózolt. Úgy látszik, nagyon akart tetszeni, és bizony kissé komikussá vált.” (EmlAE III. 135.)
Beöthy Pál: (1866–1921) Beöthy Algernon fia, Bihar megyei főszolgabíró, Tisza István hűséges embere. Tisza első miniszterelnöksége kezdetén Bereg megye főispánjává nevezi ki. Később munkapárti képviselő, majd házelnök (l. AEÖPM IV. 310.; Lengyel 118–119.).
Fehér Dezső szegény hiába járt már vagy kétszer szubvenczióért: Hegedűs szerint Fehér Dezsőnek régi törekvése volt, hogy konkurrens váradi laptársának, a Sz-nak a szabadelvű párt félhivatalos lapjaként élvezett előnyeit a NN számára megkaparintsa, s nem adta fel azt a reményt, hogy lapja valamikor „Tisza-párti lap lehet, és Tisza István elfogadja s persze megfizeti ennek az újságnak a »támogatását«”. Ezért jelentkezett azonnal a kormány megalakulása után szolgálatát felajánlani (AEnn 11–19.).
Bíró Lajos, az utazó tudós: Tasnádon született, és Ady iskolájának, a zilahi ref. kollégiumnak a tanulója volt. Előadását Új-Guineában tett utazásáról Tasnádon 1903. jan. 15-én, Zilahon 16-án tartotta. Erről Ady a Szilágyból értesült. A másik kapcsolat a földrajztudóssal: Török Ferenc Ady keresztapja, érmindszenti ref. pap, aki pályája kezdetén Tasnádon volt tanító, s tanítványa volt Bíró (l. EmlAE I. 209.).