Nem tudom mitsoda bóldog vagy bóldogtalan történetek okozzák Hazánkba; hogy a' mikor más idegen nyelveknek visgálások miatt Nemzetünknek Anya nyelvét felejtenünk kellene, annak [A2v] tanúlásába, és fel-emelésébe leg-nagyobb tüzzel, épen akkor fáradunk.
Én részemröl még eddig mint esmérettségedbe lehet, valóságos Magyar forditást, szorgalmatossággal nem tehettem. Sokan vannak ugyan, kik hiszik, hogy az Embernek Probáját Pópbúl forditottam, pedig tudtodra van, hogy ezen munkám épen, nem fordítas, hanem tsak az Anglus Póp Sándor gondolatainak magam módja szerént való követése, hol magam gondolattya sokkal töb van, mint Poptól vettem.
[A3r] Most akartam tsak leg-elöszször igyekezetem szerént valóságos Magyar forditást tenni, mellynek próbájáúl Lukánust vettem; és ezt-is a' te kénszeritö tanátsolásodból, inkább, mint önnön indúlatomból tselekedtem. Mikor Lukánusnak forditását nékem annyira javaslottad, nem kételkedsz vala már akkor benne, hogy Magyar nyelvünk egyedül pompájával és méltóságával emelkedhetik-fel, azért adtál elömbe egy olly Római Polgárt, s' Poétát, kinek lángoló elméje a' régi emberségnek, 's Vitézi nagy indúlatoknak ditsöségét ezer Nemzetek veszedelmei közt festette, lásd itt a' Magyarok tükörét, kik hajdan Rómának, [A3v] Romába Scipiókat, Regulosokat, Trájánusokat, Czeszárokat; és Titusokat adhattak vólna. Tégy Diktátornak Rómába egy Húnyadi Jánost, 's uralkodásra, vagy kegyetlenségre való hajlandóság nélkül, védelme alatt fogod látni a' széles Világot. Úgy hogy, ha a' végezések Rómának ditsöségét Római Polgárokkal emberi nemünk felibe nem emelhetik vala, ö rajtok kivül már, végeknek el-érésére e' földön tsak Magyarokat választhattak vólna. Barátom! hát miért tselekedték az örökös rendelések, hogy a' mi Magyar erköltseinknek Rómát ne mutassanak! ––– ––– ––– de ne nézzünk erre, majd meg-nedvesednek szemeink; [A4r] húzzuk öszve magunkat a' Pannóniai Tsillagzatok alatt, 's a' ditsöségtöl, mellyre emelkedhettünk vólna el-bútsúzván fáradjunk szántó földeinknek termékeny barázdáin; mert itt van még eddig élelmünk.
Olvasd azomba ezen kis magyar forditást, mellyet számodra küldök, 's gondolkoz nemzetednek történetein; meg-fogod nálunk kitsinybe azt látni, mit másszor a' Világ Róma kebelébe olly nagy formába láthatot 's tsudált. Tsak elsö Könyvet forditottam Lukánusnak probára, és nyomtatás alá azért adtam, hogy a' Magyar Világnak itéletit, 's a' [A4v] tiédet felöle különösön hallhassam, melly által több Könyveinek forditása iránt, vagy serény indúlatra, vagy halgatásra hozattassam.
Nem bizom magamhoz a' forditásnak Mesterségébe; és ennél nehezebb dolgot a' nyelvekre való nézve alig ismérek. Ezt a' kis forditásomat ezerszer igazitottam már, még-is alig olvashatok benne úgy hat, hét sort, hogy hibáját ne lássam. El-unván véle kinlódni, végre tsak el-kellet magamat tökélleni, hogy akár jó, akár nem, itéletetek alá eresztem. A' mint tehettségem engedte, úgy irtam, tudod [A5r] pedig hogy az ember erején felül úgy sem mehet.
Tanálni fogsz ebbe a' kis forditásba új magyar szóllásnak módjait; de azon nem lehet meg-ütköznöd, mivel újságnak kell elsöbe valaminek lenni, hogy belölle osztán hasznos óság lehessen. Úgy hiszem még-is, hogy benne a' Magyarságnak természeti ellen nem mentem, melly dolgon magad jobban fogsz itélni.
Lukánus Versbe irt; de ötet Mármontél, 's mások sem fordithattak Versbe; mert mitsoda szárnyakkal lehetne az forró elméjének tüzét követni, kö[A5v]szönnyük mi meg, ha Versek nélkül-is belöle valamit érthetö képen nyelvünkön magyarázhatunk. El-várom itéleteteket, hozzád értvén itt több barátimat-is, hogy tudhassam magamat utánnatok vezérelni; és ha történne-is, hogy gyenge Magyarságom miatt Lukánusba tovább nem mehetnék-is, leg-alább, ez a' kis forditás még maradékinknak mutatni fogja, hogy Anya nyelvünknek elö-mozditásába, ha erötelen-is igyekeztem, néked pedig mint emberséges igaz Hazafinak 's nemes Polgárnak hiv baráttságodba élhettem.
|
Azon hartzról beszéllek, mellynek véres piatza Tessália vólt: olly Szentség-törö Hartz, hol törvény, igazság a' bünnek lábai alá estek: hol egy hatalmas nemzet gyözedelmes karjait önnön Hazája ellen forditotta, és két vérséggel egy; de hartzal magába meg-szakadt Tábor, olly bünös ditsöségén vetélkedet, mellybe tulajdon veszedelmét, az egész meg-rász[12]kodott Világnak minden erejével sijjettette. Ah! Világnak Polgári minémü veszettség, és mitsoda tetézése ez a' dühösségeknek! hát magatok által ki-omlott véretekbe kivánjátok-é ellenségteknek szomjú haragját meg-itatni? Predáltatástokra a' kevély Babillon még inkább fel-fog fuvalkodni; Krassusnak tévelygö lelke a' bús Egektöl boszszú-állást kér ellenetek; ti pedig olly ütközetre rohantok, mellybe, soha a' gyözedelemnek ditsöségét el-nem érhetitek. Vitézi véreteknek ki-ontásával, mit nem nyerhetnétek másoktól, mellyet most magatok ellen vesztegettek? Azon részektöl fogva, hol fényes Napunk, hajnala után magát e' Világ felibe emeli, azon helyekig, hol az Éjtzaka nyugoszik; déli forró Egeinknél kezdve az Északi jeges Tengerekig, Scithát, Árménust 's Népeket ha vannak, kik a' Nilust Földünknek gyomrából származni láttyák, mind meg-hódoltathattyátok vala. De ha haragodnak erejét párt-ütö Hartzra forditottad ó Róma! verd önnön kebeledbe hát gyilkos fegyveredet. Val[13]lyon nem lehettek-é magad veszedelmének elö-mozditásán kivül még más munkáid? Birodalmadnak Olasz Országi Városai szakadozott fedeleik alatt egymásra omlanak; jukatsos falaik már dülö félen vannak; mellyeknek puszta úttzáin alá 's fel tsak magános Lakosok tévelyegnek; A' munkától régen meg-fosztatott Hesperia tövisses górókkal van boritva, így, isméretlen lett mezeinken a' miv, mellyek dolgozó kezekért sohajtanak.
Nem ti vagytok fene Pirhus, 's kevély Hannibál, kik Romának veszedelmet szültök: Soha idegen fegyverek belsö részeink közt illy mély sebeket nem nyithattak; házi ellenségtöl jön e' halálos döfés.
Mennyünk szerentsétlenségünknek kútfejére, hogy magamnak véghetetlen meszsziségeknek által futására nyissak útakat. Mi húzza e'1 népet hadakozásra, és mi üzi-el általok a' békességet e' földröl? kétség kivül azon irigy tör[14]ténetek, 's örök Isteni végezések lésznek ennek okai, mellyek szerént meg-határoztatott, hogy soha semmi alatsonságból fel-emeltetet magosság köztünk állandó ne légyen; az az esés, melly minden nehéz terhet követni szokot; Róma kit nagysága le-vér.
Úgy mint mikor az idöknek egymásra tetézet százai, e' világ öszve omlásának óráját végre elö hozzák; a' természetnek belsö kötései meg-szakadoznak, az egybe keveredet tsillagzatok magokkal öszve ütköznek, mellyek alá húlván, tengerektöl nyeletnek-el: A' vizek ki-mennek fészkekböl, mivel bolyongó habjaik ellen a' föld már magát tovább nem szegezi: Igy, egy iszonyú rendülés rázván-meg e' világnak egész épületit, rend, egyesség benne fel-fordúlnak, 's a' nagy zürzavarba minden viszsza dül.
A' maga határán felül emelkedet magasság, önnön terhe alatt le-omlik: Világi szerentséink[15]nek határáúl, illy véget vetettek az Istenek. A' viszontagságok Róma ellen vett haragjoknak boszszú-állását egy Nemzetre sem akarták e' földön bizni: Te vagy Róma magad, kit a' bóldogtalan sors három kegyetlenek alatt tulajdon veszedelmednek eszközévé tett; Ezeknek hitetlen, 's kárhozatos egy más között való meg-egyezésekbe vesztél-el. Hagyatok szabadon bennünket kegyetlenek, és a' békességet, mit olly drágán vettünk vólt. Miért szaladtok fegyverekhez, hogy e' világnak rakásra gyüjtöt prédáit magatoktól, mint önnön dühösségteknek szerentsétlen áldozattyai el-ragagyátok?
Valameddig száraz halmaink, 's kösziklás hegyeink a' tengereket árkokba zabolázhattyák, vagy a' levegö ég e' földet fel-függesztheti, 's kék Égünk térségén a' tsillagok foroghatnak, soha addig a' leg-felsöbb méltóságba többek között tsendes meg-egyezés nem lehet. Ne keressünk példát erre másoknál. Róma elsö épitö[16]je, annak falait ötse vérivel fertéztette: hol két Testvérnek egymás ellen gerjedet dühösségét nem e' földnek birodalma; de tsak egy gunyhó okozta.
Úgy mint valamely vizek közzé hoszszan bé-nyúlt Sziget, szárazságával két egymásra agyarkodó tengert tartóztat; de végre magát süllyesztvén, azoknak haragos habjait egymásba keveredni engedi. Krassusnak Assiriába lett siralmas le-verettetése után önnön dühösségünkbe tsavarodtunk. Haragunkról Párthusoknak2 gyözedelme a' békességnek lántzait le-szaggatta, óh! Szerentsés Arsatzides! történeteid e' napon reménységeden túl estek, 's belsö háborút adtál a' gyözettetteknek. Fegyver által hasonlot meg magába a' Birodalom, és a' leg-hatalmasabbNemzetnek szerentséje, melly egész földet, tengereket, 's Világot bir, két halándónak fel-fúvalkodot vágyodását, magába nem foghattya. Oh Júlia! óh Te! kit a' kegyetlen Párka karjaink közzül ki-ragadt, ha a' [17] végezések életedet engedték vólna, a' Szabiniai Aszszonyok példája szerént magadat Atyád, 's Férjed közzé vetvén öket fegyverektöl meg-fosztva, egymással békességre hoztad vólna. Baráttságoknak3 egyetlen egy záloga Julia! nem vagy többé. Házassági pompádnak szövétneki, a' leg-szomorúbb jövendöknek titkos fájdalmai közt gyújtatván, Temetödön tsak hamar el-aludtak. Czeszárt, és Pompéjust egymásnak vallot hitek alól, halálod fel-szabaditotta: köztök a' ditsöség irigy vetélkedésének, melly fulánkjával sziveket sértegeti, ellent már semmi nem vethet. Te Pompéjus félsz, hogy régi viselt dolgaid valamelly új Vitézi tselekedetekkel meg-ne homályosittassanak, és hogy Gólnak el-foglalása, Asiában nyert gyözedelmedet, semmivé ne tegye; hoszszas szerentsédnek ditsösége nemes tüzzel tölti-bé lelkedet; és felsöségedet halandóval osztályra nem botsathatod. Czeszár nem szenved-meg semmit, hogy rajta uralkodjon; Pompéjus pedig magához hasonlót látni nem akar. Kitsoda közzülök igazabb? [18] Isteneink, kik a' gyözedelmes részhez állanak, ennek tudását tölünk el-tiltották. Pompéjus már hajlott idejében tsak méltóságának karjai közt nyugodot. A' tsendességnek kebelébe hadakozásairól meg-felejtkezet. Egyedül Vitézi nevével, 's a' népnek tetszeni kiváno gongyával foglalatoskodván, viselt dolgainak játék Piattzárúl tsak ditséretit gyüjtötte magára: régi szerentséjére ekként támaszkodot; és újjabb eröre már nem törekedvén, tsak nagy nevének árnyéka alatt hevert.
Úgy látszatott, mint egy termékeny térségen fel-emelkedet, nemzetek prédájával 's Vitézek gyözedelmes eszközeivel körül aggatott vén Tölgy-fa, melly már régisége miatt gyenge gyökereken tartózkodván töbnyire tsak a' maga terhén láttatik ülni. Puszta ágakat nyújt-ki a' levegö egekbe, 's nem zöld levelekkel; hanem száraz gallyakkal fedezi tövét; de ámbár készüllyön-is a' szélnek elsö ostroma alatt le-dülni, és ámbár sok zöldellö fiatal fák emel[19]kedjenek-is dereka körül fel felé, még-is tsak ö az egyedül, ki a' nézöknek halgató tiszteletit, 's szomorú álmélkodását magára húzza.
Egy Vezér nagy nevéhez, Czeszár olly bátor eröt tett még, melly veszedelmekbe hátráltatást, 's békességbe henyélést nem szenvedhetvén, gyalázatot-is tsak akkor érzet, ha hartzolásai között nem gyözedelmeskedhetet. Mennél inkább ellene szegezték magokat a' viszontagságok, annál jobban ostromlotta azokat; és a' hova kevélysége, vagy sérjült érzékenységétöl ragadtatot, fegyverét kapván oda szaladt. Nyereségét sijjettetni, kergetni, meg-kapni; a' szerentsét mellytöl védelmeztetet kénszeriteni; minden akadályt melly fel-emelkedésére rohant magáról le-rázni, leg-nagyobb veszedelmei között-is útakat törvén, menni, 's erejével ditsekedni, lásd, illy tulajdonságokkal birt Czeszárnak származása. Viselt dolgaiba mint a' szelek erölködései közt öszve szorúlt fellegeknek villámló menkövei úgy látszot, mellyek utánnok [20] fel-költ dörgéseikkel, levegö egeinket bé-töltik, a' Világot meg-rázzák, 's napunkat osztán homályba boritván e' földnek siralmas lakásit, kiket világosságoknak tüzes barázdai vakitanak, halálos félelemmel rettentik.
Két illy nagy vetélkedö Társnak el-rejtet hasznához a' közönséges egyenetlenség-is hozzá ragasztotta még magat olly bün, melly által veszni, leg-fényessebb Hazák4 szoktak. Minekutánna Róma az egész emberi nemzetnek prédájival magát gazdagitotta erköltseit-is szüntelen tartó gyözedelmivel meg-vesztegette; rablásaival bulyaságot pompát magába hozot, palotáink városokká tsináltattak; Szükségeinknek határa többé nem vólt kivánságink5 régi Atyáinknak gazdaságait meg-vetették; a' férfiak magok tsinosgatásába Aszszonyaikkal vetélkedtek, melly vetélkedést olly meszsze vitték, hogy abba Leányoknál-is felettéb' valóság tetszet vólna ki. A' vitézségnek szülö Annya, a' szegénység közzülök szám-kivetettetet; oh bu[21]lyaságnak kezdeti szerentsétlen idö sark! Veszedelme olly sok nagy Nemzeteknek ki ki tsak azon igyekezet, hogy birodalmainak külsö határait mikint terjeszthesse meszszebb földekre.6 A' Polgárok közt ez elött el-oszlott 's dolgozott Puszták, együvé szakadtak, tenger földeket tsinálván magokból, a' másszor isméretlen Uraságoknak számára.
Nem vólt a' népnek-is tovább már arra tehettsége, hogy gyözedelmes fegyvereinek árnyékába, az ártatlan békesség, 's édes szabadságnak karjai között nyugodhasson. Az erköltsöknek meg-vesztegettetésekböl gyülölség származot, hogy emészen. A' bújaságnak képzelt szüksége minden az elött kötözve hevert bünt fel-szabaditot. A' leg-felsöbb tisztesség magát abba határozta, hogy valaki hazáján gyözedelmeskedhessen, bár fegyverrel vihesse-is azt végbe. Az igazság erö, 's tekintet szerént szolgáltattatot-ki; a' felsö tanátsnak, népnek törvényei el-nyomattattak, egyik rend biráji [22] más rendnek biráival vetélkedtek; a' hatalomnak, 's vezérségnek bottya7 pénzen vétettek. Úgy vásárlotta a' nép magát, melly közönséges pestis a' nemes érdemeknek méltó jutalmaiból, Mársnak mezején minden esztendöben új pénzes Vásárt tsinált; a' faldokló usorák, pusztitó alkuk, régi jó emberségnek sok szivekbe lett el-fajúlása, azt okozták együtt, hogy végre az illy el-tévedt embereknek belsö háborúra szükségek legyen.
Már Czeszár a' magas Álpeseknek fellegbe rejtezet tetejét meg-hágta, 's szive a' hartzra való vágyódásba reszketet. Alig juthatott a' Rubikonnak partyára, 's egy ijjesztö idétlenség ostoba nagysággal jelenik-meg elötte: Ez sohajtó Hazájának siralmas képi vólt, melly reszketö szivébe öszve verettetetnek lenni látszatot. Városoknak tornyaival koronázot homlokáról, fejér hajának meg-tépet fürtyei tagjaira széllyel rendetlenül omlottak, Czeszár elött igy állván, keserves nyögésétöl félbe szaggatott szavakkal, [23] hova sijjettek igy kiált-fel, óh Rómaiak! ha igaz Hazafiai vagytok, állyatok-meg; leg elsö lépéstek, mellyet ezentúl tész[t]ek, bün 's örökös átok lész ellenetek. Ezen szavaknak hallásával Czeszárnak szive hirtelen irtódzástól verettetett által; haja homlokára borzadt, 's el-bádjadása, mellytöl belsö részei szorittattak, lábait a' Rubikonnak partyához kötözte.
De erejét ismét tsak hamar öszve szedvén: óh Jupiter! fel-kiált kit imádlak, ki ma tanáts házunknak (a' Capitoliumnak) tetejéröl Rómát mint ez egész földnek Királyát nézed; és ti Trójának védelmezö Istenei, kiket Éneás Lausoniába8 hozot; Rómulus ki egeinkbe lett fel-ragadtatásod után, örökös tiszteletünknek tárgya lettél; Veszta, ki óltáraidon a' Szent tüzet szüntelen égni látod; és te Róma végre, ki elöttem örökké Istenségnek tartattál, védelmezzetek fel-tett tzélomba. Nem! ditsö Haza! ne gondold, hogy Czeszár Akheron dühösségétöl gyúlt szövétnekekkel fegyverkezve ül[24]dözne; mert ámbár tengeren, szárazon gyözedelmes-is; mindazonáltal még tiéd ha akarod; a' te vitézed, és a' marad mindenkor. Azért tsak annak lehet leg-halálosabb bünbe esni, ki Czeszárt Rómának ellenségévé teszi. Ezen szavai után hadi seregeit a' folyó vizen késedelem nélkül által vitte.
Illyen a' Libiának forró pusztái közt futó Oroszlán, ki ha vadászra talál, meg-tartoszkodik ugyan; de tsak azért, hogy dühösségét fel-gerjeszthesse: Hoszszan nyúlt farkának görtsével tsapkodja véknyait, tsomókba tekeredet haját nyakán vállain fel-borzasztya, 's mély torkából iszonyú bögését ki-adván, az ellene szegezet fegyverek élinek, ámbár halálos sebét el-kerülhetetlennek lássa-is pusztitó haraggal rohan, Rubikonnak folyó vize, melly más idöbe a' nyárnak9 melegétöl lankadva árkába tsak alig folyhat; és egy völgynek méllyén utazván, Gólnak határait, az Olasz Országi mezöktöl szakasztya, most a' téltöl eröt vet magának; három [25] hólnapig tartott essövel dagadt-fel árkába, és habjait az Álpesek öbleibe szélyel olvadt havaknak vizével vastagitotta.
Hogy a' viznek ostroma ne akadályoztathasson, lovagok10 küldettek elöszször belé, kik tsavargó utyokkal, a' viz erejének gátat vetettek. Igy a' folyó önnön sebességét ez által mint egy fel-függesztvén, engedelmes habjai közt, a' gyalogoknak árkán keresztül szabad útat engedet. Czeszár a' Rubikonon által hatván, annak túlsó partyában ütközik; mihent pusztító hadát, Olasz Országnak határira mellyek pártot ütöt kivánságinak örökre meg-tiltattak, bé-viszi; itt a' hely úgy kiált, itt a' hely, hol békességet, 's törvényt felejtek, mellyeket már ellenségim fel-bontottak. Sors tsak néked adom által magamat. Téged, és a' hartzot vettem egyedül birámnak. Ekkor fáradhatatlan indúlattya, az éjjelnek setét árnyéki közt haladását sebes lépésekkel sijjettette, úgy hogy a' fel-jövö Napnak fénye egéröl a' búj[26]dosó tsillagokat tsak alig üzhette-el, 's már Czeszár Árminum falai közzé hatván, onnan fenyegetet.
Fel-gyün a' nap, hogy e' Világon a' leg elsö és leg-szerentsétlenebb hartznak világositson: de az Istenek szelek által fellegeket gyütvén rakásra, Egeiket szomorú gyázban boritották, melly által a' föld setétségben maradt; nem kivánt a' Nap olly vért ki-omolva látni, mellyet a' párt-ütés önnön hazájának által szegezet szivéböl eresztet.
Czeszárnak katonáji már a' hartz piatzot meg-vették, mellynek széles homlokát, sorba ki-szegezet zászlóiknak sokaságával mint lobogó erdövel boritották, ekkor trombita harsogással a' hitetlen verekedésnek kezdésére jel adatik. A' nép e' rettenetes lármára fel-rijad; sok ifjú Polgárok a' tsendes álomnak karjai közzül magokat ki-ragadván, Házi Isteneik körül fel-függesztett fegyvereikhez szaladnak, töredezet pai[27]sok, tompúlt lántsák, rozdásúlt kardok, mellyeket a' hoszszas békesség el-rontott akadtak kezekben; De mikor e' magokat öszsze szedet bajnokok, a' Római Sas tzimert 's Czeszárt, hartzoló seregei között meg-látták, azonnal halálos rettenés lántzolta tagjaikat, 's némúlt fájdalmaik között morgó panaszokat tsak sziveknek el-rejtett mélységbe tették, ó! Gólnak szomszéd küfalai így sohajtván magokban, mennyi veszedelmet okoztok nékünk! Mások a' békességnek ölébe nyugosznak; mi pedig az ellenségnek elsö prédáji lettünk, ki Uttzáinkat véres hartznak piatzává tette. Miért nem tselekedték inkább a' végezések, hogy a' Napnak forró tüze, vagy göntzön szekerének jeges tsillagzattya alatt ide 's tova tévelygö sátorokba lakhattunk vólna, mint sem Olasz Országnak végeit örizzük? Akár a' Golusok hassanak-bé hozzánk, akár Tzimbriaiak terjednének határinkig, akár Kártágó-béliek rohanjanak Álpes11 hegyi tetejéröl alá; vagy mérges Theutonok jöjjenek ellenünk, mindenkor rajtunk kezdi min[28]denik ostromát; és valahányszor a' bal sors Rómát vesztegeti vagy boszszantya, mindég mi bennünk kiván verekedésre útat nyitni. Illyenek vóltak ez el-rémült népnek, fúldokló fóhászkodásai: melly félelmét mutatni nem merte, és fájdalmába-is végre meg-némúlt. E' Városnak falai között, ollyan vólt a' mély halgatás, mint azon erdökbe, mellyeknek madarait a' jeges zúzmarának fagya által véri, vagy az ollyan viznek szinén, hol a' tsendesség minden habot le-kötöz. Azomba a' Napnak ki-derült világa a' hideg setétséget széllyel verte, és Czeszár még indúlattyai közt meg-határozás nélkül hányattatot; De a' háborúság nála új tüzbe öltözvén érzékenységét fel-gyújtya, melly által szivéröl a' szemérem, 's gyalázatnak kötelei le-szakadoznak. Úgy látszatott mintha szándékat, 's fegyverének hatalmát magok a' végezések igazollották vólna.
A' magába meg-hasonlott Róma engedelmesség, 's párt-ütés közt hányattatván, látta [29] hogy felsö tanátsa12 a' Grakkesek meg-ölettetését büntetetlen miként hatta, 's a' Népek elöl járóit magából ki mint üzte, kik magokat Czeszár Zászlói alá vették. Vélek ment az ékesen szólló Kúrion, ki mig szavát el nem adta a' Római törvény, és szabadságnak nyelve vólt, Kúrion mondom, ki Rómának Népét a' nagyok fenyegetö hatalma ellen fel-indithatta. Meg-találya Czeszárt gondolataival küszködve, 's illy szokkal köszönti; Valameddig szavamat Czeszár részedre fel-emelhettem, a' felsö tanátsnak ellened irigy parantsolattyait tellyesedésre jönni nem engedtük. Vólt addig idöm, a' nép fején meg-jelenni, és az ide 's tova repdesö vélekedéseket segedelmedre húzni. De miólta a' hatalom Törvényeinket némákká tette, és bennünket Házi Isteneinknek védelmek elöl ki üz, el-tsendesedvén számkivettetésünket-is fájdalom nélkül viselhettyük. Te, és a' ditsöség, fogjátok tsak ketten viszsza adni el-vesztett Haza-fiait Rómának. Sijjes Czeszár; most minden ingásba van. A' magát ellened [30] szegzet résznek, sem bátorsága, sem ereje nintsen. Ha készen találsz mindent, miért tészel halasztást? melly ártalomnál egyebet nem szülhet. Nem ugyan azon veszedelmek láttatnak-é most-is fenyegetni, mellyeket olly sokszor felül haladtál 's meg-vethettél? Gól e' kis-szugolyája földünknek tiz esztendeig tartó háborúdat okozta: bátorkodj most olly hartzra menni, mellynek gyözedelme kezedbe van. Róma tiéd, és a' Világ-is véle együtt hatalmad alá esik. Ne gondold, hogy Hazádba lett meg-téréseddel gyözedelmeidet ditsöséggel kivánják koronázni. A' felsö tanáts számodra borostyán koszorúkat nem készit: irigysége melly szivét emészti, minden tisztességet meg-von töled; Alig engedi azon Vitézi tselekedetedet-is büntetés nélkül, mellyel néki Nemzeteket hódoltattal; De azért ha akarod, e' Világot osztály nélkül birhatod.
Czeszár, ki már ekkor szivéhez úgy-is minden lehelletivel a' véres ütközetre való vá[31]gyódásnak tüzet szijta, Kúrionnak szavairól újra gyúlasztatik. Kiáltva parantsol 's Katonáji Zászlói alatt fegyverhez szaladnak. Osztán méltóságának fel-emelt tekintetivel 's kezének intésével lármájokat hirtelen tsendességre hozván: El-követet Vitézi tselekedeteimnek társai (mond nékik) ti, kik tiz esztendötöl fogva vélem együtt gyözedelmeskedni nem szüntök, 's magatokat számlálhatatlan veszedelmek ellen szegezhetitek, lássátok végre elöttetek, ki-ontott véreteknek, a' fagyos telek ki-szenvedésének 's Alpes hegyeink meg-hágásának jutalmát? Ha rajtok keresztül Hannibal maga útazott vólna-is, Rómának nálunknál nagyobb rettegéseket nem okozhatna? Fegyverekhez futnak; és a' seregeknek számát új Katonákkal öregbitik; Az Erdök Bértzeiknek óldalairól alá omolván, Tengeri hajókká változnak; igy Czeszárnak üldözése szárazon, vizen parantsoltatik. Mit nem tselekednének vélem, ha a' Góloktól meg verettettem vólna? mikor most, szerentsémben gyözedelmeskedvén magoktól az Istenektöl ditsö[32]ségre hivattatom 's még-is ellenem kelnek. Jöjjenek, azok a' nyugodalomnak 's békességnek karjai között el-túnyúlt férfiak; hozzák ellenem hamarsággal öszve szedet gyülevész Népeket, állyanak fejekhez, azok a' Tekintetes nagy Hazafiai, Martzellus, ki szüntelen fen szóval beszél, és Kátó maga kinek neve, ámbár még parantsolni láttatik; de már haszontalanná lett. Jöjjön és lássuk, hogy tekintetinek rend nélkül való hatalma, törvényeinket mitsoda igazság szerént haladhatta felül; 's mitsoda okon kivánja, hogy eröszakkal fel-emelt személyének érdemetlen méltóságát soha le-ne vetkezze. Elötökbe adjam-é néktek mitsoda rend kivül valóságra vitte hatalmát? Tudgyátok, hogy ö egyik Világnak szélitöl fogva másikig, a' böségnek kútfejeit ki-száraztatta, éhséget hozván Rómába büszke vagyódása. Nem láttuk é seregei által tanáts Házunkba a' rettegéseket hintetni? Fenyegetö fegyverek sorjai, mellyek ez elött ott isméretlen eszközök vóltak, vették körül, a' Haza törvényének itélö szé[33]kit, rémitvén annak birájit? Pompéjus Katonái a' Törvényes Urak közt útat nyitván magoknak, Milont, minekelötte meg-itéltetett vólna, körül fogták? Most ez a' Vénség nem akarván el-felejtetésbe szenvedni bennünket bünös hartz[r]a kénszerit, fegyverét Hazája ellen forgatni meg-szokta. Sillától oktattatot: és meszszebb kivánkozik ö nála menni. Mihent a' fiatal Tigrisek, Annyoknak nyomdokain a' Hirkánia erdei közt legelö juhoknak vériböl egyszer ihattak, soha kegyetlenségeket többé le-nem vetkezték. Pompéjus azon vért szomjúhozza, melly Sillának tsömört okozot, és a' melly veszedelmes italt te-is kóstolván alyakaid szomjúságodba már most száradni nem szünhetnek. Mi lesz gonoszságodnak 's hatalmadnak végi, óh vakmerö Vénség? Hogy Sillának szomorú példája vélled kegyetlenségedet únassa. Ciliciának dúló tolvait el-pusztitván, 's Mitridatest fegyverrel méreggel vesztetvén, hogy olly háborútól szabadúlhasson, mellynek terhe földre nyomot, akarod-é viselt dolgaidat Czeszárnak romlásával-is koronázni? Mitsoda bünt [34] követtem-el le-nem tévén parantsolatodra a' Sas Tzimereket? Ha munkáimnak bérit meg-tagadod-is tölem, jutalmazd leg-alább azoknak Vitézi miveket, kik Rómának védelmezö 's gyözedelmes fegyverei alatt öszültek. Eleget hartzoltak nálam nélkül, gyözedelmeskedjenek felettem, nem bánom, állyon más elejekbe. De hartzolások után öszve romlott testeknek el-maradt fél eleven részeit, merre 's hova fogják hurtzolni? hol lész érdemeknek béri, 's vénségeknek nyugodalma? O Pompéjus! hát elibe teszed-é ezeknek a' Tengeri tolvajokat? hova ragadtatunk-el barátim; emellyétek-fel gyözedelmes Zászlóinkat; Mennyünk 's szolgállyuk magunkat olly erövel, mellyért háládatossággal tsak magunknak tartozhatunk, valakitöl érdeme szerént való dolgokat meg-tiltani, ki magát fegyverbe jelenti, annyit tészen, mint annak Vitézségét, minden lehetö gyözedelemre fel-szabaditani. Az Isteneknek velünk való ellenkezését ne féljétek; mert nem rabolni; de Romára viszlek benneteket, hogy Hazátok olly [35] fel-fúvalkodott kegyetlenektöl szabadúlhasson, kik alatt már annak ditsösége, 's szabadsága rabságra hanyatlik.
Minekutánna ezen beszédjét végezte a' seregek közt zendülés hallatot, fel-gerjedett indúlattyokba sok Vitézek borzadni láttattak, melly formával belsö érzékenységeiknek változásait tekinteteken mutatták.Az emberség, 's Hazájoknak szereteti, e' vérontással meg-keményedet 's gyözedelemtöl vakúlt fegyver viselöknek szivét láttattak ugyan valamennyire lágyitani; de a' hartznak tüzétöl, 's Czeszárnak nagy tekintetitöl még-is el-ragadtattak.
Centúrion Lélius szóllal-meg, Czeszár úgy mond, Róma mostani sorsának szabados Ura, ha szabad az igazságnak nyelvén hozzád beszélleni, te ki kezeinket olly hoszszason kötözve tartod, hald meg panaszunkat, mellyel ellened sohajtunk. Vitézségünkhöz vett bizodalmadat el-vesztetted-é? hogy szenyvedheted addig [36] gyaláztatásodat, mig Vitézi bátorságunkat ereinkbe folyó vérünktöl hevülni látod? Mitsoda bün lehetne akkor, midön annak szabadúlásáért hartzolsz Hazádon gyözedelmeskedni? vezes engem a' kegyetlen Scithákhoz, Sirtának meg-lakhatatlan részein, Libiának forró homokú pusztáin; mindenütt foglak követni. Nem a' karjaim által harsogva evezö lapátok alatt forgottak-é fejér tajtékokra, az Oceánusnak haragos habjai, hogy útazván 's gyözvén utánnad egy meg-hódoltatott fél Világ maradhasson. Mihent parantsolsz, semmi nem hátráltathat tovább; azt kell akarnom, mit te kivánsz. Ha meg-kell fosztani óltárainkat, fel-gyújtani Templomainkat, mindent el-követek. Mutasd-meg a' kö-falakat, mellyeket rontani akarsz, ha Rómát veszik-is körül, karjaim fogják a' törö értz kosokat ellenek eröltetni, 's magos rakásaikat darabokra szórni.
E' beszédet az egész sereg helybe hagyta, a' fel-emelt kezek Czeszárért mindent el-követ[37]ni magokat ajánlották. Az öröm kiáltásnak hangja, hasonló vólt Trácia erdeinek zúgásaihoz, mikor haragos északi szeleink Ossa hegyének szörnyü óldalaiba orditással ütköznek, hol osztán a' töllök gyökerekig alá hajtott élö fák öszve sodort gallyaikat a' fellegekbe viszsza ismét süvöltö tsikorgásokkal rángattyák-fel, Czeszár véghetetlen erejétöl környül vétetve Olasz Országba ki-terjeszkedik, 's Rómának szomszéd Városait meg-veszi. A' rettegéshez, mit közelgetése okozott hire hallásának félelme egyeztette vólt még magát, olly fájdalmas hir, melly a' Hartz elött futván Népeinknek bizonyos veszedelmét elöre jelentette, és a' kéttségbe való esést széllyel mindenütt hintette. Ki ki rémittete magát; és veszedelmének valóságos okát visgálni meg-felejtvén, félelmét képzelödéseinek nevelésével öregbitette.
Nem tsak a' köz Nép verettetett-le rettegéseitöl; A' Hazának Attyai e' felsö tanátsok ütközetre készülni a' nép Elöl-járóinak paran[38]tsolták, tsak futásban keresvén meg-maradásokat. Továbbá szüntelen távozni kivánván, rejtek helyeket hol keressenek nem tudták, erössebb veszedelmekbe botlani féltek; az el-veszet sokaság közzé rohantak, szaladásra erölködö hoszszú sorjait zavarták, mellyek szorúltságok miatt lépéseikbe düllöngözni kéntelenittettek. Úgy tetszet, mintha már Házaknak fedeleit emésztö lángok boritották vólna, hogy azokat vállaikra ontsák. Az egymásba keveredet sokaság Rómán keresztül illy bódúlás közt tántorog. És szabadúlását tsak abba kereste, hogy távozzon 's Hazáját el-hagya.
Mint valamelly néki zúdúlt rettenetes déli szél, melly a' tajtékos Tengert, Libiának köszikláitól viszsza veri; hol sok repülö Gályáknak fellegekig nyúlt Árbotz fái, a' Vitorláikon szüntelen orditó erövel tovább már nem birhatván, végre iszonyú ropogások közt engednek 's zuhanással a' Tengerbe alá dülnek; A' Kórmányos, és több hajósok az agyarkodó [39] haboknak fogaira szökdösnek, és nem várván nagy edényeknek két felé való szakadását, hajó törésekre önként rohanni láttatnak. Igy hagyták-el köfalaikat a' Rómaiak, midön ütközetnek szalattak.
Az el-eset öregeknek sohajtások le-verettetett Aszszonyoknak könyhúllatásai, 's Házi Isteneknek védelmei, nem lehettek elégségesek, tsak egy férfit-is szaladásába meg-tartoztatni. Úgy tetszet, mintha már Anya Várossára sem kivánná senki közzülök szemeit vetni, mellyböl ki ki gondolta, hogy most távozik utólszor. A' Népnek meg-gátolhatatlan Árja ki-öntöt, 's mindent magával ragadot.
Ah! melly könnyen nagyságra emelnek bennünket az Istenek! hol osztán olly nehezen védelmeztethetünk! E' Város, melly meg-számlálhatatlan Néptöl lakatott, és e' földnek meg-gyözettetet fiait magába húzván, egyedül, az egész emberi nemzetet taplálni tetszet, most [40] Czeszárnak prédáúl vettetik. Róma! háborúdnak elsö lármájára pusztán maradtál! Engedjük-meg fiaidnak e' halálos rémülést. Pompéjus már szaladt; és ki-ne reszketet vólna; hogy a' le-verettetett elméknek semmi vigasztaló reménységgel ne maradhasson, az örökre szerentsétlen sors magát rettenetes jövendölésekbe magyarázta. Isteneink egen, földön Tengeren ezer rémitö tsudákat mutattak.
Az üstökös Tsillag, mellynek meg-jelenése egész birodalmaknak változását utánna szokta húzni, meg-rázott üstökét magától szörnyü meszszeségre el-tsavaritotta. A' fényes Napnak világossága közt hirtelen alá tsapot villámlások láttattak egymást kergetni, mellyek, külömbb külömbbféle árnyékozásaikkal, majd fegyverekhez, majd halavány lámpás tüzéhez hasonlitottak; Északnak fagyos tsillagzatai alól dörgés és fellegzés nélkül szállottak sok ezer menkövek a' Tanáts-ház felibe. A' Nap világával tüzelö Hóldnak kereksége, mintha véggel fél földünknek árnyé[41]kától el-borittatott vólna, meg-setétedet. A' Nap maga-is úttyának közepén, súgárit fekete gözbe keverve egész világát homályba hozta. Etna, tsak föld szinén okádta tüzét; és magasra egy szikráját sem szöktette, ki-tátot tetejét alá hajtotta, 's úgy osztán kénkövel forró salétromát füstös torkából Olasz Ország felé ökrendezte. Karibdis körül vér Tengerek bolyongottak; Sillának ebei ijjesztö orditást tettek. A' Vesztáknak tüze Óltárokról el-szököt, 's fel-felé emelkedvén lángját két részre botsátotta. A' föld Északi, 's Déli sarkalattyába meg-mozdúlt; és Álpes hegyeinknek tántorgó tetejiröl iszonyú rakás havak omlottak alá, mellyeket oda sok száz esztendök gyüjtöttek. Régi Vitézeinknek örök emlékezetre ki-faragot Bálvány képei könyveket húllattak, a' házi értz Istenek pedig, szüntelen izzadva, Rómának veszedelmét hirdették. Sok Aszszony tsudát szült, 's undok származásától maga el-rémült. Bellónánal, Cibelesnek Fö-Papjai, öszve vertt testekkel, széllyel szórt hajakkal mint [42] veszettek ide 's tova nyargalózván, halálos és méllységekböl fel ható kiáltozásaik által a' Népet irtóztatták. Az Urnák (vagy halotti medentzék) hol hajdani Vitézek hamvai nyugottak, sohajtozásokat tettek; rettenetes lármával töltek-bé a' körül nem meszsze fekvö erdök, mellyeknek köz Térségét Róma szomszéd Népei el-hagyták; Az irtóztató Erinnis, fején egymásba kuntsolodot mérges kigyó haj fürtyeit széllyel eresztve, Róma falai körül szaladozott 's dühösségét minden felé hintegette. Az éjjelnek setét tsendességébe hartzolók lármái, 's Trombita szók egyszerre hallattak. Sillának árnyéka a' földböl, hogy rémitö jövendöket tégyen fel-jött; Aniónak partyán pedig vóltak olly munkások, kik Máriust koporsóját ki-törve, a' halálból fel-emelkedni el-irtózva látták. Végre régi szokás szerént szükségesnek állitották lenni, hogy az Etrúriai jövendö mondókhoz folyamadjanak. Áron, ki ezek közt leg meg élemdettebb vólt, magát különös helyeken rejtegetve, már a' következendö tör[43]téneteket, Menkövek húllásiba madarak repüllésébe, 's áldozatoknak fel-nyitott belsö részeikbe visgálta. A' reszketö Polgároknak, Róma falait az alatt szentelt eszközökkel körül fogni parantsolja, mellyek közt az áldozó Papok kötelességeket tenni rendbe meg-indúlnak, utánnok mindgyárt Vestálók mentek. Kiknek fejeket Szent homlok szorítók kötötték; vélek ment Fejedelem Aszszonyok, kinek Minerva képét látni tsak egyedül engedtetett. Ezek után a' jövendöknek 's Sibilla könyveinek Tartói következtek: Cibelles képit ök mártották vólt esztendönként az Álmon vizébe. Osztán jöttek a' jövendölök seregei, és a' Szent madaraknak gondviselöi; azokkal kik az Áldozatoknak vendégségeit innepelni szokták; Úgy végre láttattak Apollónak és Mársnak Papjai, kik titkos paisokat tántzolva magokkal vitték; leg-utól jelent-meg Jupiternek Fö-Papja, ki a' Papi fátyolnak Szent kötését fején viselvén, méltóságos menésével, 's titkos tekintetivel magát mindenek felet külömböztette.
[44] Az alatt, mig ezek illy el-rendelt seregléssel Rómának belsö térjein lassú lépésekkel 's szent mormolásokkal keringenének, Áron menköves tüzet gyüjt öszsze, mellyet kezéböl, a' földnek gyomra mély, és szomorú fohászkodások közt magába veszen. Meg-szenteli a' helyet hol e' dolog történt: Egy kevélyen fel-húzalkodot termetü Bikát hozat Oltára elibe. Ez áldozatra rendeltetett állat, hogy szabadúlhasson, szörnyü hánkódásokat tett; de az Oltári Betyárok sugár szarvaiba kapaszkodván, le-térgyeltetik, 's torkát a' metszö kés alá fordittyák, melly meg-metszetvén, testéböl piros vér helyet fekete fekélyü genetséget eresztet: Áron ki áldozattyába az Isteneknek meg-jelent haragját látta, rémülésétöl le-verettetett: A' Bikának belsö részeibe evesedet sebek, meg-veszet vérrel láttattak. A' máj illy tisztátalanságba úszkált; A' tüdö fonnyadva, 's a' sziv, öszve esve mutatták magokat, mellyek széllyel szaggatott bélekkel keveredtek együvé; és a' mi még soha fel-áldozott állatok véknyaiba következés nél[45]kül nem tapasztaltatot, meg-esett, hogy ezen áldozatnak veszedelmét jövendölö részin a' meg-dagadt apró inak vér ereik felett rángatóztak; mellyek a' jobb részeken halavány lankadásba el-nyúlván, minden leg-kissebb rándúlás nélkül való el-tespedésbe feküdtek.
Aron ezen jelekböl a' következendö veszedelmet meg-látván; óh Istenek! fel-kiált, ki-nyilatkoztassamé Világotoknak, mit tudtomra adtatok? Nem te vagy Jupiter, kinek áldoztam; poklokat tanáltam a' meg-veszett áldozatnak véribe. Ki-mondhatatlan rettegések közt féljük veszedelmünket, olly veszedelem, melly félelmünket még-is felül fogja haladni. Tselekedjétek óh Istenek! hogy e' halálos jövendölés utólsó romlásunkat ne jelenthesse, légyen inkább áldozásnak titka hazugság, és hogy Táges maga-is, mint annak elsö tanálója, hamisságba tsalattatásba maradjon. Illyen fellegekkel fedezte vólna Áron a' szerentsétlen áldozatot. De Figulus, ki hoszszas tanúlása által, az Istenek titkaihoz [46] közelitett, és tudós visgálódásaiban, Memfis böltseinek, nem engedett vólna, fel-emelvén szavát, vagy a' föld, igy szól, ég 's annak tsillagai, tsupán vak történetek által mozognak; vagy ha örök végezésektöl vezéreltetnek, most Világunknak kegyetlen ostoroztatása készittetik. A' föld akarja-é mélységét fel-nyitni, hogy egész Tartományokat nyellyen-bé? Meddökké lesznek-é határaink gyümöltsözések nélkül? vagy levegö egeink pestissé,13 's folyó vizeink változnak-é méreggé? mitsoda halálos sebeket, minémü pusztúlást készit ellenünk haragotok, óh el-búsúlt Istenek! Az idöknek minden százaira el-osztott szerentsétlenségek magokkal öszve ütközvén, egy napon akarják [r]ettenetes fájdalmaikat ki-ontani. Ha Saturnus Tsillaga uralkodna Egünkön, a' mennyei tsatornák özön vizzel, úgymint Deukálion idejébe boritnák-el földünket. Ha a' Nap lángját ki-botsátaná, tüzes szekere alatt meg-gyúlna Világunk; Ezek közzül sem egyiket, sem másikat nem félthettyük. De te kegyetlen Márs, ki a' Skorpiót [47] tüzbe hoztad, mit készitettél számunkra? Jupiter tsillaga hanyatlásba vagyon, Vénus pedig tsak alig világit, Májának sebes fajzása lankad, és hanyatlik; Márs, te vagy egyedül, ki az égnek terjedett tábláját egészen foglalod. A' hartznak dühössége kezd gerjedni: Törvény, Igazság, fegyverek közzé keverednek; 's olly bünök mellyeket e' Világnak ismérni sem kellene, még jó erköltsöknek hirével fognak koronáztatni. E' dühösség hoszszason fog tartani. Ah! mi haszna-is fárasztanók már a' haragos Isteneket könyörgéseinkkel, hogy e' meg-határozott veszedelmeket fel-fügeszszék? A' békesség kegyetlen uralkodót tész vállainkra. Oh Róma! halaszszad romlásodnak idejét, húzd magadat veszedelmeid közt idöröl idöre; tsak ez által szabadúlhatsz a' porig nyomó igátúl. Szabadságodnak védelmét belsö vérengezéseiden kivül egyébütt már fel-nem találhatod.