HUNYADI JÁNOS ÉLETE

[1] HUNYADI JÁNOS ÉLETE.

Tudjuk, hogy a' régi idökben minden nemzetnek nagy hajlandósága vólt mesélni, bújdosni, tsuda történeteket hallani, s' országokon alá s' fel vándorolva, vitézi dolgokat el-követni. Mitsoda nemzet mutathatott erre nagyob' indúlatot,¹ mint a' Magyar, melj a' világnak edjik óldalárúl másik óldalára bújdosik, hogy véres útjában [2] fegyverével gyözedelmeskedvén, országokat foglaljon magának, hová a' föld harmad részinek javait, nepeit, mint tárházba bé-hordhassa.

Ha a' hajdani százakban földünknek golyobissát meg-tekintjük úgy látjuk raj[ta]² a' nemzeteket vérekben alá s' fel toloskodni, mint az árkokbúl ki-öntött vizeket, meljek addig tsavarognak széljel, mig a föld nagyob részeket el-nem isza, s' fészkekbe vissza nem szijja. Innen vólt, hogy az elött a' vitézi férjfiak fegyveresen, paripáson idegeneknél szolgálatokat vettek, mert vagy viaskodni, vagy leg-aláb' vitézek közt kivántak tanúlni, nevekedni. Iljen szándék huzta Hunyadi Jánost is a' Tsáki házhoz, a' Tsanádi Püspökhöz, és a' Médiolánumi Hertzeghez, holl mindenütt vitézségre, emberségre oktattatott, mivel ezen érdemekre már a' természet úgy-is szülte. Mert ne felejtsd el meg-jegyezni, hogy a' lágy szivü és születéssel embertelen ember, ha Akhillesek és XIVdik Lajosok közt élne-is, mindenkor rosdája maradna az emberi nemzetnek. Latod, hogy a' világ mindég tanúl, okoskodik, még-is tsak úgy leled oskoláinkban a' jó és rossz embereket, mint az erdön az egyenes és görbe [3] fákat; Miért van ez a' külömbség? azt kérded? azért, hogy az, a' ki e' világot alkodta, edjezést és külömbséget akart benne tenni. A' halhatatlan ditsösségü Hunyadi szerentsébül, veszedelembül, roszbúl, jóbúl érdemet gyüjtött magának: mert a' természetnek jól-tévö és gondviselö keze, alkotója által olj tüzet tett szivébe, meljnek sok Magyarban kellett vólna égni. De úgy látszik, hogy az idök, tsak szerentsére szokták a' nemzeteknek vitézzeit néha néha elö-vetni. Rendes, ha meg-gondolod, hogy az emberi nemzet, mindenkor tsak egy egy emberben szokta magát tsudálni, légyen vitézség, vagy böltsesség a' tzélja. Soha nem láttál e' világban egyszerre sem egy ország Neftont, sem egy regement Hunyadi Jánost; ha pedig böltsek, vitézek nem lettek vólna, mit tsudálna az ember, vagy miben esmérhetné a' maga érdemeit-is e' földön?

Nem érkeztünk mi-is még eddig régi vitézeinket hamvaikbúl ki-keresni. A' magyarságnak miólta a' Meótis széleit haladta, s' Pannoniára annyi iszonyú ütközetek közt tört magának útat, egész édes atyáinkig, mindenkor vérével kellett a' földet ásztatni, meljen ke[4]nyerét fáradva kereste. Végre pihenünk egy kevéssé, s' vissza nézhetünk azokra a' rettenetes tengerekre, meljeknek háborújin által evezve, tsendes parthoz láttatunk jutni. Azok közt a' nagy háborúk közt látom a' nagy Hunyadit, Asiák ellen gyözedelmeskedvén, el fáradt Hazáját karjaival ölelgetni, fegyverével a' haláltúl, égéstül pusztúlástúl, védelmezni.

Mikor a' keresztyén világ a' Töröknek birodalma alá akart esni, és a' magyar nemzet örökre annak hatalma alá süljedni, az Isteni gondviselés, hogy népét védelmezze, nem tett egyebet, tsak ezt mondta: legyék Hunyadi János, és az óltalom nyögö hazánknak tsillagzati alatt meg jelent.

Minekutánna ezen Hazájának attya az akkori László királynak ismerettségébe jött, érdemeihez illendö hivatalokba tétetett. Az Erdelyi vajdaság, egyéb Bánság és vezérségekkel kezébe estek. Örülnünk kel, mikor látjúk, hogy halandó társaink még-is az emberi érdemeket néha, néha, azoknak természetek szerint, meg-ismérik, és jutalmazhattyák-is.

Alig nézhetett széljel Hunyadi a' sok tisztesség között kitsoda, mindjárt árrát [5] kérték tölle a' vajdaságnak és bánságnak, melybe vért kellett fizetni. Soha a' Fejedelmek nagy embereket úgy meg-nem ajjándékozhatnak, hogy öket az által mindég nagyob' nyomorúságoknak és veszéljeknek ki-ne tegyék. Az ajjándéknak tsak hitván emberek szokták hasznát venni, mivel nem lehet töllök azokért nagy dolgokat kivánni, kiket ajándékozgatni sok Fejedelemnek elég  bóldogtalansága van.

A Rátz országi Török Vajda, hogy mindég nyitva állottak Hazánknak kapuji, hizni indúlt annak kövér határain. Nándor-fejérvár és Szendrö között elibe szállott Hunyadi. A' Török meg-szokván a' magyar férjfiakat, asszonyokat minden javaikkal pusztitani, mint számára rendelt juh seregeket tsak úgy vette öket; hazájokat pedig aklának lenni gondolta, hol véres eledele hizik. Tudod-é a' farkasok, oroszlánok, tigrisek mitsodák dúlasokkal, ha el-hagyott nyájakra ütnek: iljenek az emberek-is, mikor igazságon kivül tsavarognak. A' Magyarok ütközetre rendeltetnek-el. A' seregnek két szárnyán huszárok állottak elöl, közepibe a' gyalogság rendeltetet. Tudta a' magyar vezér, hogy a' huszárság mind elöre, mind hátra kön[6]nyen meg-szokott szaladni, s' azon okbúl a' hátok mellé, falnak erös kopjásokat és fegyveres lovagokat állitott, kik a' süvöltö szökésü huszárokat a' tüznek szorongatnák s' viszsza biztatnák. Oljan erössek vóltak János Vajda alatt a' magyar seregek, hogy nagy veszedelembe kellett nékik esni, ha rendek meg-szakadt vagy el-bomlott; öszve forni láttattak, ha ütközetnek mentek: mert igaz az, hogy ha a' seregek egymástúl fótonként meg-kezdenek szakadozni, veszedelembe jönek. Valamennyi magyar vezér erre a' mesterségre nem vigyázott, soha nemzetével nem gyözedelmeskedhetett; pedig egy nemzetnek sintsen ütközetben nagyob' hajlandosága a' nyargalódzasra, mint a' Magyarnak: mert ha szabadon eresztik, mindenik maga kivánna magának országot nyerni és városokat a' helmetz szijjára kötözni. Látta ezt a' tüzet Hunyadi Szendrönél, s' el-kivánta kerülni, hogy gyözhessen. Öszve rohantak végre az ellenség felek, hol a' magyarok hosszas vér ontás után gyözedelmeskedvén, sok rabokkal és ragadományokkal gazdagodtak. Abban-is nagy fortélja vólt János Vajdának, hogy a' prédát vitézei közt el-osztotta.

[7] Lengyel László, meg-értvén vezérének gyözedelmét, örülni kezdett Budán. Fogod ezután tapasztalni, mennyit örült ez a' királj, valameddig maga-is hartzba nem ment; de minekutánna ö is Hunyadi akart lenni, annyi ideje sem vólt, hogy szerentsétlenségén el-fokadjon sirva; halálra verettetett. Nagy érdemet szerzett azomban e' királj magának azzal, hogy Hunyadi Jánoson tudott eléggé tsudálkozni, és vólt tehettsége annak viselt dolgait ditsérni; mert továb' annál úgy-is nem mehetett. A' melj Fejedelem töbre nem mehet, elég szép dolog néki azokat jutalmazni, ditsérni, kik uralkodása alatt országát, koronáját védelmezik, s' nemzeteknek betsülletet tsinálnak.

Tudhatod a' közönséges hirbül, és a' magyar irókbúl-is, hogy Hunyadi János Sigmond királjnak fija vólt. Morszinainak hivták az annyát, kit Havas-al-földében lelt fel a' királj; ott múlatozván, meg-unta az özvegységet, s' szüzet hozatott magának: mert az a' féle testiség tsak meg-van minden rendü emberben; ha sok nem láttatik-is véle élni. Morszinainénak egy gyürüt adott a' Királj, meljet idövel néki a' kis Jankóval be-mutatván, Hunyadot egész [8] megyéjével edjütt meg-nyerte. Adjuk-meg Erdeljnek a' vigasztalást, hogy Magyar nemzetének leg-elsö ditsösségét ö szülte. Mátyás királj-is 1443ban Kolosváron jött világosságra. Soha fiat atyában igazabban és tsalhatatlanabbúl nem lehetett meg-ismérni, mint Hunyadi Mátyást Hunyadi Jánosban ismérni lehetett. Maradott vólt Mátyásnak egy fija, úgy, mint Sigmond királjnak egy Jánossa; de a' szegény Magyarok, kik meg-szokták, a' hol módjok vólt, egymással háborogni, és ha lehetett, sokszor a' sérelmeseb' részt választani, nem tehették itt is azt, a' mit kellett vólna tenni. Vólt még Hunyadi vér hazánkba; mi még is Lengyel országból hoztunk magunknak fejet, és idegent tettünk a' Mátyás királj fijának felibe, kinek érdemeit, attyára, magára való nézve, soha nemzete meg-nem jutalmazhatja.

Mivel az emberek mindenkor hajlandóbbak a' jó téteményrül el felejtkezni, mint a' sérelemrül: tehát a' Török-is Mahomet törvényei alatt tsak ezen rendihez szabván magát a' romlott természetnek, seregekre veri népét, [9] hogy a' gyözedelmes Magyarokon fájdalmát bosszúlhassa.

Metzet nevü basa ütött-bé Havas-al-földébe, kinek nyomdokait tüz, döghalál, lántzolt rabok követték. Akkor, mint láthatjuk, az országok szélei pusztán állotak; ha jött ellenség, bé-törhetett szabadon a' hazába, s' úgy, mig ellene hadi seregeket gyüjtöttek, ha akarta, fel-szedett prédáival magához meg-is térhetett. Nem vóltak elég erösségek és fen-alló fegyveresek a' végekben, melj erök által a' tolvaj ellenség dúló szagúldásaiban akadáljoztatott volna. Akkor tudták-meg az ellenség jelen létét, mikor a fel-gyújtott faluknak ropogását és az el-rémült atyáknak, anyáknak el-ragadt gyermekeikért tett jajgatásaikat hallották.

Tsakúgy nézte Hunyadi Gyula-fejér-várból mint égeti, rabolja Metzet Basa veszedelembe merült hazáját; meljnek keserves nyögése szivére hatván, ortzáját könyveivel mosta. Az emberi szivnek vitézi s' egyszersmind nemzetén szánakozó indulatja, melj az ilj siralmas alkalmatosságokban egy igaz polgárt ösztönözni szokott, arra ragadta a' hazának attyát Hunyadit, hogy utólsó erejét annak védelmében meg-probálja. [10] Véres tört adott vitézeinek kezekbe, kiket azokkal Erdelybe széljel el-küldvén, minden fegyver fogható fé[r]jfit zászlója alá jöni intett. E' vólt régen a' magyar nemzetnek szokás szerint fel-állott törvénye, hogy fijait, a' reá ütött veszedelemben véres törnek hordozásával gerjessze hartzra, kik békességnek idején szüntelenül fegyverben nem lévén, oda haza, mint pihenö oroszlánok, kunyhojikban s' sátorikban hevertek. Meg-lehetett az ilj szokás régen minden nemzeteknél; de már most, miólta a' Fejedelmek az embereket békességben-is két-száz, három-száz ezerenként puskáztatják a' levegö égbe, a' föld népe nem lehet katona.

A' Hunyadi véres töre öszve gyüjtött egy kis sereget, meljnek fegyverét hazája nyögö kiáltása és a' halálra való maga el-tökéllés vezették. Nem vóltak ennek férjfiai a' fegyver forgatásban mindnyájan gyakorlottak; de még-is lehetett bennek erö, mert a' más Fejedelemnek fegyveressei-is oljanok vóltak. Meg lehetet vólna e szokásba maradni; De az emberek nem ott szoktak meg-állani, a' hol kellene, hanem ott, a' honnan már továb' lépni lehetetlen. Mig eröszakos utján egy nemzet véres sebeiben [11] el-nem lankad, addig vissza nem tér. Nem hiszem hogy Hunyadinak Gyula-fejér-vár vidékén száz arany lett vólna mindenkor az erszényében, még-is sok pénz nélkül, emberrel, fegyverrel, vitézi szivvel tudott a' Török hatalmán gyözedelmeskedni; melj noha egész Europának rettegést okozott, még-is egy magyar vezértül félt s' szaladt. Lásd, hogy lehet egy ember néha egy negyed rész világnál nagyob'. Europa a' Töröktül félt, a' Török pedig Hunyadi Jánost rettegte; meg-látod mindjárt miért.

Metzet vezér már fel füzött prédáival járkált alá s' fel, hogy bátorságba tehesse magát. Hunyadi utánna ballag, és mint gyözedelemre származott vitéz, fel-találta³ magát abban-is, hogy a' Törököket mihent érte, azonnal ostromlotta, kik magokat a' sok préda és rab miatt jó ütközet rendbe továb' nem vehették. Tudta a' basa, hogy Magyarainknak töbnyire minden erejek tsak vezérjekben van; azért erös parantsolatot adott vitézinek, hogy tsak a' Vajdára rohanjanak minden félelem és tartozkodás nélkül, kinek fegyverét, lovát minémü, azoknak le-rajzolta. Az Isteni gond-viselés, melj el-rejtett útakon dolgozik, s' itt-is meg-határozta, hogy [12] nemzetünk a keresztyén világnak Hunyadiban meg-vihatatlan bástyaja legyen, tudtára adta egy kém által a' magyar vitéznek, mitsoda pogány végezés tétetett életérül; ki azonnal egy hiv emberét, Kemény Simon nevezetüt, lovára ültetvén, fegyverébe fel-öltöztet, és kéri, hogy érte, meg-romlott hazájáért hivséggel, emberséggel vivna. Kemény Simon kö[n]yvet húllatott keserves örömében, hogy hazájának attyaért életét szerentsére s' olly nagy veszedelemre ki-tehette. Igaz is, hogy ha már az embernek tsak ugyan meg-kel halni, Kemény Simonnak sorsát lehet irigyelni. Mihent ez ütközet kezdetett, rajonként rohantak reá a' Törökök, kik ellen magát sokáig igen vitézi módon viselte; de végre el fáradván s' ölni többé maga körül nem gyözvén, a' sokaságtúl le-verettetett, ki halálában Hunyadi Jánost masodszor láttatott Magyar országnak világra szülni; mert igaz az, hogy itt ötet-is meg ölték vólna. Mikor a' Törökök Kemény Simont halva látták, gyözedelmet kezdettek kiáltani; mintha mondanák: hijában hartzol már az egész keresztyénség ellenünk, mert nem él Hunyadi. Ki azomban serege közt fel-kiált más részen, hogy övé a' [13] gyözedelem. Biztató szavával újj eröt és újj szivet adott vitézzeinek; ellene rohantak a' Törököknek, hol Hunyadi élete meg tudatván, ki ki kétségben esett. Meg-verettettek a' véres ütközetben, mert végre, a' rabok is, kik hátok megett lántzaikbúl szabadúlván, reájok rohantak, fejszékkel, kövekkel, rúdakkal, botokkal háborgatni kezdették öket. Végre, e' kettös veszedelem közt meg-futamadtak, s' le-verettettek.

Minekutánna a' Törökök rend nélkül széljel szaladtak, el hagyott táborok helyén találták a' magyarok a' számtalan férjfiú, asszony és gyermek rabokat; ezek, keserves örömöknek kiáltásával töltvén a' levegö-eget, Hunyadinak lábaihoz estek, kinek életeket köszönvén, ruháját tsókolták. A' katonák ditsösségeknek tartották hazájoknak ilj gyözedelmes fija alatt attyokfijainak szabadságokért vért ontani. Itt neveztetett Hunyadi János leg-elöször hazája attyának. Be dittsösséges és idvességes név annak, ki azt, mint ö, úgy meg-érdemelheti. Nem lehet egy halandónak nagyob' méltosága, ditsössége, öröme, Isten, világ elött, mint ha töb' halandó társainak s' hazájának jót szül. [14] Mitsoda öröm vólt Hunyadinak nézni, hogy a' hetven esztendös öregek, negyven eszztendös anyák, kilentz, tiz esztendös gyermekek sirva lántzaikat még reszketö kezeiken tsörgetve, térdeit ölelik, lábait tsókolják, s' ötet hazájok attyának mondják! Mitsoda édes vigasztalás vólt ezen nagy vitéznek könyveit azon személjeknek könyveivel el-keverni, s' az ártatlanoknak lántzait kezeikrül le-szedni! Nézd, iljen egy embernek leg nagyob' érdeme s' leg-fényeseb' ditsössége.

Ezen gyözedelem után Hunyadi fö török fejekkel sok szekereket rakatott-meg, meljek közzül mindenikét tiz lóval vonatván, Budára a' királj elibe küldötte. Arra ugyan nem vólt többé szükség, hogy ezt a' sok török dögöt az országon keresztül olj sok fáradsággal Budáig vigyék; de meg-lehet e' parányi hibát egy olj vitéznek engedni, ki ez által az országnak népét magához kivánta hajtani: mert sokan szaladtak hozzá fegyvert fogni azok közzül, kik azt a' sok török füs⁴ szekeret látták. A' köz népet iljen dolgok inditják leg-inkáb'.

László királj, ezeket meg-értvén, tsak örült, énekelt, imádkozott Budán, [15] hogy az Isten tartsa-meg az Erdelyi Vajdát, kinek országát védelmébe ajánlotta követek által, s' néki drága ajándékokat küldött.

A' Török hatalom sem szenyvedhette, sem meg-nem foghatta ennyi kárát: észre vévén azért a' magyar vitéznek erejét, rémitö sereget gyüjtött öszve, hogy annak gyözedelmével mind gyalázatját, mind kárát el-törölhesse. Szaladin Basa nyóltzvan ezer emberrel ütött-bé Erdelybe. Tudjuk már, mi vólt rendes szokása, és mivel köszönt bé az országba: égetés, rablás követte, a' merre harátsolni indúlt. Hunyadi ennyi sokaság ellen nem szedhetett öszve többet tizen-öt ezer embernél. Ez a' két tábor az úgy nevezett vas kapunál egymással szembe szállott. Szaladin nem tudhatta, ha féljen-é, vagy örüljön; népének sokasága reménységét elevenitette a' gyözedelemhez; de Hunyadi jelen vólt, és ámbár a' számhoz képest hatvan ezernél töb' törököt kellett-is magára venni, a' gyözedelmet ellensége bizonyoson nem  remélhette. Igaz, hogy e' nagy vitéz akkor maga is kéttséges[16]kedett, annyira, hogy talám szerentséjét nem is reménylette. Meg-tetszik hosszas beszédébül, meljet, mint rólla meg jegyeztetik, vitézihez tett, kiket a' gyözedelemre bátoritott, és különös rendbe öszve szedett. Jegyezzük-meg itt; hogy ez idöben a' Magyarok gyözedelme világra terjedvén, a' Római szent szék Kárdinális követeket küldött a' hazába, kik a' tronus körül támadt belsö háborúkat tsendesittsék; mert az akkori özvegy Ersébet királjné, az újj választott uralkodóval nem edjezhetvén, pártosaikkal vesztegették a' hazát; ezt kivánták Rómábúl el-törölni, hogy a' nemzetnek a' török ellen nagyob' ereje lehessen. Mindenkor a' jó Istennek akaratját követték azok az Egy-házi szolgák, kik annak nevében békességet kivántak szülni a' földön. Mivel ezen munkának tzélja tsak abban határoztatik, hogy Hunyadinak viselt dolgait magyarázza, nem terjeszkedhetem-ki benne a' hazának közönséges történetire.

Hunyadi az alatt, mig Budán Róma Ersébetet s' László királjt békéltette, a' vas-kapunál gyözedelemre készült. Tizen-öt ezer embert nehéz vólt annyira nyújtni, hogy nyóltzvan ezer [17] ellen mindenütt fegyvert mutathasson. Ez ütközetben a' magyar vitéz, seregének derékát erös fegyveres lovagokkal fektette-meg, meljnek két szárnyát számtalan egybe kötözött szekerekkel vétette környül, meljek meg-vóltak rakva kemény ijjas gyalogsággal. Mindenek felett attúl tartott a' vezér, hogy ha az ellenség népének két szárnyát meg-futamtathatja, veszedelembe fog egész tábora jöni; de azok a' sok szekerek a' Törökök dühös rohanását, kik töbnyire sebes lovaglások közt gyöztek, nagyon akadályoztatták, honnan még a' gyalogok keserves döféseket és nyilazásokat tehettek a' szekerek körül futosó lovagokhoz. Tudta Hunyad[i], hogy a' Török, mivel nagy számmal van, majd vakmerö rohanást tészen ellene, melj lármát és fel zúdúlt ember özönt kitsiny népe ki nem álhat; kellett hát valamelj tartalékrúl gondolkodni. A' két szárnyát tehát szekeres gyalogokkal meg-rakván, nagyot nyert elöre: mert szökdösö lovakrúl a' szekérben való gyalogokat nehéz vólt kardal vágni; de könnyü vólt nékik onnan a' lovasokat tzélba szedni, lövöldözni s' döfölni. Ezen kivül, nékik már nem lehetett szaladni, mikor egyszer az ellenségtül szekerei[18]ken környül vétettek, akarták, nem, halni vagy hartzolni kelletett. Ez a' mint egy földhöz szegezett sereg pedig körülötte, háta mellétt a' magyar lovagokat, mint bástya, nyugtathatta, honnan azok ki-üthettek, s' ismét magokat oda tikkadásokban vissza vonhatták. A' seregnek derekát, ha a' két szárny erös és helyben marad, meg-nyomni nehéz gyözedelem. Nem vólt még ez Hunyadinak elég bátorság: arra törekedett ezentúl; hogy a' törökök seregét mimódon bonthatná meg; ha rendeket egyszer el-szaggathatná, hamaráb' juthatna, úgy vélte, nyereséghez. A' Török is, addig népét el-rendelvén, ellenségéhez közelitett. Két dülö földre vóltak már egymástúl, úgy iratik, midön mind két részrül az ütközet lármáját veretni kezdették. A' föld nyögött, a' levegö-ég pedig el-tölt zengéssel. Ekkor a' Vajda a' töröknek sokaságát nagyob' eröben észre vette. Már tartott a' viadal, s' vérrel izzadt a' két küszködö tábor. Iljenkor nehéz osztán egy hadi vezérnek magát fel-találni, és népét a' szembe szökött veszedelmék ellen hirtelenséggel más formába rendelni. Mit tészen a' magyar vezér? Középen öszve szedi vitézeit, és egy V betü for[19]ma rendet formál, meljnek hegyivel a' pogányok sorjába bé vág. Hegyessen rohantak vitézzei, hol elöl tsak egy nehány ember ellen lehetett egynehánynak vivni, kiket azok vissza nem verhettek, mert dühösön hartzoltak; de a' hátok meget valóktúl is elöre tolattak; tégyük fel. hogy az elsö le-veretett, a' második, harmadik, negyedik bizonyoson bé tört, söt az elsök-is bé törhettek ha kemény férjfiak vóltak, meljet úgy-is kel gondolni, mert tudta azt a' vezér, kit küldjön oda. Ezek a' Szaladin seregének derekát szerentsésen meg bontották. A' Török ugyan ezen veszedelmének hasonló rendeléssel kivánt ellent állani, de nem érkezhetett többé; a' vér ontás mind két részrül iszonyú vólt. Ezen véres próba után a' sebes török lovagok a' magyarságnak két szárnyára rohantak, hol a' huszárokat, valamint a' vezér gondolta, meg-nyomták; de ezek, hátra húzván magokat, hogy még elöttök magyar fegyveresek maradtak, ismét vissza tolódtak s' ujra viaskodtak. Ha a' szekeresek nem lettek vólna, már hátrálni látnád a' magyarokat, és bizonyoson el vesz vala a' gyözedelem. Tsudálkozni lehet rajta, hogy ezen ütközet[20]ben Hunyadi seregének derekát lovagokbúl tsinálta-ki. Hol hallottad, hogy a' lovas középen áljon, az elenség gyalog fegyveresinek ellenibe, a' gyalogság pedig a' sereg két szárnyára rendeltessék? A Török seregnek dereka erös gyalog jantsárokbúl állott, és Hunyadi ellenek lovasokkal ment. Türen, Montékukulli talám nevették vólna Hunyadinak ezen rendelését az ütközet elött; de annak végén azt mondották vólna, hogy ö lett a' hadakozásnak Istene. El-forditotta a' hartzolásnak rendit; a' gyalogok ellen lovagokat vitt, a' lovagok ellen pedig szekeres gyalogokat, a' melj szekerekben kéttség kivül sem lovak, sem ökrök nem vóltak fogva, és a' meljekkel sem elöre, sem hátra nem lehetett menni, sem közzülök el szaladni. A' mi töb', ezek-is el-vóltak huszárokkal keverve, kik tsak úgy tsapkodtak s' forgottak körültök, mint süvegen a' tsákó, hol hátúl, hol elöl kavarogtak. Tudta Hunyadi, hogy ezeket a' tsákókat süvegekhez kel varni, mert külömben hamar el repülnek; azért ültetett eleikbe gyalogokat üres szekerekre. Az ütközet derekán sok lovagok húllottak-el, mert mint a' gyalog jantsároknak rohantak, azok lovaiknak [21] térdeit kardal vagdalták; de oljan félelem és el ragadtatás közt nehéz minden vágással egy lovat le ejteni; azonkivül, nem várakoztak a' meg-indúlt lovagok, hogy a török lovaiknak lábát kedvére vagdalhassa; a' nyeregbül ök-is kapkodtak a' jantsárok nyakára az alatt, mig ök lovaik lábánál kereskedtek. Végre meg gázolták öket. Szaladin, a' Magyarok gyözedelmét középen, két szárnyán látván, négy oráig szüntelen tartott véres küszködés és hartzolás után, új nyúgott sereget indit a' fáradt Magyarok ellen, meljet hátúl rejtekben tartott. E' már terhes vólt Hunyadinak; de a' szekerek közzül segittség jött: mert itt még a' két szárnyon lovagok és gyalogságok sok rendel szakaszokban vóltak, s' erejekbül ki-nem fogyhattak. Egész újj erövel rohantak onnan-is ki a' Magyarok, és a' szekér bástyákat meg-vivni teljességgel nem engedték, hol a' Törökök bukdosván, agyba fübe⁵ verettek, döföltettek. Ez az elsö rohanások el-nem törülhetvén a' Magyarokat, mivel már úgy is a' nagy sereg verettetésben vólt, tsak úgy tökéllik el magokat a' Törökök, hogy már tsüggedniek kell, s' kavarogni kezdenek. Ha akkor Szaladin [22] újj lelket adott volna népének, töb' probált ostromokban tsak ugyan el verhette vólna azt a' hozzájok képest maroknyi Magyart; eröszakos ostromot pedig még sokat tehetett vólna; de mikor népe bádjadni kezdett, nem ö gyújtotta tüzét, hanem Hunyadi. Ez a' nagy vezér érezvén végre katonájinak lankadását, tsak arra várakozott, hogy a' Török valahol, újj ki-rohanása után, egy kis unalmat vagy vonakodást mutasson, mit szerentséssen el-érvén, azonnal késedelem nélkül hartzoló seregei közt fel-kiáltott erös szavakkal, meljek a' viadalnak zúgásán felül hatottak: Rajta vitézek, igy mond, miénk a' győzedelem, szalad a' pogányság! A' nép, ezt halván, gyözedelmét el hitte. Hazájának védelmezö angyalát hallotta hozzá kiáltani, és forró indúlataitúl vigasztalásra, dühösségre egyszersmind ragadtatván, döbörgö rohanásokkal, rettentö kiáltásokkal újjra esik az ellenségre. Azt gondoltad vólna, hogy Hunyadi egy kiáltással a' le-tapodt füveket fegyveres vitézekké teremtette, vagy a' föld gyomra nyilt-meg, s' az okád ki újj bajnok tengereket. A' Török, ha nem kivánt-is még eddig szaladni, de már továb' helyt állani lehetetlen[23]nek tartotta; egymásba keveredve iszonyú rémülés közt meg-szaladt, Hunyadinak hagyván temérdek prédákkal a' halhatatlan ditsösséget, és gyözedelmet. Ez a' nagy vitéz még-azt is tudta, vagy ki-nézte, hogy mikor kel seregének kiáltani. Majd mikor el-fog fogyni a' nép ereje, akkor edjet lehellek magambúl, igy gondolkodhatott, s' tizen öt ezer emberbe újj eröt fúvok általa. Nagy ditsösség, mikor egy ember annyinak lelket adhat.

A gyözedelem után a' nyert prédát seregei közt meg osztotta, meljek egyszerre el-gazdagodtak. Az iljen dolgok szülték osztán többekkel, hogy Hunyadi alatt a' katona örömest hartzolt és kivánt nyerni. Látjuk az ily történetekben, hogy az Isteni gond-viselés és természet, az emberek oskoláit nevetvén, tsinálnak nagy embert annak idejében magoktúl. Hol tanúlta akkor Hunyadi, mond-meg, a' nagy vitézséget, olj világban és idöben, hol hozzá hasonló vitéz sem vólt, ne hogy oljan lett vólna, kitül letzkét vehetett vólna? Az emberek tsak eszközök; Isten és természet adnak, tanitanak s' rendelnek-el minden embert erre, vagy amarra az érdemre.

[24] László királj ezen gyözedelmet tsudálkozással hallotta Budán, hol nem gyözött örülni. Hunyadi tsak verte a' Törököt, ö pedig tsak örült; ha elégséges lett vólna még-is annyit örülni, mint amaz gyözni.

Fel lehet tenni, hogy a' magyar nemzet, ilj gyözedelmek után egész Europában hirre, ditsösségre emeltetett. Bajos dolog ugyan hinni, hogy Hunyadi tizen-öt ezer emberrel meg-verhetett vólna nyóltzvan ezeret; mindazonáltal, ha XIIdik svétziai Károlynak gyözedelmét meg gondoljuk, a' dolog itt is könnyen lehetövé lész. Tudod, hogy Károly Nervánál⁶ 1700ban 8 ezerrel nyóltzvan ezer Muszkát vert-meg. Eleitül fogva a' Nemzetek és vitézek az ilj dolgokban tsudákat tsak nem követtek-el. Egy Látzédemonbéli királj, ki Kleomenesnek neveztetett, szerentsétlenségében segedelmet kérni Ptolemeus Egyiptomi Fejedelemhez szaladt, ki mig elibe jutott vólna meg-halván, Ptolemeus Filópátort hagyta helyette az uralkodásba. Ezen újj Fejedelem a' túnya bújaságnak kebelében neveltetvén, és még [25] ifjúsága miatt az emberi dolgokat betsülni, sem egymástól külömböztetni nem tudván, Kleomeneshez, mint meg-hólt attya, barátsággal nem viseltetett; a' helyett, hogy segedelmet adjon néki, fogságba tétette, véle vólt vitézeivel edjütt. Kleomenes ezen kegyetlen embertelenségen bosszú álásra ragadtatván, magát tizen-kettöd magával fogságábúl ki töri; dühösködni kezd a' királyi városban, hol a királj tunya haszontalanságának s' embertelen kevélységének tanátsosit öldöste. Ez a' spártai vitéz a' bosszú állásnak dühösségétöl ragadtatott; de ámbár ilj tüzében részegülni láttatott is, a' köz népet nem öldöklötte. E' véres lárma alatt a' városnak elsö vezére fegyveres seregeivel ellene indúl Kleomenesnek, ki azt le-veri, s' vitézeit nagyob' részint el-öldösi. Ezután ezen tizen két görög vitézek, mint lántzaikrúl el-szökdösött oroszlánok, dúlni, vérengezni indúlnak. Egy egész királji város rabságra nem tudta öket tenni; az útszák pusztán maradtak; alig mertek tsak az ablakon is ki-nézni. Végre ezen vitézek, sem gyözettethetvén, sem segedelmet nem kaphatván, magok ölték meg magokat.

[26] Mikor az ember illyen történeteket olvas, és halandó társainak sorsára azok szerint jól rea gondol, kéntelen tsak vállat vonitani, s' ábrázatját kezével vonogatni. Ezen idegen történeteket azért hoztam itt elö, hogy a' következendö emberek, vagy a' máiak-is olvasván Hunyadi Jánosnak gyözedelmeit, arra a' gondolatra ne jöjjenek hamar, hogy nem igazán irunk, és tsak nemzetünknek kedvezünk, mikor mondjuk, hogy 15000 Magyar 80000 Törököt meg-vert. Vehetjük már észre, mitsodás természetet kezd mái újj világunk magának venni, ki semmit nem hiszen a' tsupa emberi tselekedetekben, ha tsak az nagyon természet szerint való dolognak lenni nem látszik. Ha a' Törökök oljan fajú emberek vólnának, mint a' Sidok, vagy a' Tzigányok, azt is hihetövé lehetne tenni, hogy három ezer Magyar száz ezeret meg-vert; de oljan vitézekkel, kik a' világ három részibe lakó nemzeteken gyözedelmeskedhettek, nehéz veréssel tsudát tsinálni. Jegyezzük-meg itt a' Sidókról, hogy ök, természeteknek eredeti szerint, mind azon dolgokkal ellenkezni láttatnak, meljek az embert Isten és világ elött nagygyá, vagy érdemessé szokták tenni.

[27] A' reméntelen nyereség és nagy gyözedelem tsak nem minden embert katonává tészen. Meg-gondolta magát László királj Budán, s' seregeket gyüjtött, meljekkel a' Törökre indúlt. Rómábúl azomban Julianus kárdinális Magyar országba küldetett, hogy a' gyözedelmeseket töb' töb' hadakozásra gerjessze. Jegyezd meg, hogy az Európai keresztyének Jérusálemet el-akarták a' Törököktül venni, melj vegbül a' bútsus hadakat annyi izben ellenek el-kezdették.^* Egész Palestina már most tsak homok és köszikla töbnyire; Bihar Vármegyét magát nem adnám érte, még-is régen a' Magyarok kövér hazájokat el-hagyták vólt, hogy a' fövenyes és köves régi kanahán körül a' körmötzi aranyat szórhassák. Minek mentek, kérded, annyira költeni, mikor ithon sem [28] vólt elég költség? Azért mentek, hogy szent dolog lett vólna a' pogányt a' szent földrül el-kergetni; de nem mentek-el a' gonoszok, pedig sok vért ontottunk köztök. László királj-is meg-indúlt Budarúl, és Bulgáriába bé-hatott. Újj keresztes vitézt akart magábúl tenni, hogy a' Törököt pusztittsa. Bulgáriába bé-menvén a' királj, Sófiát, melj nagy város vólt, meg-vette, s' fel-égettette. Ezt a' várost, mondják, Justiniánus épitette. Itt pusztitgatván László királj, hirt kap, hogy a Törökök nem messze táboroznak tölle. Tanátsot tartat azonnal, hogy mit keljen az ellenséggel tselekedni? Könnyen ki tanálhatod elöre, mint végezett a' tanáts: tsak úgy természet szerint hogy Hunyadi üsse-meg a' Törököket. Nintsen rendeseb' dolog, mint mikor a gyengék azon tanátskoznak, hogy az erös mit tsináljon. Hunyadi tiz ezer emberrel, éjtszaka meg-lopja az ellenséget, kit álomban talált. El-gondolhatod, hogy vigyázó férjfiaknak iljen helyen miljen könyü vólt ölni és gyözni. A' Törökök még-is fegyverhez kapván, keményen kezdették magokat viselni; de Hunyadi ezt sejtvén, fel-kiáltott a gyözedelemért, és meg-jelentette magát, hogy viaskodik, [29] mit a' Törökök halván, bódúlt szaladásnak vették magokat.

Bonfinius és Heltai könyv-iró pajtássaim úgy jegyzik-meg, hogy itt a' Magyarok tiz ezer számmal 30 ezer Törököt öltek-meg, és négy ezeret fogtak. Meg-vallom, hogy ámbár már az ilj dolgoknak el-hitelébe példákat hordottam-elö; de még-is tsak bajoskodom a' hitellel. De ha felét hazugságnak vesszük, még-is elég gyözedelem marad mindenkor, a' min tsudálkozhatsz.

A' királj, e' nyereséget meg-halván, vezérének eleibe indúlt, kit Hunyadi látván, lovárúl le-akart szállani, s' úgy Fejedelme eleibe menni; de a' királj ezen tselekedetet néki éppen meg-nem engedte. Noha Királj volt, szégyenlette országának attyát ditsösségének karjairúl le-húzni, s' gyözedelmének borostyán koszorúkkal szütt szekerébül ki-szállitani, hogy a' magát meg alázván, egy oljan uralkodó elött kitsinnyé ne légyen, kinek még tsak abban állottak nagy tselekedetei, hogy ilj gyözedelmes vezérét eléggé szeretni s' betsülni tudta.

E' még nem vólt itt Hunyadinak elég gyözedelem, a' gondviselés töb [30] nyereséggel akarta szerentséjét koronázni. Tudjuk a' Hémus hegye alatt tett gyözedelmét. A' királj el-indúlt haza felé harmintz ezer emberrel, utánna hagyta Hunyadit kevés sereggel, kire a' Törökök a' hegyrül reá ütöttek. Ezeket Hunyadi meg-verte; de ezen gyözedelme után is a' hegyrül karán-bék nagy szamú sereggel rohant ellene, meljen maga-is meg rettent; körülte kevés nép volt, és az-is fáradt. A' királj egy napi járó földre gyújtogatta elötte az apró falukat 30 ezer emberrel. Kár vólt annyi embert vinni tsak gyújtogatni; job' lett vólna öket a' vezérnek gyözedelemre hátra hagyni. Tsudálkozom azon-is, hogy a' Magyarok tsak most pusztitának-el 34 ezer Törököt, és még-is már annyi van edjütt, vagy még töb', ki ellenek hartzol. De akar hogy vólt, a' dologbúl tsak a' lett, hogy Hunyadi az ellenséget öszve verte, és a' vezéreket-is sok fö Törökökel edjütt el-fogta. A' karán-béket egy paraszt ember hurtzolta alá s' fel, kit a vezér meg sejtvén, kért magának. A' paraszt 30 forintot kért János Vajdátúl érte, ö pedig negyvenet adott néki, s' a' Beket sátorába vitte. A' Rátz országi Despót, ki ekkor a' Töröktül el verettvén országán [31] kivül tévelygett, s' Hunyadinak hadakozó tarsa vólt, kérte magának a Béket, remélvén hogy az által országához juthat. A' magyar vezér 40 ezer aranyert adta oda Despótnak a Béket. Be szép nyereség, mikor egy vezér ellenségén diadalmat vészen s' annak rabúl esett Fejedelmét 40 forinton köz emberétül meg-vehetvén, más alatta szolgáló Fejedelemnek annyi nyereséggel el-adhatja. Tsak igaz az, hogy a' belsö emberi érdemek leg-nagyob' kintsek és méltóságok e' világon meljek egyedül tehetik az embert nagygyá.

A' nap-keleti tsászárság ez idöben a' törököktül szorongattatott, melynek trónusa, mint tudhatod, eleitül fogva gyilkosságban úszott, minden bünnel rakva vólt, a' mit tsak az emberi veszettség végbe vihet. Tsak nem minden uralkodó gyilkossággal hágott fel reá, és ugyan azzal esett-le rólla. Végre a' sok bün e' birodalmat meg-nyomván, utólsó orái felé vonta. Paleologus Tsászár és a' Venétziaiak követeket küldöttek László királyhoz, hogy a' Törököket verni ne szünjön. Lásd, igy [32] szokták az emberek önnön hasznokat a' mások veszedelmében keresni. Konstantinápolból azt üzenik László királynak Budára, hogy verekedjék Bulgáriában, had' nyughassanak ök országokban. Az alatt Amurates Török Tsászár, kinek úgy is az uralkodáshoz soha kedve nem vólt, a' Rátz Despótot meg-kerüli, hogy hozza békességre Hunyadit, s' vissza adja országát. A' Despót Hunyadinak eleibe terjeszti ügyét, ki maga-is mint okos hadi-vezér, látta, hogy igen jó vólna annyi gyözedelem után hazáját pihentetni, hol már olj nehéz vólt vért találni, melj ellenség elött omolhasson. Levelet ir Hunyadi a' királjnak, és mivel gyözedelmeivel magát e' részben mindenhatóvá tette, Amurates és királja között erös békességet szül. Amurátes, a' békesség után uralkodásárúl önként le-mond, és a' magános életnek áldozza-fel magát, fijának Mahometnek hagyván a' birodalmat, ki még akkor igen ifjú vólt. IVdik Eugénius Pápa azomban reá üzen a' királjra, hogy miért szerzett békességet a' Törökel? Juliánus Césárinus Kárdinális súg, beszél, tanit, titkon, nyilván kénszerit, biztat, nógat mindeneket, hogy a' pogány ellen hadba kel [33] szállani. Hunyadi ellent áll, de le nyomattatot, és a' békesség meg-töretett. Meg-lehetett vólna ezt a' békességet tartani, mert nem Mahometre esküdtük vólt mi azt, hanem a' magunk Istenére; de mikor a' dolgok néha homályba borúlnak, mindent vakon tselekesznek az emberek. Hunyadinak vérzett a' szive. Iljen bajok van a' nagy embereknek; ök kezdik el a' nemes dolgokat, öket szüli a' természet munkajokra, s' azután gyengék ülnek hátokra, kik öket segiteni kivánván, irigységbül ki-akarják kezekbül ditsösségeket ragadni, és haszontalan erölködéseik közt semmiségekben ölik magokat. Hogy a' Törökök a' hit szegést meg hallották, Amurátest tsendes magánosságábúl ki húzták, ki seregének eleibe álván, László királj ellen táborba szállott. Várnánál lett az ütközet Bulgáriában, melj tartományt hajdan Mésiának nevezték. Amurates, a' kötés levelet kebelébül ki-húzván, az egekre tartotta, kérvén a' keresztyének Istenét, hogy ezen hitszegést fijaiban büntesse-meg. Meg-mutatta a' viadal, hogy nemzetünk akkor az Isteni igazságot sértette; mert, mint tudjuk, népünk iszonyuan le-verettetett, hol a' királj-is meg-ölette[34]tett. Módom vólna itt némelj dolgokrúl emlékezni; de a' nagy embereknek hibájokat sem lehet bántani. 1444dik esztendöben esett rajtunk ez örökre emlékezetes veszedelem, hol Júliánus Kardinális, az Egri és Váradi Püspökkel, töb' számtalan fö emberek közt, el-húllottak. Kard markolatján, hegyes törön nehéz-is vólt rósa koszorút hordozni.

Ezen siralmas veszedelem után Hunyadi János, a' sok tanátsostúlmeg-szabadúlva, maga kezére mindjárt újj gyözedelmet nyert, meljet az ország nagy sebére, mint egy kevéssé enyhitö irat, ragasztott. A' gyözedelmes Törökök tüzzel, fegyverrel a' Száváig bé-szagúldották a' Hazát, meljnek partyán, prédájoktúl fáradva, és részegedve tábort ütöttek. Hunyadi egy kevés sereggel, a' mit öszve szedhetett, eleikbe szállott, és sok tüzet rakatott éjtszakára mintha azon helyen maradna; azomban a' Törökök a' tüzhöz bizván el-düllöngöztek; Hunyadi pedig a' tüzektül magát el-vonta, és a' vizen éjtszaka által menvén, a' Török tábort rémitö lármával hirtelenül meg-ütötte, melljet egészlen-is fel-dúlt. Tsak meg-tetszik az emberi nemzetnek tör[35]téneteibül, hogy köztök a' nagy dolgokat mindenkor egyes férjfiak tsinálták; a' kiket mihejt a' gyengék és tudatlanok vezérelni, oktatni, vagy felül-haladni akartak, azonnal szerentsétlenné tették és kárba taszitották, mert a' bolondoknak-is természetek a' ditsösséget szeretni; de ritkán születnek annak el-érésére való érdemek.

Minekelötte Várnánál az ütközethez kezdettek vólna, a' vitézekké lenni kivánt gyermeki erötlenek azt tanátsolták egymásnak, hogy santzolják körül a' tábort, s' úgy áljanak a' török sokaság ellen. Hunyadi azt mondotta reá: majd körül vésznek osztán a' Törökök, el-fogják az élésünket, s' nékünk vagy rakásra kel halni, vagy magunkat mindnyájan rabúl adni. Ez úgy-is lett vólna. A' vezérnek tanátsa szerint hartzolni kellett, ki itt is gyözött vólna, ha a királj jelen nem lett vólna; de hogy a' királj a' maga részin el-esett serege azonnal futni indúlt, meljet Hunyadi nem tartoztathatott; ki maga-is királja vesztét meg-értvén, belsö háborúba és le-verettetésbe jött. Job' lett vólna néki Budán örülni, mint Hunyadival menni mérkezni.

Áljunk-meg itt egy kevéssé, minekelötte Hunyadinak viselt dolgait végeznénk, s' tekintsünk a' világ szinére, hogy meg-láthassuk, mitsodás vólt a' Század, melyben ez a' vitéz született. Valaki néki életét irja, mind köteles lész arrúl is szóllani, hogy elötte s' életében minémü háborúk forgottak a' nemzetek között, meljek az ö viselt dolgaiban elö-menetelt, vagy akadályt szülhettek, és vitézi munkáihoz akár mimódon-is hozzá férhettek.

Tudjuk, hogy 1391. idö tájban I. Amurátes gyözedelmes Török Szultán, ki életében 37 ütközetet nyert-meg, es a' Jantsár sereget fel-állitotta, a' nap-keleti tsászárságot rázni kezdette. Utánna jött fija Bajazet, ki néki nyomdokait követvén, Thesáliát, Macédóniat, Fociát, Peloponnezust, Mésiát el-foglalta, hol meg-nem maradván, Konstántzinápolt-is meg-szállotta. E' városnak Fejedelme Rómára szaladt segittségért, s' a' jött-ki a' dologbúl, hogy Sigmond királj menjen a' Török ellen Bulgáriába. Rendes történet, ha meg-gondolod, hogy Ásiában egy Mánuel Paleologus nevü Görög egy Törö[37]köt, kit bútsúzás nélkül el-hágy, meg-bosszant; a' Török meg-haragszik, fegyvert fog a' Görög ellen, s' hogy bosszút ne álhasson rajta, Magyarnak kell az Europai hives zónák alatt ontani vérit. Sigmond királjal ki száll Bajazet, s' meg-nyeri ellene a' véres ütközetet 1383ban. Húsz ezer Magyar keresztyén hólt itt meg azért, hogy a' Görögöt a' Török ne bántsa, ki azt meg-tudta haragitani; de magát osztán ellene védelmezni nem tudni, elég alatsony és erötelen vólt. Bajazet, IIdik Paleologus alatt ismét meg szálja Konstántzinápolt, mivel ez a' Görög-is meg-szegte véle kötését. Jegyezd-meg a' gyenge és alatsony emberekrül, hogy  ök másoknak szüntelen vamerö embertelenséget, és nevettséges bosszúságot kivánnak tenni, kik, ha osztán védelmezni kel magokat, tsak bújnak, szaladnak és sirnak rinak alá s' fel, mint a' rémült gyermekek. Iljen szánakozásra és útálatra méltó idétlenséget minden idöben találsz az emberek között. A' Görög tsak vinnyogott Konstántzinápolyban, és már utolsó veszedelméhez közelitett, mikor az a' láthatatlan erö, melj a' világnak dolgait forgatja, egy reméntelen szélveszet támaszt,¹¹ [38] hogy a' nap keleti tsászárságnak veszéljét még egy ideig törölje-el. Tamúr, vagy Tamerlán, Gengis Kánnak maradéka, ki egész Persiát meg-hódoltatja, s' Indiákon gyözedelmeskedik, a' Török hatalomnak dült, és Bajazetet meg-ölte. Bajazet után Mahomet uralkodott; ö utánna IIdik Amurátes, ki Hunyadi ellen hartzolt, és IIIdik Paleólógus Görögtül tartományokat nyert. E' vólt oka, hogy a Magyarokat Amurátes ellen  hartzra kénszeritette a' nap-keleti tsászárság. Mihejt a' várnai ütközet meg-esett, adót kellett a' Töröknek fizetni Konstantinápolból. A' Vénétziaiak nem védelmezhették Görög szigeteiket Amurátes ellen, ki rajtok gyözedelmeskedett. Ezeknek-is kellet hát László királyt kérni, hogy ne békéljen Amurátessel, ki öket Tessalónika körrül gyomrozza s' kö-falaikat rontja. Mindenütt gyözedelmes vólt a' Török, valahol Hunyadit nem látott elötte állani.

Amurates után uralkodni kezdett IIdik Mahomet, ki Konstántzinápolt osztán meg-vette. Ez elött a' nagy Tsászár elött a' Török birodalom, a' nap-keleti tsászárság, Magyar ország, Vénétzia és a' gyözedelmes Skánderbék [39] ellen hartzolt, ki e' nagy hatalomtúl Épirusban soha meg-nem gyözettethetet. Lehetett vólna ez Hunyadinak barátja, ki tsak nem olj tsudákat tett, mint ö.

Lásd, ez idöben mi okozta a' Törököknek ilj sebes gyözedelmeket; nem annyira magok ereje, mint a' keresztyén világnak belsö háborúja, melj magát vérezvén, szüntelen önnön kebelét szagatta. Fridérikus Római Tsászár az Austriai birodalomnak is alig birta ekkor felét; mert a' töb' rész az öttséjé vólt. Magyar országnak tsak a' Koronáját tartotta magánál; Német, Olasz országokban mások uralkodtak. Az Anglusokat belsö háború szaggatta. Lengyel ország tudjuk miljen pusztúlásban vólt. Frantzia ország magában meg-hasonlott, és az Anglusokkal verekedve tsak nem teljességgel el-süjjedt. Valamennyi Fejedelmek vóltak Olasz országban, mind háborgottak és vérengeztek magok közt. A' Spanyol részrül Arragonia, Kásztilia még szakadásban vóltak. A' Burgóniai Hertzeg egyedül láttatott eröben lenni; de maga egy Mahomet ellen nem mozdúlt. Az egész keresztyén világ vérengezett othon. Soha job' idöben nem mozoghatott a' Török, mert ekkor Európában tsak két ember [40] álhatott véle szemben, Hunyadi és Skánderbék. Ennek az utólsónak elég vólt magát védelmezni; Hunyadinak pedig veszedelmére lett az, hogy hazájának egy részét idegenek rablották és púsztitották, kik egyenetlenséget is szültek az országban, mit meg fogsz látni ezután. Olj nagy eröre mentek e' latrok Hazánkban, hogy Hunyadi, ki Ámuratest, Mahometet verte, e' kelevényeket fájdalmas nemzetének szivérül le nem szaggathatta; melj ditsö szolgálatot hazájának tsak ugyan halála után fijában Mátyásban meg-tett, ki az emberi nemzetnek ilj salakjátúl országát meg-tisztitotta. E' veszelj kezdödött vólt Ersébet királjné asszony alatt. Emberi mód szerint szólván, minekutánna ezen környül álló dolgokat meg-fontolod, mond-meg, hogy verettethetet-meg Mahomed és Amurátes keresztyének által. Az Ásiai bútsús haddal hétszer forditotta-ki magát Európa emberbül, pénzbül, hogy Jérusálemet a' pogányoktúl el-vehesse. Mi lett belölle? A' hatalmas Isten, ki az emberek szándékait, meljek te[t]szése ellen vétetnek-fel, semmivé szokta tenni, meg-engedte, hogy sok büneink miatt, az örökös átok alá esett Jérusálemet hely[41]re nem állithatván, vakmerö vérontásunknak büntetéséül Európának-is egy nemes részét el-veszittsük. Igy vesztett az Izraël is régen, mikor hatalmas Ura ellen vétkezett. De ugyan ez az Isten, ki bennünket Paleologusban vert, Hunyadiban és töb' oljas vitézekben életünk védelmezte.

A' Várnai veszedelem után királj kellett a' Magyaroknak. A' fáradt nemzet megint öszve jött a' Rákoson magát köszönteni s' kérdeni, hogy hol van a' királja. A' gyermek Lászlóra vetik szemeket minden rendek; de eléb' hogy az ország védelem és uralkodás alatt maradjon, Hunyadi Jánost Ország fejévé tészik. E' meg-lévén, ö sereget gyüjt. Nem felejthette-el, hogy mikor Várnátúl Drákula Vajda pajtássához szaladt, tölle meg-fogatott, és egy kis ideig rabságban tartatott. Ez a' szentség törö embertelenség, melj egy hazának attyát, s' egy negyed rész világnak védelmezö angyalát fogollyá merte tenni, szoritotta Hunyadinak szivét: ki Drákula Vajdát meg-vervén, két fijával edjütt el-fogja. A' gyözedelmes Vajda [42] kivánta, hogy a gyözettetett, magát elötte meg-alázván, ötet engedelemre kérje, mit igazán és méltán-is kivánt. Drákula ellenben, az uralkodásnak méltóságával fuván-fel pofáját, sem kérni, sem meg-aláztatni nem akart. Az Erdelyi Vajda tudtára akarta Drákulának adni, hogy a' ki gyöz, annak engedelmeskedni kell, s' a' gyözettetett meg-átalkodottnak fejét vétette. Az iljen történetekbül meg-szokták tanúlni a' Fejedelmek, hogy ök tsak addig nagyok, mig hatalmasok és gyözhetnek.

El-végezik annak utánna, hogy a' kis László királjt bé hozzák az országba; de Fridérikus ötet a' Koronával edjütt magánál tartoztatta. Kéntelen vólt a' nemzet Hunyadit kérni küldeni Austriába, ki ott szabadon mindent fel-dúlt, s' prédájával viszsza tért. Ezen tselekedet elött meg-keseritette vólt már e' vezér a' Tsászárt, mert a' Ciliai Grófot, ki véri vólt és Varasd tálját birta, azon okbúl, hogy Horváth országra ment dúlni, meg-kinozta, s' a' Magyar Koronának hivségére esküdtette.

Minekutánna ezen dolgok meg-estek, Hunyadi mintegy két esztendeig nyúgodott az országban, s' nemzetét is pi[43]hentette. Valaki ez idö alatt hozzá fojamodott, mindennek leg-lehetöb' igazságát szolgáltatta-ki. A' fö rendeket, meljek szokások szerint egymásra szüntelen agyarkodtak, magok közt békességre hozta. Igy ö nem tsak gyözedelmes vitéz, hanem igaz haza fija-is vólt, ki nemzetét igazságával, vérivel, eszével egyenlöül szolgálta, s' magyarságának ditsössége lett. Tsudállatos veszéljünk van abban, hogy a' Méltóságok egymás  közt oljan nehezen edjezhetnek. E' kétség kivül onnan van, hogy mindenik fényleni kivánván, edjik a' másiknak fényességét nem szenyvedheti. Jegyezd-meg, hogy a' méltóságot nagyon szeretö nemzet uralkodó nélkül magát fen nem tarthatja.

Nyúgodalmának idején oljan vólt Hunyadi hazájában, mint egy sebes sólyom, ki a' ragadozó sasokat fészkekrül el-vervén, oda visza tér, hol rettegö fijait felettek ki-terjesztett szárnyaival takargatja. Igy láttad e' hazának attyát az erös állatokat magárúl el-verni, s' gyözedelmes karjaival nemzetének polgárit fedezni, kik azok alatt [44] rettegéssel s' vigyázással lappangtak. Azomban, midön az igazság ki-szolgáltatásának és az édes békességnek karjai közt nyúgodna, hirül viszik néki, hogy a' Török rémitö seregekkel készül ellene. Ez ujj veszedelem Hunyadinak szivét kéttség kivül szoritotta; de belsö nyögéseit szivének titkos könyveivel el-rejtvén, azoknak fohászkodásait kebelében fojtogatta. Soha a' nagyok el-tsüggedéseket nem szokták mutatni, hogy az által azokat, kik tsak ö bennek bátrak, félelemre ne verjék. Látta a' nagy vitéz, hogy a' sok hartzolásban már Hazájának véri nagyob' részint el-fojt; tartott az ütközettül, s' kereste a' módokat, meljek erején kivül rajta segithetnének. Skánderbéknek, kirül feljeb' szót tettünk, levelet irt, és részire kivánta húzni. A' Rátz Despotot-is kérte; de a' fegyvert nem fogott mellette, söt titokban a' Töröknek el-árulta. A' rigó-mezejéig hatott a' magyar vezér, hol a' Török ellene költ. Nem akart hamar meg ütközni, mert Skánderbéket várta. Nem kell vala néki az ellenség felé olj méljen a' tartományba bé-ereszkedni; inkáb' lehetett vólna úton idöt tölteni, mint a' török tábor elött. Ámurátes, félvén Skán[45]derbéknek érkezésétül, sijjetett meg-ütközni. Huszon két ezer embere vólt Hunyadinak; a' Török pedig 80 ezeret vitt ellene. Egy halomra szállott, meljet fegyveres népekkel és szekerekkel meg-erössitett. Fel-jött a' nap, melj a' halmon és óldalain feküdt Magyaroknak a' térségen körültök el-széledt törökséget meg-mutatta. A' sokaságnak látása el-bádjaztotta sziveket, hová tsak vezérjek biztató szava s' jelen léte önthetett vigasztaló bátorságot. Nyóltz órakor reggel le-felé kezdett Hunyadi a' sikra botsátkozni, s' ellenségeivel szembe szállani, ki ellen a' szövettséget azok meg-szegték, mellyet ö szerzett vólt, és a' meljet ha meg-tartottak vólna, sem Várnánál, sem a' rigó-mezején nemzetünk nem veszett vólna. Az elsö nap iszonyú rohanással esnek öszve a' felek, három oráig vivnak egyenlöül. Losontzi Benedek kezdette a' seregnek job' szárnyán leg-elösször a' Törököt meg-nyomni. Bánfi István vólt a' bal szárnynak vezére, ki társának gyözedelmét látván, tüzet vett, újj erövel rohant ellenségére, s' azt hasonlóúl tolni kezdette. Nemes vitézek, érdemes vérei nemzeteteknek, mitsoda szép vitézi tüz gerjesztette fel-bennetek [46] az igaz ditsösségnek kivánását? betsületire vóltatok a' hazának, s' érdemlettétek, hogy annak attya alatt vivjatok. Hunyadi azomban meg-inditotta szekereit a' halomrúl, meljekkel az ellenség rendit szaggattata. Láttad vólna itt Hektort Trójának mezején hartzolni, s' szekereit az ellenség között nyargaloztatni. Ezen tselekedettel már meg-nyerte gyözedelmét külömben; de Amurátes jelen vólt, ki egyedül gyözött. Mihejt sejtette, hogy Hunyadi, erejét a' hegyröl le-hozván, seregét vélle bontja, szaggatja, a' halomra népet inditott; vissza kellett igy az ütközö erönek szaladozni, hogy háta mellett a' halom meg-óltalmaztassék; meljet Hunyadi végbe-is vitt. Tsak azt felejtette-vólna-el Amurátes, oda lett vólna; de ez a' hadakozás mesterségéhez és gyözedelemhez szokott tsendes vérü Török a' magyar vezérnek minden mozdúlására serényen vigyázott, hogy ellent álhasson; mindazonáltal még-is tsak sokasággal kellett inkáb' gyözni: mert ha tsak 32 ezer embere lett vólna, az, az, tiz ezerrel töb' mint a' Magyarok vóltak, magának-is oda kel vala veszni, és vigyázás nélkül a' sokasággal-is meg-verettetett vólna.

[47] Ezen ütközetben Hunyadi nem tarthatott bizonyos és rendes helyet; mindenütt vólt, biztatott és hartzolt. Néha, hogy példát mutasson, az ellenségnek rohant, hol kegyetlenül ölt; néha pedig biztató szavaival s' segéllö rendeléseivel elevenitette a' hartzolóknak lankadó tüzét.

Ez elsö napon egész estig a' Magyarok gyözedelmes részen állottak, s' ellenségeket verték. Fel-hozta a' nap újjra viadalokat, melj már a' magyarságot lankasztotta. Egész nap éhen, szomjan, szüntelen hányattatva verekedni; élet, halál közt izzadva vérzeni; egész éjtszaka sebei alatt nyögni; más nap azokat újra szaggatni és vérezni nehéz szolgálat vólt a' magyar vas természetnek-is. A' Török pedig elsö napon 40 ezer embert hevertetett, meljel más nap a' fáradt Magyarokra újj erövel ütött. Hunyadi-is azomban nyögö seregének újj eröt adott, s' a' hartz egész erövel meg-indúlt. A' Török, szokása szerint, tsalárdságbúl meg-futamadott, kinek a' magyar seregek utánna rohanván, rendeket meg-szaggatták. Erre az ellenség sebessen meg-tért, s' bennek keserves öldöklést tett. Végre ez a' nap-is el-múlt a [48] viaskodásban. Harmad napon újjra kellett hartzolni. El-gondolhatod, hogy 22 ezer embernek 80 ezeret, ennyi fáradság, vér-ontás és éhség után, meg-gyözni tsuda tétel nélkül nem lehetett. A' Török tábornak fele mindég nyugodhatott, még-is 40 ezerrel kellett 22 ezer Magyarnak vivni. Végre a' szárnyán való vezéreket, kik kéttségben eséssel vakmeröül kezdettek vivni, a' török sokaság le-kezdette verni. Székely János, a' János Vajda attyafia hoszszas hartzolása és öldöklése közt verettetett-le elsöben, osztán Bánfi István esett el többekkel. A' szárnyas zászlók¹² húllani indultak; a' nép lehelletibül ki-kelvén, pusztúlását vezéreiben rémüléssel kezdette nézni; a' reménység szivekben haldokolni indúlt, meljet rettegés lepett-meg.

A' seregnek két szárnya veszedelembe jött. Meg-vitték a' nagy vezérnek, hogy vitéz attyafiai már zsoldjókat hazájoknak meg-adták, és a' reájok bizott nép fö nélkül szaladoz ögyelegve, meljet a' Török sokasága üz és rémit. Nem lehetett már ezt a' három napig vérzett és fáradt sereget újjra fel-éleszteni, hol minden erö el-fogyott. Hunyadi, szemeit a' veszedelemre vet[49]vén, edjet fohászkodik, (kéttség kivül vérrel szakadtak könyvei szivérül) és fáradt lovárúl egy vezeték paripára vetvén magát, egyedül meg-szalad: mert olj' nagy vólt a' verettetés, hogy sereggel nem-is futhatott.

A' halom tetején vólt Magyarok addig védelmezték magokat, mig egy fegyverek és egy nyil veszszejek kezekben maradhatott. Soha emberi természet önnön védelmére nagyob' erölködést végbe nem vitt, mint itt a' Magyarokban el-követett. E' helyen és Várnánál el-veszett a' nemzet szine. Kár vólt a' jó békességet meg-szegni! Hunyadi, harmad napig lovagolván, hegyen, völgyön, erdön, mezön, a' harmad napi viadalra, végre lova el-áll, s' gyalog marad. Igy bujdosván, két tolvajra akadt. Vesszö sem vólt a' kezében, úgy gyalogolt egyedül a' Török hatalomnak másszori gyözöje s' hazájának feje. Ha meg-láttam vólna ekkor e' nagy halandót, még jobban tsudáltam vólna, mint a' vas-kapunál,  hol gyözedelmének oszlopot emeltetett. A' két tolvaj körül fogja ezt a' fö embert, s' meg-fosztja. Arany keresztet viselt nyakában, meljet a' rablók két felé nem szakaszthattak, hogy meg-[50]osszák magok közt, sem pedig edjik a' másiknak engedni nem akarta. Veszekedni kezdenek. Hunyadi az alatt edjiknek fegyverét kezébe ragadja, véle edjiket le-tsapja, a' másikat meg-futamtatja, és igy meg-szabadúl. Lásd, hogy a' vitéz mindenütt gyöz. Ezentúl bújdosván, egy pásztorra akadt, ki ötet tisztelettel fel-vévén magához vitte, hagymát, kenyeret, vizet tett elibe. Édesdeden ett ebbül Hunyadi. Tanúld meg-itt, hogy a szenyvedö természet mindég job izün eszik iszik mint a' túnya test melj a' jóllakásban és heverésben kivánságait meg-tompitja, s' az által izlése szájábúl kihal.

Az alatt a' zavar világ történetei közzül elö-adja magát egy olj ostoba bün, meljen az ember, a' tsupa bosszúság miatt, eleinten tépelödni, s' végtére nevetni szokott. A' Despót, meg-tudván Hunyadi magánosságát, meg-fogattya, s' magánál rabúl tartja. Hogy eshetett-meg ez az útálatos kárhozatra méltó idétlenség; azt kérdheted; és mimódon felejthette-el a' Despót azt a' sok jó-téteményt, mit véle János Vaj[51]da el-követett? Erre rövid a' felelet. Akkor abban vólt haszna, hogy jól-tévöjet szolgálja, ki elég hatalommal birt ötet országába visza szerezni; most ellenben abban vélte hasznát, hogy ezt a' hatalmátúl ideig meg-fosztatott jól-tevöjét fogollyává tegye. Igy tanúld az emberi természetet nagyob' részint ismérni, melj önnön javán kivül, sem mozdúlni, sem lehelleni nem akar, ne hogy még nagy áldozatokat akarna el-követni. Némelj nagyokban a' háláadatosság tsak addig mégyen, mig nyerhetnek vélle. Utoljára a' Despót meg-gondolja hogy ember; vagy nagyob' hasznot kezdett azon az úton reményleni, s' nemes fogját szabadon ereszti, olj alkú szerint, hogy fija László érette nálla zálogban maradjon. Igy gyalázatoskodik Despot, midön Amurates meg-érti, hogy Hunyadit, ki nálla fogva vólt, nem néki küldötte, hanem el-eresztette. Ritkán esik meg oljan embertelen tselekedet az emberek közt, meljhez még töb' gonoszság, vagy idétlenség-is ne férhetne. Despót a' hálá-adatlanságnak útállatosságával fertelmeskedik; mitsoda gyalázatja az emberiségnek, hogy jól-tévöjét rabjává tette; de mitsoda joság és szerentse még is [52] ezen részeg történetben, hogy Hunyadi Amurátesnek rabúl nem küldetik, melj által a' Despot egy rajta gyözedelmeskedett Tsászártúl jutalmat remélhetett vólna, kinek kedvét minden egyéb' állapatban annyira kereste, ebben pedig ellene járt. Mondjad osztán, hogy nem láthatatlan erö és hatalom vezérli világi dolgainkat.

Gyere továb', majd jobban fogsz emberi nemünknek ellenkezö szél-veszein s' történetein tsudálkozni, ha mondom, hogy ugyan azon Hunyadi, ki Despótnál oljan embertelenül tartatott, ugyan azon Despótot a' Török ellen védelmezni indúl, ki néki országát, azon okbúl, hogy a' Magyarok vitézét néki meg-nem küldötte, pusztitani kezdette. Fel-költ vólt Hunyadi, igaz, a' Despót ellen; de amaz esedezni kezdett kegyelmének, s' a' nagy magyar szivnél segedelmet, engedelmet nyert. Jobban értette ez hasznát, mint Drákula. A' Török Despótot arra kénszeritette, hogy ortza pirúlással Hunyaditúl kellet néki segittséget kérni. Ez a' nagy haza attya, noha szivében fájdalmát még-érzette, nem akart arrúl meg-emlékezni, mert nemzette java forgott hivségében. Meg-gondolta, hogy ha [53] a' Török felsö Rátz országba bé-ül, osztán a' magyar nemzet oldala mellett fogja látni leg-kegyetlenebb ellenségét, meljnek szüntelen fen-tartó hadi seregekkel kell ellent állani, hogy a' hazát ne sebessittse. Ezen okbúl a' maga belsö különös fájdalmát, s' a' bosszú-állásnak édességét nemzete köz-javáért fel-áldozta. Fegyvert fogott, el-tökélvén magát azért-is vért ontani, kitül fogsággal gyaláztatott. Lásd, illyen a' valósággal nagy haza-fija és igaz magyar vér, melj az emberi nemzetnek betsületire van. Ezen ditsösséges és halhatatlan tselekedettel Hunyadi János a' közönséges emberi természeten tul, mint egy önnön magát-is felül haladni láttatott.

1448ban hogy seregeivel meg-indúlt, szép el-vesztett helyeket foglalt Magyar országhoz; a' Törökök pedig, kik vezérjek alatt Rátz országot rablották, seregét meg-látván, szaladni kezdettek elötte, kiket erdökön, mezökön, mint a' nyúlakat vadásztatott;¹³ a' Békjeket-is el-fogatta, mit, ha Amurátes jelen lett vólna, végbe nem vihetett vólna olj könnyen. Ezután Hunyadi a' Despótot meg-ajjándékozván, gyözedelemmel tért-meg Budára. Ámu[54]rates Tsászárnak meg-vitték, hogy ugyan azon János Vajda, kit olj kegyetlenül meg-vert, a' Rigó mezején; ki egyedül fegyver nélkül, gyalog, éhen szomjan bújdosott; kit két koborló tolvaj paraszt meg-fosztott, török vitézeit megint pusztitja, veri és vadássza. Ugy tett itt Hunyadi János már annyiszor el-aludt hazájával, mint a' füstölgö gyertyával, meljet az ember markába szorit, s' még tüzes kanóttzábúl újjonnan fel-fuj, hogy világosittson.

Azt gondolod, hogy Magyar országnak az egész török birodalom elég sebe lehetett. De hogy; támadt vólt még a' fáradt nemzet szive közepiben egy mérges pokol-var, ha tudod miljen rút seb ez. Eztet-is érezte Hunyadi, de a' Török miatt, ki hazájának külsö részit szaggatta, nem tapaszthatott annak szive gyökerére. Tseh országnak szomorú tsillagzati alól, ember név és ábrázat alatt, valamelj harátsolva koborló állatok hatottak Ersébet alatt Magyar országba. Ezen szegény legények, magoknak erövel helyeket foglalván, fa kastéljokat épitettek széljel, meljeket [55] étellel, itallal, kurvákkal teli rablottak. Ettek, ittak, pusztitottak az ország szivén addig, mig annak örökös fijai véreket védelmekért Bulgáriában ontották. Lásd, hogy esett ezek miatt a' hazának sorsa hagymázba. A' fijak óltalmazzák hazájokban a' jószágaikat heverve és tunyasággal emésztö lator szolgákat. Az embereknek bódúlt és magával is ellenkezö történetei közzül ez oljan vólt, melj bennünk, a' leg-keserveseb' bosszúságot végre néma tsudálkozássá változtatja.

1451-ben meg-indúl Hunyadi Budárúl, hogy ezeket a' dudák köztdongó heréket az országbúl ki-verhesse. Losontz felé halad, mert a' táljon uralkodott a' tolvajok fejedelme, ki Giskrának neveztetett. Ez a' tsak nem ki-mondhatatlan nevü nem Magyar, kinek fészke Rosnyó és Zóljóm körül vala, öszve gyüjtötte tolvajit, és Hunyadival szembe szállott. Mitsoda meg-aláztatás vólt e' vitéznek tolvajok s' alatsony latrok ellen hadakozni, hol a' gyözedelem is alig szülhet ditsösséget! Oljan vólt itt Hunyadi, mint az a' jó kertész, ki ganéljal motskolódik, meljekkel drága óltványait a' hideg s' el-száraztó fagy ellen óltalmazza, takargatja; vagy, [56] ha Harambékre, Metzet Basára és Giskrára gondolsz, úgy látod most Hunyadit, mint azt az embert, ki a' levegö egekben magasra fel-emelkedett fának szép gyümöltseit leg-felsöb' ágairúl szedvén, s' végre onnan alá szálván, lábaival otsmánnságba tapod.

Iljen történetben látod ezt a' nagy embert, ki némelj magyar fö rendektül, kik ditsössége miatt reá irigykedtek el-árúltatot, Giskrához adták ezek magokat. Ez a' tsikorgó nevü tolvaj, szembe szállott a' haza attyával. Miheljt a' Vajdához hitetlenné lett Magyarok Giskrát látták, hátat adtak; melj árúltatást a' vezér látván, belsö keservében el-fúlt szivét vérrel könyvezni érezte, s' magát a' tolvaj elött meg-gyözettetve hátra húzta. Vóltak oljan tsehes Magyarok a' hegyek közt, kik ezen árúlást el-követték; még-is lehetnek osztán oljan emberek e' világon, kik poklot nem akarnak hinni; pedig mikor iljen el-fajúlt tselekedeteket hallanak, nem kételkedhetnek benne, hogy az örök igazság számokra poklot nem teremtet vólna. Oljan bün vólt ez abban a' Magyarban, ki el-követte, melj útállatosab', mint rémitö undokságát nézni lehetne. Én ugyan kételkedem [57] benne, hogy ezt valóságos Magyarok el-követték vólna, mert a' bünnek részeg alatsonysága nagyobnak tetszik nekem, mint hogy az a' meg-veszett természetben-is el-követtethetnék, meljnek lehetetlen arra támadni, ki ötet az ellene fel-emelt gyilkos kezek ellen olj szembe tünö-képpen védelmezi, mint Hunyadi a' Magyarokat ellenségek ellen óltalmazta. Tsehek vóltak azok mind, kik Magyaroknak állitották magokat, mivel a' Hunyadi seregében éltek, s' magyarúl beszélni meg-tanúltak. Akárhogy végyük mindazonáltal a' dolgot, elég fájdalom marad szivünkön, ha meg gondoljuk, hogy azok az idétlen és emberi Baziliskusok halandó nemünkböl vóltak, meljnek ezen rút kárhozatú veszettséggel éppen annyi gyalázatot tettek egy részrül; mint Hunyadi nagy származásával annak más felöl betsülletet szült. Ha meg-gondolod az emberek közt való külömbséget, azt mondanád hirtelen, hogy az emberek rész szerint angyaloktúl, rész szerint pedig ördögöktül fajzottak; noha e' külömbséget, Istene kegyelme ellen, tsak a' magok gonoszsága tészi. Hunyadi tsak ugyan bosszút állot; mert újj hadat gyüjtvén, Gis[58]krát verni, pusztitani ment, ki elötte szabadságáért esedezni kéntelenittetett. Azomban a' Hunyadi gondjának más részre kellett szakadozni.

Fridérikus Tsászar László királjt a' koronával, mint tudjuk, tsak szorongatta, és maga sem tudta miért. Addig akaratoskodott, hogy Austriát-is maga ellen támasztotta, s' végre igen szomorú környül álló dolgok közt kéntelenittetett Lászlót magátúl ki-adni. Valahányszor ezekre az idökre gondolsz, mindenkor el-nevetheted magadat rajta a' szánakozás miatt. A' lágyság, puha gyengeség, és szugolyából való ki-irigykedés, közönséges emberekben-is nevettséges utálat; de nagyokban éppen hánytató nyavaja. Vagynak oljan ügye fogyott emberek, tudod, kik titkon, sugdosva, minden emberre haragusznak, kit, kit fenyegetnek, rágalmaznak; akaratoskodva, minden vég nélkül makatskodnak, de ha osztán nyilván kel magokat védelmezni, el-bújnak, vagy minden tselekedeteiket tagadják. Az iljenek, hasznok ellen mindég kárt tévén, végre magokra-is meg[59]-haragusznak, s' a' világtúl ki-nevettetnek.

Hogy László királj ki-szabadúlt, Bétsben nagy gyülekezet támadt.Magyar országbúl, Cseh országbúl, Morvábúl töb' emberekkel követek mentek Lászlónak köszöntésére. E' sok Fejedelmi ember és papság közt Hunyadi Jánosnak a' királj után, mint leg-elsö embernek, elsö helyet adtak. A' Tsászár követei panaszolkodni kezdettek, hogy László királj szabadon tselekeszik és rendel mindenekrül, noha azt fogadta, hogy tsak királj marad, uralkodás nélkül. Erre feleltek, igy szólván: László királj fogságában igérte azt, mit meg-nem álhat. Nézd, miljen rendesen járnak az igéretek a' Fejedelmek közt. A szerentsétlenség s' gyengeségnek idején fogadnak, igérnek az emberek; de ved'-meg rajtok, ha hatalmasabbá lésznek, mint te. Nevetséges dolog-is az, mikor edjik halandó a' másiknak igy szóll: héj, te most nékem a' történetek által rabom vagy; én ki-eresztelek fogságombúl, mivel meg-nem tarthatlak, mert az embereid és jobágyaid el-pusztitanának; hanem még-is ezen jóságomért, hogy szabaddá tészlek, igérd és fogad'-meg, hogy ha nál[60]lam osztán hatalmasab' lészel, önként kötözve tartsd erödet, és tégy kárt magadnak értem. Iljen az, mikor egy nagy birodalmú királjt egy gyengéb' uralkodó kezébül kéntelen, kelletlen ki-eresztvén, arra kéri, hogy osztán amaz ne uralkodjon háláadatosság fejébe. László ugyan uralkodott, miheljt szabadúlhatott.

Egy olj követ-is el-kezdett a' gyülésben beszélni, ki oljan emberek közzül való vólt, kiknek királji rangjok-van, de soha sem lehet országok; le-ültették ötet egybe a' királji rang nélkül való országosok. Hunyadi kezdett osztán szóllani, kit meg-lehetett halgatni, mert volt néki mit mondani. Nemes és méltóságos szavakkal hazájának sorsát királja eleibe terjesztette; szolgálatját elö számlálta; annyi ütközetek közt a' Török ellen tsak kétszer vesztett; de annak-is azon békességnek meg-szegése vólt oka, meljet ö szerzett; és igy ki-jött szépen a' dologbúl, hogy tsupán Hunyadi János alatt Magyar ország soha semmit nem vesztett. Nézd, iljen emberen kel tsudálkozni! Végre Gubernátori hivatalát a' kiralj lábaihoz le-tészi, ilj szavakkal: „En már eleget fáradtam hazámért, [61] meljet sok vér-ontással, szorgalmatossággal meg-óltalmaztam és tsendességre hoztam. Nyóltz esztendeig viseltem nevedben a' Gubernátorságot”. Mintha mondaná: nyóltz esztendeig vóltam királj: mert az is vólt ö haláláig, tsak hogy nem annak hivták. Továbbá nyugodalmat akart ez a' vitéz; de tzélját el-nem érhette. Beszédjének végén a' királj lábaihoz térdepelt. A' gyermek Fejedelem maga-is meg-ijjedt rajta, hogy olj nagy halandó térdepel elötte. Meg-ölelte Hunyadit, fel-emelte, igy szolván hozzá: „idvez légy te, egész Magyar országnak attya, és keresztyén világunknak óltalma”. Ezen ditsö köszöntését a' királjnak az egész fejedelmi gyülekezet könyvezö szemekkel és hangozó szájakkal kettöztette, melj Hunyadinak nagy szivén nem gyözött tsudálkozni. Úgy gondolták, hogy ez a' vitéz majd jutalmat, méltóságot kér királjátúl; ö pedig azt-is vissza akarja néki adni, a' mivel addig birt. Vald-meg, hogy Hunyadi Césárnál, Matzédoniai Sándornál és Pompejusnál nagyob' vólt: mert ö nem tsak vitéz, hanem igaz ember, jó haza-fija s' hiv jobágy-is vólt, nagyra való vágyodás nél[62]kül. Oljan nagy születése és érdemei¹⁴ vóltak ennek a' halandónak, hogy azoknak elégséges jutalmát itt e' földön fel-nem találhatta. Mindazonáltal örökös Gubernátorrá tétetett; mit Heltai örökké való Gubernátorságnak nevez; bár ne halnának soha az illyen emberek!

Hunyadinak ditséreti, jutalma elég nagy vólt, azt gondolnád, hogy már ehez a' férjfiúhoz, ki olj nagy tanátsban egész világ elött ismeretes nagy szolgálatjaiért, haza attyának és keresztyénség védelmének ismértetik, ugyan azoktúl veszedelem nem férhet. Ne úgy itélj az emberekröl közönségesen. Hiszed-é, ha mondom, hogy László királj, ki e' nagy haza-fiját méltán úgy fel-emelte (ha külömben néki már szerzett ditsösségét az ö gyermeksége még feljeb' mozdithatta vólna) arra biratott, hogy életét el-veszesse? Az a' Cziliai Gróf, kirül már feljeb' szóllottunk, a' kit Hunyadi Horváth országon el-követett dúlásáért és kegyetlenségéért, tudod, úgy meg-gyomrozott, s' a' magyar koronához esketett, magába szorongatta még a' titkos mérget. Arra ingerlette Lászlót, hogy Hunyadit veszesse-el: „mert ö a' királj, te pedig, mond néki, tsak váz vagy, és végre-is tölle el-vesztetel. [63] Ö tulajdon vérit fogja a magyar királjságba heljheztetni; látod, mennyire tiszteltetik a' magyar nemzettül; mi vagy te hozzá képest?” A' királj, a' melj érdemekért Hunyadit ez elött fel-emelte, jutalmazta, most ugyan azokért szivében halálra itélte. El-kel szomorodni az emberi sorson, midön benne iljen idétlen alatsonyságokat lehetö dolgoknak lenni tapasztalunk.

A' királj, hogy Hunyadit meg-ölettethesse, magához akarta szép szin alatt Bétsbe hivatni (mert azután esett az árúltatás, mikor már onnan el-oszlottak) de vóltak oljan hivek, kik a' vitéznek titkos veszedelmét tudtára adták. Ezért nem lehet az embereket egy atalján fogva sem gonoszoknak, sem jóknak mondani, hogy a' hol némeljekben gonoszságot látol, ugyan ott, azon dolog felett, másokban megent igazságot tapasztalsz. Az igazak meg-jelentették Hunyadinak, hogy a' gonoszok életére törnek; ki  osztán a' hivatalt Béts felé meg-értvén, igy felelt: „Hogy ha a' királj hazájában véle parantsolni kivánna, felsö tetszésének igen-is engedelmes; de most éppen nem szándéka Bétsbe újjra fel-menni.” A' Ciliai Gróf sajnállotta, hogy tzélját el-nem érhette. Ujj ta[64]nátsot adott a' királjnak, hogy küldene követtséget alá az országba egy városba, és oda hivnák bé Hunyadit, hogy ott le-vághatná. A' követség el-ment, hová az ország vezére-is el-indúlt. Nem nagy pompával ment, tsak két ezer lovászt vitt magával. „Minekutánna a' helyre el-érkezett, bé-üzen, hogy itt van, és ki-jöhet hozzá a' Cziliai Gróf, ha beszédje van vélle. A' Gróf vissza üzen, hogy ö menjen-bé hozzá, mert ö királji Comissárius, és meg-alázhatja hozzá magát; külömben maga személjére-nézve-is nagyob' vérbül való, mint ö. Hunyadi vissza üzen, hogy a' városba akkor fog bé-menni, mikor töb' erövel jön, mint abban találtathatik; a' nemességrül nem perel, mert ö tsak az emberi érdemekben tart nemességet.” Jegyezd-meg, hogy az igaz nemességet mindég igaz érdemekhez szokták ragasztani. Nem lett a' mesterségbül semmi. Végre Hunyadi, barátainak kérésére, hogy engedetlennek lenni ne láttassék, fel-indult Bétsbe. Meg-értette inkáb' a' Grófnak alatsonyságát, ki eleibe ment a' város alá s' Hunyadi akkor ötet kezébe kapta; de tsudálkozz rajta mit tsinált: [65] Azt mondja néki: „Te, hitván származás, alatsony árúló, most agyon verhetnélek, de nem tselekszem, s. a. t.” Utálta magát ennek az alatsony ellenségnek büntetésével meg-motskolni. El-ment osztán a' kiraljhoz, kinek újjra beszédet tett. A' gyermek el-szégyenlette magát, hogy más intselkedésére ilj nagy hive ellen fel-gerjedt, kinek ha királja nem vólna, alig lehetne Strása mestere. De ö királj vólt, mert akkor koronázták annak, mikor még azt sem tudta, hogy ö maga mitsoda.

Az a' titkos erö s' Isteni hatalom, melj meg-foghatatlan törvénye szerint, emberi nemünknek dolgait és halandó sorsunknak történeteit vezérelni szokta, el-végezi magában, hogy Hunyadi János, életének utolsó óráihoz közelitvén, még egyszer a keresztyénséget s' hazáját a' veszedelembül ki-ragadja, s' végre, ilj halhatatlan ditsösségnek karjaira dülvén, e' világnak szemei elöl el-múljon.

Mahomet Tsászár, kinek hatalma Európát, Ásiát meg-rázta, s' a' nap-keleti tsászárságot 1453ban törvényei alá húzta, gyözedelmeitül el ragadtat[66]ván, tzélúl vette magának, hogy egész keresztyen világunk felett trónusát fel-emelhesse. Úgy láttad ekkor Európát, mint egy hajlongó  élö fát, meljet az orditó szél-veszek ostromolnak; töredeznek ágai, pattognak gyökerei, és sokszor majd földig le-hajtatván, vatzkábúl ki dülni láttatik. A' kebelében már hoszas egymással való verekedésekben el-fáradt keresztyén nemzetek tsak nyögtek; de továbbá már nem-is erölködhettek. Kellett vólna Konstantzinápolt védelmezni, de nem lehetett; azért el-kellett ötet veszteni; melj sebét keresztyén világunk még-is szivén viselvén, annak fájdalmai alatt gyakorta fohászkodik.

Mikor a' rettenetes és gyözedelmes Mahomet a' nap-keleti tsászárságtúl iszonyú erejével meg-fordúl, s' Nándor-fejér-várat meg szálja,hogy a' gyözött Magyarokon keresztül Romáig magának útat tsináljon; szükség vólt a' segedelem részünkröl. Egész keresztyén világunk nem adhatott eröt Nándor-fejér-várnak, egyebet a' fáradt Magyarokon kivül. A' Római Pápa egy Kapisztránus nevü barátot küldött Hunyadi Jánoshoz papolni; e' vólt minden segedelem Mahomet ellen, ki majd kétszáz ezer emberrel szállott elénkbe. [67] Kapisztránus prédikált, biztatta a' népet; Mahomet pedig halgatva irtóztató ágyúkat öntetett, hogy azokkal az elötte lévö erösséget el-süjjeszthesse. Igy Európa itt-is tsak nézte mit tsinál a' Magyar, mint Konstantzinápolnál a' Görögöket tsak szemmel tartotta. Az emberek dolga nagyob' részint veszedelem és nevettség, ott kivált, hol a' világoságnak lelkétül nem vezéreltethetik.

Mahomet, a' teve hátakon Ásiából ki-hozott rezekbül szörnyü ágyúkat öntet; lövetni kezdi Nandor-fejér-várat. Azomban vizi eröt-is készitett, mejjnek hajóit Törökkel meg-rakva a' Dunán fel-ereszti, hogy a' város-béliektül mind vizen, mind szárazon a' külsö részekkel való közösülést el vághassa.

Hunyadi hasonlóul hajóra ül annyi vitézzel, a' mennyivel lehetett, s' ellenébe botsátkozik vizen az ellenségnek. Ekkor kellett leg-elöször vizen-is vérengezni, hol veszteni kel vala néki, mivel oljan néppel kéntelenitt[et]ett hartzolni, melj már vizen gyözedelmeskedni meg-szokta; ö pedig fegyvereseivel még mindég tsak szárazon hartzolt. Nem akadályoztathatott mind azáltal itt-is szerentsés munkaiba; az Isteni végezések és a' természet ditsösséget rendeltek-el számára.

[68] Nem lehetett Hunyadinak veszteni; pedig vizi hajoi-is talám tsak fél kompokbúl s' hidasokbúl állottak. Reá evezett a' Törökökre, hová a' viz-is hajtotta, mert alól vóltak a' kopaszok. A' hajók egybe ütközése keserves vágásokat, döféseket szült mind két részrül. Itt lehet már igazán mondani, hogy a' Duna vérrel folyt. Hunyadi sijjetett¹⁵ gyözni; látta, hogy ha egy hajóbúl másikba, tsak távolrúl vagdalnak, a' hartz hosszas idöre megyen, s' ök-is lassan a' Duna vizzel alá folyván, a' Törökök ölébe vonattatnak. El-sikkantya magát, a' török hajóba egyedül belé szökik. Ah! be szép vitézi bátorság vala ez, meljel magát hazájáért ez a' nagy ember halálra el-tökéllette. A' magyar vitézek utánna szökdöstek vezérjeknek, nem hagyták magát  egyedül a' rakás Török közt, kik noha személjét rettegték, még-is halálig kellett vólna ellene vivniok, mivel a' hajóbúl el szaladni nem lehetett. Már itt a' török veszedelmet nem mondhatod-ki másképpen, ha tsak úgy nem nevezed, hogy nyikogtak a' magyar fegyver alatt, mint a' tsikok, meljeket nyakaznak. Tsak tódúlt osztán a' magyar Hunyadi után, mert a' hová ö egyszer ment, utánna [69] mentek, ha a Vésúviusba ugrott vólna-is.

A' vizi hartznak tsak e' lett vége, hogy a' Törökök el-süjjedeztek hajostúl, honnan sokan eléb' ki-szökdösvén, el-fúltak. Végre Hunyadi ki-szállott a' partra; gyözedelmes karjai és nemes artzúlatja bé-vóltak festve török vérrel, meljel homlokárúl tsorgott izzadságát keverte. Be édes vigasztalás lehetett vólna László királjnak e szép vitézt ekkor a' parton meg-ölelni s' meg-tsókolni. De, hogy el-ne felejtsem, a' királj gyermek, Gróf Ulrikkal, Mahomet érkezését halván, ki-szaladt Budárúl, s' Bétsben szuszogott addig, mig Hunyadi országát, a' leg-retteneteseb' erö ellen, vérivel óltalmazta. Lásd, iljen alatsonyságok esnek-meg a' világban, meljre a' bosszúság miatt nevetned kel. Egy szegény legény irja a' többi közt, hogy Mahometnek itt négy száz ezer embere vólt; de mivel más hiteleseb' száz ötven ezeret ir, tsak ezt hiszem inkáb', mert elég tsuda ezen is gyözedelmeskedni egy marok Magyarnak.

Mahomet, kit már gyözedelme vakitott, nem akarta el-hinni, hogy vesztett. Változtatja rendeléseit, s' tsupán erejére támaszkodván, a' városnak dül [70] ostrommal. Nagy seregét két részre szakasztotta, meljnek edjik tsoportja szüntelen ostromlott, a' másik pedig szüntelen nyúgodott. Ezek egymást váltották a' hartzban. Nem tehetett igy Hunyadi: mert ha népének felét nyugtatta vólna, a' másik felében minden magyar katonára egy fél kompánia török esett vólna. Mahomet ezenkivül ostoba ágyúit erösséggel környül fogta, és onnan lövette velek Nándor-fejér-várat, az el süjjedésig tsak nem. Iljen rettentö háborúban kellett itt a' Magyaroknak küszködni. A' Török eröszakoson bé-akarta magát tolni a' városba; a' Magyar pedig utólsó tsep véréig védelmezte magát. Mind két részrül agyarkodva verték egymásba fegyvereket. Hunyadi, válogatott legényeivel, tsak azt nézte, hol hatalmaznak-el a' törökök, oda rohant, két felé vágott, el-kiáltotta magát, s' úgy rettentette-el az eröszakos ellenséget, mint a' menydörgö villámás, melynek tüzes nyila harsogással szaggatja széljel az erdöknek mohos tölgy fáit.  Hátra vonúltak a Törökök. Hunyadi meg-fáradván, vagy erejét magában utólsó szükségre kimélgetvén, a' várba vonja magát nyúgodalomra, honnan szüntelen nézi, mint foly a' [71] hartz. Nem lehetett nálla nelkül gyözni. Meg-tolta Mahomet a' Magyarokat, kiket népének sokasága már a' város piattzára bé-vert; zászlóit ragadozni kezdette, a' magáéit fel felé ütögette, s' a' fáradt és meg-rémült keresztyén bajnokokat el-széleszteni magát nogatta. Látja a' nagy Hunyadi János, hogy hazája fejét már Mahomet felére ostoba járma alá huzta; egy fertálj órát engedjen meg ellenségének, oda van a' magyar haza, örökké töröknek fogják a' Magyarok leányaikat nevelni és feleségeiket tartani: mert Mahomet Bétsbe ment vólna egyenesen, s' ott tsászári trónust emelvén, Konstántzinápolban, vagy itt, Basát hagyott vólna.

E' rémitö veszedelemnek meg-gondolása fel-rijjasztja Hunyadit; mellé vészi Szilágyi Mihályt a' felesége báttyát, Kanisai Lászlót, Sebestyént; ki-üt vélek a piatzon gyözedelmeskedö Törökökre. Mint a' véknyaiban meg-szaggatott oroszlánok, olj dúlást tésznek ezen el-búsúlt vitézek. Lehetetlen vólt annyi töröknek ez egynehány ember dühösségét sem meg-tartóztatni, sem gyözni; végre meg-kellett nékik szaladni. El-hagyták a' várost; a' Magyarok utánnok rohantak; Mahomet pedig az ágyúk erösségeibül ki-tódúlt [72] egy nagy sereggel, hogy a' futó Magyarokat kin szorithassa, kik a' várostúl távol haladtak. Hunyadi, a' veszedelmet sejtvén, a' nép nélkül hagyott ágyúkra reá üt, meg-veszi azokat, meljeket a' Törökökre forgat, s' iszonyú romlást tész rajtok. Mahomet, hibáját, vagy ellenségének sebes találmányát látván, vissza fordúlt, hogy helyét meg-vehesse. Ostromolja az erösséget, honnan el-borittatik tüzzel; nem gyözhet. Ez iszonyú lármában, tüzben, bódúlásban egy Magyar Mahometet magát-is nyillal melybe lövi; a' Tsászár el-dül, népe el-rémül, meg-szalad, s' mindenét Nandor-fejér-vár alatt hagyja.

Igy szabaditotta itt-meg Hunyadi maga, mint láthatod, keresztyén világunkat s' hazánkat a' Töröktül; hol a' felettéb' való fáradságban betegséget kap, s' gyözedelmes hazája ölében, halhatatlan ditsösségének karjai között meg-hal. Halálát egész Európa könyveivel gyászólta. Mahomet maga, ki sebeibül osztán fel-gyogyúlt, e' nagy embernek halálát meg-halván, el-fokadt sirva, s' ezt mondotta: Világ kezdetitül fogva oljan ember nem vólt.