| A' vad Török ekkor Hunyadi bajait |
Szemlélvén, késziti ellene hadait, |
Ugy hitte Mahomet hogy hatalmas lehet |
S' az ifjú Királyon könnyen erőt vehet. |
Dohány füst felleges Thronusára fel ül |
Kopasz seregi közt szavaival dördűl. |
Egy vezért vét elő a' nagy engedelem, |
Kinek Mahomet mond: „Menny vezéreld népem; |
Hintsd el törvényemet a' Magyar földeken |
Hatalmammal irván Keresztyén véreken. |
Vesszőzd meg Nevembe a' gyermek Hunyadit, |
Hogy a' mennyit akar ne tehessen annyit. |
Hunyadi Jánost kel bosszúlni fiába |
Ki halván is győzni akar még fajába. |
Előtted tűz, fegyver, réműlés forogjon, |
Hazáján a' Magyar tsak had szomorogjon. |
Törvényt kel osztani a' Keresztyéneknek, |
Oltsuk el nagy tűzét most makats véreknek. |
Tanúllya Hunyadi Mahomet erejét |
Ismérni, s' rettegje ki ütött menykövét. |
Ne felejtsd Alibék hogy Török vezér vagy, |
Ellenséged földén semmit épen ne hagygy.” |
Eképen adja ki Mahomet tettzését, |
Mellyre meg indittya Alibék seregét. |
[114v] Lármáz a' pogányság készűl prédájára, |
Nagyon feni fogát a' Magyar javára. |
Bé ütnek tsak hamar Erdelybe s' prédálnak, |
Valamit érhetnek mindent el rabolnak. |
A' Király e' veszélyt tsak hamar meg hallya, |
S' Szilágyi Mihálynak levelét igy irja: |
„Barátom Szilágyi; a' Törökök dúlnak |
Fegyverekkel Magyar jobágyaink húlnak; |
Indúlly meg ellenek, hajigály fejekkel, |
Tragyázzad mezeink el hizott vérekkel. |
Verd ki határinkról e' kopasz barmokat |
El forditván rolunk harátsolásokat. |
Felejtik már nevét Hunyadi Jánosnak |
Ki meg hagyta vérit fijának Mátyásnak. |
Emeld fel fegyverem e' kopasz hadakra |
Ird vérekkel Nevem 'sirosúlt nyakokra. |
Hunyadi Jánosnak hamva beszél hozzád, |
Oltalmazzad mint ő meg fáradott hazád. |
A' rosz embertelen nyers pogány népeknek |
Törvényt szabván, adjunk félelmet sziveknek, |
Had' tépjék dög testek véres határinkon |
A' vadak s' madarak, dongván halmainkon. |
Nem láthat Mahomet Hunyadi Jánosba |
Ki sirjából ki szól s' menydörög Mátyásba. |
Szilágyi, bátorits vitézi példáddal |
A' Hunyadiakat követvén kardoddal.” |
Szilágyi e' szókra mint a ropogó tűz |
Fel rohan, és mindent ellenségének űz. |
Kiált, hangzik szava Magyaros gyomrábúl |
Márs tsatázik hangal ki feszűlt torkábúl. |
Hunyadi Mátyássát szive bálványozza, |
A' kiért életit s' vérit fel áldozza. |
[115r] „Érdemes fajzása vitézi vérednek |
Hunyadi, örökre ditsősség Nevednek.” |
Gyakorta magába eképen sohajtott |
Ki nagy Királyának győzelmet ohajtott. |
Szilagyi mellé még Szokoly Péter esik, |
Ezek a' Törököt dühösön keresik. |
A' sok pogányt utól érik prédájokkal |
Kik haza siettek el fogott rabokkal. |
Alibék egy helyre gyűjti nyereségét, |
S' meg fordúlván hartzra késziti seregét. |
Reszketnek, mormolnak lassan a' kopaszok, |
Szilágyinak félve készitik válasszok. |
A' Magyarok közzűl ki öttsét ki fiját, |
Ki hiv feleségét, ki lántzolt baráttyát |
Várta a' Töröknek ragadmánya közzűl, |
Mely okon a' Magyar sereg meg dühösűl. |
A' Törökök nagyon vesztvén reményeket |
Felette féltették beretvált fejeket. |
Azomban e' két had egymásba ütközik |
A 'siros Török nyak s' kardvas széllyel vérzik. |
Egybe rohan a' két sereg dühösséggel, |
Nyög a' véres mező e' terhes inséggel. |
Mint mikor a' felleg néha szomorodik |
Reá a' nagy tenger széllel komorodik, |
A' fel zudúlt habok hegyeknek rohannak |
Honnan sok kőszálak ellenbe faldoknak. |
Igy omlott a' Török Szilágyi hadára |
Mely kapdosott a tsúf kopaszok nyakára. |
Márs, paissát kapván, Szilágyihoz szalad |
Ki ditsőségéért vitéz szivvel fárad. |
Védelmezi fiját, gyújtván benne tűzét |
Nagyon erősiti a' Hartzra két kezét. |
[115v] Szokoly és Szilágyi dúlnak mindenfelé |
Egy Török sem férhet ölő kardjok mellé. |
Előttök szűntelen dűlnek a' kopaszok |
Kik bőgéssel esvén kiáltyák halálok. |
Igy veszvén, végtére futásnak indúlnak, |
Kiket a' Magyarok vágva hátúl dúlnak. |
Teli lett a' határ kemény tsatájokkal |
Dübörgött és rengett a föld lármájokkal. |
Mint egy zápor eső, a' mely villámlással |
Menydörgések közt jőn szörnyű harsogással, |
Nagy szemű postáit ereszti szelekkel |
Mellyeket előtte űz a' fellegekkel; |
A' Töröknek ekként rohanván serege |
Fut, mellyet el fogott a' nagy por fellege. |
Sebes vállán hozza Szilágyinak népét |
Ki dörgés közt szorja villámló menykövét. |
Vér esső asztattya kinos nyomdokokat |
Hol sok el húllottak lelték halálokat. |
Szilágyi öldösvén, nagy Alibékéhez |
Kiabál, ki szaladt s' nem nyúlt fegyveréhez. |
„Hová futsz bestelen, igy mond, el népeddel, |
Gyalázatod miként szenyvedhed' sziveddel; |
Embertelen vezér, alatsony származás, |
Tolvaj modon dúló, szökevény éh fajzás; |
Gyermek s' asszonyokkal tész tsak ütközetet, |
Lappangva tsavargasz, lopod a' Nemzetet; |
Ally meg most Népemnek, fordúly rá hartzomra, |
Had' űzzem le lelked a' kinos pokolra, |
Kegyetlen tolvajló, haszontalan vezér, |
Gyalázatos lator, alatson Török vér, |
El nem kerűlöd még tudom fegyveremet |
Ha hartzolsz véreddel festem bé kezemet.” |
[116r] Igy dúl fúl Szilágyi, mert már Népe fárad |
S' az ölés, s' űzésbe továb' továb' lankad. |
A' vérrel izzadott vitézek tsak fujnak |
Ellenségek tőlök gyalázattal múlnak. |
Alibék Szilágyi szavát nem halhatta, |
De a' tsufoltatást tőle gondolhatta. |
A' Magyarok futnak kedves prédájokhoz |
Mellyet a Töröktől nyertek most magokhoz. |
Ki fiját, ki öttsét kiáltya futkosván |
Sok párját s' baráttyát leli fel sohajtván. |
Öszve vóltak fűzve a' rabok egymással |
Sok asszony és gyermek, s' férjfi szorúlással. |
Nyögtek egymás között, kiket öszve hordtak |
A' rabló Törökök, s' tőlök el szaladtak. |
Széllyel a' Katonák szökdösnek lovakrúl, |
Hozzájok sok kötött atyafi s' barát nyúl. |
Itt a' vig öröm is könnyen jajgathatott |
A' leg-keményeb' sziv könyvet húllathatott. |
Sok vitéz vigadott hogy sebét láthatta, |
Mellyel fogoly Attyát meg szabadithatta. |
Lántzok közt ölelte némely feleségét, |
Könyvezvén s' tsokolván kedves nyereségét. |
Mint bárány seregek, mellyek a' juhoktúl |
El válván, hangzik a' mező sirásoktúl, |
Végre ha a' nyájjal öszve találhatnak |
Annyok lármájára szökdösve rohannak. |
A' magyar rabok is most igy keveredtek |
Seregekkel egybe, kik itt vitézkedtek. |
Szilágyi ezeket tsendesen szemlélte |
S' a' hű természetet örömmel könyvezte. |
Hir fut innen hamar Hunyadi Mátyáshoz, |
Szaladt a' ditsőség fényes Tronusához. |
[116v] Azomban Alibék mormol keservébe |
S' tsak bajusszát rágja emésztő mérgébe. |
Ujj erővel készűl még a' Magyarokra, |
Igéri hogy testek rakja még halmokra. |
Vissza fordúl hamar szinlett vitézivel, |
Kiket jól fel készit bromtes fegyverivel. |
Meg indúl Erdelynek, s' mint egy prédáló vad |
Ugy fut ismét dúlni ez a' fertelmes had. |
Ez alatt az ország szűntelen fáradván |
Szunnyadoz sebébe, hartzával lankadván. |
Hunyadi Mátyás ezt egyedűl szemlélvén, |
Vigyáz Hazájára ellenségit nézvén. |
Láttya hogy a' Török ellene újra kél, |
De e' vert Nemzettűl szive továb' nem fél. |
Meg szóllal Thronusán, felserkenti népét, |
Rettegte s' szerette ki ki Király képét. |
Az Erdelyi Vajda Pongrátznak parantsol |
Kivel a' Töröknek keményen tolmátsol. |
Pongrátz hamar sejtvén Királya intését |
Fel kél hogy kövesse hatalmas tettzését. |
A' kemény Székelység szüli katonájit |
Mely szörnyű erővel neveli fijait. |
Ezek, mint régenten a' nagy Mirmidonok |
A' kiknek Trójánál kellettett hartzolnok, |
Fel zendűltek Magyar Akhillesek alatt, |
Borzadt a' természet, merre truppok haladt. |
Dühösség táplálta hartzoló sziveket, |
Márs futtatta bennek öldöklő véreket. |
Izmos tagjaikkal ollyak mint élő fák, |
Bromtes termetekkel egész ember tsudák. |
Ezek tódúlnak fel a Vajda Pongráttzal |
Gyakran tanátskoztak már a' véres hartzal. |
[117r] Kerűlik Alibék lopodzó seregét |
Nézik merűl várja Népe nyereségét. |
Tömösvár környékén esett a' viadal, |
Hol a' hartzolás közt sok szép vitéz meg hal. |
Meg hallya Alibék Pongrátz dübörgését, |
Csendességre tészi népe közt intését. |
Közel jőnek a' sok Székely Mirmidonok |
Hágtatván port tsapnak a' gyepen utánnok. |
Mint a' fák tetelyén ragyogó zuzmara* |
Mellyet hideg Eszak fűzött fel gallyakra, |
Mikor tsillagzással a' ködök közt le húl |
Sok erdő úgy tetszik véle hogy meg mozdúl; |
A' por felhő között Pongratznak serege |
Igy látszott tavojról, villogván fegyvere, |
Erkezik e' sereg, mely halál postáját |
Botsátja előtte mint préda marháját. |
Köhentések esnek sok vitézek között, |
Az öröm a' szivbűl lassan ki költözött. |
Dühösség, félelem, kéttséges reménység |
Járnak a' seregbe, hol van nagy tsendesség. |
Közel jut azomba Pongrátz Alibékhez, |
Minden indulatok mardosnak szivekhez. |
Mint a' dúló vadak, mellyek prédájokra |
Rohanván, először mordúlnak egymásra, |
De továb' mérgekbe küszdeni kezdenek |
S' testeket szaggatván sebekkel vérzenek; |
Eképen kap öszve Alibék Pongráttzal, |
Mérgesedvén szivek a' halálos hartzal; |
A' Török forgodik, kárát igazitná, |
Kapkod hogy a Magyart meg miként nyomhatná. |
Mind két rész felettéb' igyekezik győzni, |
Ki ki azon fárad hogy kellyen előzni. |
[117v] Öl, vág, tsatáz a' Hartz, fúldoklik és kiált, |
Egyik futtya, s' másik keresi a' halált. |
Kevéssé kérdésbe jőn a' győzedelem, |
Szorongatott széllyel a' kinos félelem. |
Sok székely vitézek erre keseredvén |
Ujjonnan gyúlnak mint vadak, véresedvén; |
Faldosnak kardokkal étetik a' halált, |
Mely prédáját alig nyeli annyit talált; |
Éh szája harátsolt a' Törökök között, |
Kinnya sok sebesűlt testbe nyögödözött. |
Alibék magát itt nem védelmezhette; |
Sem a' győzedelmet utól nem érhette. |
Nem győzi szenyvedni a' Székellyek mérgét, |
S' tsak szokott futásra indittya seregét. |
A' Székely Katonák utánnok rohantak |
S' mint tűz a' nádakba közzéjek úgy faltak. |
Mahomet eképen Hunyadi menykövét |
Meg ismérvén, szépen le ülteti népét; |
Kesergett magába gyalázattyát látván |
S' Hunyadi Mátyásnak ditsőségét halván; |
E'képen őrizték a' Magyarok magok, |
Kik Mars erejével vezérlették dolgok. |
Meg unta Alibék széllyel koborolni, |
Kellett az erőnek végtére hodolni. |
Azomban Hunyadi győzedelmét látván, |
Seregeket készit újj hartznak indúlván. |
Kivánságaitúl mindig ragadtatott |
S' verekedés nélkűl továb' nem nyughatott. |
Jajtza városának vivására mégyen |
Mely Iliriában fekszik egy szép hegyen, |
Mellette vizeknek van körűl futások |
Ezek partyaikkal igen kősziklások. |
[118r] A' vár szörnyű erős, mely közöttök épűlt |
S' meg vételébe is sok hátráltatást szült. |
Maga megy Hunyadi ennek seregével, |
Tanátskozik titkon vitézi szivével. |
Utazása után végre alá is jut |
A' hir jövésérűl ezer felé is fut. |
Harambék, mint egy meg nyugodt vad vatzkábúl |
Fel rijjad várába, s' ki néz barlangjábúl. |
Ő vólt a' Törökök vezére Jajtzába |
Ki a' Magyarokra fel készűl hartzába. |
Azomban a kormos bástyáknak ebei |
Bődűlnek, s' zúgnak sok ágyúk menykövei. |
Ezek, mint a' dúló ördögök poklokbúl |
Füst s' láng közt szökdösnek ki a' réz torkokbúl. |
Nem dörögnek soha tűzöknek fellegén, |
Futnak a' levegő ég kékes térségén. |
Sikoltva keresik széllyel prédájokat, |
Mormolással verik a' földhöz magokat. |
Ezeket küldözte Harambék várábúl |
Mely a' füst feleggel lassanként be borúl. |
Tűz, viz és kősziklák védelmezték Jajtzát |
Bőgve szörnyű ágyúk rugták magos sántzát. |
Hunyadi ezektűl el nem rettenhetett |
Sem a' város alól vissza nem térhetett. |
Iszonyú lármával indúl az ostromnak, |
Meg vészi a' várast s' úgy szalad a várnak. |
Mint egy sebes tenger, mely árkábúl készűl |
S' mérges habjaival a' nagy hegyeknek dűl, |
Szörnyű tsatája közt úgy tetszik el szalad |
S' kősziklás partyán túl térsegekre halad. |
Igy rohant Hunyadi népével a' várnak |
Nem ismérvén semmi veszedelmet kárnak, |
Felleget tsináltak a' tűzes fegyverek, |
Futkosni indúltak széllyel sok vér erek. |
[118v] A' kősziklák között mászkáltak vitézi |
Kiknek dühösségek vig szemekkel nézi. |
A' várnak falait sok vasak mardosták |
Atzélos agyarok a' követ faldosták, |
Iszonyu tsata van Jajtza vára körűl, |
Mely kemény lármának a' Magyarság örűl. |
Harambék végtére e' gyilkos zivatart |
Meg unnya, mely mindig újab' méreggel mart. |
Kéri Hunyaditúl el vesztett életét, |
Ki meg nem tagadta rabjátúl kegyelmét. |
Eképen vészi meg egy Király itt Jajtzát |
Ki meg hágta e' nagy vár lángoló sántzát. |
Ezentúl Hunyadi huszonhét várost vett |
Magának e' tályon, hol Atya s' Király lett. |
Dolgait rendelvén vissza tér Budára, |
Vigyázván szűntelen győzelmes hadára. |
Jajtzába sok erős vitézeket hágy el |
Kik tudtak dolgozni mind kardal mind szivvel. |
Meg érti azomban Mahomet újj kárát, |
El vette Hunyadi tőle Jajtza várát. |
Dúl fúl haragjába, késziti seregét |
Feddi Tronusárúl szerentsétlen népét. |
Maga tészi magát vitézin vezérnek |
Ő légyen vesztője, mond, a Magyar vérnek. |
Csak hamar fel készűl, s' Jajtzának meg indúl |
El végzi magába hogy mindent öszve dúl. |
A' városhoz el jut, hol meg ál tsendesen |
S' népét el intézi magatúl rendesen. |
Számát el szakasztya két részre hadának |
Hogy egymást váltanák s' szűntelen vinának. |
Az ostromló hartznak fal törő ördöge |
Egy ágyú dördűl meg s' repűl vas menyköve. |
A' többi orditva ez egyet követte |
Mellyeknek tűz pora férgeit hintette. |
[119r] A' Magyarok gyakran felelgettek vissza, |
A' gyep szavokra sok Török vérit issza. |
A' levegő égbe gyilkos postájokat |
Igy küldik26 egymásnak viselvén magokat. |
Mahomet ostromnak viszi végre népét, |
Ő is Hunyadinak viselné most képét; |
Hanem kávés véri sok feleségétűl |
Lankadván, a' tűzbe igen hamar meg hűl. |
De mindazonáltal a' magas sántzoknak |
Nagy ostrommal hajtat; hol vitézi halnak. |
A' Török egymáson mászott a' bástyára |
De le döföltetett kinos halálára. |
Mindig újjab' újjab' tűzzel ostromlottak, |
Mely miá mint eső alá úgy omlottak. |
A' bástyán hartzoló vitézi Magyarok |
Vagy halni vagy győzni el szánták vólt magok. |
Mahomet tsatázott még is szűnetlenűl, |
Nem bánta hogy népe egymásra alá dűl. |
Az árok meg tölt vólt már dög Török testel |
Mely egymáshoz ragadt a' hidegűlt vérrel. |
Azonközben a' hir fel szalad Budára, |
Le szál panaszkodni Hunyadi karjára. |
Zokogva beszéli Jajtza történetét, |
Hol majd el fogyasztyák a' Magyarok vérét. |
Meg indúl Hunyadi fut parantsolattya, |
Minden fegyverhez kap ki szavát halgattya. |
Szápolyai Imrét jó rendelésekkel |
Indittya Jajtzának vitéz seregekkel. |
Dolgozott Mahomet addig szűntelenűl |
Vitt és hartzolt mindig meg27 kimélletlenűl. |
Ekkor a' hir meg tér sebesen Budárúl |
Fut, újságot hintvén Hunyadi hadárúl. |
Szápolyai Imre úttyába nem késik, |
S' kevés idő múlva nem is messze esik. |
[119v] Jajtza Városaról, mellyet a Török vitt |
Ki gyengeségének hartzolván még sem hitt. |
Azomba Mahomet hallya keservesen |
Hogy egy fél világ jőn nyakára sebessen. |
Még messzirűl érti Hunyadit dörögni, |
Látta menyköveit már széllyel görögni. |
El réműl, s' ott hagyja Jajtzát munkájával |
Haza felé indúl tsak gyalázattyával. |
Szápolyai Imre mint szélvész érkezik, |
Tenger háborúnak, s' villámásnak tetszik. |
Nem dördűlhetett meg, a' Török el lódúlt |
Kik közzűl Jajtzánál véribe annyi fúlt. |
Meg erősitette újjonnan a' várat |
Budának megint úgy indittya a' hadat. |
Ez alatt Hunyadi sok fáradságával |
Koronáját is meg kapja Hazájával.* |
Pompával tészi ezt az ország fejére |
Ügyét reá bizván vitézi szivére. |
|