TÚDÓS TÁRSASÁG

Túdositás

[82r] Első Jelenés

SONDI.

El múlik a' világ, nagy állapotok ezek, mit ma tapasztalunk, soha sem volt még igy, tsak vólt az embernek mindenkor el vetemedése, el fajulása; de illyen közönségessé, mint ma nem lett, ehol el akarják törleni az áhitatosságot e' földről, mennyire meg veszett az ember, nem akar magán lántzokat szenvedni, ha azok által veszedelmes kivánságaiba zaboláztatik; ollyan szabadságot kiván a' bűnre is, mint a' jó tselekedetekre, hogy kárhozhasson; de úgy is láttzik, mintha az ember önnön boldogságával mindenkor ellenkezett volna. Az Isten a' 'Sidó népet szűntelen védelmezni, oktatni kivánta, ők pedig mindenkor engedetlenkedtek; sőt többre mentek, mert végre az Idvezitőt is fel feszitették kinek Istenségét most sem hiszik. Menjünk tovább, mit nem követett el sok elfajult Keresztyén, a' Keresztyén Hit ellen, minekutánna az Romába magát e' világ felibe emelte; hanem tsudálatos, és több mint emberi munka az, hogy a' Keresztyén Hit ugyan az ellene hartzoló ellenségeknek fegyverei által az egész földre ki terjeszkedett, 's minden tsillagzat alatt esmértetik; mindég ellenkeztek vélle, ő pedig mindég szenvedvén szűntelen győzött, és nevekedett, kitsoda nem esmérné itt meg az Istennek tsudálatos és különös gondviselését? Az első százba Simon Mágus a' Kereszténység ellen Romába hartzolt, akkor támadtak a' Nicolaiták, kik Kristus Urunknak Istenségét, mint Pogányok bolondúl [82v] tagadták; osztán voltak a Nazareiták, kik ugyan azon Isten-tagadásba estek, tegyük ezekhez Neró, Domitziánus üldözéseiket, kiknek kegyetlenségek alatt a' Keresztyénség szűntelen fohászkodott, és vérzett, 's mitsoda szenvedését nem látjuk a' Hitnek.

A' második százba Basilides a' Szent-Háromságnak hitelével, és a' holttaknak fel támadásával ellenkezett. Ezek után támadt Saturninus, ki az Angyaloknak, és a' 'Sidóknak két egymástól meg-külömböztetett Istent gondolt, mehet é már tovább az ostoba vak-merőség, mint mikor egy Ember két Teremtőt hiszen. Két embert tsináltak elébb az Angyalok, úgy tanitott, eggyik roszsz, másik jó ember volt, ezektől jőtt osztán roszsz, jó a' világra. De az Angyal, ki teremtett állat hogy teremthetett embert. Ezután jőtt Kárpókrates, ki a' Kristust tsak tsupa Embernek lenni tanitotta, 's azt is hitte, hogy az Emberi Lelkek egy testből másba bújkálnak. Millyen ostobaság! Ekkor támadtak az Adámiták is, kik magokat a' tökélletességnek állapotjára kivánván viszsza tenni, mint az őrűltek, mezitelen jártak. Ezekkel voltak még több ollyasok.

A' harmadik százba meg jelentek a' veszedelmes Szalvadasok, Donatisták, Melecziánerek, a' negyedik százba az Arianusok, Kollutziánusok, Enthúsiasták, Eustisiusok, Apollinaristák, Antropomorfisták, többekkel edgyütt. Igy a' Keresztyén Hit kezdetitől fogva mind okoskodással, mind fegyverrel szűntelen ostromoltatott; 's még is minden ellenségeit lábai alá tapodván fel állott, győzödelmet vett. Osztán legyen az ember ollyan efajúlt hogy annak voltába [83r] az Istennek tsudálatos munkálkodását meg ne esmérje.

Második Jelenés.

KODOR.

Most meg kell ezekből a' tudósokból határoznom, hogy a' természetnek 's mozgó világnak élő valósága lágyság é vagy kemény eszköz? Edgyik azt mondja, lágy; a' másik, hogy sem kemény, sem lágy, a' lágyságot lehet keménységgé tenni, a' keménységet lágysággá változtatni, nézzük a' vasat, melly tüzbe foly 's hidegen tör, ront. De még is a' természet elő dolog, a' mi él, annak mozogni, nevekedni, vagy fogyni kell, a' mozgás pedig mindenkor elébb szarmazik lágyságból, mint keménységből. Tüz, viz, levegő ég szűntelen mozognak, mert higak; hanem a' kősziklák nem mozdúlnak, mivel igen kemények; ugyde az a' mi kitsinyből nagyobb lehet, mozdúlhat, mert hogy nagyobb formába jöhessen, tagjait kijjebb kell neki terjeszteni, a' mi pedig terjeszkedik, az mozdúl is; tehát, mivel a' kőbe, növésre való mozgás vagy elevenség van, el kell róllok hinni, hogy magokba lágyságot is viselnek, mert azt tapasztaljuk, hogy a' kovatsok⁴ 's kövek nőnek; Mallebránge tsak nem beszéll ok nélkűl, noha sokszor olly vékonyan okoskodik, hogy talam maga sem érti magát. De mi tsinalja már a' mozgást? Egy Kartesianus azt mondja, hogy a' mozdúlást valami taszittó erő tsinálja. Neffton azt állitja ismét, hogy [83v] a' mozgás, magához vonszó erő által esik meg. Csak mondjuk ki ezt edgyütt, hogy az ollyan erő nyúgoszik kebelünkbe, melly bennünket a' meg esmért roszsztól el taszit,  a' kóstolt jóhoz pedig húz, tehát mi bennünk húzó és taszitó erő van, melly erö, szivünket edgyik dologtol el taszitja s a' más dologhoz hozzá húzza, de kérdésbe marad itt, hogy az az erö mitsoda, és mimodon van egybe húzva, ez lélek azt gondolom, és örökké tartó erö. Pláto, Aristoteles Sokrates a' Lelket halhatatlannak lenni állitják, Lokk pedig tsak kerűlget körűlte, s' szűntelen bizonyitani kivánván mindég kéttségeket tsinál.

Ember, mitsoda inditó ok hozott tégedet ide, elömbe, ki vagy?

SONDI.

En Keresztyén vagyok, 's olvasni akarok, ne botránkozz bennem.

KODOR.

Mitsoda könyvet olvasol?

SONDI.

Formeit olvasom, ki Voltérnek tudományát tzáfolja, 's az igaz Keresztyénséget védelmezi.

KODOR.

Harmadik Jelenés

ROLLAI.

Lehetetlen más módon a' dologba véget érni, a' valóságós igasság tsak haszon, és ugyan azért ott, hol senkinek haszna nem találtathatik, igasság sem lehet. Minden mesterségünk abba áll, hogy hasznunkat a' mások hasznának meg-fogyasztása nélkül keressük, mert [84r] tsak az ollyan haszon lehet igasság, melly senkinek e' világon kárával nem esik, hanem másoknak is jót tsinál. Itt van már az igasságnak nehézsége, meg kellene már itt mutatni, hogy mitsodás haszon az, melly ellen senki e' földön panaszt nem tehet, 's nem teszen. Igen sok embernek lévén már törvénytelen haszna, elsőbe minden polgárnak hasznát törvényhez kellene mérnünk, hogy tsak azokat hagynánk meg közöttök, mellyek az igasságnak mértékét meg-ütik. Jól vagyon; de tsináljunk hát ollyan törvényt, mellybe minden czikkely igasság legyen; külömben mihez fogjuk mérni az embernek hasznait? Ez az Isten törvénye volna, de tovább ment az ember, és mihelyt valami emberi tselekedet az Isten igasságát nem tekintette, mindjárt, tsak erőszak, hatalom lettek benne igasságok; de ollyan igasságok, mellyeket más nagyobb hatalom igasságtalanság nelkűl el nyomhat. Nézd hogy teszi magát az erőszak a' világba törvénnyé, visgáljuk meg már most, hogy kik azok e' földön, kik soha semmi erőszakot mások ellen el nem követtek, sem ő ellenek mások ollyas fájdalmas dolgot végbe nem vittek, fogadom hogy egy embert az egész földnek kerekségén nem lelsz, ki valakire ne panaszolkodjon, minden szenved hát erő-szakot, ha minden szenved erőszakot, minden tehet hát erő-szakot! Nem, mert vagy tömlöczbe megyen, vagy fel akad; ki aggatta hát fel a' vitézeket, kik az ember világnak vérit ontották, 's érte borostyán koszorúkat nyertek? Ki verte tömlöczre azokat, kik titkon pénzzel az igasságot meg-veszik, mellyet ő ellenek mások azelőtt hasonlóúl meg vettek volt? Ki aggatja fel azokat is, kik a' közönséges ügy és igasságokból vásárt tsinálnak. Vagy  hol láttad régen azokat kerekbe törni kik gyilkos [84v] és tolvaj törvényeket tettek, hogy azok által mint sok vad nemzetek raboljanak? A' világ látom tsak azt tsinálja a' mire reá érkezik, az az ember pedig ki benne leg-nagyobb vigyázással 's maga el tökéllésével él, leg böltsebb. A' ki magának valamit mások edgyezésével kiktöl abba akadályoztathatna, meg vásárolhat, az az övé 's el megyen vele dolgára; te pedig itélgess osztán rólla, mint neked tettzik.

SONDI.

Meg-botsáss Uram ha tsendes beszédedbe meg-háboritalak, én eddig gyönyörűséggel halgattalak, mellyre nézve tudni kivánnám tőlled, hogy mitsoda nemű ember vagy?

ROLLAI.

En Politikus ember vagyok, 's ugyan azért hallottál annak törvényeről beszélleni.

SONDI.

Mindent kivánok néked szerentsédre valamit tudományod e' földön meg nyerhet: Isten veled. Regen én is többet szóllhattam a' Politikához, de most tsak neked engedem rólla szóllni.

ROLLAI.

Ki, 's mi vagy Atyafi, ha merem kérdezni?

SONDI.

En Theologus vagyok, élj sokáig.

ROLLAI.

Héj, meg állj, meg álly egy szóra! Régen kivánkozom ollyan nemű emberrel beszéllni mint te vagy – – el megyen – hijjaba, szónak sem áll.

Negyedik Jelenés.

DONDI.

Soha sem lehet ezt a' systemat tökélletességre vinni, sem tovább már benne menni.

ROLLAI.

Jó napot Atyafi, honnan jőszsz? mitsoda systemával gyötrődöl?

DONDI.

Aha, itt talállak fel. – En hallode a' Stati[85r]stikába dolgozom, 's nem világosithatom jól ki azt a' setét zűrzavart, mellyet e' világba embereink között látok.

ROLLAI.

Én pedig a' Politikaba uszkálok, mellyet annyi felé látok húzni, a' mennyi részre az igasság vonattatik! és azért fáradok szüntelen, hogy meg tudhassam, hol legyen a' Politikának igassága.

DONDI.

Jó hogy réád akadok Ötsém, hiszem tudod, hogy mi úgy is testvér atyafiak vagyunk edgyütt, közöljük magunkal egymás dolgát, talám többre mehetünk.

Ötödik Jelenés

LANDOS. DONDI. ROLLAI.

Nints ollyan ember a' világon, ki nékem tsak egy nemzetnek is kezdetit, el hagyván Noénak fiait, meg mutathassa, kibe kezdődtek a' Peruviaiak, Mekszikóiak kik Spanyol Országot meg aranyozták volt. Hogy oszlottak el Nóé fiainak fiai egymástól. A Nóé fiait esmerem; de azok hárman lévén, azoknak fiait nem tudhatom osztán, hogy terjedvén szűntelen e' föld golyóbissán, első idejekbe mitsoda békességgel, hadakozásokkal, és törvényekkel tartották fel magokat? Mimódon váltak el egymástól, 's mint esett meg, hogy osztán egy Atyának fiai, idővel annyi egymástól meg-külömböztetett vallásokra, szokásokra, törvényekre, erköltsökre, természetekre, tsillagzatokra el oszlottak, 's egymásnak azok által ellenségeivé változhattak? Ha a' régieket kérdőre veszem, mindnyájjan tsak mesélnek előttem. A Thebás városbéli Papok régen Herodotus emlekezete szerént uralkodásoknak idejét tizen egy ezer háromszáz negyven esztendőbe határozták meg. Egy Egyiptiai [85v] Pap Manéton, kit Flavius Jósef is betsűlni láttatik azt irta, hogy Egyiptom kezdetibe Istenek, 's fél Istenek által uralkodtatott, kik között Vulkánus, mint leg első fejedelem kilentzszáz esztendeig országolt. A Kinaiak⁵ időssebbek akarnak lenni mint a' világ, noha van olly tudós, ki hihető-képpen meg-mutatja, hogy a' Kinaiak⁶ 1122 esztendővel Kristus Urunk születése előtt Kinának térségeire Egyiptomból szakadtak. Sztesiás, Diodorus Ninivét olly nagy városnak mondják lenni, hogy ha hiszünk nekik, Ninivé nagyobb volt hétszer Parisnál és Londonnál. Ninus minekutánna ezt a' varos országot meg-épiti, ujjra hadakozni indúl egy milliom fegyveres vitézzel, ki maradt a' városba, mellynek kerülleti huszon öt, vagy harmintz mértföld volt? Semiramis annakutánna Babilont még nagyobb tsudával épiti, 's olly falakkal veszi környűl, mellynek szélességén hét szekér egymás mellett mehetett? Hat a' kertje, melly függött, mitsoda hitelt kiván? Akkor az emberek talám tsak a' fáról hullottak, hogy hidjem osztán Ninusnak Semiramisnak szörnyű győzödelmeiket az Eufrates körűl, hol számtalan népeket hódoltatni mondatnak.

Szankoniaton, ki Fenitziának hazájának dolgairól irt, Móses után leg-régibbnek tartatik, ki Jósué idejében élt, ő is nemzetét világ kezdetiig viszi, hol az első emberbe igaz élhetett, de 'Sidon Tzirus nem voltak még akkor. – Igy minden Nemzet mesévé változtatta kezdetit, mellyet már most meg nem határozhatunk, azért tsak alább kell jőnni a' régiségből; hol az emberek viselt dolgai is ollyan nevettségesek voltak, mint Nemzeteiknek kezdetek.

A' Görögöknél Herkules maga Orsza[86r]gokkal hadakozik. Orfeus fának kőnek érzést ád. Jupiter Isten leszsz, meg-házasodik. Ez mind semmiség.

Atyafi, akar ki légy, de látom hogy nagy bajod van a' Nemzetek kezdetivel, 's első viselt-dolgaiknak tudásával.

LANDOS.

Hogy ne volna velek bajom, mikor örömest kezdetibe kivánnám az embert esmerni, és régi történeteiből meg-tudni, ha mindég ollyan volt é mint most.

ROLLAI.

Mint esik a' meg e' világba, hogy minden ember fárad, és valóságra nem érhetvén, nyúgodalomra sem mehet.

LANDOS.

Hej Barátom, régen sóhajtok már én azért, a' miről te most szóllasz, 's a' mire sem én, sem te ebbe a' világba soha el nem érhetünk.

DONDI.

Láttyátok, ez ám út a' más világra, 's az Isten nagyságának meg-esmérésére.

LANDOS.

Hát ti mitsoda nyomorúságbeli emberek vagytok? mert immár embert nyomorúság nélkűl magamnak nem képzelhetvén, sorsotokról is tsak nyomorúsággal tudakozódom.

ROLLAI.

Barátom! Edgyikünk Státista, másikünk Politikus, 's mind ketten atyádfiai vagyunk.

LANDOS.

Ah Boldog Isten! be nyomorúságos emberek vagytok!

DONDI.

Nékünk, mind a' hármunknak egyenlő nyomorúságunk van, mert mi tsak egymásba élhetünk.

ROLLAI.

Kezdjük el most itt harman az emberi Nem hasznát dolgozni.

LANDOS.

Hárman nem vagyunk erre elegek, [86v] ámbár testvér atyafiak vagyunk.

DONDI.

Tegyünk próbát benne, 's akkor meg-fogjuk látni, mibe hibázunk; most azért kezdjük el a' Politikan, mert az leg első mindenütt.

ROLLAI.

A Politika itéletem szerént nem egyéb, hanem egy ollyan okosság, vagy titkos nagy értelem, melly által egy egész Nemzet akár valamelly magános ember hasznára, avagy kárára vezettetik. Az eszközök, mellyek kárt, hasznot, alkalmaztatások szerént egyenlőül hajtanak, tsak ollyanok mint testünkön a' tagok, kezeinkel ölhetünk is, felebaráti segedelmet is nyujthatunk egymásnak; de mitsoda az, mi tagjainkat jóra vezérli? Józan okoskodás, és nemes erköltsök. Itt test dolgozik, de lélek vezérel, következésképpen, a' testnek tselekedetei mindenkor mutatni, és bizonyitani szokták azt, hogy azon okoskodás, millyen mellytől oktattatnak. Igy nezzük a' Politikát is. Egy egész nemzetnek boldog, vagy boldogtalanságára sok tekintetekre nézve külömböző; de ugyan azon egy czélra dolgozó eszközökkel munkálkodni, melly eszközök okos Politika nelkűl hasznot soha nem tehetnek, – – Historikus! Adj peldát?

LANDOS.

Beszéded alatt forgott volt már eszembe Kolomannus Magyar Király, ki tsupa indulatból Almus Hertzeg testvér öttse ellen táborba ki szállott. A fő Magyar rendek pedig látván Nemzeteknek veszedelmét 's a' Királynak igasságtalanságát, nem kivánták a' Királyt szemébe boszszúsággal illetni, kit hamissággal veszedelem nélkűl jobbágynak tsak vádolni sem lehetett; hanem illy Politikat rendelnek: hogy a' Király test[87r]vérjével ketten vijjanak meg; mert ők hazájok fiai vére ontására lelkek esméretibe elég okokat a' Király reszire nem találnak. Kolomannus Esopusnál sokkal gyengébb, és rútabb ember levén a' vitéz Almussal meg ütközni nem mert és igy a' háborúnak vér ontás nélkűl vége lett. Itéletet tehet e' történetbe ki-ki az akkori régi Magyar Uraknak hazafiui szeretetekről, 's bölts Politikájokról, mellyel Nemzeteknek vérit magok közt védelmezték.

Mátyás Király hasonlóúl idegen mester-embereket és Filosofusokat hozván Magyar Országra, hazájába a' tudományt kézi mesterséget igyekezett idegenekkel elő-mozditani, mivel a' Magyarok szűntelen fegyverbe lenni kénszerittettek; de ellenben hogy ebbe más részről az Országnak kára ne következhessék, meg parantsolta, hogy Magyar idegennek jószágot semmi módon, és semmi szin alatt el ne adhassék: ez által az idegeneket koronája alatt tsak bérbe tartván hazája fiait azok által kár nélkűl oktatta; mert őket örökségeikbe idegenek által pusztúlni nem engedte. De ellenben meg-történt hogy Hunyadi Laszlót, a Nagy Hunyadi Jánosnak fiát Laszló Király meg-ölette, félvén attól, hogy olly győzhetetlen Vitéz Atyának férjfi maradéka koronáját fejéből ki ne ragadja. Ez politikából esett. Hunyadi János az akkori Törökök hatalmátol rettegett 's viselt dolgaiban el fáradt Europának oltalma Hazájának pedig Attya midőn fájdalmas Nemzetének kebelét a' benne kóborló Cseh tolvajoktól tisztitani akarta, gyengittetett, és kedvetlenittetett némely Magyar Uraknak vedelmező hatalma ellen vett irigysegektől, holott az ő hatalmát nem [87v] gyengiteni, hanem, akarmillyen nagy volt is, nevelni kellett volna; mert ha akkor a' nagy Hunyadi Jánoson Asiának, 's Konstantinapolynak hatalma győzedelmeskedhetett volna, a Török Európának éppen szivéig bé hat vala, még is tamadhatott ellenkező Politika Magyar Orszagban egy ollyan Hazafiu ellen, ki vitézi tselekedeteivel Europának oltalmára, 's az egész emberi nemzetnek betsűlletire volt.

ROLLAI.

Mint meg láttzik már ezen történetekből, hogy a Politika egy Hazába megint változhatik jóvá, és roszszá, ugy-mint az emberektől jóra vagy gonoszra vegben vitettetik. Meg-határozhatjuk tehát, hogy a' Politika vezérlő Lelke azon eszközöknek, mellyek egy Nemzetet Vezérjeknek minéműsége szerént szerentsés, vagy szerentsétlenné tehetnek.⁷

DONDI.

E' szerént a' Politika igen nagy, és szűkséges tudomány, de ha az egy egész Nemzetre való nézve úgy lehet, azt gondolom, hogy egy különös Polgárnak is éppen ollyan szűkség szerentséjét okos Politikával elő-mozditani.

ROLLAI.

Kéttség kivűl: és eppen azért szoktak mondani, hogy a' melly ember familiája tulajdon dolgait böltsen tudja vezérleni, az, egesz Hazát is vezérelhet, mivel egy familia dolgaival egy egész hazát ábrázol, mint egy ember, vagy egy Ország hogy egész világot mutathatnak magokba. Van ugyan még olly majd tsak nem minden szempillantásba való szűkséges része a' Politikának, melly valakinek szerentséjét, vagy szerentsetlenségét, annak maga viselleti szerént minden orába [88r] minden ember eránt mutathattya; de ezt nem magyarázhatom, 's nem is akarom, mert erre tsak természet adhat valakinek erőt, mivel ez igen mély értelmet felettébb vigyázó szemeket, 's valósaggal szelid szivet kiván. A'hoz képest boldogok azok, kik erre szerentsés temperamentummal születnek.

DONDI.

Meg állj itt, és ne menj tovább, mert már ezentúl véghetetlen kérdésekbe jőnnél. Czélom néktek gondolataimat a' Statistikába közölni, figyelmezzetek reám, és ha tévelygek igazittsatok. Status annyit tészen magába, mint állapot, vagy állapotja valaminek. Ollyan dolognak, mellynek volta több apróbb részekből nints öszve rakva, állapotja sem lehet. Ha pedig már egy dolognak minden részei jól vannak öszve rakva, úgy arról a' dologról azt mondjuk, jó állapotba van; ha pedig annak részei roszszak, úgy ő is roszsz állapotba forog. Lássuk meg egy Hazának egesz teste hányféle részekből, és tagokból van öszve téve, de először határozzuk meg ezt, hogy egy egész testnek jó állapotja a' tagoknak tökélletességeitől származik, úgy hogy ha minden tag egészseges, és természet szerént való helyen áll, tehát az egész testnek állapotját is jónak mondjuk. Igy gondolok én egy Hazának sorsárol is.

ROLLAI.

Nyughatatlan vagyok már most tőlled meg-tudni hogy egy Országnak tagjait miből, és mimódon rakod öszve.

DONDI.

Egy országnak fő állapotja három nevezetes tagokból formáltatik: községből, Nemesi rendből, és Papságból. [88v] Ezek azok a' kutfők, honnan osztán a' többi tagok ugymint, Királlyság, Hadi Seregek, Törvények, Gazdaság, Kereskedés, Hit, erkölts öszve állanak, és elő mozdittatnak. Vegyünk fel itt három Személlyt. Egy Papot, egy Nemest, egy adó fizető Polgárt, nézd meg ezek teszik a' Hazát, kiknek szűntelen egymás kezét kell fogni, ha egyik közzűlök betegségbe van, a' többi is szenyvedésbe esik az által, és akar mellyik szorittsa⁸ meg másikát kelletin fe-lyűl, fájdalmat okoz, mert egyiket az erőlködés, másikat pedig a' fájdalom vesztegeti, az, a' ki vert szinte ugy el veszett sokszor az erőlködésbe, mint az a' ki általa verettetett.

LANDOS.

Igazán mondod, mert Roma az egész Világnak birásába addig erőlködött 's vert, mig semmivé nem lett.

DONDI.

Tehát, egy egész Háznak jó állapottyára nézve meg kivántatik I^ször hogy a' tagok külön külön magokba is egésségesek legyenek II^szor, hogy ezen tagok egymáshoz olly egyenlő erővel köttessenek egybe, melly szerint soha egyik a' másikánál önnön természeti szerint nagyobb erőre nem mehetvén, a' szomszédjan veszedelmes szoritást ne tehessen.

ROLLAI.

Itt lattzik már nekem nagy mesterségnek lenni az egybe kötés, mert itt meg kell határozni, hogy a' fő rend Hazajanak boldogságára nézve a' paraszt néptől mit vehet el, és annak mit adhat, hasonlóúl meg kell azt is tudni, hogy ezek közt a' Hitnek Papi Szolgai, külső belső dolgokra való nézve micsodák és kicsodák legyenek, ki méri meg ezeknek erejét egy [89r] Haza lehető, vagy emberi mód, és lehettség szerint ki dolgozható bóldogságának mérő serpenyőjebe, ugy, hogy mindeniknek szűkséges, és természet szerint való erejét meg adván, mindeniket ugy zabolázza, melly szerint mindenik minden időben tsak azt kövesse el másikával, a' mit mind hármoknak köz nyugodalmok, fenn maradások, és elő menetelek meg kiván.

DONDI.

Ollyan szűkségről szóllasz most, melly soha még Világ teremtésétől fogva egy Nemzetnél is a' maga tökélletességébe fel nem találtathatott. Kitsoda az az Ember, ki önnön testének fenn tartására való nézve, ételét, italát, álmát, munkait és gyönyörűségeivel való élését ugy el oszthattya, hogy soha azokból idő 's alkalmatosság szerint sem többet sem kevesebbet nem-veszen, tsak éppen annyit, a' mennyit testének, 's lelkének lehető bóldogsága tőle kiván. Hol van hát ollyan Nemzet is, ki magába ugy éllyen, hogy soha egésségének fájdalmat ne okozzon. De még is igaz az, hogy az ember mértékletességgel 's józan élettel sok számtalan fájdalmakat, veszedelmeket el kerűlhet, valaminthogy mértékletlenséggel magát azok közt el vesztheti.

ROLLAI.

Igen is Sardanapalusnak példája mutattya a' dolognak igazságát, kit a' rendkivűl való bujaság Tronusárúl⁹ le vervén, agyasaival együtt égő rakásra helyheztetett. Ugy vesztette el Athenást is a' felettébb való [89v] aszszonyosság, itt Országokra való nézve szóllok: mert külömben emberekbe ollyan példákat mindennap látunk, kik testeket a' mértékletlen élet miatt kinokra 's romlásokra verték.

DONDI.

Ezek az okok 's peldák szerint nem lehet hát egy Országnak egyebet el követni, hanem tsak a' szembe tűnő kárt 's tapasztalható hasznot tekinteni. Azok közt a' dolgok közt kell neki dolgozni, mellyeket már vagy rosznak vagy jónak lenni e' Világba meg probált. Sok orvosságot, eledelt, italt veszünk magunkba mellyeket tsak azután esmérhetünk jóknak vagy roszszaknak, ha erejeket testünkbe meg érzettük: hasonlóul sok dolgok vagynak ollyak egy Hazára nézve, mellyeknek kárát vagy hasznát egy Nemzet tsak akkor láthatta meg, mikor azoknak munkálkodásokat magába tapasztalhatta, honnan származik hogy egy ollyan ember, ki e' Világnak történeteit leg jobban meg visgálta, 's az emberi erköltsöket, tulajdonságokat leg inkább meg esmérni tanulta, és valóságos igaz szive van, Hazájának leg jobb Törvényeket tsinálhat. Onnan van az is, hogy a' leg tanultabb Orvos, ha külömben tsalni nem akar leg hasznosabban orvosolhat; és én tsak annyiba tartok valakit okosnak, a' mennyibe az Hazájának 's magának javára egyenlőűl dolgozni nem tsak elégséges; de ezt minden tőle ki telhető módon meg tenni sem mulattya el; mert nincsen e' Világon kárhozatossabb bolondság, mint az ollyan tudomány, vagy okosság vólna valakibe mellynek sem Haza, sem különös Emberek hasznát nem vehetnék. Az éppen [90r] ugy láttzana, mint ha egy Orvos találtatna ollyan, ki felette sok veszedelmes gyakran járovány nyavalyákat, kinlódó embereket tudna gyógyitani; de ő azért vagy restség, vagy makattságbol gyogyitani senkit nem akarna, bolond házba kellene vinni, 's minden pénteken verni, hogy az Emberi Nemzetnek használlyon, mellynek külömben hogy tagja legyen nem érdemli.

ROLLAI.

Mondj nekem még-is valami Systemát, a' melly szerint az Ember, egy Hazának bóldogságát, addig a' lehetőségig ki dolgozhatná, a' meddig egy okos és mértékletes Ember önnön egésségét védelmezheti.

DONDI.

Az erőszak és természet szerint valóság közt minden dologba tsak egyetlen egy pontotska van, mellyet egy Statusba fel kell találni; ha valaki annak lehető boldogságát ki akarja dolgozni; Systemának azt nevezzed mikor valami dolog állapottyának fenn tartására való nézve, olly rendet gondolsz ki, melly változás nélkűl követtessen, és meg-tartasson. El hiheted tehát, hogy egy Systemának éppen ott kell magát határozni, ahol a' természet szerint valóság határoztatik; mert akár killyebb menny ennek pontyán akár bellyebb maradj, nem lesz a' Systemád ollyan tökélletes, mint lehetett vólna, 's a' dolognak természeti kivánnya. Ha egy egész Hazát¹⁰ [90v] Systemába akarsz venni, nézd meg annak mennyi elő erei 's tagjai vannak, ollyan Tengerét látod benne tsatázni a' mindenségnek, hogy annak tökélletes meg-mérése felől kéttségbe kell esned. Ha egy Orvost ezer beteghez egy nagy házba beviszel, hiheti é az az Orvos, hogy mindenik beteggel éppen ugy fog bánni, mint annak gyógyulása azt kivánnya; és hogy orvosságbol ételből, sem egyiknek sem másiknak közzűlök, mást többet kevesebbet nem ád, mint annak gyógyúlására adni kell? Lásd, illyen egy Törvény szerzőnek dolga egy Hazába. Keressük fel továbbá azt a' próbát, melly egy egész Systemának jó vagy roszszaságát meg mutattya, hogy itélhessünk. Nagy értelemmel kell annak birni, ki egy Hazának Systemájárol ítéletet akar tenni. 1^ször ki kell neki külső, 's belsőképpen tanulni, hogy micsoda fekvések 's erejek, vagy erőtelenségek van az idegen szomszéd Statusoknak, a' Világnak azon részibe hol Hazája nyugoszik, mert ezen esmerettségétől füg, a' Nemzet oltalmazó, és győzödelmes eszközeinek meg határozása, ha szomszédjának két száz ezer fegyveres bajnokjai vagynak, hogy tehesse ő magát ötven ezerrel bátorságba.¹¹ 2^szor ollyanná kell tenni a Statust ha lehet, hogy dolgok találtassanak benne, mellyre szomszédjainak nagy szűkségek legyen, melly által az idegen hatalmak baráttságához köttessenek; mert mi köti az embert jobban mint a' szűkség, hogy pedig ebbe dolgozhasson magánál, meg kivántatik, a' belső szűkségeket vagy bővségeket ki tanulni má[91r]soknál.¹² 3^szor tanulni kell idegen Statusokat esmérni, ha valaki a' maga Statusát egészen esmérni akarja. Ha egy ember tellyes életébe a' maga szokásainál, erköltseinél, formájánál, okoskodásánál egyebet sohol sem hallott, sem láthatott vólna, mi módon itélhetne róla hogy ő kicsoda, hasonlóúl, ha valaki tsak egy Hazának dolgait láttya, mimódon esmérje meg mindenbe, annak a' Hazának hibáját, vagy jóságát, mikor néha valamelly dolognak nehézségét, vagy könnyűségét meg akarod tudni, mit tsinálsz? fontba veted azt ugy e? és ellenébe más terhet tészel, hogy ugy a' két teher mutassa ki magát; minden dolgot  annak ellenébe tetetett dolgokba kell meg esmérnünk, mert egy dolgot tsupán magát magábol soha meg nem esmérhetünk, honnan tudod ezt hogy van jó a' Világba? onnan hogy roszszat tapasztaltál, így van minden dolgoknak sorsa.

ROLLAI.

Tehát, te oda tzélozol, hogy egy olly Systema, melly Hazát, Nemzetet boldoggá tehet, igen nagy érdemekből származhatik, mivel egy negyed rész Világot, vagy még többet kell esmérni annak, ki egy Országot, a' leg lehetőbb Statusra akar hozni.

DONDI.

De többet mondok, mert az em[91v]beri természetet is szűkséges neki belsőképpen ki tanúlni, hogy tudja azt egy ember mitsoda.

ROLLAI.

Te mind azt beszélled, mit nékem kellene mondani; de mivel Statistika, Politika egymásba lehellenek, mind ezeket örömest hallom tőlled. Mond meg nékem hogy mire van egy Statusnak leg-nagyobb 's leg-első szűksége.

DONDI.

A' hatalomra, hogy magát nagy tekintetbe tehesse; a' hatalmat pedig jó gazdaság, kereskedés, igaz törvény, 's vitézek tsinálják.

ROLLAI.

Egy ország Systemájának oda kell hát tzélozni, hogy jó gazdákat, kereskedőket, igaz Törvényeket, 's nagy Vitézeket mimódon tsinálhasson, melly dolgokra példák kellenek.

LANDOS.

Tudhatni a' régi történetekből, hogy mivel tsinált Likurgus Spártának vitézeket. Nézd-meg Angliának kereskedését, 's serény gazdaságát mi okozza, mi a' törvényeket illeti, Rómának nem voltak roszszak sokakba, hanem nékem még-is úgy tettzik, mintha a' mai világba való kereskedésnek törvényei a' vitézségnek törvényeivel ellenkeznének. Látom, hogy a' régiekből minden mai dolgokra magunknak peldát nem vehetünk, és nem kell az egész emberi Nemzetnek viselt dolgaiba azon változásokat el felejteni, mellyeket az egymás után múló százak követnek el, és okoznak. Mimodon lehetne ma a' Fegyveres Vitézeket oda vinni, hogy mint Romának bajnoki gyökereket rágjanak, s szolgáljanak? Miképpen oszthatnál most fel úgy egy országot, hogy annak polgári mind egyenlő asztalnál ebédeljenek, 's egyiknek több földje, mint másiknak ne legyen? Használnál e vélle a' vitézség tsinálására, ha az erősségeket, várakat öszve rontatnád; [92r] pedig ezek a' dolgok tsinálták Spártának vitézeit, kik az ellenek repűlő nyilaknak paisokkal ellent vethettek; de a' mai ágyú golyóbisnak hegyeket, halmokat kell rakni oltalomúl. Azon kivűl, régen az emberi természet vad volt, most pedig már a' magával való hoszszas társaság miatt szelidűlt.

ROLLAI.

Nem szükség nékünk ma a' régi világ szerént dolgozni, a' mi most az emberi Nemzetnek kezébe van abból kell dolgoznunk, és nem abból, a' mi vólt, vagy leszsz. Nékem e' részbe úgy tettzik már, mintha az emberi természetnek belső meg-visgálására különös nagy szüksegünk volna.

Hatodik Jelenés.

KODOR.

Mindenütt emberekre akadok, nem dolgozhatom, pedig akkor tanúlom az embert leg jobban esmérni, mikor magamba vagyok, 's őtet nem látom.

DONDI.

Ne haborogj, Atyafi, maradj velünk mi ollyan emberek vagyunk, kiket a' véllek való létel esmértethet.

KODOR.

Tehát ti vagy valósággal böltsek, vagy igen együgyüek vagytok, minn dolgoztok, hadd halljam.

ROLLAI.

Mi azt akarjuk ki tanúlni, hogy az embereknek boldogságok mennyire lehettséges e' vilagba, hol, mitsoda dolgokba kötözik magok magokat, és hol kötöztetnek a' ter[92v]mészettől. Egy szóval, külömbséget akarunk tenni a' külömbségek közt.

KODOR.

Halljatok é, ha soha ezen dolognak végére nem mehettek is, leg-alább meg marad számotokra az a' ditsősség, hogy a' leg-nagyobb, és nemessebb munkával küszködtetek, melly emberiségteknek betsülletit szülheti.

LANDOS.

Ki vagy, hogy olly különös nyelven kezdesz szóllani?

KODOR.

En ollyan ember vagyok, ki régtől fogva azon fáradok, hogy magamat, 's magamba a' világot, hol élek, meg esmérhetném; de tapasztalom, hogy különös természet felett való munkát kell a' Nagy Istennek még velem el követni, ha azokat esmértetni kivánja velem, a' mellyeket tsupa természetből nem esmérhetek. Azért mondom néktek Atyámfiai hogy ha több tudományotok a' természet tudományánál nintsen, tehát ne fáradjatok nagyon, sorsotoknak esmérésébe, mert minden világosságnál setéttségbe estek, és minden magasságrol mélységre süjjedtek. A mit öt érzéseitek, látás, hallás, izlés, érzés, tapasztalás esmerettségtekbe hozhatnak, azokról édes, vagy fájdalmas érzésetek szerént itélni fogtok; de ha tudni akarjátok még-is hogy mivel itéltek, 's miről, setéttségbe maradtok. En addig akartam tudni, hogy végre semmit nem tudok. Minden gyönyörűségembe fajdalmat találok, és minden fájdalmamba van haszon, nem tudván azért közöttök mellyiktől fussak, mellyikhez hajoljak, szűntelen ide s tova hányattatván, élek tsupa szűkségből. A' mi ma roszsz volt, holnap jóvá lett, a' mi pedig [93r] tegnap jó volt, ma már roszsz. Nem tudom honnan jőttem világossagra, nem tudom miért taszigáltatom itt ebbe a nagy lármába, ide tova, nem tudom hova megyek, 's mit kivánjak. Nézzétek az emberek Isteneknek világával mit mivelnek, nézzétek hogy élnek ezek az egy Atyának fiai egymással, mindenik üstökénél fogva rángatja a' másikat, sem a' ki húz, sem a' ki vonattatik nyúgodalmat nem esmérhetnek. Ugy láttzik, mintha az Isten emberi Nemzetünket e' föld golyóbissára tsak azért vetette volna, hogy ő azzal világ végéig örökké osztozzon, tsak úgy kerengünk, mint a' körűl rekesztett júhok, mellyeket belöl farkasok, és pásztorok egyenlőűl zavarnak, ölnek, vagy mint prédát jutalmat oltalmaznak. Ne fáradjatok tehát barátim az ember lehető boldogságának ki dolgozására, mert nem ollyan állat az ember, ki e' világon magának nyúgodalmat lelhessen. Ha a' szabad levegö egek közt tsatázó szeleket úgy meg kötözhetitek, hogy soha többe azok bértzekbe, fákba, hegyekbe, és halmokba meg-ne ütközhessenek, tehát úgy az embereket is nyúgodalomra fogjátok hozhatni e' földön. Nem tudom mi okozza; de én valami baját látom az emberi nemzetnek, mellyből ki nem szabadulhat, sem magát benne el nem igazithatja. Nintsen nálla ollyan igasság, mellyel fiai, itt ott idő, alkalmatosság szerént ne ellenkeznének. Minden vádos, 's minden vádoltatik, jó, roszsz, haszon, kár, igasság, nem igasság, kedv, fájdalom ugy keveregnek egymás közt, hogy ámbár a' világ örökké veszekedjen [93v] is magával felettek¹³ sem edgyiket, sem másikat közzülök magábol ki nem tilthatja. Hadgyátok el a' világot, maradjon úgy mint van, és ne tanúljatok, mert majd ha sokat láttok, semmi e' földön nem fogja örömötöket szülhetni, tsak ülni, nézni, és búsúlni fogtok. Annyira mentek majd¹⁴ nyomorult sorsotoknak esmérésében, hogy a' szánakozás miatt nevetnetek kell magatokon. Meg-haragusztok sokszor, nem tudjátok miért, nevettek, örültök, de ok nélkűl, tsak feledékenységből –. Le feküsztök, alusztok, esztek, isztok, beszélltek, halgattok, nem tudjátok mi okon, azt mondjátok: e' már tsak igy van, ennek igy kell lénni. Latjátok, hogy az ember örökös rabság, és járom alatt nyög e' földön, mellyet kinek kinek tsak halála veszen le nyakáról, bizzátok erre a' jó orvosra az ember dolgát; mert természetből természetbe több jót e földön nem tsináltok, mint ott találtatok.

ROLLAI.

De még sem tagadhatod-meg, hogy az emberek uralkodások módja szerént lehetnek boldogabbak, vagy boldogtalanabbak.

KODOR.

Mitsoda uralkodás módja szerént Barátom? Dániába szabad királyi hatalom alatt azt mondják a' nép boldog, Lengyel Országba pedig szabadsága miatt le verettetett volt. Róma volt é szerentséssebb, mikor szabadságával magának, és e' világnak vérit ontotta, vagy Kinát tartod szerentséssebnek, hol a' nép rabság alatt él, és nyugszik. Király nyugszik é többet vagy jobbágy? Szegényé vagy gazdagé é a' lehető boldogság e' földön? Mit akarsz e világba, ha tsak más világot nem keresel, ki függes[z]theti itt fel emberi nemünknek [94r] szűntelen való lármáját? Azt mondod talám, az igasság, mellynek kiki enged! Eredj utánna az igasságnak, van valami negyven Nemzettség e' világba, kiket Fejedelmeknek hivunk, fegyverek hegyire ágyú golyóbisokra rótták az  igasságot,¹⁵ vedd le onnan, 's vedd ki általa fegyvereket kezekből, hogy ne ontsanak vért. Héj Barátim ha tudnátok hogy millyen nyavalyás igassága van egy embernek e' föld golyóbisán, ki sem fegyverrel, sem pénzel nem bir! Ha egy nemzetnek nintsen egyebe, tsak igassága, nevesse el magát szánakozásból idétlen sorsán, 's hajoljon meg a' hatalomnak, melly neki jármát nyakába teszi. Mitsoda ostoba karhozat volna meg is gondolni, hogy egy nyavalyás ember e' világba tökélletes nyugodalomra juthat.

ROLLAI.

Igy hát a' te tudományod szerént természetből az embert jobbnak tenni hijjába igyekeznénk.

KODOR.

El tserélhetitek edgyik bűnét a' másikkal, edgyik szokása helyett tsinálhattok mást; de azért mindenkor lesznek a' világba akasztó fák, és nagy fizetésü hivatalok, edgyik büntet, másik jutalmaz, hanem mond meg nékem a' felől, ha bizonyossan gonosztévő volt é minden fel akadt ember, és nem érdemlett é senki akasztó-fát azok közzűl, kiket Hazák¹⁶ Fejedelmek fizettek, és jutalmaztak? Mit akartok kérlek [94v]~ benneteket, hogy mindent sinor mértékre s igasságra kivántok húzni e' világba.

DONDI.

Tehát igy nekünk Isteni dolgok kivántatnak meg, hogy valamit segithessünk.

KODOR.

Barátom, tudd meg hogy a' természet Isteni dolog.

DONDI.

De fellyebb kell nála menni, mert ő nem elég hogy bennünket boldogokká tégyen.

KODOR.

Már én nem bánom, menj akar-merre, de azt tudom, hogy innen ki nem mégy.

ROLLAI.

De mond meg hát leg alább, hogy meddig mehet az ember tsupa természetből, és mennyire zabolázhatja a' magába való roszszat; mert azt tsak nem tagadhatod, hogy egy hegyi tolvaj, ki rabol, öl, pusztit, roszszabb egy Papnál, ki Isteni kegyelmet, felebaráti szeretetet, s békességet hirdet e' földön.

KODOR.

Az emberi törvény tsak ott zaboláz, a' hol önnön értelme, 's meg tett rendi szerént bűnt talál; de kérdésbe jőn itt, hogy meg-tudhat é mindent, vagy meg bűntetheté kit kit azok közzűl is kik magokat az ő védelmének lenni mondják. Egy gyermek ki annyának méhébe nyúgoszik még, meg bűntethetié édes annyát, mikor az néki attyárol maradt örökségét szeretőjére vesztegeti? Igy vedd fel a' dolgot, mert a' pappirosra megirt törvényeknek igassága tsak azon Biráknak lelkek esméretibe él 's lehell, kik annak ki szolgáltatására rendeltettek. Azt mondja egy anya: Én szülöm gyermekemet, a Biró hasonlóúl szóllhat; én szülöm a' törvénynek itéletit! Mitsoda törvény bűntesse hát a' Birákat ha az ellen bűnt tesznek. A Londoni Parlamentum, vagy Felső Tanáts egy [95r] Királlyának hóhér által fejét vétette, és mitsoda törvény büntethette őket ezért a gyilkos ostobaságért? Egy szóval, mivel bünteted a' leg-felsőbb tanátsokat, és Fejeket e' vilagon, ha tsak természetből kivánsz minden igasságot ki húzni.

Hetedik Jelenés

KODOR.

Ehol erkezik Sondi, éppen jókor jőszsz.

SONDI.

Mitsoda okra való nézve.

KODOR.

Meg ne haragudj hamar én Filosofus vagyok és meg-tanúlván már hogy tsupa természetből az embereket úgy mint köz javok 's örökös boldogságok kivánja, vezérelni nem lehet, hallani akarom az Istennek magátol ki adott akarattyát. Te a' Vallásnak elő nyelve vagy, a' hit, Vallás pedig tsudák által ki jelentetett Isteni törvények. Szólj tehát barátom ott, hol a' természet javunkra szollani meg szűnik, és mond-meg, ha leheté hittel embereket ott igassághoz kötni, hol azokat a természet ahoz többe nem kötheti.

SONDI.

A' természet maga Isteni törvény nélkűl semmi ellene el követett gonoszságot meg-nem bűntethet, következésképpen az embereket igazság szerént nem is zabolázhattja. A' tsupa érzésnek, vagy természetnek senkibe egyéb törvénye nintsen, hanem tsak az, hogy kiki ott hol jót érez, nyerni igyekezzen, és igy tsupán természet szerént, minden embernek szabadsága van azokat a [95v] dolgokat e' világba akarmelly módon is meg nyerni, mellyek neki hasznot, vagy gyönyörűseget szülhetnek, természet szerént egy szűkséget, éhséget, szomjúságot szenvedő embernek el lehet a' mások vagyonát venni, ő természeti kivanságaitól rablásra ösztönöztetik, a természet pedig tsupán maga törvényeiből őtet ha rabol, öl, nem terheli; mert ne öljék meg a' hazák törvényei a' gyilkost majd tapasztaljuk, hogy a' gyilkosok természet által meg nem ölettetnek.

KODOR.

Ebből még meg-nem mutathatod, hogy a' gyilkosság, rablás, és erőszak természet törvénye ellen való dolgok nem volnának, mert valamennyi törvényt ezen bűnök ellen tettek a' Nemzetek, azokat természet igasságából mind tehették.

SONDI.

Ha meg nem bizonyithatom is azt, hogy azon tselekedetek természet ellen bünök ne volnának; de meg-mutathatom azt, hogy tsupa természet által sem zaboláztathatnak, sem bűntettethetnek elégségessen; mert a' természet törvényére való nézve tsak tsupa emberek tesznek igasságot, meg-mondottam pedig már fellyebb, hogy természet szerént Isteni törvény nélkűl minden ember keresheti eröszakkal is azon dolgoknak meg-szerzését, mellyek néki vélekedése 's kivánsága szerént hasznot, vagy gyönyörűséget okozhatnak. Erre felelet, hogy az emberek természetből az erőszak, gyilkosság ellen törvényt tettek, 's tehettek is. Jól van, hanem menjünk el itt az edgyes Polgárokról, és itéljünk egész nemzetekről. Mond-meg nekem, hogy tsupa természet egy győzedel[96r]mes Nemzetet meg-tartóztathaté szomszédjainak fel dúlásoktol.

KODOR.

Ne gondold, hogy Nagy Sándor Czirus, és a' Rómaiak e' világnak vérit ontvan, természet törvénye ellen is nem vétkeztek volna.

SONDI.

Ugy! De ládd, hogy a' természet őket sem zabolázhatta, sem bűntethette, kell hát valami törvénynek a' természet felett lenni, melly által tökélletes igasság, és törvény lehessen, külömben a' törvény tévőknek, törvényből itélőknek, és győzedelmeseknek gonoszságaikat természetből soha meg-nem bűntetheted, sem nem zabolázhatod; a' mit az ember maga tsinál, ő annak mindenkor Ura marad, ha már e' világba Isteni törvényt nem hinnénk, <vagy> tsak emberi törvények alatt kellene élnünk mellyeket az emberek idő, alkalmatosság szerént roszszra, jóra forgatnának. Emberi törvények szerént láttál már sok ártatlan vért ki omlani, sok igazat szenvedni, bűntettetni; de Isteni törvény szerént soha ártatlan nem kárhoztattathatik. Szűkség van tehát arra az örökké igaz és Szent Keresztyén Hitre, mellynek Isteni törvényei Királyt, Birót, kóldúst az igassághoz kötöznek, 's egyenlőül bűntetnek. Ha ez a' Hit örökké-való kárhozattal, és jutalommal a' hatalmasoknak Lelkek-esméretit meg-nem lánczolná, mi tartóztathatna kitsinyeket, nagyokat a' gonoszságtol, vagy erőszaktól? Vallyon nem volna é [96v] elégséges az ember azon köteleket magárol le-szaggatni, mellyeket tsak magátol venne magára.

DONDI.

Ebbe vagyon a' Hitnek győzödelme, mellyel a' természetet fellyűl haladja, és ugyan abból igaznak, szűkségesnek is lenni meg-esmértetik.

SONDI.

Menj tovább még Barátom a' hitnek győzedelmébe, és tedd hozzá örök életedet melly mindenek felett való ditsősséges vigasztalás e' földön, és örökké való haszon az egekbe. A' kinek ehez reménysége nem lehet, minek él a' földön; mert itt leg nagyobb gyönyörűségeibe is leg nagyobb kinokat találhat, és semmibe tellyes öröme nem lehet, mivel minden háborúság, vérengezés, fájdalom, és nyughatatlanság valamit körűlte láthat, mimódon lehessen tehát természet szerént is az Istenről olly kegyetlenséget fel-tenni, hogy ő neki tettzett volna minket tsak tsupa fájdalomra tévelygésre, és kinokra teremteni.

KODOR.

Ah Barátom! Szivemnek keserves könyvei, mellyeket ezen szempillantásokba szemeimre gyűlni láthatsz, bizonyittsák előtted, melly igen érzem magamba, hogy az embereknek tsupa természet szerént való sorsa e' világon tsak fájdalom, vakság és nevettség! Boldogok azok, kik a' jóltévő Istennek irgalmából magoknak igaz mennyei hitet vehettek, mellynek vilagosságánál az Isteni akaratnak törvényei szerént élvén hoszszas világi keservek, 's számtalan fájdalmaiknak örökös jutalmát Teremtőjök tsendes, és ditsősséges egeibe reménylhetik. Mitsoda gyötrelem van ollyan e' földön, mellyet ezen édes [97r] és ditső reménység egy bújdosó halandónak nyögő szivébe gyönyörűséggé ne változtathatná! és azok között, kik idvességeket hiszik, kitsoda tehet e' siralmas mélységből minden vigasztalástól meg fosztatott fohászkodásokat az egekre. De az, kinek Lelki esméreti illyen mennyei Hitet nem  esmérhet, ha körűl nézi magát e' világnak setét lármái között ollyan, mint egy kietlenségen magánossan el hagyattatott ember, ki forró melegségnek fojtogató hidegnek vagyon ki tétetve; szomorú térséget lát minden-felé, 's keserves állapottyába életének reménységétől is meg-fosztatván az emberi szivnek öröméről, meddő kietlenségeken tsak szerentsére tévelyeg, és semmibe tovább vigasztalást nem találhatván, minden szempillantásba halálát várja.

SONDI.

Nagy vigasztalásom lett benned, ne szünj-meg életednek kútfejét keresni, 's tapasztalni fogod, hogy az erőtelen romlott természet felett irgalmas kegyelmes és Jó Isten Uralkodik, ki ott emberi Nemzetünknek igasságából örökös törvényeket adott, hol a' természet sem igazithat, sem büntethet, sem oktathat, 's sem zabolázhat.

KODOR.

Igaz tehát, hogy az Isten emberi Nemzetünknek különössen kijelentett akaratjával kegyelmes, igaz törvényeket jóságot, és örökké való jutalmat, vagy bűntetést mutat. Meg vagyon tehát határozva, hogy a' melly ember egyszer születik, az az Isteni természetbe, vagy irgalmasságnak vagy igasságnak [97v] tétessen eszközévé.

SONDI.

Hát mit is gondolhatsz egyebet ennél, hiheted é hogy ez az Isten ki örökké való tulajdonságokkal bir, és a' kinek magát e' világ alkotásába ki mutatni tettzett, emberi teremtéseit ugyan azon felső tulajdonságainak eszközeivé tenni nem kivánná? Ha az Isteni irgalom, és igasság emberekbe munkálkodni meg-szűnik, barmokba, füvekbe, fákba, fojó vizekbe azokon kivűl hogy esmértessék-meg? Ha a' jóltévő Isten akaratjának értését tőlünk el kivánta rejteni, miért nem teremtette az embereket is értelem nélkűl való oktalan állatokká; minek adott értelmet, ha nem akarja, hogy akarattyát értsük, minek öntötte szivünkbe a' bűnöknek jóságos tselekedetektől lett külömböztetéseket, ha-nem akarja, hogy néki jóságos tselekedetek által tessünk: végre, minek volna Isten, ha örökké való ditsőssége ki-nem nyilatkozhatna, és ki mondana arról allelujákat, ha Angyalok, emberek nem volnának teremtve? De továbbá, kitsoda még az, ki e' földnek Urától igasságát, vagy irgalmasságát el kivánná venni, úgy hogy ezen örök tulajdonságoknak valóságos lételén ő benne kételkedne; ha az Isten már egyszerre igaz, és irgalmas is lehet, hogy haljon meg benne akár igassága, akár irgalmassága, úgy, hogy az ember sem edgyiknek, sem másiknak eszközévé ne tétettessen; Ah Barátom, látod, hogy meg akarják azok az Isteni tulajdonságokat ölni, kik sem meg jelent Isteni [98r] akaratot, sem jutalmat, sem bűntetést tselekedeteik eránt hinni nem akarnak. Az Istent önnön természetitől láttatnak meg-fosztani, azt kivánván ő tőlle, hogy se ne lásson, se ne halljon, se ne itéljen, se ne bűntessen, se ne jutalmazzon. Ez annyit teszen, mint kivánni, hogy mindenhatóságát irgalmát igasságát egyszerre vetkezze le. Nintsen e' világon se Keresztyének, sem Pogányok között ollyan nemzet, melly a' jóságot a' roszsznak, 's az igasságot a' hamisságnak elibe ne tette volna; Nézd miként bizonyitja ez által egész földünknek kereksége, hogy az Isten jó is, igaz is. Ha jó és igaz, mimodon nézhessen igasságot, hamisságot egyenlőűl? Ha pedig ezeket egy rangba nem tészi, hogy tegyen köztök külömbséget, ha úgy nem, hogy az igasságot, jóságot védelmezze jutalmazza, magához húzza; az igasságtalanságot, gonoszságot pedig üldözze, bűntesse, 's magátol el vesse. Tanúld itt az igaz Keresztyén hitnek fundamentomát esmérni, annak Istenét tsudalni, 's magadat vigasztalni. Van örökké-való igasság, melly tselekedeteinket meg-tsalattatás nélkűl itéli, bűnteti! Van véghetetlen jóság, és irgalom is, melly ditsö karjait egeinek magasságáról ki terjesztve alá nyujtja, hogy az igazaknak könyvhullatásokat, kik e' siralmas mélységbe kiáltoznak, meg-szaggatott, 's verejtékezett ortzájokról le törölhesse! Oh Isteni irgalom, Oh örökké-való jóság, mitsoda az ember Te nállad, és a' Te segedelmed nelkűl? Nyomorúság, fájdalom, tévelygés, és szűntelen-való szenvedések alá vettetett halandó, mond meg mi vagy, ha Istenednek sem jóságát keresni, sem igasságát rettegni nem akarod? [98v] Kitsoda nem tsudállya a Nagy Istennek irgalmasságát, és örökös frigyét, magas egének ditső karjai közzűl e' földre alá szállani? Némúlj meg természet, nézd az Isten szerelmének, és irgalmasságának kebelét meg-nyilni, nézd a' kárhozatnak kinos rabságába kiáltozó emberi Nemzetnek Napját fel derűlni. Nézd a' poklot meg-zúdúlni, és annak pusztitó angyalait reszketésre, gyalázatra verettetni! Mitsoda változás mennyen, és földön, mellyek között az égnek ditsőssége az embernek idvessége, 's a' pokolnak győzödelme keresztfán függ. Mitsoda öröme ez a' maga veszedelmébe fetrengö Emberi Nemzetnek! Ehol van az Istennek meg-testesűlt szerelme, hogy rajtunk kegyetlenkedő ellenségeinket rollunk el-vervén, sohajtásainkat karjaira szedhesse keserves könyveinket szemeinkből ki törölhesse, 's örömünknek édes fájdalommal elegyedett zokogásait szivére botsáthassa. Távozzatok el ti kegyetlenek, kik Isteni jelenést hinni nem akarván, az egeknek ditsősségét homályosittani, 's  az igazaknak artatlanoknak örömét, boldogságát el fojtani kivánjátok! Ti, kik sem bűntetést, sem jutalmat nem hivén, az Istennek sem igazságot, sem irgalmasságot nem tulajdonittotok, melly kárhozat által annak létét is tapodnotok kell! Mert kitsoda tagadhatná az Isteni kegyelemnek meg-jelenését a' nélkűl, hogy az Istenséget is egy átalján fogva ne tagadja? Kegyelmes és igaz Isten, a te ditső tulajdonságaidnak esmérése nélkűl, kitsoda külömböztetheti meg az ártatlant a' gonosztól, 's [99r] az igazat a' hamistól! vagy talám te magad sem kivánsz ditsősséget, és az embereknek sints igasságra, ártatlanságra szűkségek? Oh kárhozat! oh el fajúlt tudomány! melly Istent, természetet fel forgat, és semmivé tészen! Ha Istenünk igasságába, és természetibe jutalom, bűntetés nem lakozik, hol vagyon a' mi ártatlanságunk, 's az ő maga ditsőssége is hová lett? – – – – – De szivednek meg illetődését látom Barátom, könyveket húllatsz –, mit tsinálsz.

KODOR.

Barátom, benned meg illetődvén az Istent tsudálom, 's emberi nemünket siratom, ki a' tőlled magyarázott Isteni igasság, és irgalmasság szerént is magát boldog 's boldogtalan sorsra látja oszolni, kell hát Menny Országnak, pokolnak lenni, olly szűkségessen, mint hogy irgalmas, és igaz Isten vagyon! Isten hozzad.