Magamban bíztam eleitől fogva – |
ha semmije sincs, nem is kerül sokba |
ez az embernek. Semmiképp se többe, |
mint az állatnak, mely elhull örökre. |
Ha féltem is, a helyemet megálltam – |
születtem, elvegyültem és kiváltam. |
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte, |
ki ingyen adott, azt szerettem érte. |
Asszony ha játszott velem hitegetve: |
hittem igazán – hadd teljen a kedve! |
Sikáltam hajót, rántottam az ampát. |
Okos urak közt játszottam a bambát. |
Árultam forgót, kenyeret és könyvet, |
ujságot, verset – mikor mi volt könnyebb. |
Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen, |
de ágyban végzem, néha ezt remélem. |
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. |
Éltem – és ebbe más is belehalt már. |
|
|