Zord bűnös vagyok, azt hiszem, |
Csak az zavar e semmiben, |
| mért nincs bűnöm, ha van. |
|
Hogy bűnös vagyok, nem vitás. |
|
Mint fösvény eltünt aranyát, |
elhagytam érte egy anyát, |
|
És meg is lelem egy napon |
s hogy gyónjak, kávézni hivom |
|
Elmondom: Öltem. Nem tudom |
elnéztem, amint vére folyt |
|
Késsel szúrtam. Nem szinezem, |
s mint megdöföttek, hirtelen |
|
Elmondom. S várom (várni kell), |
|
jelez, csak ennyit: Vannak itt |
|
Ám lehet, bűnöm gyermekes |
|
Én istent nem hiszek s ha van, |
majd én föloldozom magam; |
|
|