Születésnapomra

Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
 csecse
 becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
 magam
 magam.
Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
 Az ám,
 Hazám!
Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
 szegény
 legény.
De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
 fura
 ura.
Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
 a hont
 kivont
szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
 hevét
 s nevét:
„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” –
 gagyog
 s ragyog.
Ha örül Horger Antal ur,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
 sekély
 e kéj –
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
 taní-
 tani!



Hátra Kezdőlap Előre