Vitatkozott egy időben a szél a nappal; dühös, keserű vitájuk; talán valami lapot szerkeszthettek mind a ketten. Azon folyt a disputa, hogy melyikük erősebb.
Egyszer azután azt mondta a nap a szélnek:
„Tegyünk próbát, amott megy egy szegény köpönyeges ember, próbálkozzunk meg rajta: melyikünk lesz erősebb levenni a válláról a köpenyeget.”
Hozzáfogott először a szél: megragadta az ember gallérját, tépte, cibálta előre hátra a köpönyeget; de mentül erősebben rángatta, a szegény ember annál erősebben burkolta vele magát, s nem engedte elvétetni a köpenyeget.
Mikor aztán a szél hasztalan kifárasztotta magát, akkor hozzáfogott a nap; elkezdett mosolyogni az utasra melegen, mindig melegebben. A jámbor lassankint kiburkolta magát a köpenyből, azután levetette azt egészen, később levetette kabátját és a mellényét is.
– Látod – szólt a nap a szélhez –, hogy én erősebb vagyok, mint te.