Occasio^*

GYERMEKSEGEMtöl fogván kiválképpen való indulatimtul haytattam én az idegen hellyeknek látasára; de mivel hogy az mint amaz köz beszéd tartya peregrinatio absq[ue] aere est sui temporis perditio, az járas kelés pénz nélkül mind magának embernek s’mint penig az idönek veztegetése: semmiképpen kévánságomnak eléget, mint hogy res erat angusta domi⁺- nem tehettem, mindazonáltal alkolmatosságom lévén réa czak igen nevendeken koromban 1611. esztendöben, az böczületes és nékem (2) mindenkoron io akaro Vrammal akori Szepsi Scholai tanitoval, mostani Miskolczi Ecclesiának^* lelki pásztoraval, Samsondi Márton[n]al^* Erdelynek meg szemlélésére menék, az honnan ki térven minden Scholakn[á]l felette az Nagy Bányai Scholat^* /melyben ackor az tudos és io erkölczekkel tundöklö fęrfiu Szepsi Istvan^* á déáksagnak igazgatasat tartva vala/⁺ meg szeretem, és bizonyos fautorim^* s’Commendatorim⁺ által bé menvén két egéz esztendeig czak egy hólnap hia ott laktam. De annak utánna baratimtul intetvén hogy az idönek folyásat megh tekinteném, mely engem arra intene hogy érkezsęgem szerint naprul napra kisseb és also gradicsrul nagyobra vagyakozzam, nékik engedék, és, elöször Maramarust el járvan, ki jövek viszontag házam^* féle, és kétsęges lévén jövendő állapatom felöl, egynéhány hétigh házamban commoralvan⁺ sok fęle el(3)mém vonyatatik vala, de föképpen idegen országokat hogy láthatnek szivem szerént kivánom vala. Ackor sem lön sem[m]i mod az indulásban, hanem maradék meg az Gönczi Scholában, az hól az tiszteletes fęrfiu Békési András^* alat esztendöt nem kiczin hasznommal tölték. Esztendö el mulván tisztessęges vocatiom hivatalom lön az ott közzel való Telki Bányái, Schola Mestersęgre, hól egynéhány forintot gyütögetven annak utánna 1616. esztendöben^*, idömnek penigh 22 esztendeieben minden baratimnak és io akaroimnak, akarattyok ellen végezem azt hogy amaz hires néven Danczka városának Gymnasiumaba tanuságnak okáért mennék. Melyre Istenemtül sęgitsęget kérven, gyakor könyörgésim által már czak azt kivánom vala, hogy az indulásnak idejét megh mutatna. Menék hazamban, ot megh hallam hogy vólnának Lengyel Országban (4) szolgalo Magyar haydu legenyek, kik szinten^* Varsovára igyekeznének, el nézem az Ioannes Honterus^* Geographusnak Lengyel Országh tablaiat, és belöle meg ismerem hogy semmi kárommal ha szinten egy kis kerülessęl vólnais az az vt nékem Danczkara menönek nem lenne, az minémü lenne penig az kerüles annak taediumat sublevalna⁺ az Lengyel és Maszur Varasoknak kik kivályképpen az szép Visla folyo viznek partyara épitettenek, látogatasa. Hozzam minden órában el indulohoz jöve társul Liszkai Bálint^* Déák kezét be advan hog mellettem álhatatos, igaz, hü, és mint idegenek közöt kivántatik, egymás szeretöis lészen. Es igy másoknak itiletek szerént igen készületlenek de az mi aranzasunk^* szerént jól fel készültek el indulánk Szépsiből 15 Maÿ az felöl meg nevezet esztendöben, és fel menven Epperiesre az szent Háromságh napian lévö Sokadalomra^*, találtunk (5)^* viszontag két társokat az kik vélünk eggyüt ugyan azon utat nyomni^* kiványak vala. Ki mentünk Epperiesböl 29 Maÿ és háltunk Finthan. 30 Maÿ el érkeztünk az nagy hirü Beczked hegye alá.

Beczked^*. Némellyek Beskednek, némellyek Besdednekis hÿák ezt az hegyet, mely észak felül Magyar Országtul Lengyel Országot el válaztya más hegyeckel egyetemben, az Déákok és Geographusok közönsęges nével Carpathusnak nevezik mind azt az hegyet az ki Móldvatul fogva fel nyulvan az egéz Erdélyt és Magyar Országot Nap kelet és észak felöl környül vészi és Posonnál, az mint hallom, megh szünik. Ez az hegy külömb külömb névezeteket vészen magának az helyeknek mi vólta és allapattya szerént, Nihól Gura^* hauasa, nihól Fatra, nihól Besked &c. Az mi utunk, az mint mondam, Lengyel Országra által vólt az Beskéden, (6) az mely hegy sok Tolvayoknak barlangya sok jámboroknak penigh halalos határa. Nagy félelemmel mentünk által rayta^* 31 Maÿ, mindazonáltal egy bikfára névemet ot fel metzettem, az alatta levö tulso faluban hog bé mentönk; czak szinten ackor mentenek ki negyven Tolvayok belöle az mint az Aszszonyállatok beszelgettek minékünk, és kenszeritettenek hogy hova hamareb lehetne arrul az hatarrul el mennénk. Riczko vólt néve az Tolvayok Hadnagyanak. En ez hegynek teteien egy keveset nyugovan igy buczustam el hazamtul:

---